2019. szeptember 30., hétfő

Sióagárd: a„tüskerúzsás slingütt"


Az utcaképet 1900-ban még a nád és a zsúp uralta, tíz évvel később viszont már minden második ház tetejére cserép vagy zsindely simult. A házak fehérre meszelt, hagyományos parasztporták, az utcára merőlegesen, hosszan hátranyúló lakóépülettel és a hozzá csatlakozó gazdasági épületekkel. A legmódosabb gazdákat azonban már megérintette az új ízlésvilág. Erről tanúskodnak például azok a tervrajzok, amelyeket a háború kitörésének évében Péter Mihály és Komlósi Mihály készíttetett. A polgári ízlést tükröző rajzok közös jellemzője, hogy a hagyományos népi építésmóddal ellentétben az épületek hosszabbik oldala néz az utcára. A paraszti ízlésvilágtól teljesen idegen, hivalkodó homlokzatot stukkódíszekkel körülvett ablakok uralják, sőt Péter Mihály házához impozáns kapubejáró is készült.
A házak többségében - külső megjelenésükkel harmonizálva - még hagyományos paraszti bútorok álltak. Az utcai szoba egyik legfontosabb berendezési tárgya a sötétkék alapon, piros és fehér tulipánnal és gránátalmával díszített festett ágy, amit „magosra" vetettek és kékfestő anyagból készült takaróval borítottak le. Az ágy hosszabbik oldalához két kifelé fordított szék támlája feszült. A székek ízlés szerint faragottak vagy éppen színesre festettek. Az ággyal szemközti fal mellett egy másik fekhely is állt, amelynek díszítettsége a család anyagi helyzetétől függött. A módosabbaknál mindkét ágy tulipános, a kevésbé tehetősek megelégedtek egy barnára festett egyszerűbb darabbal is. Az ágy egyik oldalára a tulipános láda, a másikra az úgynevezett kaszli került. Ezek a bútordarabok szolgáltak a ruha- és fehérneműk tartására. A kaszli tetején lehetőleg párosával elhelyezett apró szobrocskák kaptak helyet, középre a feszület került. A kaszli szélén kis vázák álltak, benne árvalányhaj. A szoba egyik sarkát a tulipános pad töltötte ki, előtte sötétkék festett asztal.
Ünneplőbe öltözött család az 1920-as években
Komlósi Mihály lakóházának  1914-ben készített tervrajza
Péter Mihály lakóházának tervrajza 1914-ből
Koncz Anna ruhásládája 1884-ből (Gaál Attila felvétele)
A falak sem maradtak üresen, itt lógott a fogas, erre akasztották az apró redőkbe szedett „péntölőket" és alsószoknyákat. A fogas felső részére kerültek a festett tányérok és a ritkán használt díszes tálak. A szoba elmaradhatatlan díszítőeleme a háziáldás, ami lehetett egyszerű olajnyomat vagy kézzel hímzett kép is. A falakat rendszerint számos szentkép, valamint egy a gyertyaszenteléskor vásárolt és megszenteltetett nagyobb méretű gyertya is díszítette. A századforduló környékén a fényképezés elterjedését követően megjelennek a családi fotók is. Elsősorban az elhunyt hozzátartozókról készült képeket nagyították ki, majd bekeretezve, üvegezve kerültek a falra. A szobát hosszában átszelő mestergerendára tették a kalendáriumot, a családi Bibliát, az imakönyveket és a házilag főzött szappant is.
Koncz Anna és Málinger Mihály festett sarokpadja 1895-ből (Gaál Attila felvétele)
Hagyományos agárdi konyha részlete konyhaedényekkel (Gaál Attila felvétele)
Lakószoba részlete a tájházban (Gaál Attila felvétele)
A szobából nyílott a konyha, ahol a gazdaasszony a rakott tűzhelyen készítette el a család számára a meleg ételt. Reggelire rendszerint „porc" (sült szalonna), hozzá „sűrű" (az előző napról maradt, besűrített bableves) vagy sült krumpli, esetleg dinsztelt káposzta került az asztalra. Az év nagy részében a napot a határban töltötték, így ebédre többnyire csak hideget, általában szalonnát és kolbászt ettek. A főétkezés a munkarendnek megfelelően a vacsora volt. Hús viszonylag ritkán került az asztalra, nemigen ettek tejtermékeket és tojást sem, ezeket inkább a piacra vitték eladni. A konyhában az edények a falakon lógtak vagy a tulipánosra festett fali tékában bújtak meg.
