2019. május 30., csütörtök

BANÁN – A SZOCIALISTA IDŐSZAK ÁHÍTOTT GYÜMÖLCSE

A szocialista időszakban alig lehetett banánt kapni – szemben a kubai naranccsal, amit előfordult, hogy úgy dobáltak utánunk a piaci árusok. Ha banán érkezett, azonnal elterjedt a híre a fővárosban és rohantunk sorban állni. Annak ellenére, hogy csak egy kilót vehetett egy ember egyszerre, még így is megérte a várakozás. Ugyanis a kereslet mindig nagyobb volt, mint a kínálat banánból. Tudósított-e minderről a szocialista sajtó és ha igen, hogyan?


1961-ben például így:
 „Otthon ma banán lesz vacsorára. Persze, ez csak úgy lehetséges, hogy néhány órával előbbre hozzuk a vacsora időt, hogy elálljon estebédig a banán. Meg kell enni azt a tíz kilót, amiért vasárnap reggel megverekedtem az éjjel-nappali csemegeboltban. Elég lett volna ugyan a szokásos két-három darab. de ‘csak nem fogom hagyni, hogy mások vigyék el az orrom elől leszállított áron a banánt.”
1962-es szatirikus írás a Ludas Matyiból, arról hogyan harcolnak a vevők a szebb banánokért:
„A banán, mint közismert, fürtökben terem. Azért terem fürtökben, hogy ne lehessen turkálni benne, hanem szépen le tudják törni a következőt, a vásárló szerencséjére bízva, hogy melyik kerül sorra. Éppen eltettem a két szép éretlenbanánom, mikor észreveszem, hogy egy jóságos arcú hölgy figyeli a mérést. Gondoltam, biztosan valamiféle társadalmi ellenőr. Ám, alighogy elléptem a mérlegtől, a hölgy odaugrott, és öt darab banánt kért. Az én korcs banánjaim után ugyanis gyönyörű sárga gyümölcsök következtek a fürtön. Lám, csak egy kis türelem, és a siker, mint érett banán, hullik a szatyrunkba.”
Ugyanis a banán nagyon kényes gyümölcs ha besárgul, akkor egy-két napon belül piacra kell dobni. Szintén 1962-ben történt meg, hogy a vásárló feketére fagyott, ezért ehetetlen banánt vásárolt.
„A feketére fagyott banán vonzó tulajdonsága, hogy tizenöt forintos, leszállított áron kapható, viszont a gyanútlan vevő összetéveszti az élvezhető feketére érett banánnal, és örömmel vásárolja kilószám. Aztán kissé meghökkenve tapasztalja, hogy nem jön le a héja, ami a banánnál mindenképpen szokatlan dolog, tehát meghámozza késsel, mint a karalábét és kidobálja az üszkös részeket. A vásárló ezek után érthető gyanúval kóstolgatja az „olcsó’’ banáncsonkokat, majd szájízére hallgatva, a maradékot is sutba dobja. Ez a banánugyanis nem azért lett fekete, mert túlérett, hanem azért, mert túl fagyott.”


nikon 278.jpg
Meg se jött, de már el is fogyott (timelord.blog.hu)

1964-ben jobban járt a vevő ha hallgatott, amikor banánt vásárolt:
Banánt vásároltam az Október 6. utcai zöldség és gyümölcsboltban. Sajnos, óriási bűnt követtem el. Azt mertem ugyanis mondani a kiszolgálónak, hogy nem fontos zacskót adni az egy tömbből álló banánhoz, mert szatyor van nálam. Még végig sem mondtam a papírtakarékossági mondókámat, az eladónő erélyesen rendreutasított. A rendreutasítást pironkodva tudomásul vettem, mire ő nekibátorodott, és ekként gúnyolódott velem: „A legközelebb majd a kristálycukrot is a markába méreti”. Úgy éreztem magam, mint régen az iskolában, ha valamiből nem készültem. Igaz, hogy még ezek után se tudom, mikor kell és mikor nem kell zacskóban adni az árut, de azt mindenesetre megtanultam: örüljön a vevő, ha kiszolgálják!”

