A következő címkéjű bejegyzések mutatása: motorkerékpár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: motorkerékpár. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. november 16., hétfő

Awo 425T

 

Gyártási év:                                   1957

Gyártási időszak:                           1949-1959

Motor:                                             Egyhengeres négyütemű (OHV)

Lökettérfogat:                                 247 cm3

Furat/löket:                                     68 x 68 mm

Kompresszió arány:                       6,7:1

Teljesítmény:                                 12 LE

Áramforrás:                                   IKA 6/45/60 tip. dinamó

Végsebesség:                               103,5 km/h

Önsúly:                                          140 Kg

Összsúly:                                       300 kg

Fogyasztás:                                    3-3,3 l/100 km

Gyártott mennyiség:                       124 000 db

Gyártási hely:                                 Német Demokratikus Köztársaság

 

Az AWO 425 OHV motorját Helmut Pilz és Ewald Dahn német mérnökök alkották meg. Az Awtowelo Szovjet Állami Részvénytársaság megrendelése az alábbi volt: 250 cm3, 12 LE, egyhengeres, négyütemű OHV-motor, négyfokozatú sebváltó, kardántengelyes meghajtás, zárt első és hátsó teleszkópok. Az egyidőben Münchenben fejlesztés alatt álló R-25-ösre emlékeztető AWO 425 T gyártását 1949-ben kezdték el, 1 évvel megelőzvén az R-25-öst. Mindkét típus az egyetlen, háború előtti 250-es BMW-nek, az 1938-1939-ben gyártott R-23-asnak az „utóda”. 1950-ben 1000 db „pirostankost” szállítottak a sztálini birodalomba, majd 1951-től először csak a német állami hatóságok használatában, majd az utcákon is egyre gyakrabban lehetett találkozni az AWO-kal. Kívánságra az AWO-t gyárilag Stoye oldalkocsival lehetett rendelni. 1952. május 1-én a Szovjetúnió átadta a Simson gyárat az NDK-nak. 1955 végén, az AWO 425 S t típus megjelenésekor a régi AWO 425-ös a T (Touren) jelölést kapott.


2020. október 1., csütörtök

A MÉRAY motorkerékpárgyár a magyar motorgyártás bölcsője

 

A magyar motorgyártás történetének kiindulópontja szerencsére teljesen pontosan ismert, Budapest XII. kerületének egy szűk utcájába, pontosabban a Városmajor utca 10-be tehető.

A XX. század elején persze még nem több emeletes bérházak magasodtak itt, mára már teljesen átalakult az utcakép, mégis ezen a helyen lévő pinceműhelyben történt, hogy a Méray-Horváth fivérek (Lóránd és Endre) motorgyártásba kezdtek. A magyar járműtörténelemben pedig Méray-ék vállalkozása volt az első, ahonnan sorozatban, gyáripari körülmények közül kerültek ki a motoros kétkerekűek.


A sikerhez vezető út sokszor kezdődik úgy, hogy az ember a padlóra kerül. Az aradi származású család, és a Méray motorkerékpár esetében sem volt ez másként. A fivérek azután vágtak bele a saját vállalkozásba, miután a család elvesztette minden vagyonát. Kezdetben vegyi árukkal kereskedtek, majd Lóránd úgy vélte nem ez a sikerhez és boldogsághoz vezető út, inkább megpróbálkozna azzal, amit mindig is szeretett volna: motorokat készíteni.

Ezen indíttatástól vezérelve szerezték meg a Városmajor utcai pinceműhelyt és alapítottak részvénytársaságot. 1925-ig működött itt a Méray Motor, majd Pestre, a Dorottya utcába költöztek át. Kezdetben futóműveket készítettek és importált erőforrásokat építettek be, teljesen saját készítésű, négyütemű meghajtóművek csak a 30-as években készültek.

A Méray motorkerékpár változatok hamar népszerűek lettek, köszönhetően az ebben az időben egyre gyakrabban megrendezett versenyeknek. Mindkét testvér előszeretettel pattant ilyenkor motorkerékpárjuk nyergébe, amikkel rendszeresen győzedelmeskedtek is. Kellett ennél jobb reklám a Méray motorkerékpár esetében? Nemcsak a magánemberek, de állami intézmények, pl. a posta, a hadsereg, a tűzoltóság is sorban álltak, hogy rendeljenek a nemcsak praktikus, de olcsó járműből, mely sportmotor kivitel mellett oldalkocsis és furgon változatban is készült.

