2020. december 14., hétfő
Wartburg 313
Korabeli filmekben is feltűntek Sportok, például a Szélhámosnő és a Kölyök című film. Ez utóbbiban kettő is szerepelt, melyek a CA-06-34 és a CA-53-54-es rendszámot viselték.
Ebben a blogban, a nagy valószínűséggel Bárdy György úr autójának felújítását követhetjük nyomon ami a CR-831-es rendszámot viselte. A restaurálás célja a nemzetközi Oldtimer vizsga minősítés elérése, ami a Németországban levő jelenlegi 313-1 Sport Wartburgok esetében eddig is eddig csak 1 darab kapta meg...
2020. december 12., szombat
2020. december 11., péntek
Fiat 2300 S Coupè, 1962
Egyidõben mutatták be az 1800B-vel, mint a 2100-as utódját. Ebbe egy 2297cc-s motort raktak, ami 105 lóerõt teljesített. A külsején éppenhogy változtattak, a legfeltûnõbb az ikerlámpák megjelenése volt. Mint az elõzõ modellnél, itt is volt Familiare (kombi) verzió és volt a Berlina Speciale, aminek 80mm-el hosszabb tengelytávja volt és ezáltal nagyobb lehetett az utastér.
Technikailag ugyanaz volt, mint az 1800B. Elöl torziós rugók, hátul laprugók. Automata kuplunggal is lehetett kapni, aminek volt egy kímélõ 5. fokozata. Mint az 1800B-n itt is 4 tárcsafék volt.
A 2100 alapjaira készített egy Coupé-t a Ghia, amit az 1960-as Egy évvel késõbb a FIAT kiadta ezt az autót, de ennek az alapja már a 2300-as volt. Két változata volt a "normál" 2300 Coupé és a 2300S Coupé. Ez utóbbinak kettõ dupla Weber karburátora volt (Weber 38DCOE) ami 136 lóerõt teljesített. A motort történetesen az Abarth készítette. A kasztnit a Fiat csinálta, de utána elvitték a Ghia-hoz, ahol felszerelték, majd újra visszavitték a FIAT-hoz, hogy összeszereljék. A 105 lóerõs 2300 Coupé gyártását 1964-ben leállították, mert csak az erõsebb változat fogyott.
1963-ban megjelent egy másik négyajtós változat a 2300 Lusso, ami le is váltotta a régit. Számos változtatáson esett át ez a változat az elõzõhöz képet. Ez volt az elsõ FIAT, ami generátoros volt, és ezen jelentek meg elõször a "kenõolajjal feltöltve egy életre" feliratok. Az extrák listája kibõvült, szervó kormánnyal, automataváltóval, komplex belsõ levegõ-keringetõ rendszerrel. Kívülrõl az egyetlen említést érdemlõ változás (a több mint 20 közül), hogy gumi ütésvédõ csíkokat raktak rá.
Az 1800B és 2300 és 2300B-bõl több int 155 ezer darab, a Coupéból (összesen) 3500 darab készült.
Talán említésre méltó, hogy a Fiat 2300 részt vett az 196-as Safari rally-n és 5300 km után célba ért és összesítettben negyedik lett. A versenyen egyébként 84 autó indult, de csak 7 ért célba.
Technikai adatok
| Hajtáslánc | orrmotoros, hátsókerékmeghajtású |
| Motor | 2279cc (78x79,5mm) ohv soros hatos, 105LE @ 5,300rpm 2300S Coupé 136LE @ 4,000rpm |
| Futómû | elöl : Független kerékfelfüggesztés, torziós rugókkal teleszkópos lengéscsillapítóval és stabilizátorral hátul : merev tengely teleszkópos lengéscsillapítóval, laprugóval tengelytáv : 2650mm (Speciale : 2730mm) nyomtáv (elöl/hátul) : 1345mm/1307mm (Coupé 1350mm/1312mm) |
| Fékek | elöl : tárcsa hátul : tárcsa kézifék : bovdenes |
| Váltó | 4 sebességes kéziváltó, választható 5. sebességi fokozattal 3 sebességes automata Saxomat automata kuplung |
| Kormányzás | globoidcsigás |
| Súly | Berlina : 1285kg; Familiare : 1345kg; Speciale : 1320kg; Coupé : 1324kg |
2020. december 10., csütörtök
Škoda 706 RTO-K (1961)
A Škoda 706 RTO-K a Karosa buszgyártó és a csehszlovák Škoda által gyártott csuklós városi busz prototípusa volt 1960-ban. Ezt Karosa ŠM 16,5 követte 1968-ban.