1966-ban a világsajtóból vettek át egy hírt, mely nyelvhasználati félreértésen alapult:
„Egy New York-i autókereskedő az üzlete kirakatában álló vadonatúj Pontiacra a következő szövegű táblát akasztotta: „Ara 1395 banán”. Mrs Margaret S. a táblát elolvasva betért a közeli déligyümölcs-üzletbe, és leszámoltatott 1395 darabbanánt, majd átszállíttatta az autókereskedésbe és kérte a kocsit. A kereskedő kinevette. Mrs S. a bírósághoz fordult. A kereskedő azzal tagadta meg a bíró előtt is a vásárt, hogy New Yorkban a dollárt szokás banánnak becézni. A rendőrbíró ennek ellenére kötelezte a kereskedőt, hogy adja ki az autót a kirakatba kitett árért: 1395 banánért. A kereskedő a vicces táblára 1320 dollárt fizetett rá: a banán kb. 70 dollárt ért.”
A Ludas Matyi 1966-ban egy olyan novellát közölt, amelynek csattanója az volt, hogy a férfi a nő szívét banánnal hódította meg egy bécsi társasutazáson: a férfinek ezután sztriptízbárba sem kellett már elmennie, pedig azt tervezte:
„Kornél pedig egy kiló banánt vásárolt, és azzal fogadta az asszonyt, aki egészen odavolt az örömtől, és így szólt: Ezt sohasem fogom elfelejteni magának! Mert bizony én már az utolsó schillingjeimet is elköltöttem, és már nem tellett volnabanánra, pedig annyira szeretem. Most hát megyek vissza a szállodába, mert ugyan mit csinálhatnék egy fitying nélkül, csak a szívemet fájdíthatom. És magának mi a programja? 
— Én arra gondoltam — felelte neki Kornél —, hogy beülök egy kis bárba, ahol sztriptíz is van, és éppen nyolcvan schillingem van még, amennyibe a belépődíj kerül. 
Rozália erre igen elcsudálkozva és mohón nézett rá, és így szólt: 
— Lenne szíve nyolcvan schillinget adni egy műsorért? Hiszen nyolcvan schillingért egy orkánkabátot vásárolhatnék magamnak! 
A férfi pedig az asszonyra kacsintva azt mondta? 
— Akkor hát vásároljunk egy orkánkabátot? De akkor mi lesz énvelem? 
Rozália pedig hozzásimult és azt duruzsolta a férfinak: 
— Rendezek én magának olyan sztriptízt, hogy annak árában nemcsak a belépőjegy lesz benne, hanem még a fogyasztás is!”
1967-ben a XI. kerületi Irinyi utcai csemegeboltban banán árdrágítók voltak: ugyanis az élelmes eladók azt találták ki, banánt csak celofánba csomagolva hajlandók árusítani, úgy viszont többe került a termék. 1968 januárban a „Megérkezett a narancs, a banán” című cikk első mondata az volt, hogy
„az üzleteket járva, azt tapasztaltuk, hogy nem változott abanán és a narancs ára, viszont egyik sem kapható. A Délimport Vállalat vezérigazgatója január közepére ígért javulást.(…) üzletekbe. A narancsellátás a közeli napokban még javulni fog, banánból azonban előreláthatóan nem tudják kielégítem majd a nagy keresletet. Citrom van bőven.”


A banán a politikai karikatúrák szereplőjévé is előlépett (timelord.blog.hu)

Tehát a cikk hírértéke annyi volt, amit amúgy is tudtak az olvasók: banánt nem lehetett kapni. 1968-ban előfordult olyan is, hogy vevő és eladó harcolt, kié legyen a banán, és természetesen a vevő került ki vesztesen a szituációból:

„Szerda reggel Pestlőrincen, a Béke téren levő közért-üzletben vásároltam. A pulton levő tálcán megpillantottam három gyönyörű banánt. Megörültem a mostanában ritkán mutatkozó- déligyümölcsnek — de örömömbe üröm vegyült. 
— Ennyi banán van? – kérdezem az eladót. 
Csodálkozik: 
— Jé! Van banán? Nem tudtam . Elviszem a páromnak— s ezzel a tálcáról elvesz két banánt, és leméri. 
Ezután már szóba állt velem. Én a megdöbbenéstől csak ennyit tudtam szólni: 
— Akkor kérem ezt az egyet. . . 
A három banán engem illetett volna meg, mivel én fedeztem fel a pulton. A kereskedelmi dolgozó azonban még azt is elfelejtette, hogy melyikünk a vevő. Legalább annyi udvariasságot elvártam volna: kérdezze meg a kedves vevőt, megengedi-e, hogy megvásárolja előle a kívánt árut.”
 Banán


Banán érkezett (1957)