Már az első Méray motorkerékpár modellek is korukat megelőző újításokkal – pl. háromszögváz, külön olajtartály, dőlt henger – rendelkeztek. Egy korabeli lapban Méray-Horváth Lóránd így nyilatkozott sikerük titkáról: Eredményeink kulcsát ma is abban látom, hogy sikerült a külföldi újításokat megelőznünk és sikerült a magyar gyáriparnak olyat előállítania, amelyet a külföld csak később hozott piacra.

A Méray Motor 1934-ben megállapodott az osztrák Steyr-Austor-Daimler-Puch Művekkel, hogy 200 köbcentis ikerdugattyús, 6 lóerős Puch motorokkal szerelt motorkerékpárokat gyártanak. Ezen motorok gyártásának és magának a vállalatnak is aztán a II. világháború vetett véget, amikor haditermelésre kellett átállniuk. A Méray Motorkerékpárgyár a szovjet hadseregnek javította a járműveit, ám 1948-ban végleg bezárt a cég.

Több helyen is olvastam, hogy tábla őrzi a Városmajor u. 10. számú ház falán az egykori Méray motorkerékpár műhely emlékét, de én már nem találtam ott a táblát, csak egy bevakolt téglalap alakú foltot az ajtó mellett. Lehet, hogy valamikor volt itt egy emléktábla, ami Isten tudja kinek szúrta a szemét, hogy le kellett kerülnie a falról. Ennek még utánajárunk…




2019. április 12., péntek

Az első Weiss Manfréd veterán motorkerékpár

1931. elején már megjelentek az első híradások a WM segédmotoros kerékpárjáról, amelynek már tavasszal megkezdődtek az eladásai. Ráadásul a WM kiváló kapcsolatainak felhasználásával elérte, hogy a Belügyminisztérium nem tekintette motorkerékpárnak az új konstrukciót -- bár önsúlya meghaladta a 30 kilót. Az Országos Automobil Szakértő Biztosság vizsgálata és javaslata alapján 1931. márciusától mentességet kapott -- az önsúly 15 százalékkal meghaladhatta az előírt 30 kilót, viszont minden eladott járműhöz igazolványt kellett mellékelnie a gyárnak, amely bizonyítja, hogy a vevő segédmotoros kerékpárt birtokol, tehát jogosan közlekedik rendszámtábla, forgalmi engedély és más hivatalos papírok nélkül. A II. Valkói Ikarus-Csepel-Pannónia Veterán találkozón készült felvétel.2014.07.19




2019. január 6., vasárnap

Pannónia projekt / Folytatás a posztban



Pannónia projekt | 1. rész | Kezdjük a szétszerelést




Pannónia projekt | 2. rész | Blokk lepucolása




Pannónia projekt | 3. rész | Megvan a főváz!!




Pannónia projekt | 4. rész | HÁZI MOTORÁLLVÁNY elkészítése!




Pannónia projekt | 5. rész | Csomagok érkeztek!




Pannónia projekt | 6. rész | Első villa kiszerelése




Pannónia projekt | 7. rész | Elemek csiszolása




Pannónia projekt | 8. rész | Kezdjük az összeszerelést!




Pannónia projekt | 9. rész | Blokk beszerelése!






Pannónia projekt | 10. rész | Működik a motor!!!





2019. január 5., szombat

Megfizethető motorral támad fel sokak kedvence, a Jawa

Nagy dobással készült a nálunk is ismerősen és jól csengő Jawa márka: a kis szériában évek óta kínált 660 as után bemutattak egy vonzó, megfizethető, retró kinézetű motort.
A Jawa még tavaly indította el új offenzáváját (Indiában pedig a Mahindra meg is vette névhasználati jogait), így nemsokára újra felfuthat az elmúlt években csak kis darabszámban termelő márka. Évtizedeken át kétütemű motorokat ontott a cseh cég, nálunk főlek a 250-esek és a híres 350-esek futottak.
A keletnémet MZ-vel ellentétben viszont a gyár a rendszerváltás után sem zárt be (pontosabban átalakult, és másik cseh céghez került a márkanév), most pedig úgy tűnik, újra fényes jövő előtt állhat. Elkészült a már létező 660-asnál kisebb, a legendás 350 köbcentis ősre kísértetiesen emlékzeztető gép, nézzék csak:


FORRÁS: JAWA

A rendszerváltás előtt a Pannónia és az MZ mellett ez volt a tömegek számára elérhető nagymotor. Egyetlen hasonló keleti márka maradt csak fenn, és sikeres máig, az oldalkocsis motorjairól híres, orosz Ural - amely még Amerikába is exportál motorokat.
A Jawa új motorja továbbra is 350 néven fut, dea 397 köbcentis, egyhengeres, léghűtéses blokk már négyütemű,injektoros, Euro 4-es, és a vázhoz hasonlóan kínai eredetű, de a tapasztalatok szerint egész jó minőségű. A tervek szerint az új modell Csehországban, Indiában, Nagy-Britanniában és a Közel-Keleten lesz kapható, de ha a vevők rákapnak, más piacokon is megjelenik.
A 160 kilós motorkerékpár csúcsteljesítménye 28 lóerő, a legnagyobb nyomaték 31 Nm, a váltó ötfokozatú. A Jawa első motorjaként ABS-t is kap, Csehországban átszámítva 1,16 millió forintért lesz kapható. Talán idővel nálunk is lesz olyan, aki kedvet kap az importhoz, az EU-s típusbizonyítvánnyal biztosan nem lesz gond.

2018. október 10., szerda

Mátra, amire büszkék lehettünk

 Magyarország másik ismert motorkerékpár gyártója a második világháború előtt a csepeli Weis Manfréd (WM) volt. Ők a világgazdasági válság után, 1931-ben kezdtek sorozatban kismotorkerékpárokat gyártani. 100 cm3-es modelljeik igen népszerűek voltak.
A 30-as években többen próbálkoztak ilyen kategóriájú kismotort gyártani, több-kevesebb sikerrel. Az ismertebbek, mint a Mátra kismotor gyártása Urbach László Budapesten található kereskedésének pincéjében indult meg. Készült 100 és 123 cm3-es motorral is Mátra, s a konstrukciókat tökéletesítendő minden versenyen elindultak. Az első magyar kismotoros Grand Prix-t győztesként fejezték be a Mátrák, s 1939-ben a Millenáris pályán 87,7 km/h átlagsebességgel pályarekordot értek el. Ezek után több külföldi lap is megemlékezett a Mátráról, sőt a német Sachs gyár képviselője is ellátogatott oda. Urbach Lászlót 1944-ben politikai nyomásra eltávolították az üzem éléről. A háború után az államosítást a Mátra sem kerülhette el. Ám Urbach László szakértelmére az „új” politikai rendszernek is szüksége volt. Urbach többek között a Berva megalkotásában is részt vett.







A legjobb magyar motorok











A legjobb magyar motorok- a motorkerékpár-gyártás, múltja és bukása hazánkban



Csepel 250, Pannonia a legszebb magyar motorok közé tartoznak, és ezek csak egyes darabjai a volt magyar motorkerékpár-gyártás 1975-ig tartó történetében, amikor is elkészítették az utolsó kizárólag magyar motorokat. Tekints bele a magyar motorkerékpár-gyártás történetébe és nézd meg az elképesztő motorcsodákat.

Mi magyarok sosem voltunk igazán egy nagy motoros nemzet, de a legnagyobbak mögött, azért ott voltunk a második sorban, a hazai motorkerékpár-gyárak megszüntetéséig. A XIX. és a XX. század fordulóján Bánki Donátnak és Csonka Jánosnak köszönhetően, Bánki már az 1900-as évek előtt készített motorkerékpárokat. Csonka János pedig megalkotta a háromkerekű triciklijét postai célokra, melyet a hazai motorkerékpár gyártás kiinduló pontjának tekintünk. 
















