2019. február 26., kedd

39M Csaba páncélautó / Folytatás a posztban

 39M Csaba páncélautó a Magyar Királyi Honvédség által a második világháborúban rendszeresített felderítő és összekötő gépjármű volt.
 Straussler Miklós 1932-ben építette meg a négykerékhajtású AC1 páncélautó prototípusát a csepeli Weiss Manfréd gyárban. A gépkocsinak nem volt páncélzata, ezért Angliába szállították ahol felszerelték ezzel. Ezt követte az AC2 1935-ben, melyet szintén Angliába szállítottak. A prototípusokat 1937-ben a konstruktőr is követte, aki ekkor távozott végleg Magyarországról. Az Angliába került példányokra az Alvis cég szerelt páncélzatot és tornyot. A Weiss Manfréd még két alvázat gyártott le ebből a típusból, melyek Magyarországon maradtak.
1937-ben Coventryben létrejött az Alvis Straussler közös vállalat, mely elkészítette az AC3 első példányát, később elindította annak sorozatgyártását. Az AC3-ból Hollandia, Portugália és Anglia rendelt gyarmati területekre, utóbbi a Közel-Keletre. Az alvázak beszállítója a Weiss Manfréd volt, motorral, sebességváltóval, páncélzattal és fegyverekkel az Alvis Straussler szerelte fel a gépkocsikat.
A Weiss Manfréd vállalat 1938-ban kezdte el az első könnyű páncélzattal ellátott, AC2-esek gyártását, amelyek 1939-ben kerültek tesztelésre és alapjául szolgáltak a 39M Csabának elnevezett, sorozatgyártásra kerülő páncélgépkocsinak. A Csaba befejező munkálataiban Straussler Miklós nem vett részt. A 8 kísérleti példány legyártását követően a Weiss Manfréd 53 teljes páncélzatú Csabára kapott megrendelést, amelyek 1940 tavasza és 1941 nyara között készültek el.
A páncélgépkocsi megfelelt az akkori hasonló, páncélos felderítő járművek világszínvonalának, bár hatótávolságban elmaradt azoktól. Mivel a Csaba tulajdonságai teljesítették a Honvédség elvárásait, a gyártótól 1941 végén, előbb 50 darabot rendeltek meg, (ebből 32 1942-ben készült el, 18 1943-ban) majd ezt követte egy 1943 januári megrendelés 70 darabra, melyből 12-t, 1943-ban szállítottak, 20-at pedig 1944-ben. Összesen így, 135 Csaba felderítő jármű készült, amelyből 30 volt 40M parancsnoki változat. További 18 Csaba torony került a dunai flottillához a PAM páncélos aknász motorcsónakok és az Őrnaszádok felfegyverzéséhez.
Egyetlen Csaba páncélgépkocsi sem maradt fenn.
 A 9 mm vastag acéllemezekből szegecselt páncéltest döntött, így a szögben érkező lövedékek átütő ereje gyengült. Más források szerint a frontpáncél 13 mm, az oldalak és far 9, míg a tető és a haslemezek 7mm vastagok voltak, amely jobban megfelel a korabeli tervezési rutinnak. A meghajtásról egy Németországban gyártott, 8 hengeres, karburátoros, vízhűtéses Ford motor gondoskodott amely 3560 cm³-es lökettérfogatú volt. A váltómű előre és hátramenetben egyaránt öt sebességű volt. A páncélautó összkerékhajtással és -kormányzással rendelkezett, amely igen jó terepjáró képességet biztosított neki, ám bonyolulttá tette a karbantartást. Előremenethez a hátsó kerekek, hátramenethez mind a négy kerék volt használatban. Két vezetőállása is volt, az egyik a jármű elején a másik végében. Mindkét vezetőállásból irányíthatták a járművet. A Csaba főfegyverzetét egy 20 mm-es Solothurn-licenc alapján a Danuviánál gyártott 36M nehézpuska alkotta, melyet kiegészítettek egy 8 mm-es Gebauer 34/37M géppuskával és egy 8 mm-es Solothurn 31M golyószóróval, így jelentős tűzerőt biztosítottak számára. A személyzet négy fős volt, parancsnok - lövész, géppuskás, elülső vezető és hátsó vezető, aki egyben a rádiós is volt. Minden gépkocsi rádióval volt felszerelve.
 A Honvédelmi Minisztérium által 1939-ben rendelt első 61 darabbal, az 1. és 2. gépkocsizó dandárt, az 1. és 2. lovasdandárt valamint az 1. hegyi dandárt szerelték fel, dandáronként egy századdal. Egy századot 10 alap-, 1 parancsnoki kivitelű és 2 oktatási célú tesztautó alkotott. A hegyi dandár egy 3 Csabából álló szakasszal rendelkezett. A felsorolt dandárok közül a hegyi dandár kivételével valamennyien, - a Gyors hadtest kötelékében, - részt vettek az 1941-es délvidéki hadműveletben.
A páncélgépkocsik 1941 nyarán, a keleti fronton harcoltak, a 2. gépkocsizó dandárral, az 1. lovasdandárral, valamint egy század a 2. lovasdandárból, - összesen 57 Csaba. Amikor 1941 decemberében ezek az egységek feltöltésre és újraszervezésre tértek vissza már csak 17 Csaba volt meg. A harci tapasztalat azt mutatta, hogy a fegyverzet és a páncélvédettség gyenge, ez a típus csak felderítésre alkalmas.
 1942 decemberében a Donnál elpusztult az 1. lovassági dandár és a velük harcoló valamennyi, - 18 db Csaba.
1944 áprilisában a 2. páncéloshadosztály részeként 14 db-os Csaba század indult a keleti frontra, és augusztusban érkezett vissza az egység feltöltésére, ekkor azonban már 12 jött haza. 1944 nyarára a honvédségnek mindössze 48 harcképes páncélgépkocsija maradt. Ekkor 4 Csaba alkotott egy szakaszt, amelyből egy parancsnoki változat volt. Ezek a szakaszok négy gyalogos hadosztályhoz voltak beosztva.
 1944 júniusában egy század Csaba harcolt Galíciában az 1. lovassági hadosztállyal, itt 8 Csaba veszett el a 14-ből.
1944 őszétől a magyarországi harcokban az előbb felsorolt gyalogsági és lovashadosztályok vettek részt egy-egy század Csabával, valamint 9 gyalogos hadosztály, hadosztályonként egy szakasznyi Csabával.
A Csaba páncélos gépkocsi így végigharcolta az egész háborút.