1970 novemberi helyzet: a banán kilója 25 Ft-ba került, ha kapható volt:
Banán — az éréstől függően — már hetek óta kapható, igaz, néhány óra alatt elfogy az üzletekben. A tárgyalások alapján a tavalyinál 20—25 százalékkal nagyobb mennyiségre lehet számítani, bár még ez sem elegendő. Az év végéig a korábbi 1500—1800 tonna helyett 2200 tonna banán — változatlanul kitűnő minőségű ecuadori és kolumbiai gyümölcs — érkezik.”
1972-ben érlelőkamrákban érlelték az Ecuadorból érkezett gyümölcsöt:
plusz 13—22 fok között szülőföldjükre „emlékeztetik” a banánkötegéket, s a követelményeknek megfelelően 70—95 százalékos levegő-nedvességtartalom mellett érlelik az Ecuadorból érkező gyümölcsöt. A munka menetrendszerű. A távoli országból hétfőnként érkeznek a speciális szállítóhajók a hamburgi kikötőbe, onnan a Hungarocamion hűtőkocsijai hozzák Magyarországra, s a rákospalotai raktárházban általában pénteken és szombaton fogadják a küldeményeket.”
Hetente 2-300 tonna banán érkezett a fővárosba 1972-ben.[11] És mi volt a helyzet 1978-ban a rákospalotai raktárban? 35 napig tartott, amíg a fogyasztóhoz elért a banán a származási helyéről.
„A világon 700 fajta banán terem, ebből 400-féle csak főzeléknek való. Az idén 22 ezer 500 tonna banánt vásárolunk a Monimpex közvetítésével 5.6 millió forintért.”
1975-ben banánkrém receptet közölt a Népszabadság, ez alapján feltételezhetjük, hogy akkoriban épp kapható volt:
„A banánt és az almát meleg folyóvízben mossuk meg, hideg vízzel öblítsük le, tisztítsuk meg. Egyharmad rész banántkétharmad rész almával egy-két evőkanál vízzel vagy tejjel, turmixgépben keverjük össze és ízesítsük mézzel. (Turmixgép híján reszelt almához keverjük az összetört banánt.)”
1987-ben sem változtak az állapotok:
Banán! Van banán! Izgatott jövés-menés, élénk lótás-futás kezdődik. Némelyek megzavarodva a bablevescsárda felé trappolnak, mások céltalan futkosás helyett, gyakorlatias ésszel a szatyrokat nézik. A szatyrok árulják el leghamarabb a követendő irányt s a banánforrást, de a gondos vizsgálódáshoz higgadtság és magasabb rendű önuralom szükségeltetik.”
1988-ban a Skála-Coop saját költséggel hozott létre banánérlelőt:
„— A Skála-Coop nagyon komoly költséggel, saját magának létrehozott egy banánérlelőt, itt a nagyvásártelepen. Az igazán korszerű technológiával felszerelt tároló egyszerre 200 tonnabanán érlelésére elegendő. S noha az éretlen banán vételára érlelési költségekkel ugyanannyiba kerül mint az éretté, mégsem mindegy, mert ha itthon érlelik, akkor devizát tud az ország, illetve a vállalat megtakarítani.”


Az NDK-ban sem volt gyakori a banán. A képen sorban állók 1971-ben Magdeburgban.

Jómagam is sokszor álltam sorban banánért, még a az élmény is megvan, hogy figyeltük a csarnokban a szatyrokat, és annak segítségével próbáltuk könnyen és gyorsan kideríteni, hol van banánáruló stand. Ismeretségi körömben érdeklődve másnak is volt hasonló élménye az 1980-as években:
a csepeli piacra jártunk a szomszédasszonnyal banánért, mentünk többen vele kiskamaszok, mert ha jól emlékszem mindenki csak egy kilót vehetett, és tényleg órákig álltunk sorba, de ez olyan természetesnek tűnt el se tudtuk képzelni, hogy lehet ezt másképp is. (Vígh Tibor) Volt, aki a banánon levő címkét gyűjtötte, pontosabban ragasztotta fel konyhaszekrényre.”
A rendszerváltással beköszöntött az árubőség: banánból sem volt hiány többet. Így az újságokban megjelenő banánreceptek már nem váltottak ki esetleges dühöt az olvasókból. Az árát azonban időről időre sokallták a vásárlók.
Dévényi Tibi bácsi Három Kívánságában egy bonyhádi kisfiúnak csak egy “apró” kérése volt: borzasztó sok banánt szeretett volna enni. (1987)

2019. május 22., szerda

Gyöngyszem magyar falucska, ahol csak 200 ember él: 1000 éve is így nézett ki

Szalafő egészen csodálatos hely, amit fel kell keresned.
nagykep?cikkid=170763&kep=skanzen szalafo1-lead