A 706 RTO-K egy háromtengelyes busz, amelynek hátsó B tengelye hajtott. Az első rész szinte azonos a Škoda 706 RTO buszokkal, szintén ennek a típusnak a hátulján alapul, de módosították. A busznak négy két összecsukható ajtaja van a jobb oldalon, és további kis ajtója van a bal oldali panelen, amelyek közvetlenül a vezetőfülkéhez vezetnek. Belül az utasok ülése 2 + 2-es elrendezésben van, központi folyosóval.
Az RTO-K 706-os busznak minden tengely vagy futómű sajátossága is volt. Az első tengely laprugókkal ellátott felfüggesztés volt, központi tengelyes légrugózással, a hátsó tengely membrános pneumatikus felfüggesztéssel.
1960-ban egyetlen prototípus (az első csehszlovák csuklós busz) készült, de a tömeggyártás soha nem kezdődött el. A prototípust 1961-től kezdve tesztelték a ČSAD Prahában, mind elővárosi útvonalakon (pl. Prága - Horní Počernice), mind távolsági vonalakon (pl. Prága - Pec pod Sněžkou). Az utasokkal végzett próbaüzemekben a prototípus sikeresnek bizonyult; a sofőrök egyetlen panasza egy gyenge motorra vonatkozott, amelynek problémái voltak, amikor a busz teljesen elfoglalt volt. 1966-ban a buszt nyilvánvalóan átadták a Chirana Brno vállalkozásnak, amely 1969-ben selejtezte.
Miután a csehszlovákiai csuklós RTO-buszok gyártása kudarcot vallott, Lengyelországban licenc alapján engedélyezték a sorozatgyártást (mint a szokásos Škoda 706 RTO buszok ). A buszokat eredetileg Jelcz AP 02 néven (kissé hosszabb, mint 706 RTO-K) gyártották, majd a Jelcz AP 021-et (valamivel kisebb, mint 706 RTO-K) kiadták és 1975-ig gyártották.
2020. december 5., szombat
MÁVAUT Ikarus 556
A két Ikarus 556-os párosításából született emeletes autóbusz 1969-ben.
A jármű a MÁVAUT Béke téri főműhelyében épült 1969-ben. A két forgalomból ideiglenesen kivont 556-ost a Fővárosi Autóbuszüzem biztosította. Az impozáns megjelenésű kocsi kísérleti üzeme Budapesten kezdődött, azonban a 4,24 méteres magasság erősen korlátozta a mozgást, s az óriás csak előre kijelölt útvonalakon közlekedhetett, ezért a rövid próbaüzem után Pécsre irányították le a különleges buszt, ahol a Pannon Volán elődjénél (12-es AKÖV) 1969-től selejtezéséig, 1976 nyaráig futott.
2020. december 2., szerda
IKARUS régen
Az Ikarus Gyár fénykorában a világ egyik legnagyobb autóbuszgyártó vállalata volt, négy városban voltak üzemei: Budapesten, Székesfehérváron, Szegeden és Móron .
2020. november 30., hétfő
Papírtrabi (a teljes film, szinkronos)
Egy film a Trabantról, amely többek közt azzal is büszkélkedhet, hogy design tekintetében megelőzte nyugat-európai társait. Az évek során ez a kis autó kultikus népszerűségre tett szert; a világon mindenütt ismerik a keleti blokk sztárját. A Trabant megteremtette a szabadság illúzióját, az NDK-idill jelképe lett. Az újraegyesítés után értéke rohamosan lecsökkent, és akár egyetlen márkáért is bárki hozzájuthatott. Mára azonban ismét régi fényében brillírozik.
Az Ikarus 180-as felújítása-1971.
Az Ikarus 180 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár első sorozatban gyártott elővárosi-városi csuklós busza. Szóló változatai az 556-os és 557-es típusok. Az első példány (a prototípus) 1961-ben jelent meg, a jármű később a FAÜ, majd a pécsi MÁVAUT tulajdonába került, végül ebből lett a Hotelbusz (GA-79-65). Az autóbusz 1966-tól 1973-ig volt gyártásban. Összesen 7802 db busz készült a szériában, ebből 520 darab hazai célokra, melyből 416 a fővárosnak. Az utolsó hazai 180-ast a BKV 1980-ban vonta ki a forgalomból.