A jómódú parasztházakban a konyha másik oldaláról nyílt még egy, az utcainál kisebb másik szoba is. A család a mindennapokban rendszerint ezt a helyiséget lakta. A nyári hónapok kivételével itt is étkeztek, a meleg beköszöntével viszont inkább a konyhában vagy a hosszú gangon terítettek.
Barnára festett ágy a tájház tisztaszobájában (Gaál AttilaÚgynevezett rakott tűzhely a tájház konyhájában (Gaál Attila felvétele)
A kisebbik szoba hálóhelyül is szolgált, bár a férfiak nyáron a gangon elhelyezett szúnyoghálós ágyban és a szénában is szívesen aludtak.
A hagyományos paraszti bútorok helyett más jellegű berendezési tárgyak kerültek az újonnan épült kőházakba. Itt már megjelentek a modern gyáripar termékei csakúgy, mint azok az egyedi megrendelésre készült bútordarabok, amelyek az új ízlésvilágot képviselték.
Nemegyszer előfordul, hogy az agárdi viseletet összetévesztik a sárközi falvak ugyancsak színes, a nagyközönség által jobban ismert díszes ruházatával. Pedig Agárd néprajzi szempontból soha sem tartozott a Sárközhöz; s ünnepi öltözetük csupán anyagában utal az ott kialakult népviseletre.
A ma ismert viselet fejlődéstörténetében több szakasz különböztethető meg.
A legkorábbi, tárgyi emlékeket is hátrahagyó korszak az 1880-as évekre nyúlik vissza. A ruházkodás fő alapanyaga ekkor a maguk szőtte kendervászon és kékfestő, ezenkívül használtak fekete klottot, atlaszselymet, csicsó-selymet és fekete posztót is. A ruhák díszítéséről ekkor még nem nagyon beszélhetünk; kevés fehér színű hímzés jelenik meg csupán az öltözeten. A legjellegzetesebb ruhadarabok: a kendervászonból készült apró redőkbe szedett „korcos péntő", mellé varrott ujjú „béümög" és a ruhánál két-három centiméterrel mindig hosszabb kötény, ami hétköznapra és ünnepre egyaránt kékfestőből készült; egy szélből szabták, soha nem ráncolták. Jellegzetes az úgynevezett „kenyett kötény" fél- és melles változatban, amit kékítőporos keményítővel és tojásfehérjével mángoroltak fényes simára. A péntő a múlt század végén térden alul ért, hat szélből készült, a darabokat kézzel varrták össze és kötéssel díszítették. A derékban összeráncolt aljra varrták a korcot és a mellrészes pántos felső részt. Az ünnepre használt péntőket nagy gonddal készítették.
Csongrádi Józsefné fonáshoz készíti elő a rokkát (Gaál Attila felvétele)
Kenyett kötény készítése (Balogh Mihály felvétele)
A szoknyát vizes ruhán redőkbe szedték, majd a kemence tetején szárították, ezáltal a „röggye" belevasalódott az anyagba. A hétköznapi szoknyákat „láda ráncolt péntőnek" is nevezik, mivel a ruhadarabot összetekerve a láda sarkához csapkodták, ily módon érvén el, hogy durva ráncok keletkezzenek rajta.
Az 1890-es években új divat született. Turcsik Kata néni ekkor készítette az első „szűküngöt", ahogyan Sióagárdon a bevarrott ujjú, vállfoltos, pálhás ingeket hívják. A XIX. század végére általánossá vált ez az ingfajta. Először kézzel, kendervászonból varrták, később, a század elején, ünnepi alkalmakra gyolcsból és mollból, dús fehér lyukhímzéssel díszítve.
1910 körül egyre színesebbé vált öltözékük, s ez a tendencia a következő évtizedekben tovább erősödött. A kialakuló új stílusú hímzés — ami egyébként nemcsak a ruházaton, hanem más textíliákon is elterjedt - formavilágában közel áll a kalocsaihoz, de attól teljesen függetlenül született meg. A minták túlnyomóan laposöltéssel, száröltéssel és lyukhímzéssel készültek, jellemzőek a nagy, hegyes, ívesen körülhurkolt cakkok, minden ívben egy-egy lyukkal. A cakkokat lyuggalléros rozettákkal és szőlőfürtökkel töltötték ki. Kezdetben a minták aprók, tömöttre varrottak, később azonban egyre több tulipánt és rózsát varrtak, amelyek hol az új matyó stílust, hol pedig a kalocsai motívumokat idézik. A színvilág azonban nem változik, a hímzéseket a sajátosan lila hatású kék-vörös keverék uralja.