Szalafő egy aprócska, még kétszáz főt sem számláló falucska Vas megyében, az Őrségben, ahol a lakók mindmáig őrzik nemcsak a honfoglalás kori településszerkezetet, így láthatod, hogy milyen volt akkoriban egy falu. A közelben folyó Zaláról elnevezett településen a népi építészet számos csodájával találkozhatsz, megismerkedhetsz néhány kézműves finomsággal, sőt, a falu környékén az érintetlen természetben túrázhatsz. Ismerd meg Szalafő néhány nevezetességét!
Image #0
A falu az Őrségben jellegzetes módon halmokra, azaz szerekre épült. Szalafő hét részét ezek alapján olyan hagyományos nevekkel különböztetik meg, mint a Pityerszer, a Papszer, a Gyöngyösszer vagy az Alsó- és Felsőszer.
Image #1 Szalafő Pityerszer nevű részén található a falu skanzenje, ahol a házak máig eredeti helyükön vannak. A nevezetes épületek között található a Boronaház, a Csordás-ház, az emeletes kástu - kamra -, sőt, egy hagyományos tókát is megnézhetnek a turisták. Ez a régi parasztházak egy jellegzetes tartozéka: egy agyagos talajba ásott, vízzel teli gödör, amelyből az állatokat itatták.
Image #2 A skanzenben számos 19. századi tárgyat láthatsz eredeti állapotában kiállítva, melyek javát az egykori tulajdonosoktól szerezték be. Az egyes épületeket nagy gonddal, funkciójuk szerint rendezték be, így hiteles képet adnak az akkori falusi életmódról.
Image #4 Szalafőn a házak körül számos állat előfordul, sokuk hagyományos, magyar fajta. A faluban bioállattartás is zajlik, melynek kecskék, tehenek, disznók, baromfik és más állatok is részei.
Image #5 A Jakosa Porta Szalafő egyik legvonzóbb nevezetessége a gasztroturisták számára, ugyanis Jakosa Henrik és felesége, Aranka itt készítik házi présük segítségével a már-már orvosság hírében álló, kézműves tökmagolajukat.
Image #6 A tökmagolaj és a csodálatos tökök mellett Szalafőn kiváló minőségű házi pálinkát és kézműves tejtermékeket is beszerezhetsz.


Tákolt roncsként rohadó Pannoniát mentett egy magyar srác, újra gyári fényben tündököl a gép

Mindannyian álmodunk ilyen veteránmentésről, de legtöbb esetben csak vízió marad a rozsdás vasak életre keltése. József végigvitte a történetet, egy igazi pókhálós, reményvesztett Pannóniát varázsolt ujjá.
József története az idei év egyik legjobb hazai sztorija, méltó párja a szintén hamvaiból feltámasztott Rábának. Bizonyítja, hogy elődeink örökségét nem csak elkótyavetyélni tudják a fiatalok, hanem akad aki megmenti, a halálból rántja vissza ezeket az értékes gépeket. Mert szükség van a mementóra, az emlékeztetőre, egy faros Ikarus, egy makulátlan krómokkal csillogó Pannonia, vagy épp a gyári emblémát orrán hordó Rába-Steiger 250 mind büszkeséget ébreszt, és újabb fiatalokat inspirál arra, hogy ne hagyják veszni a régit, vagy épp az örökségre épülő ötletből alkossanak valami újat. 
2002-ben volt már Pannoniám, amit szintén apró darabokból raktam össze, de végül egy autós projekt miatt 2008-ban el kellett adnom. Akkor úgy gondoltam hogy többet már nem lesz ilyen motorom, ritka gépnek számított, és abban az időben elkezdték felkapni a régi dolgokat, mi is átkutattuk a környék összes fészerét, pajtáját Pannonia és egyéb veteránalkatrészek után keresgélve.
Körülbelül egy éve visszatért a vágy egy öreg magyar motorok bírtoklása iránt, így elkezdtem egy használható darab után kutatni. Csak a Pannonia TLF jöhetett szóba és feltétlenül 60 előtti darab, mert jól mutat az utolsó szám előtt az az 5-ös, mert úgy még régebbinek hat, és mert ez volt az első olyan Pannonia, ami kívülről tökéletesen megfelelt az igényeimnek.