Változatai

39M Csaba alaptípus
40M Csaba parancsnoki jármű. A 20 mm nehézpuska elhagyásával két szimplex rádió, R/4 és R/5 valamint egy pneumatikusan emelhető keretantenna került beépítésre.


2019. február 20., szerda

Simon Pál, a buszmentő ember! / Folytatás a posztban

A férfi, aki ipari tanulóként kezdett az Ikarusban és onnan is ment nyugdíjba. Erdőkben és baromfiudvarokon rothadó buszroncsokat gyűjt, ezeket saját pénzéből újítja fel. Ez a világoskék Ikarus például csőszkunyhó volt amikor meglelte.






Nem hiszed el: 104 km-t futott LADA EGY PAJTÁBÓL!!! / Folytatás a posztban

Egy Pest megyei településen akadtak rá az 1978-ben rendelt és három részletben kifizetett Ladára, amelyhez végül 1985-ben jutott hozzá tulajdonosa.
A Totalcar legutóbbi videójában egy egészen csodás négykerekű darabot mutattak be. Egy Pest megyei településen akadtak rá az 1978-ben rendelt és három részletben kifizetett Ladára, amelyhez végül 1985-ben jutott hozzá tulajdonosa. Aki egyszerűen fogta magát, az autót eltette egy fészerbe, s a mai napig ott áll. Ja, igen: összesen 104 kilométert tett meg az utakon.
További érdekességért, illetve egyfajta időutazásért tekintse meg a teljes videót:





2019. február 19., kedd

Velorex (1968) / Folytatás a posztban

Olcsó, motorkerékpár alkatrészekből összeállított háromkerekű autó. Rengetegen építettek ilyeneket, de nálunk a cseh Velorex a legismertebb.




A Velorex a motorkerékpárok, és autók közötti űrt töltötte be, a 16/350-ből 12 000 darab készült, felét a KGST országaiba exportáltákFORRÁS: HUBER KÁROLY / RETRO MOBIL

A vasfüggöny szocialista oldalán a csehszlovák Stránsky fivérek már 1943-ban megalkották első, még biciklialkatrészekből összeszerelt autó prototípusukat, az Oskart. 1950-ben a párt bekényszerítette az üzemet a Velo szövetkezetbe, de a „hozott anyagból” való építkezés változatlan maradt. A 250 köbcentis léghűtéses egyhengeres kétütemű motort a CZ, az ugyanilyen elvű nagyobb, 350-es kéthengerest a pedig Jawa szállította, s a sárvédők, a kipufogók, és a kerekek is a Jawától érkeztek, a sebességmérő és a hátsó lámpák donorja pedig a Skoda Spartak volt. A fényszórók, a kormány és a gyújtáskapcsoló a Zetor traktorból jött! Ehhez kellett még egy saját készítésű hegesztett csőkalitka, egyedi tervezésű, kettős keresztlengőkaros első futómű, és valamennyi műbőr, amit a fémvázra feszítettek.