Története
1958-ban indult a fejlesztés K-180 kód alatt. Az autóbusz formatervezője Finta László (a későbbi Ikarus 200-as család tervezője), a műszaki tervező Schmiedt Kázmér volt. A korszerűtlen alvázas, orrmotoros trambusz (Ikarus 620/630) helyett különleges, létrás fenékvázat találtak ki, kombinált lap- és légrugózással, padló alatti fekvőmotorral.
A buszt 1961-ben mutatták be (motor nélkül) a városligeti Budapesti Helyiipari Vásáron, mely 180 ember befogadására volt képes – innen ered a típus jelzése. Festése az ablakok felett fehér, alatta piros, a fényszórók és a hűtőmaszk magasságában, körben fekete sávval díszített volt. Újdonság volt a buszban a szervokormány és az erőforrás padló alatti elhelyezése.
A nullszéria 1963-ban készült el – még Csepel motorral –, majd a következő évben a FAÜ vette őket állományba GA-85-10 – GA-85-19 rendszámmal. 10 darab busz először az 5-ös, majd a 12-es busz vonalán állt forgalomba. A jelentkező problémák miatt (kipukkant légrugó, kiszakadt vagy lógó hátsó ajtó) a későbbi években kisebb darabszámban szerezték be őket. Nagyobb változás volt 1968-ban a Csepel motort felváltó Rába-MAN D.2156 HM 6U motor.
A busz gyártását 1973-ban állították le, ezzel párhuzamosan kezdődött a 200-as család (köztük a 180-ast felváltó 280-as) sorozatgyártása. Az utolsó magyarországi Ikarus 180-ast a BKV 1980. január 20-án törölte az állományból.
Jelenleg a BKV nosztalgiaflottáját egy darab Ikarus 180-as erősíti, LZZ-330-as forgalmi rendszámmal.
Altípusok
| Altípus jelzése | Jellemzője |
|---|---|
| 180.10 180.12 180.32 | 36 ülőhellyel + 150 állóhellyel rendelkezett. |
| 180.22 | 60 ülőhellyel rendelkezett. |
| 180.70 | A többi példánytól eltérően JÁFI P1-619.00 típusú közvetlen befecskendezésű dízelmotor hajtotta. |
AZ ELSŐ MAGYAR CSUKLÓSBUSZ
Az ITC-600-as elsősorban a gazdaságosság és a kapacitásnövelés jegyében született, és be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.
A huszadik század során a nagyvárosok lakosságának növekedése értelemszerűen megkívánta a tömegközlekedési kapacitások növelését. A városi autóbuszok építése során több paradigma is kialakult. A régi, angol iskola az emeletes autóbusszal igyekezett elérni a jó térkihasználást. A kétszintes konstrukció legfőbb előnye, hogy alacsony az útfelület egy utasra eső igénybevétele. Hátránya viszont annál több van. Például hosszadalmas az utascsere, a magas súlypont miatt csak kis sebességgel lehet kanyarodni a járművel, ezek következtében pedig az utazás átlagsebessége is alacsony. Az újabb, olasz-német iskola viszont inkább megmaradt az egyszintű járműveknél: a harmincas évek óta inkább a nagy befogadóképességű, csuklós autóbuszok mellett tette le a voksát, melyek az emeletesekkel összehasonlítva agilisságuk miatt hamarabb, ráadásul rövidebb utascserével tudnak elvinni azonos utasmennyiséget. Ezt a szisztémát követve a század közepén számos nyugat-európai városban, valamint a Szovjetunióban is megjelentek a csuklós autóbuszok és trolibuszok. Miután az NSZK-ban betiltották a pótkocsis buszok közlekedését, Braunschweigban például a leállított pótkocsikat felhasználva alakítottak ki csuklós kocsikat a szóló buszokból.
A második világégés során számos villamos erőmű rongálódott meg Magyarországon, javításuk viszont még váratott magára. Emiatt a budapesti villamosok nagy részét le kellett állítani, ráadásul a helyükre forgalmas vonalakról csoportosítottak át pótlóbuszokat, még nagyobb zsúfoltságot okozva. Az 1950-es évek végére így mindennapossá váltak a zsúfolt járatok a főváros autóbusz-közlekedésében. A Fővárosi Autóbuszüzem (FAÜ) vezetősége egy moszkvai tanulmányút, további külföldi tapasztalatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy Budapestnek is szüksége van a nagyobb kapacitású csuklós járművekre. Az első magyar csuklósbusz tervezése 1960. június 1-jén kezdődött el, a terveket Lassú Gábor, Rózsa László és Szini Béla készítették. Az ITC-600 típusú prototípus kocsi hajtott egysége egy 1954-ben gyártott Ikarus 60-as volt, a csuklón túli részt pedig egy 1950-es évjáratú MÁVAG Tr 5-ös buszból alakították ki. Mindkét gép főjavításra várt, így az átalakítással együtt megtörtént a felújítás is.
