2019. december 26., csütörtök

MÍNUSZ 15 FOK ÉS HÁROMMÉTERES HÓFAL - ILYEN VOLT AZ 1987-ES TÉL

Ön emlékszik arra a bizonyos 1987-es télre? Január közepén akkora havazás volt, hogy szó szerint lebénult az ország. Azóta is emlegetjük. De mi is történt pontosan?
Kemény hidegre, téli időre és országszerte havazásra lehet számítani.
Mindössze egy rövid, nyolcsornyi előrejelzés volt a Somogyi Néplap 1987. január 10-i, szombati számában.
Arra senki nem számított, hogy három napig szinte megállás nélkül havazni fog. Így lett. A szélviharok hatalmas hóakadályokat építettek, a hófúvások tovább nehezítették a közlekedést. Január 12-ére már

20-40 CENTIMÉTERES HÓTAKARÓ

borította be gyakorlatilag az egész országot, a hidegrekordok pedig megdőltek: Budapesten -17 fokot mértek napközben, de az ország nagy részén -10 és -15 fokos hideg volt. A hatalmas hó teljesen megbénította az országot: a közlekedés összeomlott, az utakon nem lehetett közlekedni. Települések záródtak el a külvilágtól. Az iskolák bezártak, voltak települések, ahova tankkal tudták csak kiszállítani a kenyeret.

Fotó: Kiss G. Péter / MTI

Mi okozta az évszázad havazását?

1987. elején felhalmozódtak térségünk fölött a sarkvidékről érkező, hideg légtömegek - írja az Időkép. A hideg levegő egy gyengébb hulláma már január 8-án megközelítette a Kárpátok koszorúját, ám a hegyvonulat átmenetileg lelassította annak mozgását. Közben középpontjával a Genovai-öböl felett egy nagy kiterjedésű ciklon helyezkedett el, melynek előoldalán dél-délkelet felől enyhe, nagy nedvességtartalmú levegő áramlott a Kárpát-medence fölé, s e kétfajta légtömeg keveredése éppen hazánk fölött zajlott le. 1987. január 10-én este már szinte az egész országra kiterjedt a havazás, és ez megszakítás nélkül folytatódott is 36-48 órán keresztül.
Az észak-északnyugat felől beözönlő hideg és a dél-délkelet felől beáramló enyhe levegő keveredése január 11-én gyakorlatilag egy önálló kis ciklont hozott létre. A hideg levegő betörését heves szélviharok kísérték, a széllökések sebessége átlagosan 60-80 km/h-s volt, ám a Kisalföldön 100 km/h-t meghaladó lökéseket is mértek. A szél országszerte nagy hóakadályokat épített, illetve erős hófúvások nehezítették a közlekedést.


Fotó: Kleb Attila / MTI
Január 12-én reggelre az ország túlnyomó részét már 20-40 cm-es, a magasabban fekvő területeket még ennél is vastagabb hótakaró borította. A Kárpát-medence felett átmenetileg egy gyenge magasnyomású képződmény alakult ki, de ezt újból ciklontevékenység követte: az újabb havazásos időszakban ismét megerősödött a légmozgás, mely megint hófúvásokat eredményezett.


Fotó: Kozma István / MTI
A több napos, országos havazást követően 1987. január 16-án reggel a hegyvidékeken 50-77 cm közötti, míg a síkvidékeken átlagosan 20 és 50 cm közötti hótakarót mértek.

Eközben Somogyban

A Somogyi Néplap hétfői száma már címlapon foglalkozik a havazással. A tudósításból kiderül, hogy lapzártáig, azaz vasárnap estig több település be- illetve összekötő útja járhatatlanná vált, Marcaliban megbénult a közlekedés. A Közúti Igazgatóság 34 saját gép mellett még 38 bérelt járművel járta a megyét - eredménytelenül. Az erős szél hamar visszahordta a havat az útra.

A rendkívüli helyzetre való tekintettel hétfőn koordinációs bizottság alakult Kaposváron. A megyében négy helyen: Marcaliban, Barcson, Nagyatádon és Csurgón alakult ki "nehéz helyzet". Az alsóbbrendű utak többnyire járhatatlanok voltak, a főútvonalakon jórészt csak egy nyomsávon lehetett közlekedni. Az elakadt, árokba borult autók is nehezítették a közlekedést.

A honvédség is beszállt

Nagy gondot okozott, hogy például az áruszállítók és a mentők sem tudtak eljutni céljaikhoz. Így a katonaság segítségével jutott élelmiszer több elzárt településre, a tejszállítók is honvédelmi gépekkel dolgoztak együtt, de a honvédség szállította a vesekezelésre szoruló betegeket is Pécsre. Nagyatádnál egy busz csúszott meg, a katonák mentették ki az utasokat a Park Hotelbe.