A plexiablakos oldalpanelek felhelyezésével a fülke teljesen zárttá tehető. A beakasztós kilincsen zár is van, de csak belülről csukhatóFORRÁS: HUBER KÁROLY / RETRO MOBIL

Máris készen állt a szegények háromkerekűje, meg a mozgássérülteké, mert a kocsit elsősorban nekik szánták, főleg azért, mert így adómentesen gyárthatták. Erre a cseh állam is odafigyelt, és vigyázott rá, hogy a törpéket, kizárólag rokkantak vásárolhassák, és csak ők vezethették. Egy idevágó történet: egy felborult autóból az 1960-as években, nem rokkant sofőrje állítólag félt előmászni, mert a közelben rendőröket látott. Megvárta, amíg az odasiető járőrök kerékre fordítják a gépet, indított és elszáguldott.




Egyszerű belvilág: csak sebességmérő, és gyújtáskapcsoló a farostlemez műszerfalon. Jól látszik az egyetlen ablaktörlő motorja









Egy este a párkányi Középkori Parasztétteremben / Folytatás a posztban

Leparasztozzák és lecsürhézik a vendégeket, mégis népszerű a középkori étterem Párkányban
A határ közelében, a szlovákiai Párkányban nyílott Középkori Parasztétterem (Stredoveká Sedliacka Reštaurácia) olyannyira sajátos hangulatú, hogy nem mindenkinek tetszik. Mielőtt néhány kuriózumot megismernénk, kedvcsinálónak nézzék meg a vendéglátóhelyet népszerűsítő rövid videót, amely megadja az alaphangot a folytatáshoz:


Aki belép az étterembe, már a látványtól úgy érzi, mintha más világba csöppent volna. Két csontváz és egy ketrecbe zárt boszorkány figurája fogadja a meglepett vendéget. Amikor aztán megérkezik a pincér, s kedvesen közli, hogy „Helló büdös paraszt, ülj le és zabálj!”, nem mindenki érti a tréfát.Ezért is kommenteltek volt látogatók úgy, hogy ez egy „tapló hely”.Akadt, aki már a bejáratnál visszafordult, a többség azonban nevetéstől könnyezve foglal helyet és szemrevételezi a középkori, korhű dekorációt, a Facebookon pedig büszkén posztolnak a vendégek. Az egység ugyanis igen népszerű!





Fotó: Facebook/Középkori Parasztétterem

Aki felkészülten érkezik, és a Középkori Parasztétterem weboldalán előzetesen tájékozódik, azt nem éri meglepetés, mert tudja, ha letegezik, vagy tenyeres-talpasnak esetleg csürhének nevezik, nem megsérteni akarják, csak a középkori zabatanya hangulatát idézik.
Légy üdvözölve idegen, szerény tanyánkon ízes ételekkel vendégül látunk.





Fotó: Facebook/Középkori Parasztétterem

Mindenféle jó itókával megitatunk. A sör, a bor a pálinka és a tiszta víz torkodat tanyánkon kellemesen nedvesíti. Mivel a középkorba látogattál, ne csodálkozz, ha a pajkos felszolgáló letegez, vagy a csapos lármázva szólongat. Viselkedésük talán durvának tűnik, de hidd el, jó emberek ők. Gondoskodnak róla, hogy üleped puhán nyugodjon, hasad válogatott jókkal megteljék, hogy végül jó pár arannyal könnyebben távozhass.
Ha a vendég kikéri krigli italát, annak felszolgálását sem ússza meg szó nélkül. A pincér minden valószínűséggel odamondja, hogy “nesze neked is itt a lőré, igyad, legalább addig sem jártatod a pofád.”
Ételt – melyek kiadós, fatányéron felszolgált adagok – könnyen választhatunk. Van egy középkori nyelven és mai magyarsággal megfogalmazott változata is minden ételnek, melyből most hármat megismerhetnek.
A sült nyúl középkori leírása így olvasható:
Tapsifülest tepsiben vörösre sütöttem, zabáld paraszt sebtiben, vagy zsíros pofád beverem.
Sült csirkeszárny régiesen:
Hé paraszt! Ha tiknek ropogós szárnyát szopogatnád, harapdálnád, fokhagymától bűzlene a pofád.
Egyik legnépszerűbb ételük, a sült csülök középkori parasztsággal így hangzik:
Csocsám lábát levagdostam, jó pácban megúsztattam. Ropogósra sütöm neked, itt van paraszt nesze egyed!
Ehhez nem is tudunk mit hozzáfűzni! Jó kacagást, jó szórakozást, jó étvágyat, ha bármikor betoppannának a Középkori Parasztétterembe Párkányban.