PANNÓNIÁBÓL FARAGOTT MELÓS TALIGA KILÁTÁSTALAN HELYZETBEN

Rátaláltam erre a nemes szekérre a neten, a hirdetés szövege szerint: “pannonia jukker eladó, az Őrségben, húszezer forintért, tokkal vonóval, platóstól mindenestől.”
A képeken láttam az 50-es évek végén gyártott kivitel jegyeit, így azonnal telefonáltam. Mint kiderült, fiatal házaspár vásárolt házat egy öreg helyi bácsitól, tőle örökölték meg a  pajtában álló, elhagyott Pannoniát.
Rögtön szabaddá tettem magam, de előtte azért még egy két dolog tisztázásra került, először is megkerestettem velük a nyaktáblát, amin ugye jelölve van a motorszám is, és kértem hogy bogozzák ki nekem hogy a számok mit mondanak. Legnagyobb meglepetésemre a nyaktáblán szereplő motorszám egyezett a motorblokkba beütött számokkal, ami azt jelenti hogy a közel 60 éves motor, az eredeti motorblokkjával harcolta végig hőskorát, és harcolt tovább a kistraktorban is.
Miután letisztázódott, azonnal indultam érte.
Amikor odaértem, egy szimpatikus házaspár fogadott, mivel tudtam mivel állok szemben így vittem flexet gazdagon, és nekiláttam ott a helyszínen a traktorba zárt Pannoniát kiszabadítani. Minden összekötő elemet amit ráhegesztettek, levágtam, kemény munkával végül a motor kiszabadult. Nem volt egy fényes látvány de gondoltam ha már passzolnak a számok, érdemes foglalkozni vele, no meg ha nem mentem meg, akkor valószínűleg sohasem lesz motor.
Kifizettem a maradványokat, (természetesen egy szöghajtást meg a platót mindennel együtt otthagytam ami majdnem ért annyit mint amit elhoztam) hoztam a biztonság kedvéért még két régi Mondial biciklit és hazaindultam. Itthon le lett szedve az egész cucc, és nekiálltam lemosogatni, lepucolni, a selejtes foszlott roncsolódott alkatrészeket eltávolítani.

INDUL? NANÁ, HOGY INDUL!

Az első nagyobb mosás után természetesen nem maradt el az sem hogy beindítsuk. nem is kellett sokat küzdeni hogy hallassa a hangját, kapott egy másik karburátort, kitisztítva a gyújtást beállítottuk, a gyenge mágnes okozott némi szenvedést, de kis megszakító hézaggal végül is életre kelt!
Miután hallatta hangját nekiálltam darabokra szétbontani hogy szépen lassan újra motort faragjunk belőle. Közben azért volt egy kis szünet, de addig sem állt meg az élet, nekiálltam, keresgélni és összeszerezgetni, megvenni a szükséges alkatrészeket.
Így jött első körben jött egy donorváz, majd minden más egyéb szeméttől az értékig. Összevásároltam mindenfélét amiben láttam fantáziát, volt amiből két, három darab is lett a szükséges egy helyett, volt belső peremes sárvédőm is 3 darab hátsó, lámpából 4-et is összevettem idő közben, persze ahogy ment a projekt majd mind elkoptak, a számomra legértékesebbet pedig megtartottam.

APAI SEGÍTSÉGGEL

Géplakatos édesapámat sem kellett sokáig kérnem hogy segítsen, szinte rögtön nekiláttunk a váz helyreállításának. Esztergáltattunk rozsdamentes betétrudakat, és a donorváz hátsó nyúlványai kerültek fel az eredeti maradványra, aminek hátsó része a traktorosítás áldozata lett. Édesapám körbevarrta, majd másnap mire munkából hazaértem már hibátlanul le is volt csiszolva úgy, hogy ha nem mutatom meg hogy körülbelül hol volt javítva senki nem mondja meg. Rendbe raktuk a vázat, így kezdőthetett a motorváz, és alkatrészeinek tényleges felújítása.
A váz, fényezőhöz került, a motorblokk pedig teljes tisztítás után aprólékos felújításra. Új csapágyakat, szimmeringeket, és főtengely felújítást is kapott, én közben míg a szakemberek dolgoztak, homokoltam és festettem rendületlenül.
Jöttek az alkatrészek, állandóan a neten lógtam, vettem mindenféle dolgokat hozzá, persze volt amikor már túlzásba is estem. Jött a nagy falat, a krómozott alkatrészek beszerzése. Ez volt a motor legköltségesebb része, nem is részletezném, egy pestszentlőrinci börze alkalmával, sikerült beszereznem minden cuccot amivel a motort elkezdhettem összerakni.