A háromtengelyes, laprugós lengéscsillapítású, légfékes fékrendszerrel ellátott busz első és hátsó utasterei közötti átjárást osztatlan fordítókoronggal oldották meg, mely rugózáskor vagy kanyarodás közben automatikusan középhelyzetet nyújt a két kocsitest között. A csuklóhoz a Vörös Csillag Traktorgyár rakodógépeinek golyóskoszorúit használták fel. A korong elfordulását úgy tervezték meg, hogy mindig a kanyar irányába forduljon el, a kocsitestek szimmetriatengelyeihez képest fele akkora szöggel. A kocsitestek közötti rést gumírozott vászonharmonikával burkolták le. A középső harmonikatartót a fordítókorongra erősítették, ennek köszönhetően nem volt szükség torziós-ollós stabilizátorra. A 12,7 tonna önsúlyú járművet egy Csepel D 614 típusú, 154 lóerős dízelmotor mozgatta, ötven kilométer per órás engedélyezett legnagyobb sebességgel. Utasterében 33 ülést helyeztek el. Eredetileg összesen 103 utas szállítását engedélyezték, majd a harmadik tengely megerősítését követően már 117-re emelkedhetett az álló utasok száma, vagyis százötven ember utazhatott a buszon. A busz jobb oldalán három, egyenként négyszárnyú ikerajtót alakítottak ki. Az utánfutó kocsi közepére installált ülőkalauzos jegyvásárlási rendszer okán az utasok a leghátsó, 1,2 méter szélességű ajtót használhatták felszállásra, a másik két ajtó 1,1 méter széles volt.
Először Ikarus 60-as és MÁVAG Tr 5-ös buszok összeolvasztásával hoztak össze csuklós kocsikat, majd később már csak Ikarus 60-as kocsikból (képek forrása: old-ikarus.hu)
A busz 1960. november 6-án GA 12-00 rendszámmal kezdte meg az utasforgalmi próbaüzemet menetrend szerinti járatokon, először az 1-es vonalon, majd később a 6-oson. Az utasok az új járművet többségében pozitívan fogadták, elsősorban a zsúfoltság csökkenését méltatva.
A buszt minden ötezer megtett kilométer után szakértők előtt szétszerelték, hogy megvizsgálják a különböző alkatrészek, szerkezetek kopását, viselkedését. A busz menetdinamikája és fordulékonysága annyira kedvező volt, hogy 1961-ben huszonöt csuklós kocsi sorozatgyártását rendelték meg. 1962-ig összesen 147 buszt építettek meg Tr 5-ös utánfutók felhasználásával, majd azok elfogyását követően két Ikarus 60-ast „olvasztottak eggyé”: az IC-660 típusjelű kocsikból 1967-ig 170 készült el.
1961-ben egy újabb, már teljes mértékben az Ikarus 620-ason alapuló, négytengelyes csuklós prototípust is létrehoztak: az IC-622-eshez két 620-ast építettek össze, így az utánfutó rész is kéttengelyessé vált. Mivel a fővárosi utasmennyiségekhez elengedőnek bizonyultak az ITC-600-asok és az IC-660-asok, az IC-622-esek elsősorban vidéki közlekedési vállalatoknál landoltak. 1975-ig összesen 54 példány készült belőlük, és a vidéki nagyvárosok helyi közlekedésének szerves részei lettek, egészen az Ikarus 280-asok érkezéséig.