Házaspár az 1900 körüli években.
A katona férjet meglátogató menyecske félünneplős viseletben
Kisfiú bőgatyában, csizmában (1904)
A századforduló után a színek a férfiak ruháján is megjelentek. A vállfoltos, szűk kézelőbe ráncolt ingek már színes gombokkal zárulnak, az ing nyakára gallér kerül, a fiatalabbaknál lyukhímzés díszíti az ing elejét meg az alját is, mivel az inget nem tűrték a gatyába. A legények gyakran piros színű monogramot is varrattak a fehér színű ingeikre.
A XX. század elején a vászongatyákat lassan kiszorította a fekete és sötétkék kordbársony pantalló vagy nadrág, amihez rendszerint bőrpapucsot vagy cipőt, a módosabbak csizmát viseltek. A mellény és a szűr helyett a századforduló táján úgynevezett „ümög báttyát" és rövid kordbársony kabátot hordtak a férfiak. Az „ümög báttya" a Dél-Duna vidékére jellemző ruhadarab: béleletlen, testhez álló, szűk ujjú, többnyire bársony-, plüss- vagy selyemkabátféle. Télen felső meleg ingként, nyáron pruszlikkal a fiatalemberek ünnepi felső öltözeteként szolgált.
A tizenhat éves Grénus János ünneplőben 1906-ban
(Barsi Tibor gyűjteményéből)
A női viselet a századforduló után számos változáson esett át. Új anyagok jelentek meg, egyre inkább teret hódítottak a sötét tónusú virágos selymek és a kasmír, a színvilág azonban ekkor még eléggé visszafogott. A XX. század elején jött divatba ünnepnapokra az úgynevezett „rödös péntő", ami úgy készült, hogy a szoknyát sűrű, kerek, egyenletes redőkbe szedték, anélkül azonban, hogy az anyagot megtörték, levasalták volna. Ekkor kedvelték meg a fehér gyolcsszoknyát is, ugyancsak végig ráncba szedve. E jellegzetes ruhadarab - amit a fiatal lányok ünnep délutánján hordtak - külön érdekessége, hogy Magyarország határain belül Sióagárdon maradt fenn legtovább a fehér színű ünneplőszoknyának a viselete. Az új szabású péntők alá két-három alsószoknyát, „rokollát" is felvettek. Ünnepnap délelőtt aranycsipkével és színes szalaggal, úgynevezett islóggal díszített, varrott virágú selyemkötényt kerítettek a szoknya elé, amit délutánra „kenyett kötényre" cseréltek le.
A századfordulón bekövetkezett változás az is, hogy a selyem- és kasmír-pruszlikokat ekkortájt kezdte felváltani a színes szalagokkal díszített „ümög-elő" vagy előke, vagy pedig hosszú szűk ujjas, hátul kerek, gyári csipkével és szalagokkal díszített lobi.
Fiatal férfi perzsiángalléros, vitézkötéses, zsinóros ünneplőben 1914-ben
1906-ban jött divatba az úgynevezett „zágrábi ümög". A messze járó paprikázók hozták magukkal az újfajta slingelt anyagot, a „tüskerúzsás slingütt"-et. Ettől kezdve ebből az anyagból készült az ünnepi ing, ami jóval hosszabb, mint korábban, és teljesen kiszorította az eddig általánosan viselt fehér hímzésű inget. Az ing fölé a lányok, fiatal asszonyok a nyakba való keszkenyő helyett most fodros díszt, úgynevezett nyaksit kötöttek.
A XX. század elején átalakul a fejviselet is. Korábban a menyecskék a hátul csomóba tekert hajat szalagos konttyal fedték be. Az esküvő után egy évvel levették a szalagokat, és piros alapú rózsás kendővel kötötték be a fejüket. A századforduló után vált népszerűvé a szomszéd községből, Harcról átvett új kendőviselet. A dísztelen hajkontyot fedő ruhára, a „pintlire" papírral keményített, sisakszerű, hátrakötött kendőt tettek.
Az 1910-es évek átmenetet képviselnek a lányok hajviseletében, mivel ekkor egyaránt viselték a korábbi korszakra jellemző, az arcot keretező, úgynevezett „pödrött" és a szappanos vízzel csigákba merevített „csipkés" frizurát.
Ünnepi viseletben lévő család.
A kisfiú „kázsmér ubonyban", kötény nélkül, magas szárú cipőben, 1909