EGY MAXIMALISTA POKLA A RÉSZLETEKBEN REJLIK

Persze voltak keveredések, az apró hibákat is rossz szemmel néztem, így rengetegszer telefonáltam csereberéltem az alkatrészekkel sokszor az eladók agyára menve, de ez volt az ára hogy egy igazán szép dolgot alkossak. Gyújtást is szereztem jópár darabot, végül itt is a legkevesebbet futott gyönyörű gyári állapotú került beépítésre, sikerült hozzá vennem vadonat új lendkereket is.
2018 januárjában egy Pécs melletti faluban minden alkatrészt ami gyárilag is csíkozott volt, becsíkozták. A tippet egy szintén veterános körökben tevékenykedő úriembertől kaptam.
Sok apróságra odafigyeltem, ilyen a karburátor fedél is, korhű, és szerintem nagyot mutat, bár van egy két alkatrész ami nem egészen a motorhoz stimmel, de nekem így jön be igazán az összkép.
Az egyik legnagyobb hiszti többek között az ülés volt, a másik pedig a két felni, mivel az ülés az egyik legszemrevalóbb pontja a színezése miatt is, (igaz, eltér az eredetileg rá való ülés mintájától), de nekem így tetszett igazán, harmadszorra találtam olyan embert aki rendesen megcsinálta a kárpitozást úgy ahogy azt kell. A felniből is eredetit akartam, persze abból nem sikerült, szinte lehetetlen jó állapotút találni földi halandókra mért áron, így maradt az új, de utángyártott spanyol felni.
Szép lassan cserélődtek az alkatrészek, reklamáltam, visszamondtam újracsináltam, aztán megint újra, mígnem minden készen állt ahhoz hogy kiguruljon a szabadba, eljött 2018 04 19, pontosan egy héttel előbb minthogy egy éve hozzám került a motor, elkészült az öreg vas és 20, 30, illetve ki tudja hány év után újra két keréken állt a gépezet.
A sztori megéri a megosztást, hisz a halálból rántotta vissza a veterán gépet. A Facebook kegyetlen mostanában, zéró embernek mutatja meg a bejegyzéseket, úgyhogy ha ezt olvasod, tényleg add tovább a posztot, veterán, motoros, autós, benzingőzös csoportokba. Mert egy ilyen küzdelmes felújításnak kijár a hírnév.
vezess.hu

2019. május 7., kedd

Kilőtt harckocsiért termőföldet

árításra megfelelő, legalább 7,5 cm űrméretű nehéz páncéltörő ágyúk és korszerű harckocsik elegendő számban nem állnak rendelkezésre - a magyar királyi honvédség egyéni páncélromboló eszközzel alig ellátott állományát földbirtokhoz jutás kilátásba helyezésével lelkesíti fel.