Óház, Felsővár- Kőszeg / Folytatás a posztban


A 609 m magas óház-tetőn kezdődött Kőszeg alapítása. Itt épült, valószínűleg határőrizeti céllal, a XIII. században a város első vára, a Felsővár v. Óvár. Később, a XIV. században, az Alsóvár (Esterházy v. Jurisics-vár) létrejöttével fokozatosan elveszítette jelentőségét.


kőszeg, óház

A romossá vált épület helyébe elsőként egy fából, majd 1896-ban egy kőből készült kilátót emeltek, melyet egy szélvihar döntött le. Az 1991-től kezdődő ásatásokban feltárt lakótorony alapjaira állították fel 1996-ban a mai kilátót.

Könnyű elérhetősége miatt a turisták előszeretettel látogatják. Gyönyörű kilátás nyílik innen Kőszegre, Szombathelyre, a közeli tanúhegyekre, a Ságra és Somlóra, valamint a szomszédos Ausztriára.

Az Óházat érinti a pár éve létesült Csillaghúr tanösvény. Az Óház a Szabó-hegyi buszmegállóból 4,5 kilométeres sétával kb. 1 óra alatt érhető el.



A kilátó a 13. századbeli Felsővár helyén, az Óház-tetőn (609 m) található. Gyönyörű a kilátás a városra, tiszta idő esetén ellátni a pozsonyi hegyekig, Ság és Somló tanúhegyekig, a Fertő-tóig, vagy akár a hósapkával borított Schneebergig is.
A mai Burgenland térsége, így Kőszeg környéke is, a 12-13. századtól, - a német katonai betörések elhárítása miatt - hadászati fontosságú lett. Sorra épültek a Kőszegi-hegységben is a kővárak, amelyek közül az egyik az Óház-tetőn található, ún. Óvár (Alte-Haus), azaz Felsővár volt, melyet a Kőszegi grófok alapítottak. Pontosan nem tudni mikor épült, de írásos emlék van arról, hogy 1248-ban már állt, ekkor ugyanis IV. Béla magyar király visszafoglalta az osztrák hercegtől. Ebben az okiratban „castrum Kuszug” (1248) néven említik.
A kapubástya és az lakóbástya alapjainak feltárását követően, a millecentenárium évében a város 15 méter magas kilátót emeltetett a tetőn. Ez az kilátó szintén a kiemelt turisztikai célpontok közé tartozik, és egy kellemes erdei sétával elérhető.









2019. február 17., vasárnap

Kapi várának romjai / Folytatás a posztban

 Kapi várának romjai Kapušany (magyarul Kapi) községe felett található, a Bártfafürdő irányába vezető út felett. A vár a 13. században épült, a meredek dombon, az egykori szláv vár területén. A vár elsődleges feladata a királyi út védelme volt, mely Eperjesről vezetett északi irányba.
Az első tulajdonosa Maglóc volt. 1312-ben a Károly Róbert és Csák Máté között zajló harcok során elpusztult. 1410-ben a vár Kapi András birtokába került, aki egy megerősített, új épületet építetett. A török portyázások korában, a 16. században a várat megerősítették. A 18. század elején II. Rákóczi Ferenc csapatai foglalták el, majd 1709-ben felgyújtották. 1712-ben részlegesen helyreállították, majd ezt követően 1715-ben lebontásra került.
Napjainkban csak a kőfalak maradtak, ablakok, kiskapuk és lőrések





Benevár / Folytatás a posztban

Benevár a Mátra déli részén, Mátrafüred határában, a Somor- és a Csatorna-patakok közötti Benevár-bérc déli végén, mintegy 470 méter magasságban található.