Vőlegény és legény pajtásai az 1938-ban tartott esküvő napján, már polgári viseletben
Fiatal házaspár kisgyermekkel. Az asszony barna keszkenyőben, koszorús kázsmér szoknyában, bukros cipőben 1915-ben
Lábukra színes mintásra kötött harisnyát, a XX. század első évtizedétől kezdve „bütykös" kapcát, nyáron selyem-, illetve bőrpapucsot, legtöbbször azonban fekete kötött és hímzett mamuszt vagy tutyit húztak, télen házkörülre pedig facipőt, úgynevezett klumpát viseltek.
Jegyespárok esküvői viseletének változásai az 1920, 1924, 1921 és 1944-ben készült felvételeken
A sióagárdi tájház (Gaál Attila felvétele)
A hagyományőrző tánccsoport 1973-ban az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának látogatása idején
12-13 éves leány ünnepi viselete az 1930-as években
A sióagárdi viselet legjellegzetesebb meghatározó elemei az 1880-as évek utáni három évtizedben formálódtak ki. A felhasznált anyagok minősége, a ruhák gazdag díszítése nem csupán az elődök ízlésvilágát tükrözi, de újabb bizonyítékul szolgál arra nézve is, hogy a helyi közösség olyan stabil, viszonylag jómódú középréteggel rendelkezett, amely a szép iránti természetes emberi igényt anyagi lehetőségénél fogva a maga módján artikulálni is tudta. A külvilág a sióagárdi viseletet az 1930-as években „fedezte fel". Az évtized elején Balogh Rudolf, néhány évvel később Szőllősy Kálmán fotóművész készít felvételeket elsősorban az ünnepi díszbe öltözött lányokról, asszonyokról. De nemcsak a kamera, hanem az ecset mestereinek az érdeklődését is kiváltotta a színben gazdag, látványos viselet. Az ismertebbek közül Mattioni Eszter nevét említhetjük, aki a különös technikával készített hímeskő-képein örökítette meg a jellegzetes sióagárdi motívumokat. A népművészet iránti érdeklődés fenntartását a helyiek maguk is szorgalmazták, 1935-ben alakult meg az Országos Magyar Bokréta Szövetség sióagárdi csoportja.
Az Apari házaspár budapesti elárusítóbódéjában az 1930-as évek végén
A viselet ismertté válása azonban egyúttal kommercializálódásának kezdetét is jelentette. Az Apari házaspár az 1930-as évek középétől Budapesten a népligeti elárusítóbódéjában kínálta a megyében (elsősorban a szülőfalujában) összegyűjtött különféle viseleti darabokat, kerámia- és üvegtárgyakat. A standon készült fotók nagyon árulkodóak. A közönség vélt vagy valós elvárásait kielégítendő Apari István olyan öltözetet vett magára, ami ilyen összetételben a valóságban soha nem létezett: Sióagárdon a férfiak ugyanis nem hordtak színesen hímzett inget, és nagyon anakronisztikusan hat a felvételeken a bő vászongatyába tűrt dúsan hímzett keszkenő is.
A háború előtti utolsó évtizedben magában a viseletben is kedvezőtlen változások jelei mutatkoztak. A korábbi színharmóniát veszélyeztető túldíszítettség egyre nagyobb méreteket öltött: mindig több a flitter, a rózsás szalag a pruszlikokon és a löbiken, a hímzésminták pedig a korábbiakhoz képest óriásira nőttek.
Hagyományos viseletüket a sióagárdiak a háború végéig hordták, tömeges kivetkőzésük az 1950-es évek elejére tehető. Ettől kezdve csak a hatvan év feletti generáció járt viseletben. A félretett, mellőzött színes ruhadarabok azonban hamarosan új életre keltek. A modern kor követelményeihez igazodva nem mindennapi viseletként, hanem az ünnepek fontos kellékeként, az ősök által teremtett kultúra megbecsülésének jeleként. Ennek jegyében alakult meg az 1960-as évek végén a hagyományőrző tánccsoport is, amely Szabadi Mihály vezetésével a mai napig elkötelezett híve a helyi néptánc, népdal és viselet ápolásának. A paraszti régmúlt más emlékei sem semmisültek meg teljesen, az elődök egykori mindennapjait körülvevő tárgyi világ összegyűjtött darabjait az 1983-ban megnyitott sióagárdi tájház őrzi.