Magyarországon 1923-tól beszélhetünk először ipari körülmények között történő motorkerékpár-gyártásról. Ebben az évben kezdődött meg a Méray Motorkerékpárgyár Rt.-ban a gyártás. A MÉRAY motorkerékpárokba túlnyomórészt angol motorblokkokat szereltek, de a gép további részét, mind a magyar üzemben készítették el. A következő évtizedben már rendelkezésre álltak a megfelelő hazai erőforrások és a négyütemű motorokat már a Csonka János Gépgyárban állították elő. 

Urbach László műhelyében készültek el még a világháború előtt 125 cm3-es MÁTRA motorkerékpárok. A gépeket maga a volt sikeres versenyző Urbach László tervezte és jelenlegi ismeretinek 4-5000 példányban készíthettek belőle. A két világháború közötti időszakban az akkori legnagyobb csepeli Manfréd gyár 1929-ben osztrák licenc átvételével elkészítette az első motorkerékpár-konstrukcióját, de a kirobbanó gazdasági világválság keresztbe tett a további törekvéseiknek.

A válság hatásainak következtében a későbbiekben kisteljesítményű és olcsó motorkerékpárok gyártását indították el. Ilyen motor volt a 100cm3 és pedálhajtásos Turán.

A második világháború után, sok áldozatot követően a csepeli vállalatóriás már 1947-ben elkészítette a CSEPEL 100 Túra kismotorkerékpárját. A Túra motor volt az első és az utolsó modell az államosítás előtt. A vállalat számára a nagy áttörést a 100cm3 –es CSEPEL motorkerékpár hozta magával a következő évben. 

Ez a motorkerékpár volt az első teljesen hazai konstrukció és az első teljesen hazai elemekből összeszerelt gép. Körülbelül 9000 darabot készítettek belőle. A következő nagysikerű motor a CSEPEL 125cm3- es változata volt, mely már elöl és hátul is teleszkópos rugózással volt ellátva. Ezt követően elkészült a CSEPEL 250 az első negyedliteres motorkerékpár.

Az akkori ipari politika elkezdte támogatni a DONGÓ kerékpár-segédmotor gyártását a székesfehérvári Vadásztölténygyárban. A 38cm3 motort utólag lehetett felszerelni a kerékpárokra. Elindultak a moped és kisrobogó gyártások is az előbbi BERVA néven ismert, míg az utóbbi PANNI néven lehet ismerős. Mindkettő gép motorja Székesfehérváron készült, de a motorokat már máshol szerelték össze. A BERVÁKAT Egerben a PANNIKAT, pedig Csepelen. 1954-ben a 125cm3-es motorkerékpárok gyártása Csepelről a Danuvia Szerszámgépgyárba került át és 12 esztendő alatt 157 ezer darabot készítettek belőle.

1955-ben Csepelen megjelent a közkedvelt PANNONIA márka. A 20 éven keresztül előállított PANNONIA motorkerékpárokat tekinthetjük a hazai gyártás legsikeresebb tevékenységének. Ebből a szuper motorkerékpárból nyugatra kevés, de a szovjet piacra elég sok került. Az éves gyártási szint az 1960-as években megközelítőleg 40 ezer volt.

A csepeli gyárban 175cm3-es TÜNDE nevű robogókat is készítettek, de ennek a gyártása igen rövidéletűnek bizonyult. Fontos megemlíteni egy, olyan fontos kiegészítő eszközt, mint az oldalkocsi, melyet Vácon a Magyar Hajó és Darugyár állított elő és sikeres exportcikknek is számítottak a DUNA nevezetű oldalkocsik. 1967-ben a csepeli gyár egy felsőbb osztályba lépett a kéthengeres P-20 típusú motorok gyártásával.
















Az 1970-es években a Csepel gyárban dolgozó szakemberek munkáját mindenféleképpen el kell ismerni, hiszen a gyártásban elért 100 lóerős literteljesítmény, a 130 km/órás végsebesség és az ötfokozatú sebességváltó hatalmas teljesítménynek számított.