Fotó: Kozma István / MTI
A Volán buszaira nem szállhattak fel gyerekek, mert nem biztos, hogy célba érnek. Az ÁFÉSZ közlése szerint akadozott a tej- és kenyérszállítás is - főleg a környező településekre.


Fotó: Somogyi Néplap (1987. január 14.)
Több faluban bezárták az iskolákat, mert a pedagógusok nem értek be. Segesden az óvoda sem tudta fogadni a lakóit, a falu nem csak áram, hanem és víz és fűtés nélkül maradt. Amelyik iskolában volt tanítás, ott is sok diák hiányzott a padokból.

- Gimnazisták voltunk és bejárók '87-ben - meséli S. Kovács Zoltán, lapunk felelős szerkesztője. - A havazás első napján nem jöttek a buszok, pedig vártuk, így igazoltan voltunk távol iskolánktól. Az egész országban ugyanaz volt a helyzet. A második napon azonban egy busz megérkezett a három reggeli járatból és aki tudott, az feltülekedett rá, nekünk is sikerült. Kaposvárra érve, némi késéssel, találkoztam néhány osztálytársammal és úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a kényszerű távollétet, van igazolás, így beültünk a Mézes Mackóba sütizni. Kellemesen telt az idő, azonban nemsokára megérkezett a cukrászdába történelem tanárnőnk, akivel az első óránk lett volna aznap reggel, így gyorsan lebuktunk. Szerencsére komolyabb következménye nem lett, így következő nap be sem jöttünk, otthon maradtunk, hiszen még mindig volt igazolásunk: maga az ítéletidő.

Fotó: Somogyi Néplap (1987. január 13.)
Olvasónk, András folytatja: iskolába indultam volna, de anyám nem engedett. Kérdeztem, miért nem, mire kinyitotta az ajtót: egy hófal állta az útunkat. Felöltöztünk és ketten egész délelőtt ástuk az "alagutat" a kapuig, hatalmas élmény volt.

A katonai gépek sokszor egymást segítették. Segesdről Felső-bogátpusztára nem lehetett eljutni, mert egy háromméteres hófal állta el az utat. A falon túl vagy száznegyvenen várták a kenyeret. A munkahelyekre sokan nem vagy csak késve értek be. A legnagyobb hiány a Sáév-nél volt: 1300 fizikai munkásból mindössze 370-en jelentek meg a hétfői és keddi napon.

Fotó: Kozma István / MTI
- Én éppen azon a héten, 17-én mentem férjhez - meséli a Teleki ABC vezetője, Erika. - Aznap, szombaton hozták a ruhámat Marcaliból, és mivel akkoriban még nem volt mindenkinek telefonja, csak reméltem, hogy időben megérkezik. Megérkezett. A Kossuth téren még autók jártak, én pedig térdig felhúzott ruhában, körömcipőben lépegettem át a hivataltól a templomig. Emlékezetes volt.


Fotó: Somogyi Néplap
Közben a Kaposvári Városgazdálkodási Vállalat rendkívüli hómunkásfelvételt hirdetett, a munkáért járó díj 210, éjszaka 290 forint volt.


Fotó: Somogyi Néplap
Szerdára és csütörtökre aztán javult a helyzet, már nem volt megközelíthetetlen település és szinte mindenhova jutott az alapvető élelmiszerekből. A havazás elmúlásával, a szélvihar megszűnésével végre megkezdődhetett a hó eltakarítása.


Fotó: Kiss. G. Péter / MTI

- A nagy havazást követő napokban - amikor már ismét lehetett közlekedni - a Táncsics tanárai úgy tudtak a gimnázium régi tornatermének oldalánál parkolni, hogy az egyes parkoló helyekről a havat oldalra eldobálták, ezáltal kb. 1 méter magas hókupacok keletkeztek az egyes autók mellett - emlékezik vissza Péter. - Az egyik - valóban szeretett tanár (neve és címe a szerkesztőségben ;))  "kispolszkiját" a fiúk felemelték és 90 fokkal elfordították. Az orra  és a hátsó része így közvetlenül a méteres hókupacig ért. Az autóval mozdulni sem lehetett. Ezen röhögtek egy hétig... Hogy végül is hogyan állt ki a tanár, azóta sem tudják, mindenesetre nem lett botrány belőle. A tanárt ismerve, szerintük ő is jót röhögött rajta.