2019. szeptember 28., szombat

Az első világháborús vereség után Asbóth Oszkár első légcsavarjait is megsemmisítették

1891. március 31-én született Asbóth Oszkár, a helikoptertervezés magyar úttörője. Az Asbóth-helikopterek - az AH1-AH4 típusok együttvéve - összesen 182 repülést végeztek, 29 órát és 7,5 percet voltak a levegőben, de a magyar légügyi hatóságok érdeklődését nem keltették fel. 1930-ban azonban az AH4-et kipróbálta egy léghajózással foglalkozó angol kapitány, és az ő javaslatára 1935-ben a brit Légügyi Minisztérium szerződést kötött Asbóthtal az AH5 típus megtervezéséről.
Asbóth Oszkár A.H.4 jelű szerkezetének egyik változata működés közben. A kép erősen retusált – kitörölték a helikoptert stabilizáló köteleket a mellette álló személyek kezéből.
Asbóth Oszkár A.H.4 jelű szerkezetének egyik változata működés közben. A kép erősen retusált – kitörölték a helikoptert stabilizáló köteleket a mellette álló személyek kezéből.
Az Arad megyei Pankotán (ma Pancota, Románia) jött a világra Asboth Oszkár néven - így jegyezte műveit, és ez áll a sírkövén is, bár az irodalomban Asbóth néven emlegetik. Már középiskolásként rajongott a repülésért, de nem a levegőbe emelkedés érzésének gyönyörűsége, hanem az azt lehetővé tevő műszaki-technikai megoldások érdekelték. Nem az iskolapadban ülve, hanem autodidakta módon, a gyakorlatban szerezte meg szakmai ismereteit.
Tizenhat éves korában francia lapok hasábjain látta meg a légcsavart, amelynek fejlesztése egész életére rabul ejtette. Két évvel később, szűkös anyagi körülmények között építette meg első biplánját (kétfedelű repülőgép), amely 10 méter magasra emelkedett, s amelyért a bécsi hadügyminisztérium dicsérő oklevelét is kiérdemelte. Huszonegy éves volt, amikor 1912-ben Magyarországon elsőként kapott engedélyt "repülőgépkészítési ipar" űzésére. Merészen tervezett, cégével a török piacot is meg akarta hódítani, de a koncessziót végül a franciák szerezték meg.
Az első világháborúban az osztrák-magyar repülőcsapatok fischamendi kísérleti telepén korának legjobb hatásfokú légcsavarjait fejlesztette ki, a licencdíjak révén jelentősen javult anyagi helyzete. Itt került kapcsolatba a PKZ néven emlegetett Petróczy István, Kármán Tódor és Zurovecz Vilmos mérnökhármassal, akik a nehézkes és sebezhető megfigyelőléggömböket felváltani hivatott helikoptereken dolgoztak. A PKZ-helikopterek közül a második változat az Asbóth-féle légcsavarral már képes volt (kipányvázva) fél órán át 50 méter magasan lebegni, de a katonai bemutatón oldalhúzás miatt belengett, leesett és összetört.
Asbóth 1917 nyarán részt vett az első magyar légcsavargyár (ELMA) létrehozásában, de a Monarchia veresége után minden repülőgépet, motort és légcsavart meg kellett semmisíteni, így jobb híján a hajózás felé fordult. 1921 őszén motorcsónakhoz készített 3 méter átmérőjű hajócsavart, amellyel a jármű 70 km óránkénti sebességgel száguldott, és a feltaláló már a Budapest-Bécs közötti rendszeres hajójárat beindításán gondolkozott. Megélhetését biztosítandó hajócsavargyártó üzemet alapított, de továbbra is a helikopterépítésen törte a fejét.
1928-ra készült el az ellentétes irányban forgó, két merev, kivételesen jó húzóerejű légcsavarral ellátott, acélcső vázszerkezetű AH1, amely 1928. szeptember 9-én emelkedett a levegőbe a Rózsadomb mögött, egy füves réten. A kerekek helyett labdákon álló gép kilenchengeres, 120 lóerős motorjával helyből, merőlegesen szállt fel, és 10 méter magasan 10 percen át lebegett. Ez volt az első szerkezet, amely nemcsak függőlegesen szállt fel a pilótával, hanem huzamosabb ideig egy helyben lebegett nagyobb magasságban. A jármű azonban a merev légcsavarral nem tudott stabilan repülni, hiába helyezett el Asbóth a gép oldalai mentén függőleges fémlemezeket.
Az Asbóth-helikopterek - az AH1-AH4 típusok együttvéve - összesen 182 repülést végeztek, 29 órát és 7,5 percet voltak a levegőben, de a magyar légügyi hatóságok érdeklődését nem keltették fel. 1930-ban azonban az AH4-et kipróbálta egy léghajózással foglalkozó angol kapitány, és az ő javaslatára 1935-ben a brit Légügyi Minisztérium szerződést kötött Asbóthtal az AH5 típus megtervezéséről. A szerkezet elkészült, de a második világháború kitörése miatt már nem volt mód a beüzemelésre, a tervezőnek el kellett hagynia Angliát.
Magyarországra visszatérve Asbóth felhagyott a kísérletezéssel, 1949-től haláláig az Újításokat Kivitelező Vállalat szakértőjeként dolgozott. 1956-ban kiadták Az első helikopter, a következő évben a Géprepülés című könyvét. 1960-ban Kossuth-díjra terjesztették fel, de a kitüntetés átvétele előtt, 1960. február 27-én Budapesten meghalt.
Az 1950-es évektől Magyarországon a helikopter feltalálójaként ünnepelték, de halála után átértékelték szerepét. Az azonban kétségtelen tény, hogy a PKZ-helikopterek kifejlesztésekor ő tervezte és készítette el a légcsavart, az általa konstruált helikopterrel repült először ember Magyarországon, az ő helikoptere volt az első, amely a pilótával együtt függőlegesen felszállt, és huzamosabb ideig nagyobb magasságban, egy helyben, stabilan lebegett, ezért elvitathatatlan úttörő szerepe a helikopterfejlesztés történetében.