1975-ben elsősorban gazdasági okok miatt, megszűnt a motorkerékpár-gyártás, nem csak a csepeli gyárban, hanem az egész országban. Remélem tetszett ez a kis összegző a magyar motorkerékpár-gyártás történetéről.
forrás:autótechnika


2018. október 5., péntek

Így készültek az első kétkerekű Csepelek / Folytatás a posztban

 Az 1882-ben a Lövölde téren konzervgyárként született, de hamarosan gépgyárként naggyá váló Weiss-gyár számára az első világháború után egy szempillantás alatt nyílt meg a világ: tűzhelyek, szerszámgépek, kályhák, autók és repülők, sőt, a húszas évek végén már kerékpárok, traktorok, repülőgépmotorok és segédmotoros kerékpárok is elhagyták az óriási méretűre nőtt, tízezernél is több embert foglalkoztató csepeli gyár területét.
 A második világháború éveiben harckocsikat és terepjárókat is gyártó üzemet 1946-ban államosították, két évvel később pedig megszületett a Csepeli Motorkerékpárgyár nevet felvett üzemegység első terméke, a korábbi száz köbcentiméteres modell korszerűsített, immár háromfokozatú váltót és saját korában korrekt teljesítményt nyújtó lemezvillát kapott típusa, a még Weiss Manfréd-logókat magán viselő,
100/48-as típusszámot kapott első Csepel.
A mindössze másfél éven át (1948-1950) gyártott motorkerékpárból közel tízezer darab készült, melyek jó része a határokon belül talált gazdára. Kis teljesítménye miatt már a bemutatása utáni évben megjelent a nagytestvére, a kultstátuszt elért Csepel 125.
 A száz köbcentiméteres alapmodellt gyengesége ellenére is nevezték az 1948-as, iletve 1949-es Hatnaposra, a motoros sportág csapatvilágbajnokságára, ahol a második évben Csepregi György saját kategóriájában győzni tudott, de a Csepel gyár tizenkét motorból álló csapata a nemzetek közt folyó versenyben is érmet szerzett – egy bronzzal térhettek haza.




A gyártás elején a magyar autós világot összefogó Autó című magazin is bejárta a gyárat, és Így készül a Csepel 100, amely után vágyik a dolgozó – de nem tudja megvenni, mert még drága címet viselő képes cikkében mutatta be a gyártás főbb állomásait, de megemlékezett a magas ár okáról is.
A cikkben megszólaltatott gyárigazgató persze tisztázta magát, természetesen a gaz, pénzéhes kapitalistákat okolva mindenért, ugyanakkor hozzátette: a világpiaci árhoz arányítva a típus nem is olyan drága.
“Tisztában vagyunk az ár körüli panaszokkal. Egyelőre azonban nem tehetünk semmit ennek megváltoztatására. A legfőbb ok, amiért drágák a kismotorok az, hogy a kismotor-gyártás egészen új iparág. Most kellett berendezkedni a készítésre. Hosszas kísérleteket kellett folytatni, amíg az előállításhoz hozzákezdhettünk és új berendezéseket kellett vásárolni. Mindezeket a költségeket valahol be kellett hozni. Baj az is, hogy eddig nem tudtunk olyan nagy szériát gyártani, hogy a felmerült költségeket elég sok részre osszuk szét. Drága a nyersanyag is, amelynek nagyrészét külföldről kell behozni és a kapitalista országok természetesen nagy profitot akarnak exportjukból lefölözni. A kismotor árának több, mint egynegyed része a benne lévő nyersanyag költsége. A munkabér egészen elenyésző. Drágák a motor felszereléséhez szükséges anyagok, az elektromos berendezések és a gumi is. […] Őszintén meg kell mondanunk azt is, hogy a világpiaci árhoz arányítva nem is olyan drága a magyar kismotor.”
A cikk szerzője hozzátette:
“Nem volna helyes eltagadni, hogyha igazán jó magyar motort akarunk, ezért nekünk is áldozatokat kell hozni. És hogy ez az áldozat a lehetőséghez képest a legkisebb legyen, amelyet még a magyar dolgozó is meg tud hozni, ez lesz a feladata a most megalakult műszaki bizottságnak.”
A Csepelt, mint márkanevet 1954-ben nyugdíjazták, helyét ekkor a Danuvia (1954-1966), illetve a Pannónia (1954-1975) vette át – utóbbi megszűnésével azonban megszűnt Magyarországon a motorok sorozatgyártása, a keletkezett űrt pedig jórészt az NDK csillaga, az MZ töltötte be.




Ezt is látnod kell

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...