Fotó: Somogyi Néplap
M. Schenk Tünde, szerkesztőségünk vezetője így emlékezik vissza: - Akkoriban még kevesebb személyautó járta az utcákat, a kaposváriak zöme autóbusszal járt dolgozni. A havazás reggelén mi is vártuk a 14-es buszt, ám az idő múlásával egyre bizonyosabbnak tűnt, hogy hiába. Először csak 1-2 ember indult el gyalog, aztán egyre többen és többen. Végül szépen lassan, sorjában, elindult mindenki a térdig érő hóban a munkahelyére. Egyetlen reggelen sem látott egyszerre  annyi embert a Bartók Béla utca, mint akkor. Az volt az érdekes, hogy a kellemetlensége ellenére volt valami meghitt abban a reggelben. És persze mindenki megbocsátást nyert a munkahelyi késésért.


Fotó: Baric Imre / MTI
Az 1987-es havazásra a legtöbben úgy emlékeznek, hogy a "nap, amikor nem mehettünk el otthonról". Mai szemmel belegondolni is furcsa, milyen az, ha el vagyunk zárva a külvilágtól. Akkoriban nem volt mobiltelefon, internet, hétfőnként még tévéadás sem. Így hát jobb híján maradt a lakás vagy a közeli kocsma. A legnagyobb élmény jól lehet, a gyerekeknek volt.





Fotó: Makai Károly / Somogyi Néplap (1987. január)

Jó reggelt, áldott napot adjon az Isten, az év egyik legszebb, karácsony második napján

regölés téli természetvarázslás jellegű, köszöntő népszokás, leginkább a Dunántúlon fordul elő. Karácsony másnapjától január hatodikáig a regösök (általában fiatal legények) járják a falut, és minden háznál regöséneket énekelnek, majd ezért cserébe ajándékokat kapnak.
A regösök az ősmagyar kultúrában a sámán énekmondói, ráéneklői lehettek. A középkorban a regös szó, mint foglalkozásnév fordul elő, valószínűleg ők voltak a király udvari énekesei, királyi együttivói. A 19. – 20. században már a regösének előadói.
A regösök mindig csoportban járnak, hangszereik: láncos bot, köcsögduda. A legénycsoportok házról házra (főleg lányos házakhoz) járnak, majd az ott lakóktól jutalmat kapnak jókívánságaikért. A regösénekben fontos szerepe van továbbá ősmagyar mitológiai elemeknek (Csodaszarvas) és Szent István király alakjának is.
A regösének a regölés legmeghatározóbb eleme. Részei:
  • Beköszönő – mindig ezzel kezdődik az ének („Kelj fel, gazda, kelj fel, szállott Isten házodra…”)
  • Jókívánságok – Az első részben a regösök a ház népének jó egészséget, vagyont kívánnak („Adjon az Úristen ennek a gazdának két szép ökröt…”)
  • Misztikus jelenet – általában a csodaszarvasról, vagy Szent István-ról („Amott keletkezik egy sebes folyóvíz, aztat körül veszi zöld selyem pázsit, azon legeltetnek csodaféle szarvast, csodaféle szarvasnak ezer ága-boga, ezer misegyertya, gyulladvány gyulladjék, altatvány aludjék, haj regő rejtem, neked-neked neked ejtem…”)
  • Összeregölés – ilyenkor a házban lakó fiatal lány és egy legény nevét egy énekben említve összepárosítják őket („Itt is mondanának egy szép leányt, kinek neve volna, Nagy Gizella volna…”)
  • Záradék – ebben a részben gyakran utalnak a regösöknek adandó jutalomra, továbbá megátkozzák azt, aki nem ad adományt. („Sarokban a zacskó, tele van százassal, fele a gazdáé, fele a regősöké…”)
Minden versszak között elhangzik a „Haj regö rejtem regö-rejtem” refrén.






2019. november 30., szombat

A 2013-as Márciusi nagy havazás

2013. március 15-e péntekre esett. Tökéletes hosszú hétvége még egy utolsó síelésre Ausztriában. Azonban az időjárás közbeszólt és sokan nem jutottak ki azon a hétvégén síelni.

Az időjárás előrejelzés idejében szólt. Csütörtökre és péntekre kb. 20 cm havat jeleztek és mellé hatalmas szelet. Tökéletes kombináció a hófúvásokhoz. A legszebb utólag, hogy a lakosság a felkészületlen illetékeseket, a katasztrófa elhárítók pedig a felkészületlen lakosságot hibáztatta a fennakadásokért.