Patkó Bandi legendája

Betyáros emlékeket őriz még napjainkban is a Patkófa Nyim, Som, Ságvár és Bábonymegyer határában egy dombtetőn. Igaz, hogy mára kiszáradt de még mindig impozáns látvány az öreg fenyő de már mellette cseperedik az utód ami tovább őrzi a betyárok legendáit, mondáit. A bábonymegyeri temetőnél egy kopjafa is őrzi a Patkó legendát és emléket állít a betyároknak akik életüket vesztették az összetűzésekben. Mindennél sokatmondóbb az a tény, hogy a nép dédelgetve őrzi a legendát, miszerint egyfajta hősök voltak a szegény emberek szemében a gazdagok kárára. Dalok, mondák születtek róluk amikben mesélik, megéneklik a jótevő betyárokat és így cseppet sem halványult meg a legendájuk ereje az évtizedek alatt. A rövid filmünket ennek reményében készítettük el mi is, remélve, hogy tovább őrizhetjük így együtt a Patkó legendát...
Patkó Bandi legendabeli betyár, akinek alakjához dalok és mondák kapcsolódtak a 19. század végén és a 20. század elején. Hagyománya főképp a Dél-Dunántúlon élő.
Alakja folklorizáció eredménye. Egy versbéli betyár elevenedett meg a népi képzeletben. A szójátékra épült műdal 1875-ben jelent meg ponyva kiadásban:
Puszta csárda két oldalán ajtó
Oda ugrat pejparipán Patkó
Szép csárdásné, úgy adja fel a szót,
Látott-e már egy lovon hét patkót?
Ha nem látott, jöjjön ide, láthat,
Négyet visel e gyönyörű állat,
Az ötödik magam vagyok, nemde?
Kettő meg a csizmámra van verve.
A hozzá kapcsolódó történetek más híres betyárok történeteinek az elemeiből variálódnak (megajándékozza a szegény asszonyt a gazdag kereskedő rovására, vérdíjért elárulják stb.).
Patkó Bandi Krúdy Gyula Valakit elvisz az ördög című művében is megjelenik, de nem mint betyár, hanem mint a vidéket járó Alvinczi Eduárd önkéntes testőre.
Somogy megyében „saját” betyárjuknak tartják. A Balaton-parti Zamárdiban nyaranta róla elnevezett „Hétpróbás betyárverseny és pásztorétkek főzőversenye” rendezvényt tartanak. A Baranya megyei Hosszúhetény hagyománya szerint Patkó Bandi a községbeli Máltető dűlőről figyelte a pandúrokat. 1904-ben Rákosi Viktor Az én falum című munkájában elbeszéli egy csárdában töltött éjszakáját. A csárdás gazda egy fapadot jelölt ki alvóhelyül a számára, melyen harminc évvel korábban Patkó Bandi sokat hált. „Betyárnak jó lehet - felelém - de nincsen egy becsületes ember számára való fekvőhelye? - Oda magam fekszem, - mondá a szíves házigazda.”




2019. szeptember 27., péntek

Rongyosan a hazáért - A Nyugat-Magyarországi felkelés / Tovább a filmhez

 A Hagyaték a magyar szellemi kulturális örökség átörökítésén munkálkodik. Leporolja a magyar múlt szellemi hagyatékának egy-egy darabkájáról a modern korokban rárakódott szennyeződéseket, hogy azok újra a maguk fényességében ragyogjanak. Ezek a mozaikdarabkák - épületek, tárgyak, könyvek, emlékek, történetek, tájak, gondolatok és mindenekelőtt az azokat alkotó és alakító szellemek - hétről hétre a képernyőre kerülnek, hogy végül a soha el nem évülő egyetemes magyar szellemtörténet egészévé, a megújuló magyar hagyománnyá álljanak össze a nézők lelkében.
 A Rongyos Gárda-alapító Prónay Pál 70 évesen részt vett Budapest 1944-1945. évi védelmében, s a budai kitörés során halt hősi halált 1945. február 11-én, .





"Esküszünk, mi székelyek" - A székely határőrség / Tovább a filmhez

A Hagyaték a magyar szellemi kulturál

A Hagyaték a magyar szellemi kulturális örökség átörökítésén munkálkodik. Leporolja a magyar múlt szellemi hagyatékának egy-egy darabkájáról a modern korokban rárakódott szennyeződéseket, hogy azok újra a maguk fényességében ragyogjanak. Ezek a mozaikdarabkák - épületek, tárgyak, könyvek, emlékek, történetek, tájak, gondolatok és mindenekelőtt az azokat alkotó és alakító szellemek - hétről hétre a képernyőre kerülnek, hogy végül a soha el nem évülő egyetemes magyar szellemtörténet egészévé, a megújuló magyar hagyománnyá álljanak össze a nézők lelkében.