A honfoglalás idején Árpád egyik vezérének, Edömérnek a Mátra erdejében nagy földet adott. Edömér unokája – Bene vitéz – lehetett az első birtokosa annak a nagy kiterjedésű pogányvárnak, melyet róla Benevárnak neveztek. A tatárjárás során elpusztult várat 1243-1250 között az Aba nemzetségbeli Csobánka comes építtette újjá és tette a család székhelyévé. Csobánka fia, János lakott benne fiaival, akik 1301-ben felosztották maguk között az épületeit. Megfakult iratból ismerjük Benevárt, amiben egy vaskos öregtornyot, mellette palotaszárnyat, kisebb gazdasági helyiségeket és a bejáratot védelmező másik tornyot említettek meg. A hosszúkás, ötszögletű kővárat még kettős szárazárok is védelmezte a támadók ostromától.
A 14. század elején urai kénytelenek voltak meghódolni Csák Máté (trencséni tartományúr) tartományúr hatalma előtt; a továbbiakban a Csobánka fiak őt támogatták fegyveres erejükkel. Az országot egyesítő Anjou Károly király győzelme után menekülniük kellett ősi fészkükből, melyet az uralkodó, Szécsényi Tamás főnemesnek adományozott. A továbbiakban ennek a főúri famíliának a tulajdonaként, a hozzá tartozó jobbágyfalvakból álló váruradalom jelentős értéket képviselt, mivel a közeli Gyöngyös mezővárosa is hozzá tartozott.
Pusztulása egyes feltételezések szerint a 15. század elején élt földesúr, Salgói Miklós báró viselt dolgai miatt következett be. A főnemest maga Luxemburgi Zsigmond király vonta kérdőre budai udvarában, fejére olvasva, hogy hamis pénzt veretett, és házasságtörő viszonyt folytatott Garai János nagyúr feleségével, Hedvig hercegnővel. Mindezen bűnökért Miklós bárót az országból való száműzetésre, valamint teljes birtokelkobzásra ítélték. 1424-ben így már Zsigmond királyé volt a vár, aki 1430-ban Borbála királynénak, majd 1438-ban Albert király a Rozgonyiaknak adományozta. Bene várát valószínűleg a szomszédos Pata várában meghúzódó husziták rombolták le, mert 1497-ben már elhagyott várhelyként („locus castri in territorio possessionis Bene”), mint a Kanizsai család birtokát említik.
A folyamatosan pusztuló vár maradványait az 1980-as években régészeti úton feltárták és kiegészítették.





Oltszakadát / Folytatás a posztban

Oltszakadát  egy szórványmagyarság által lakott kis falu RomániábanSzeben megyében.

Az Olt folyó mellé a Magyar Királyság dél-erdélyi határainak védelmére telepített falvak egyik képviselője Oltszakadát. A település maroknyi magyarsága kivételes öntudattal és életerővel rendelkezik, amelyet szakrális központjuknak, a 13. századi eredetű, később evangélikussá lett templomnak is köszönhetnek. Volt átvészelni való gyötrelem itt bőven. Például 1916-ban, amikor az Erdélybe betörő román hadsereg a falu férfiainak legjavát a Havasalföldre hurcolta.








IFA Multicar M-25 / Folytatás a posztban

A céget a német mérnök-üzletember, Arthur Ade alapította 1920-ban, azonban a város a második világháború végén előbb szovjet megszállás alá, majd az újonnan alapított NDK-hoz került, így értelemszerűen rövid időn belül már az állam tulajdonában volt az addig csak gépeket és alkatrészeket gyártó üzem. Az első típus, a Multicar M 21 1958-ban hagyta el a gyár kapuit, mely (és az összes többi későbbi modell is) dízelmotorral volt felszerelve.
Kis mérete és takarékos fogyasztása miatt hamar elterjedt a keleti blokk országaiban, Magyarországon a ma már alig fellelhető, egykor széles körben elterjedt szódáskocsik illetve gázpalack szállító kocsik zöme – szinte mind – a Multicar M22-es, vagy valamely másik típusához tartoztak, tartoznak. Az NDK-s időkben előfordult olyan is, hogy napi 40 készült belőlük. Az 1974-ig legyártott kb. 42 500 jármű mintegy ötvennyolc százalékát exportálták külföldre, ebből nagyjából öt százalékot Nyugat-Európába. Az NDK összeomlásával a cég helyzete, hasonlóan a keleti blokk összes járműgyárához, roppant ingataggá vált, azonban 1991-ben sikerült vevőt találni rá. Az új vezetés a céget kis méretű, speciális (főleg a városkarbantartásban szükséges, vagy reptereken, útépítéseknél használatos egyéb) gépek, járművek gyártására állította át. Az ötlet olyan sikeresnek bizonyult, hogy a cég akkori menedzsere, Manfred Windus 1993-ban elnyerte az év menedzsere címet, illetve 2005-ben az igazgató, Walter Boschatzki Németország államfőjétől, Horst Köhlertől átvehette a német érdemrend nagykeresztjét.
A Multicar az egyetlen olyan egykori NDK-s járműgyár, mely mind a mai napig töretlenül üzemel, jelenleg 7 különböző típusú speciális járművet gyártanak, illetve 2004 óta a Krauss-Maffei Wegmann hadi gyárral együttműködve a Mungo nevű katonai kisteherautót is a Bundeswehr (a német hadsereg) számára.