Az 1944. szeptember 30-án hatályba lépett 3480/1944. ME. sz. kormányrendelet 1. pontja kimondta:
"Azt a harcost, illetőleg a m. kir. honvédségnek azt a tagját, aki a most folyó háborúban az ellenséggel vívott harcok során az egyéni küzdelem hősi erényeivel ellenséges harckocsit bármely közelharci eszközzel használhatatlanná tesz vagy harcképes állapotban zsákmányul ejt, minden más igény kielégítése előtt minden egyes leküzdött (zsákmányolt) harckocsi után öt katasztrális hold terjedelmű, mívelhető, legalább középminőségű földhöz kell juttatni. Amennyiben a fegyvertény során a harcos életét veszti, törvényes leszármazóját, ilyen hiányában házastársát, s ha ez sincs, szüleit tíz katasztrális hold ugyanilyen mívelhető földterület illeti meg."
A földhöz juttatásra igényt biztosító harccselekményt a rendelet 3. pontja szerint földi harcban kell végrehajtani közelharci páncélromboló eszközzel (páncélököl, páncélrém, páncélromboló járőr felszerelés, kötegelt kézigránát, puskagránát stb.); löveggel történő kilövés esetén csak a löveg irányzója volt jogosult a felterjesztésre. Ez az adott korszak fegyverzettechnikai lehetőségeit figyelembe véve a katonától azt követelte meg, hogy az alkalmazott eszköztől függően (leszámítva a páncéltörő ágyút) egy - az ellenséges harckocsitól számított - maximum 150 méter sugarú körben támadjon meg egy hatalmas, legtöbbször mozgó, páncéllal védett, igen zajos és legalább egy löveggel, valamint két géppuskával tüzelő "manőverező erődöt". Erre csak hidegvérű, igen bátor katonák voltak képesek.
A következőkben a Hadtörténelmi Levéltárban őrzött egykorú, hiteles jegyzőkönyvek alapján szeretnénk néhány ilyen fegyvertényt röviden ismertetni. Bizonyára több ilyen jegyzőkönyv készülhetett, de sajnos, csupán néhány maradt fenn. A jegyzőkönyvek a Honvédelmi Minisztérium elnöki 8/ny. osztálya 1945. évi anyagában, a 6830. számú csomóban találhatók. A fegyvertények itt a végrehajtó személyek neve szerinti ábécé sorrendben követik egymást.
1. Ács Gyula szakaszvezető, a m. kir. 1. honvéd páncélromboló osztag katonája 1944. október 25-én Újtövisfalva területén az osztag védőállására támadó szovjet harckocsik közül egy T-34 típusú harckocsit 10 méternyire bevárt, majd tüzelőállásából felugorva páncélököllel megsemmisített. A harckocsit követő szovjet gyalogság tüzétől hősi halált halt.
2. Almási Vendel őrvezető, a m. kir. 2. honvéd hegyidandár nehéz páncéltörőágyús-százada katonája 1944. október 31-én és november 1-én mint 7,5 cm-es páncéltörő ágyú irányzója első nap 2, másnap egy harckocsit lőtt ki. Összesen 2 darab M2 amerikai gyártmányú könnyűharckocsit és 1 darab T-34-t semmisített meg lövegével.
3. Domonkos József tizedes, a m. kir. 1. honvéd ejtőernyős-ezred törzsszázadának katonája 1945. január 6-án hajnali 4 órakor a párkánynánai útelágazásnál a támadó szovjet harckocsikat bevárta és egyet közülük 30 méterről páncélököllel kilőtt.
4. Dózsa Kálmán tartalékos tizedes, a 11. gyalogezred-közvetlen nehéz páncéltörőágyús-század katonája 1944. október 22-én 16 és 17 óra között az Ossza-telep 813. magassági ponttal egy magasságban a 29. sz. vasúti őrháznál egy szovjet jelzésű M4 Sherman harckocsit két lövéssel lángba borított.
5. Győri Sándor honvéd, a m. kir. 25. honvéd gyalogezred II. zászlóalja páncélromboló szakaszának katonája 1945. január 20-án 17 óra 30 perckor Balatonzamárdi térségében egy szovjet felderítő harckocsit páncélrémmel kilőtt.
6. Hóbor József honvéd, a m. kir. 1. honvéd páncélromboló osztag katonája 1944. október 25-én Újtövisfalva területén a hídfőállásra támadó szovjet páncélosok közül egy T-34 típusú harckocsit 20 méterről páncélököllel megsemmisített.
7. Jákli János honvéd, a m. kir. VIII/5. légvédelmi gépágyús üteg katonája 1944. november 26-án 14 óra 15 perckor Királyhelmec mellett egy szovjet harckocsit irányzóként kilőtt. Nevezett a harcok közben eltűnt.
8. Keresztesi János honvéd, a m. kir. 2. honvéd hegyidandár nehéz páncéltörőágyús-százada katonája 1944. november 1-én 11 órakor Alsóbaskócz mellett a támadó 5 darab szovjet harckocsi közül egy M2 típusú könnyűharckocsit 7,5 cm-es páncéltörő ágyú irányzójaként kilőtt.
9. Kiss Vince honvéd, a m. kir. 25. honvéd gyalogezred II. zászlóalja páncélromboló szakaszának katonája 1945. január 20-án 17 órakor Balatonzamárdi mellett egy szovjet felderítő harckocsit páncélrémmel kilőtt.
10. Kocsis Imre őrmester, a m. kir. 1. ejtőernyős-ezred törzsszázadának katonája 1945. január 6-án a párkánynánai útelágazásnál a támadó szovjet harckocsikat bevárva azok közül kettőt 80 méterről kilőtt.
11. Kovács József őrvezető, a m. kir. 25. honvéd gyaloghadosztály nehéz páncéltörőágyús-századának katonája 1944. december közepén Jászárokszállásig előretolt német védelmi állásokba betört szovjet harckocsik közül lövegének tüzével 2 darab KV-1 típusú nehézharckocsit kilőtt (a harckocsik szovjet kézen maradtak), majd a támadó szovjet gyalogság kibontakozó támadását megállította.