Dédanyáink öröksége - A magyar konyha lelke / Tovább a filmhez



A Hagyaték a magyar szellemi kulturális örökség átörökítésén munkálkodik. Leporolja a magyar múlt szellemi hagyatékának egy-egy darabkájáról a modern korokban rárakódott szennyeződéseket, hogy azok újra a maguk fényességében ragyogjanak. Ezek a mozaikdarabkák - épületek, tárgyak, könyvek, emlékek, történetek, tájak, gondolatok és mindenekelőtt az azokat alkotó és alakító szellemek - hétről hétre a képernyőre kerülnek, hogy végül a soha el nem évülő egyetemes magyar szellemtörténet egészévé, a megújuló magyar hagyománnyá álljanak össze a nézők lelkében.






Palatáblától a Nobel-díjig - A régi magyar iskola / Tovább a filmhez



 A manapság előszeretettel lesajnált régi magyar iskola szerényebb körülményeket biztosított, de szellemi, lelki otthona tudott lenni a tanárnak és a tanulónak is.






"Szálla alá pokolra" - Bányászat a régi Magyarországon / Tovább a filmhez



A monumentális szobor több, mint egy évszázada őrködik a bányászváros felett magasodó kőhegyen .... 






KÁDÁR-DISCO | A korszak slágerei évről évre 1956 - 1989



Az összeállítás tartalmaz eredetileg külföldi világslágereket is magyar szövegű változatban.
Az eredeti háttérképet letiltották. 

Zenei divatok a Kádár-rendszerben (az évszámok hozzávetőlegesek): 
1956 - 1965: hagyományos tánczene (Kovács Erzsi, Záray, Vámosi, Németh Lehel és József...)
1965 - 1970 beatzene (Illés, Metró, Omega, Koncz, Kovács, Zalatnay...)
1970 - 1975 hard rock- és popzene (Omega, Bergendy, LGT, Apostol, Gemini, Kovács...)
1976 - 1980 diszkó, ("őszinte, kőkemény") rock, pop (Szűcs Judit, Neoton, Beatrice, Piramis...)
1981 - 1983 új hullám, rock and roll reneszánsz (KFT, GM49, Hungária...)
1983 - 1989 elektronikus pop, diszkó (Első Emelet, Napoleon Boulevard, Neoton, Zoltán Erika, Modern Hungária, Dolly Roll, R-Go)






2019. szeptember 26., csütörtök

Az SS és a Hitlerjugend önkénteseiből úgynevezett Werwolf (Vérfarkas) -sejteket hoztak létre,

 "A háború utolsó, legelkeseredettebb próbálkozásainak egyikeként, az SS és a Hitlerjugend önkénteseiből úgynevezett Werwolf (Vérfarkas) -sejteket hoztak létre, akik a szovjet partizánokhoz hasonló módon zaklatták volna a Szövetséges csapatokat. Ebben számítottak a helyi lakosság segítségére, akik élelemmel és szállással látták volna el a Werwolfokat. A szervezet vezetője Hans-Adolf Prützmann SS- Obergruppenführer volt. A jelentkezőket, egy Erkelenz melletti kastélyban képezték ki szabotázsra, gyújtogatásra, orvtámadásokra, robbanószerek és fegyverek kezelésére, kódolásra és dekódolásra. A közel ötezer kiképzett Werwolf ezután beszivárgott a hátországba, ahol feladatuk szerint gerillaharcot kellett folytatniuk a megszállók ellen a berchtesgadeni Sasfészekből kiindulva. A valóságban ezeket az egységeket, miután kiképezték, és valamilyen szinten felszerelték, és harcba vetették őket, a szövetségesek nyolc hónapon belül egytől-egyig felszámolták. A német vezetés által megálmodott Alpesi erőd sem váltotta be a hozzá fűződő reményeket, így nem volt központja a szervezetnek, ami vezetés nélkül magányos akciókkal nem sokat tehetett a feladata elvégzésének érdekében. A Werwolf-akciók nagy része éppen ezért máig ismeretlen. Nem lehet tudni mit követett el ez a gerillacsapat és mely akciók írhatók magányos ellenállók számlájára. Valószínűleg a legbiztosabban ismert Werwolf-akciók az alábbiak: Dr. Franz Oppenhoff, Aachen első Szövetségesek által kinevezett polgármesterének meggyilkolása. Egy lőszerraktár felrobbantása a szudétaföldi Ústí nad Labem-ben, melynek során közel 30 ember halt meg. A brémai amerikai rendőrkapitányság felrobbantása. Bár a Radio Werwolf, a mozgalom illegális adója rengeteg halálesetért és balesetért vállalt a felelősséget, ezekről később nagyrészt bebizonyosodott, hogy véletlen egybeesések voltak, vagy pedig közük sem volt a Werwolfok működéséhez. Ám éppen a háború végének zűrzavara és a Werwolf-szervezet partizán-jellege miatt nem lehet biztosan megállapítani azt, volt-e egyáltalán beleszólása ennek a szervezetnek a II. világháború európai kimenetelébe."



