„Bármeddig élek, mindig remélek.”
(Részlet Surda dalából)
A nyár végén még elviseltük a meleget, szépen búcsúzott el ez az évszak, még a szél is forró volt. Amikor valami véget ér, az ember visszagondol az elmúltakra, időnként jó egy kicsit nosztalgiázni is. Ilyenkor nem csak az élet eseményei, de egy vidám történet, film is az eszünkbe juthat, ami a maga idejében is remek volt, jó újra felidézni. Ilyen volt a Forró szél című jugoszláv vígjátéksorozat is, ami ma is megnevetteti az embert. Surda dala és tánca is felejthetetlen.
– Így ki van nyalva, pénze meg nincs?
-Nem szégyen a szegénység.
-Na, ne adja nekem ezt a dumát!
Bob, a bádogos Mika fia már az első részben megjelenik, és még sok kalamajkát okoz később a főhősünknek.
Vannak olyan mondatok, amelyek felejthetetlenek.
– Nem a lelet beteg, hanem én.
– A maga bajával az orvostudomány tehetetlen.
-Mért feküdt le?
-Leesett a vérnyomásom.
-És most mi lesz?
-Semmi.
-Hogy hogy semmi?
-Hagyjon békén, feküdnöm kell.
Szókimondása, lazasága sok ember számára idegesítő, mi meg jókat derülünk, hiszen nevén nevezi a dolgokat. Surda kalapja, alacsony vérnyomása, kalandokkal dús élete, a híressé vált főcímzene tette a sorozatot emlékezetessé, amelyet még fokoz a kiváló magyar szinkron is.
Magyarországon 1984-ben futott először a Magyar Televízió műsorán. A sorozatból egy mozifilm is készült Borivoje Surdilovic kalandos élete címmel. Még be sem fejeződött a sorozat, máris divatba jött a jellegzetes pepita kalap. Azóta egy újabb nemzedék nőtt fel, de őket és a korábbi nézőket ma is mosolyra fakasztja az örökké álmos Borivoje Surdilovic és a sorozat többi szereplője, akik szintén nagy egyéniségek a maguk módján.
Epizódok
1. Ha nincs az ember a megfelelő helyen…
2. A taxis
3. A vendégmunkás
4. Végzetes találkozás
5. A házasélet örvényei
6. A lakás
7. A barikádon
8. A találmány
9. Hajótörés
10. A bajnok
A film főszereplője Ljubiša Samardžić (cirill: Љубиша Самарџић) (1936. november 19.) szerb színész, rendező.
Szkopjéban született 1936. november 19-én egy szénbányász családban. Hamar kiderült a színjátszáshoz való tehetsége, és ösztöndíjat nyert. A belgrádi színművészeti akadémián tanult. Az 1960-as években kezdődött a karrierje. Színházban, valamint több mint 150 filmben és tévéjátékban játszott. A Pulai Filmfesztivál fődíját hatszor nyerte el, 1967-ben a Reggel (Jutro) című filmben nyújtott alakításáért pedig a legjobb férfiszínész díját kapta. Ő az egyetlen szerb színész, aki ezt elnyerte. A 80-as évek elején a Forró szél című sorozatbeli szerepe tette őt a legismertebbé, amikor Šurdát játszotta.
A színészet mellett kipróbálta a rendezést is. Első filmje, az Égi horog 1999-ben a Berlini filmfesztivál Aranymedve-díjára is esélyes volt. 1995-ben életműdíjat kapott. A 80-as évek második felében a Jugoszláv Kommunista Párt központi bizottságának volt a tagja.
A 90-es években fiával, Dragannal filmvállalatot alapítottak. 1960 óta a felesége Mirjana Samardžić. Két gyerekük van és két unokájuk. Ljubisa beceneve Smoki. Gyakran jár magánemberként Budapestre, ugyanis lánya ide házasodott. Ma Belgrádban él és dolgozik.
A filmsorozat itt megtekinthető