Generális-ház más néven: Lackner-ház sopronban / Folytatás a posztban

A Generális-ház
A Generális-ház
Az épületet napjainkban többféleképpen nevezik a soproniak: Lackner-ház, Generális-ház vagy Tábornok-ház.
Lackner Kristóf eredeti szakmáját tekintve ötvös volt. Később a páduai egyetemen jogi doktorátust szerzett. Igyekezett Sopronban is meghonosítani az európai műveltséget. 1604-ben megalapította a Soproni Tudós Társaságot. Államtudományi munkákat írt és színműírással is foglalkozott. Drámáit helyi diákok adták elő, ezzel megteremtette a soproni színjátszás alapjait. Rézkarcai a XVII. századi Sopront idézik.
Lackner Kristóf gondoskodott először a külvárosok védelméről. Az általa építtetett külső városfalak maradványai ma is láthatóak a 84-es főút városi szakaszán.
Alapítvánnyal gondoskodott idős emberek ápolásáról és a török fogságban lévő soproniak kiváltásáról. A tehetséges soproni diákok külföldi tanulásának támogatásához ösztöndíjat alapított.
A Generális-ház főhomlokzatát Lackner Kristóf idejében alakították ki. A klasszicista erkély később, 1830-ban készült. A ház udvarában egy középkori, városfalhoz épített lakótorony áll.
A ház kapuja felett helyezték el Lackner Kristóf lebontott majorjából való, kőbe faragott jelmondatát:
Fiat voluntas tua - Legyen meg a Te akaratod.
Lackner Kristóf gyermektelenül halt meg. Végrendeletében teljes vagyonát Sopronra hagyta.
Később Lackner Kristóf egykori házában szállásolták el Sopron katonai parancsnokait. Ezért nevezik az épületet ma is Tábornok-háznak vagy Generális-háznak.
Lackner Kristóf emléktáblája
Lackner Kristóf emléktáblája


Fabricius-ház sopronban / Folytatás a posztban

A felvidékről származó Fabricius Endre városbíró, polgármester az épületet 1806-ban vásárolta meg. A jószolgálati tevékenységéről híres ügyvéd barátját, a diák Petőfit is támogatta. Soproni katonáskodása idején Petőfi Sándor gyakori vendége volt a háznak.
Fabricius-ház
Fabricius-ház
A legenda szerint Petőfi egy ízben kiszökött a laktanyából, a Fabricius-házban öltözött át, innen ment el Liszt Ferenckoncertjére.
Az épület római kori középület maradványaira épült. 1320-ban ezen a helyen kezdték építeni a Szent Dorottya-kápolnát. Később egy födémmel kettéosztották az épületet. Az alsó részéből pince, a felsőből pedig lakás lett. Az épület mai formája a XVII. században alakult ki. Ebből az időből származik az udvar kétemeletes loggiája és az utcai szárny első emeletének faragott mennyezete.
A Fabricius-ház udvara
A Fabricius-ház udvara
A Fabricius-család később az evangélikus egyháznak adományozta az épületet. Napjainkban a Soproni Múzeum római kori kőtára, régészeti kiállítás és a polgárlakásokat bemutató kiállítás található itt.





Storno-ház sopronban / Folytatás a posztban

A Storno-család Svájc Tessin tartományából érkezett Bajorországba, innen költöztek Kismartonba. Itt született 1820-ban Storno Ferenc. Bajorországba visszakerülve kitanulta a kéményseprő mesterséget. 25 évesen rokonait keresve Pozsonyba indult, hogy onnan Pestre utazzon. Egy horvát parasztasszony azonban tévesen igazította útba, így Pozsony helyett Sopronba érkezett.
Storno-ház
Storno-ház
Kéményseprőként állt munkába, bejárta a soproni és a környékbeli házak padlásait, értő szeme felfedezte a különlegességeket. Közben nagy álmokat szövögetett: művésznek készült. Munkája mellett képezte magát. Steinacker Károly, Sopron akadémiát végzett rajziskolai tanára másolási feladatokkal látta el. Egyre ismertebbé vált, egyre komolyabb megbízatásokat kapott.
Storno Gyűjtemény
Storno Gyűjtemény
Storno Ferenc szeretett volna továbbtanulni. Ebben mesterének halála akadályozta meg. 1848-ban feleségül vette egykori mestere özvegyét, vállalva két gyermekét és a tartozásokat. Keményen dolgozott és kifizette az adósságokat. Rendbe szedte a vállalkozást, majd mostohafiára bízta a cég vezetését. Ő maga pedig Bécsbe ment, hogy festészetet tanuljon. Bécsben részt vett a műemléki munkákban is.
Idősebb Storno Ferenc 1872-ben vette meg a Fő tér északnyugati sarkán álló házat. Ez az épület adott szállást 1482-1483 telén Mátyás királynak. Storno Ferenc az épületbelsőket a historizmus modorában alakította át.
Mátyás király emléktáblája
Mátyás király emléktáblája
A Storno-gyűjtemény első darabjait id. Storno Ferenc vásárolta. A család három nemzedéke rendkívül gazdag és értékes magánygyűjteményt hozott létre, amely ma Sopron város tulajdona.
Napjainkban az épület pincéjében és a földszinten étterem, a két emeleten pedig múzeum működik.
A Storno-ház sarokerkélye
A Storno-ház sarokerkélye