A csuklós buszoknak köszönhetően a személyzetet is optimálisabban lehetett alkalmazni. Míg a szóló Ikarus 60-as és 620-as buszoknál hatvan utashoz egy kalauz volt szükséges, pótkocsis üzemnél pedig száz utasra kettő, a csuklós járművek esetében viszont már száz utast szolgál ki egy kalauz, az újabb kiviteleknél pedig akár százhatvanat is. Habár a nagyobb tömeg mozgatása okán az üzemanyagfogyasztás 25–30 százalékkal nő, kapacitás szempontjából mégis gazdaságosabb, mint két busz üzemeltetése. A több ajtó miatt ráadásul az utascseréhez szükséges idő is rövidül. Az Ikarus 620-as alapvető kialakítása miatt az új típusnál is megkerülhetetlen volt néhány szerkezeti megoldás, például hogy a motort elöl helyezték el vagy az első ajtót az első tengely mögött alakították ki. A tervezőknek azonban nem egy teljesen új jármű létrehozása volt a feladata, hanem az, hogy a legrövidebb időn belül gazdasági és forgalmi szempontból is hatékony megoldással rukkoljanak elő.
2020. november 19., csütörtök
A vagány café racer kétütemű
A jövőre érvénybe lépő Euro5-ös környezetvédelmi normák beköszöntével elsőre talán kicsit furcsa, hogy valaki kétütemű motort fejleszt. A cégalapító, Christofer Ratcliffe 10 évig volt a CCM Motorcycles vezető tervezőmérnöke, amikor úgy döntött, hogy saját márkát alapít, és kétütemű szenvedélyének fog hódolni a jövőben.
A vagány café racer kétütemű, 90 fokos V kettes erőforrása olasz fejlesztés, a Vins-től érkezik a 249 köbcentis blokk. 75 lóerős teljesítményre képes, és 220 km/h-s sebességre gyorsítja a csupán 114 kilós motort. Ezt a tömeget úgy sikerült elérniük, hogy az idomokat és a tankot is karbonból készítették. A futóművet az Öhlins, míg a fékeket a Brembo szállítja, a fűzött küllős felniken pedig Dunlop gumik kerülnek. Első körben száz darabot készítenek a különleges motorból, ezek ára a hírek szerint 28 000 font lesz. A motort a tervek szerint utcára is engedélyeznék.
2020. november 18., szerda
2020. november 17., kedd
2020. november 16., hétfő
Awo 425T
Gyártási év: 1957
Gyártási időszak: 1949-1959
Motor: Egyhengeres négyütemű (OHV)
Lökettérfogat: 247 cm3
Furat/löket: 68 x 68 mm
Kompresszió arány: 6,7:1
Teljesítmény: 12 LE
Áramforrás: IKA 6/45/60 tip. dinamó
Végsebesség: 103,5 km/h
Önsúly: 140 Kg
Összsúly: 300 kg
Fogyasztás: 3-3,3 l/100 km
Gyártott mennyiség: 124 000 db
Gyártási hely: Német Demokratikus Köztársaság
Az AWO 425 OHV motorját Helmut Pilz és Ewald Dahn német mérnökök alkották meg. Az Awtowelo Szovjet Állami Részvénytársaság megrendelése az alábbi volt: 250 cm3, 12 LE, egyhengeres, négyütemű OHV-motor, négyfokozatú sebváltó, kardántengelyes meghajtás, zárt első és hátsó teleszkópok. Az egyidőben Münchenben fejlesztés alatt álló R-25-ösre emlékeztető AWO 425 T gyártását 1949-ben kezdték el, 1 évvel megelőzvén az R-25-öst. Mindkét típus az egyetlen, háború előtti 250-es BMW-nek, az 1938-1939-ben gyártott R-23-asnak az „utóda”. 1950-ben 1000 db „pirostankost” szállítottak a sztálini birodalomba, majd 1951-től először csak a német állami hatóságok használatában, majd az utcákon is egyre gyakrabban lehetett találkozni az AWO-kal. Kívánságra az AWO-t gyárilag Stoye oldalkocsival lehetett rendelni. 1952. május 1-én a Szovjetúnió átadta a Simson gyárat az NDK-nak. 1955 végén, az AWO 425 S t típus megjelenésekor a régi AWO 425-ös a T (Touren) jelölést kapott.
2020. november 12., csütörtök
KRAZ-260
Története
A vállalat története a második világháború utolsó évéig nyúlik vissza. A szovjet Közúti Közlekedési Népbiztosság 1945-ben adott utasítást egy hídelemek gyártását végző nehézipari üzem létrehozására az Ukrán SZSZK-ban fekvő Kremencsukban, melynek építése 1946-ban kezdődött el.
1948. június 1-jén indult be a termelés. Nyolc évig hidak acélszerkezeti elemeit gyártották. A Kremencsukban előállított hídszerkezetekből 600 db, összesen 27 km hosszúságú hidat építettek.