12. László Endre karpaszományos őrvezető, a m. kir. I. huszárosztály 1. századának katonája 1944. október 8-án a Szentes melletti Tisza-híd közelében egy T-34 típusú szovjet harckocsit a tiszai gát fedezetében 20 méterről páncélököllel kilőtt.
13. Mester Ferenc szakaszvezető, a m. kir. III/1. önálló gépkocsizó közepes tarackososztály katonája mint egy páncélromboló járőr tagja 1944. október 29-én 17 óra tájban Kecskeméttől délre a Budapest felé vezetető műúton közeledő szovjet harckocsik közül egy T-34 típusú harckocsit a félhomályban páncélököllel kilőtt, mire az kigyulladt és felrobbant.
14. Molnár József őrmester, a m. kir. IV/1. önálló kerékpáros utászszázad katonája 1944. október 8-án Dévaványától délre lévő téglagyár mellett a m. kir. 20. honvéd gyaloghadosztály harccsoportjának tagja a támadó 3 darab szovjet T-34 típusú harckocsi közül egyet páncélököllel kilőtt, mire annak tornya leszakadt.
15. Molnár Károly honvéd, a m. kir. 1. ejtőernyős-ezred I. zászlóaljának katonája 1944. november 3-án 10 óra után az Alsónémedi felöl Dunaharasztiba vezető úton több szovjet közepes harckocsi tűnt fel. Az első harckocsit nevezett Dunaharaszti keleti kijáratánál lévő 8,8 cm-es páncéltörő ágyújával rövid tűzharcban kilőtte.
16. Rácz Olivér őrvezető, a m. kir. 1. ejtőernyős-ezred II. zászlóalja 4. századának katonája 1944. december 12-én a Fót környéki harcokban, az esti órákban támadó 4 darab szovjet páncélos közül egy T-34 típusú harckocsit századának jobb szárnya előtt páncélököllel kilőtt.
17. Sebők István csendőrtizedes, a m. kir. csendőr tábori biztonsági zászlóalj 2. puskásszázadának katonája 1944. november 27-én Pécstől 12 kilométerre délre Üszög-pusztánál a szentlőrinci úton közeledő szovjet harckocsik közül egy darab T-34 típusú harckocsit páncélököllel 5 méterről lőtt ki. A páncélos a találat következtében 10 méternyi út után árokba fordult ás lángolni kezdett. A kilőtt élpáncélost követő 8 darab szovjet harckocsit német páncélvadászok semmisítették meg.
18. Sike Ágoston tartalékos szakaszvezető, a m. kir. 1. huszár tüzérosztály 2. ütegének katonája 1944. november 3-án Bugyi községnél nyílt tüzelőállásban lévő könnyű tábori tarackjának közvetlen irányzású tüzével egy T-34 típusú szovjet harckocsit lőtt ki.
19. Dr. Szilágyi János főhadnagy, a m. kir. 25. honvéd gyalogezred III. zászlóalja 9. századának parancsnoka 1945. januárjában Balatonkiliti birtokáért Siófok felöl megindított magyar támadás során mint a támadó század parancsnoka a még szovjet kézben lévő déli községszegély magasságában a főutcát tűz alatt tartó, s ez által a támadást megakasztó szovjet harckocsit 30 lépésről páncélököllel harcképtelenné tette.
20. Vujevics János honvéd, a m. kir. 1. honvéd páncélromboló osztag katonája 1944. október 25-én Újtövisfalva területén védelmi állást foglalt. Az osztagot támadó szovjet páncélosok közül az egyik 150 méterre a magyar állásoktól megállt és onnan tüzelt. Vujevics honvéd előrekúszott, a T-34 típusú harckocsit 20-30 méterre megközelítette, majd tüzelőállásából páncélrémmel megsemmisítette. Utána visszakúszott a közelben lévő századparancsnoka harcálláspontjához, s ott foglalt tüzelőállást. Nemsokára egy újabb T-34 típusú szovjet harckocsi megállásból, mintegy 50 méterről tűz alá vette a századparancsnoki harcálláspontot. Ekkor Vujevics oldalra kúszott és 10-15 méterről páncélrémmel ezt a harckocsit is megsemmisítette.
21. Záhonyi István őrvezető, a m. kir. 2. hegyidandár nehéz páncéltörőágyús-százada katonája 1944. október 31-én 12 óra 30 perc tájban, miközben 12 szovjet harckocsi és körülbelül 2 századnyi szovjet gyalogság támadta Alsóbaskóczot, nevezett hidegvérrel és precíz célzással, igen erős ellenséges tüzérségi és harckocsiágyú-tűzben fél óra alatt egy darab T-34 típusú és 2 darab M2 típusú harckocsit lőtt ki.
Ezek a fegyvertények csupán mikroszkopikus adalékok egy embertelen, globális háborús dimenzióban. Az 1944. augusztus 27. és 1945. április 12. között lezajlott - s a második világháború egészébe illeszkedő - magyarországi harcok keretében vívott gépesített (páncélos-)háborúban a szovjetek (a szovjet, német és magyar részadatok összevetéséből levont következtetésünk és összegzésünk szerint) mintegy 3. 900 darab harckocsiját és rohamlövegét lőtték ki a német és magyar csapatok, s ezen mennyiség körülbelül 65 %-a (megközelítőleg 2. 500 darab páncélos) ki nem javítható, megsemmisült haditechnika.
A megítélt földjutalmak legtöbbjének kiosztását a Szálasi-rendszer bizonytalan ideig "felfüggesztette", mivel a kijelölt területek sok esetben - akkor úgy hitték - "ideiglenesen" szovjet fennhatóság alá kerültek. A katonai teljesítmények ettől függetlenül elismerésre méltóak. 


Ezt is látnod kell

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...