2019. február 16., szombat

Szepesi vár a XVII. században / Folytatás a posztban

A tekintélyes szepesi romok több mint három hektár területen fekszenek, ezzel a vár a középkori Magyarország legnagyobb vára volt. De hogy nézhetett ki fénykorában?
A szepesi várhegyen a Wikipédia szerint már a tatárjárás előtt is állt vár, amelyet 1113-ban kezdtek építeni királyaink az északi gyepűk védelmére, ezt azonban lerombolták. A mai vár őse a 13. század második felében épült, a mindenkori szepesi ispánok székhelye volt. 1304-ben Károly Róbert hívei foglalták el Vencel híveitől. 1307-ben rövid időre a csehek szállták meg, 1443-ban a husziták foglalták el. 1462-ben a Szapolyaiaké lett, 1528-ban kétheti ostrommal vették be a császári seregek. 1604-ben Bocskai serege sikertelenül ostromolta. 1636-ban lett a Csákyaké. 1703-ban a kurucok csellel foglalták el. 1707-ben a Csákyak elhagyták és kényelmes kastélyaikba költöztek. A Rákóczi-szabadságharc alatt többször cserélt gazdát. 1780-ban egy villámcsapás okozta tűzvész rombolta le az elhagyott falakat, azóta rom. Hogy miként festett fénykorában, azt Mihályi Zsolt videója mutatja meg.






Komlóska- Sólyomvár / Folytatás a posztban


Komlóska, Solymos vára

Észak felé lekanyarodva a Bodrog folyó menti főútról, a keskeny aszfaltcsíkon lassan elérhetjük a szinte érintetlen természetben megbújó kicsiny zempléni községet, Komlóskát. A néhány utcából álló falut szegélyező zöldellő hegyek egyikén omladoznak Pusztavár romjai, amiket néhány esztendeje a Miskolci Egyetem régész hallgatói vallatnak, hogy napvilágra hozzák homályba vesző titkait.

Lépteinket a helyi önkormányzat által kialakított tanösvény felé veszem, aminek oldalát időközönként egy-egy tábla szegélyezi, rajta a környező természet növény és állatvilágát, valamint a geológiai keletkezését bemutató leírásokkal. Sajnos barbár kezek sok esetben megrongálták az oly sok érdekességgel szolgáló táblákat, megfosztva ezzel a turistákat az információktól. Az eddig kényelmes sétaút a Várhegy lábához érve meredek ösvénnyé szűkül, minden erőnkkel kapaszkodni kell a csúszós meredély szélét szegélyező fákba, bokrokba, hogy feljuthassunk a csúcsra. Végül fáradtan, de a győztesek érzésével nézzünk szét a 426 méter magas Várhegy csúcsán, ahonnan csodálatos körpanoráma nyílik a környező kisebb-nagyobb magaslatokra.
Az eddig ismertek adatok szerint Anjou Károly király zempléni hadjárataiban vitézséggel harcoló Tolcsvai nemzetség tagjai kapták meg uralkodójuktól adományba a komlóskai földet, amin valamikor 1312. után emelték szállásul a kővárat. Az egykori várépítők kihasználták a hosszúkás, ellipszis alakú hegycsúcs védelmét, a vaskos kőfalakat ennek meredek szélén húzták fel, bekerítve az egymással szembeni két kiemelkedő magaslatot. Ennek csúcsain egy-egy kerek torony alapfalait tárták fel, míg a várudvar közepét is kőfal választotta ketté. Ismerjük, hogy 1379-ben a nemesi család tagjai felosztották maguk között a várat, talán ennek látható nyoma az osztófal.
Vajon hogyan élhettek a várbeliek ebben a sasfészekben, forró nyarakon és süvítő csontfagyasztó teleken keresztül? A mindennapi létfenntartáshoz szükséges feltételeket a környékbeli falvak népessége, mint a földesúrnak tartozó szolgáltatásokat végezte, vagyis szekérrel hordták fel az élelmiszert, a tűzifát és használati tárgyakat, amik közül sokat felszínre hoztak a kutató szakemberek. Alig néhány évtizedig szolgált szállásul nemesi urainak, mivel már egy 1398-as oklevélben elpusztult várnak írta le Bebek Detre nádorispán. Mi okozhatta végzetté, talán egy hirtelen fellobbant tűzvész? Még nem derítette fel a kutatás, de az biztos, hogy nem állították helyre földesurai. Így vált az egykori büszke Solymos vára a környékbeli néphagyomány nyelvén Pusztavárrá.
Nem igazolódott be az a régebbi feltételezés sem, hogy a XV. század közepén a vidéket megszállva tartó harcedzett cseh husziták kijavítva sérüléseit, bázisul használták volna a rablótámadásaikhoz. Így Pusztavárt már 600 esztendeje a könyörtelen időjárás vasfoga pusztítja, megóvására azonban a jó szándék mellett jelentős anyagi ráfordítást is szükségeltetik.