Az 1950-es évek közepétől mezőgazdasági gépek (kombájnok) gyártására állt át a vállalat. 1958-ig mintegy kétezer db kombájnt gyártottak.
Az SZKP KB 1958. április 17-én hozott határozatot a nehéz tehergépkocsik gyártásáról a kremencsuki gyárban. Ehhez a Jaroszlavli Autógyárból telepítették át Kremencsukba a teherautó-gyártáshoz szükséges berendezéseket.
A gyár első modellje a KrAZ–222 volt, amelyet kezdetben még máshol gyártott alkatrészekből szereltek össze. 1969-ben kezdődött a KrAZ–255, majd 1982-ben a KrAZ–260-as típusok gyártása. Ezek voltak a gyár legnagyobb példányszámban előállított típusai. 1976-tól a gyár az AvtoKrAZ Termelési Egyesülés nevet viselte.
Az 1990-es évek végén privatizálták a vállalatot, amely először a német–ukrán Mega-Motors tulajdonába került. 2003-tól összeszerelő üzeme van Oroszországban és Vietnámban. A nyolcvanezredik KrAZ tehergépkocsi 2006 januárjában készült el. Az AvtoKrAZ holding jelenleg a Finanszi ta Kredit pénzügyi–ipari csoport tulajdonában van. A holdinghoz tartozik a Herszoni Kardánhajtóműgyár, a Kamjanec-pogyilszkiji Hajtóműgyár, a KrAZ Külkereskedelmi Vállalat, a berdicsivi Progresz Gépgyár, a Szimferopoli Kormányműgyár, a Sztahanovi Vagongyár, a poltavai TAPAZ Hajtóműgyár, a Tokmaki Kovács- és Sajtolómű, az ungvári Turbohaz vállalat, a kercsi Zaliv Hajógyár, valamint a mariupoli Hűtőradiátor-gyár.
A vállalat fontosabb modelljei
Tehergépkocsik
- KrAZ–219
- KrAZ–214
- KrAZ–255
- KrAZ–256
- KrAZ–257 platós teherautó
- KrAZ–258 nyergesvontató
- KrAZ–6322
- KrAZ–260
- KrAZ–5133
- KrAZ–6510
- KrAZ–7634
Páncélozott járművek
- Spartan
- KrAZ Hurricane
Algács József motorgyűjteménye
Algács Józsefről és meglehetősen különös hobbijának igen különös megvalósításáról már írtunk korábban. A motorgyűjtemény a hetedik emeleti panellakás falairól és szekrényeinek tetejéről - ideiglenesen - nagyobb területre, egy havi három fröccsért bérelt üres telekre költözött. AS-módszerrel felújított abszurdum-Riga, Mega-Puch és egy retro-Csepel teherautó tövében éreztük a fílinget.
Hét gyermek, feleség, kutya - sorolta tavalyi videónkban Algács József, mire büszke még harminchárom motorja mellett. Azóta gyarapodott a lista, a csepeli panellakást megtöltő gépek egy szintén csepeli telken kaptak ideiglenes helyet - rég volt ennyi fuvarja Józsi bácsi Skoda Favoritjának, végül azonban sikerült kerítéstől kerítésig megtölteni a hetekkel korábban még gazzal felvert kertet.
Segítő is akadt: Zoli - saját bevallása szerint ingyen, Józsi bácsi szerint jelképes összegért - lehel életet a motorokba, a Pannóniával több mint egy napot dolgozott, hogy egy rúgásra induljon, nem is nagyon áll szóba velünk, amíg nem dokumentáljuk kamerával az eredményt. Szívesen megtesszük, Józsi bácsi és Zoli pedig szívesen mesél, csak akkor hagynak magunkra, amikor betéved valaki a forgalmas útról. A húszévesnél idősebbeknek biztos előtűnnek emlékek, amint a motorok, bukósisakok és egyéb kapcsolódó (vagy nem kapcsolódó) tárgyak között időznek néhány percet. Jó a fílingje - szokták mondani búcsúzásképp, és ez Józsi bácsi szerint is nagy dicséret.
Újabb kisfilmünk - mint az látszik - még nyáron készült, a motorok azóta nem csak a zord tél miatt kerültek ismét fedett helyre. Algács József éppen egy gégeműtét után lábadozik, remélhetőleg tavaszra ismét ereje teljében űzheti hobbiját, és próbálhatja megvalósítani álmát, egy állandó, fedett kiállítást.
2020. november 11., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Ezt is látnod kell