Táncdalfesztivál 1967

Táncdalfesztivált először 1966-ban rendezett a Magyar Televízió. A következő évtizedekben olyan előadók váltak ismertté a műsornak köszönhetően, mint Katona Klári, a Hungária együttesKoós JánosKorda GyörgyAradszky LászlóDelhusa Gjon, a Neoton együttes, Szűcs JudithMary ZsuzsiSoltész RezsőSzulák AndreaMáté PéterSzécsi PálCserháti ZsuzsaIhász GáborVámosi JánosZáray MártaSárosi Katalin.


Táncdalfesztivál ’67


Toldy Mária
(Rövid az élet)

Zalatnay Sarolta
(Nem várok holnapig)[1]
DíjElőadóDalElőadóDalElőadóDal
1.Toldy MáriaRövid az életZalatnay SaroltaNem várok holnapig
2.Aradszky LászlóAnnál az első ügyetlen csóknálPoór PéterUtánam a vízözönSzécsi PálCsak egy tánc volt
3.Ambrus KyriNappalok és éjszakákFenyvesi GabiÁdám, hol vagy?
Előadói díj:Ambrus KyriKorda GyörgyAradszky LászlóToldy MáriaZalatnay Sarolta
Hangszerelői díj:Körmendi VilmosBágya AndrásPresser Gábor
KISZ különdíj:Dobos Attila
Közönségdíj:Kovács József
A versenydalok:
Döntőbe jutott
ElőadóDalElőadóDal
Ambrus KyriA perifériánMáté PéterTűnj el a környékről
Ambrus KyriNappalok és éjszakákMátrai ZsuzsaElhagytál
Aradszky LászlóAnnál az első ügyetlen csóknálMátrai ZsuzsaHol van az az idő
Aradszky LászlóMa más a világMegyeri MariVárj mást!
AtlantisDrága bakter úrMetroVégre itt van az óra
Bakacsi BélaHajnali járókelőMikes ÉvaTudod
Bakacsi BélaSzép, álomszép!Monostori BálintNem adnak semmit ingyen
Balázs BoglárkaKét arcod vanNagy GabiCsak nevetek én
Bencze MártaCsendNémeth JózsefEgy bolond, az sohasem tanul
Benkő Péter, SyriusBeat-balladaVaszari Németh JózsefMeghalnék, ha nem volnál
Fenyvesi GabiÁdám, hol vagyPálffy ZsuzsaMa neked
Harangozó TeriJaj, de morcos vagyPálos Zsuzsa és az OmegaNekem férfi kell
Harmónia vokálFogom a kezedetPalotás TiborNe rabold el az időm!
Harsányi FrigyesValahol ebben a percbenPápay-Faragó László, MetroCsak az a baj
Izsmán NellyMég rólad álmodom énPoór PéterUtánam a vízözön
Karda BeátaCsuda jó fejPoór PéterVagy meg kell téged szokni
Koncz ZsuzsaKopogj az ajtónSárosi KatalinLassan bandukolva
Koncz ZsuzsaÜnneprontó vagyokSárosi KatalinTe vagy a kezdet
Koós JánosMint csepp vízben a tengerSyriusTranzisztori
Koós JánosNem adom énSzécsi PálCsak egy tánc volt
Korda GyörgyAki téged csókolt márSzécsi PálÉdes öregem
Korda GyörgyBocsánat, hogyha kérdemTárkányi TamaraNem futhatsz el
Kósa JúliaTévedtélToldy MáriaEgy marék föld
Kovács JózsefJöjj vissza hozzámToldy MáriaRövid az élet
Kovács KatiMajd ha beszél a jégVámosi JánosHalló, halálos szerelmesek
Kovács KatiTedd boldoggáVámosi JánosSzínes gyertyák
Kozák PéterItt van a rég várt szerelem!Wittek Mária és a DogsKeresek egy fiút
Markos GyörgyA magányZalatnay SaroltaKis butám
Mary Zsuzsi, Jobba GabriellaCsakis nekemZalatnay SaroltaNem várok holnapig
Máté PéterRád tört a féltékenységZáray MártaÜldöz a múlt



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...