Bozóki vár / Folytatás a posztban

Impozáns, viharos múltú sarokbástyás várrom

Közel Korpona régi bányavárosához, Hont vármegye északi részén áll régi idők néma tanújaként az egykori premontre-i monostorból büszke törökvédő erőddé lett bozóki vár. Árokkal ölelt erős falainak sarkában a négy szilaj bástyával hosszan dacolt az ellennel.  Bár a II. világháború során súlyos károkat szenvedett, udvarán még láthatóak a hajdani kolostor romjai is, izgalmas kirándulásra hívva az útra kelő turistát.

A vár története

A bozóki vár kalandos egyháztörténeti múlttal bír. A Szent István tiszteletére emelt (1124-31) bencés kolostor a premontrei kanonokok tulajdonlása alatt a vármegye életében kiemelt fontosságú ítélkezési és igazgatási jogokkal rendelkezhetett. Jólét, gazdagság, béke jellemzi az Árpád-házi uralkodók alatti esztendőket, a reformáció koráig azonban már több incidens árnyékolja be a prépostság életét.  Rozgonyi Simon feldúlja, huszita sarc alatt nyög, de a hitújításig tartja magát. 1530 fordulópontnak tekinthető Bozók életében, a kapzsi Balassa Zsigmond rátör a monostorra, a szerzetesek többségét lemészárolja, majd az épületet fallal, vizesárokkal veszi körül. Mindezt I. Ferdinánd jóváhagyásával, aki egyre aggasztóbbnak tartja a törökök általi fenyegetést, így az uralkodó nem ellenzi a vízivár kialakítását. Ostromálló várnak bizonyult, több ízben verte vissza az oszmán támadást. A Balassákról a Fánchy családra öröklődött, később ismét egy Balassa, Thököly Imre tábornoka beveszi, és felgyújtatja. Érseki birtokként leáldozóban van egykori dicsősége, először papneveldeként a XX. század elején már uradalmi cselédházként funkcionál. A II. világháborúban megrongálják, felújítását az utóbbi években kezdték meg.

A vár látogatása

A bozóki vár már messziről bizonyítja, hogy érdemes útba ejteni, jó állapotban lévő sarokbástyáival, szilárd négyszög alakban (85X85 méter) rendezett falaival impozáns látványt nyújt. Az erődítményen és a bástyákon kívül a hajdani kolostor romjai és az eredetileg román stílusban épült templom egy része maradt meg a várudvaron. A bástyák ablakain át az egykori kolostor falainak és az oldalában épült XV. századi konventház romjai sejlenek fel az udvaron, kifelé tekintve Bozók falu fehér templomtornyával. Gyalogszerrel és gépkocsival is gyakorlatilag a vár rácsos kapujáig megközelíthető.

Gyakorlati tudnivalók

Megközelítés

Bozók (Bzovík) a magyar határátkelőt, Parassapusztát Zólyommal összekötő 66-os útról leágazó 526-os úton érhető el. Korponától (Krupina) 6 km-re, a faluba érve jobbra lekanyarodva vezet a várhoz az út (Hrad Bzovík).

Nyitva tartás: a vár területe szabadon látogatható. Óvatosan sétálgassunk a várban, mivel csak részlegesen van helyre állítva, korlátok nincsenek.






Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...