Az első balesetekről szóló hírek már csütörtök hajnalban befutottak a nyugati országrészből. Ezek még "csak" a havas úton megcsúszott járművekről szóltak. Később tükörjég lett az autópályán Győr és Komárom között, az alsóbb utakon már teherautók fordultak keresztbe, így a 82-es és 83-as úton kamionstopot vezettek be.

50 perces dokumentumfilm
A hírek nagyon sokáig csak az M7-es autópályáról érkeztek, ahol 50 autó karambolozott. Az M1-ről szinte alig jött hír a közmédiában. Este az autópálya kezelők azt kérték, hogy senki se induljon útnak, csütörtökön 22 órától Budapestről lezárták az M1-M7-es autópályákat, senkit sem engedtek a nyugati irányba. 

A havazás a legrosszabbkor jött. A szokásos március 15-i tömeg indult síelni Ausztriába. Hochkar környékén a szállások 98%-át lefoglalták, főleg magyarok. Sokan csak jelentős késéssel jutottak ki. Sokan el sem érték a határt, vagy visszafordultak, vagy a hóban rekedtek. Az egyik Hochkar környéki panzió arról számolt be, hogy a szobát foglalt magyarok 30%-a nem érkezett meg.
Az osztrákok elég hamar értesültek a magyar helyzetről. Hazafelé tartva, számos osztrák rekedt a magyar utakon. Az osztrák autóklub beszámolója szerint állandóan csörgött náluk a telefon, számos bajbajutott osztrák próbált információhoz és segítséghez jutni.

Az osztrákok hókotrókat küldtek, amelyek az M1-sen segítettek. Az osztrák sajtóban gyakran dicsérték az autópálya melletti települések lakóinak hozzáállását, akik az ítéletidőben is forró teát és élelmiszer vittek a hófúvásban rekedt autósoknak.





2019. november 29., péntek

Pannonia motorok története


A CsM (akkor még Rákosi Mátyás Művek) Motorkerékpárgyárában 1954-ben megtörtént a nagy váltás: a 125-ösök átadásával (Danuvia), a 250-es Csepelek tapasztalataira építve, megkezdődött a negyedliteres PANNONIÁ-k fejlesztése és gyártása. Az akkor élenjáró “Vörös Csepel” lett otthona 20 éven át a hazai motorkerékpár-gyártás legnagyobb fejezetének.
Fotó: Maróti fotógyűjtemény
A kezdőlépést a TL típus (teleszkóp elöl, lengővilla hátul) gyártásba vételével tette meg a gyár kollektívája. Néhány fontos adat: 10-11 LE, négyfokozatú váltó, 19″-os kerekek, 135 kg önsúly, 100 km/ó végsebesség.
A Pannoniák motorblokkjának és erőátvitelének szerkezete:
A Pannonia motorkerékpárok klasszikus elektromos rendszere: a lendkerékmágnes tartalmazza a megszakítós gyújtószerkezetet, a világítást tápláló tekercseket és a 6V-os akkumulátor töltőtekercsét.
Pannoniák első továbbfejlesztett változata a TLT típus volt, ahol a második T betű a hátsó lánchajtás tokozottságára utal. Gyors ütemben indult meg a “tőkés” import szerelvények kiváltása a hazai termékekkel. A TLF típusváltozat nagyobb, 14 lóerős teljesítményével tűnt ki.

Pannonia TLT oldalkocsival

Pannonia TLF
A TLF igényes luxusváltozata volt a TLB modell, mely elsősorban NDK exportra került.

Pannonia krosszmotorok
Már az ötvenes évek végén megszülettek a versenymotorok első példányai a Csepeli Motorkerékpárgyár versenyműhelyében. A jó technikai színvonalú gépek számos sikert hoztak a hazai és a nemzetközi versenyeken egyaránt.

A legendás csepel-gyári krosszcsapat 1958-ban: Máté Sándor, Mester István, Hollós István, Harangvölgyi András, Németh Emil
Később több, továbbfejlesztett változatot is gyártottak, az utolsó az 1967-ben elkészült MC-67-es típus volt, könnyűfém hengerrel, egyfőtartós vázzal, főtengelyre szerelt tengelykapcsolóval.

Harangvölgyi András MC-67 típusú versenymotorja

1964-től fontos változáson estek át a Pannoniák (T5, T6, T7, T8, T9 típusok): 16-18 LE teljesítmény, kisebb fékdobok, állítható rugóstagok, stb. Fontos előrelépés volt a motorok zajszintjének csökkentése. (H-jelű változatok). 



Próbaúton a Pannonia T5 prototípus gépeivel

Ünnepélyes pillanat: elkészült a 250 ezredik Pannonia




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...