2017. december 7., csütörtök

Mától kezdve lövünk / Folytatás a posztban

 „Mától kezdve lövünk.” Marosán György kommunista politikus híres-hírhedt mondata volt 1956. december 8-án reggel, amellyel azt jelentette be: új szakaszába lépett a szovjet csapatok segítségével restaurált kommunista rezsim politikája a tömeggyűlésekkel szemben.
Marosán György a Steigerwald Ottó vezette munkástanács küldöttségnek mondta ezt, miután az nem volt hajlandó teljesíteni a Kádár-kormány követeléseit. Salgótarjánban, ahol két munkástanácsi vezető letartóztatása nyomán robbant ki konfliktus, néhány óra múlva már folyt a vér. Máig tisztázatlanok maradtak a vérengzés pontos körülményei.
A mondat öt héttel azután hangzott el, hogy leverték az 1956-os forradalmat, amelynek utóvédharcai az önszerveződő munkástanácsok tevékenysége és tüntetések formájában még ekkor is folytak. A megmozdulások elfojtására szervezte meg Kádár János kormánya a „pufajkások” néven elhíresült karhatalmat és a Munkásőrséget.
Marosán mondatának elhangzását követően immár a hivatalos politika részeként megindult a sortüzek sorozata, amelyek során Budapesten és a vidéki városokban több száz polgári lakos – férfiak, nők és gyermekek – vesztette életét. Ezek felelőseit a kommunista rendszer bukása után sem büntették meg.
Még Marosán bejelentésének napján sortüzek dördültek el Salgótarjánban, amelyek 131 ember életét oltották ki. (Előző nap már Tatabányán és két nappal korábban Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál is a tömegbe lőttek.) Sortüzek a forradalom alatt is voltak, Nagy Imre kormányai azonban fegyverszünetet kötöttek a szovjetek és az ávósok ellen harcoló civil tüntetőkkel. A Marosán-mondat azért jelentett fordulatot, mert a Kádár-kormány a szovjetek november 4-ei bevonulását és a harcok elcsitulását követően először ígéretek özönével és a lehetséges politikai ellenfelek ellehetetlenítésével igyekezett konszolidálni a kommunista rendszert.
 A salgótarjáni sortüzet követő napokban a tömegbe lőttek Miskolcon, Egerben, Gyomán, Kevermesen, Gyulán, Zalaegerszegen és Hódmezővásárhelyen.
A Marosán-mondatot választotta az 1956-os sortüzekről írt közös könyve címéül Kahler Frigyes és M. Kiss Sándor. 

2017. november 26., vasárnap

A Vértes szellemfalujában / Folytatás a posztban

Biztos sokan látták már a Komárom-Esztergom és Fejér megye határánál álló elhagyatott templomot az út mentén. Kőhányáson azóta nem legelik le a bokrokat a szarvasok, amióta az egyik ott lakó elkezdett kutyákat tartani. Egyikük a háromból...
Környe és Csákvár között, Komárom-Esztergom és Fejér megye határán egy kis, út mentén álló templomra lehetünk figyelmesek. Ez az Avilai Szent Teréz tiszteletére épített kápolna, amely 1753 óta áll jelenlegi helyén, igaz, már nem az eredeti állapotban: 2013-ban újították fel.
A templom mellett kis utca húzódik, amely két-három perc alatt kényelmes tempóban végigsétálható, és amely mentén összesen 15 házat lehet megszámolni: többnyire hosszúkás, vályogból készült parasztházak ezek, az út végén pedig szinte egyből az erdőben találhatjuk magunkat.
Kőhányást Mária Terézia alapította a XVIII. század közepén, Steinhau néven. A József-kori népszámlálás alkalmával 68-an lakták a területet, ahol 1818-ban már iskola is működött. A birtok mellett vezetett az Esterházy-család két birtokközpontját, Csákvárt és Majkot összekötő út, amelyet 1925-ben országúttá építettek. Ma Gánthoz tartozik, ami 8,7 kilométer távolságban található. A Vértes kellős közepén elhelyezkedő Kőhányást Csókakőtől 25, Szártól 20, Oroszlánytól és Csákvártól pedig egyaránt 13 kilométer választja el.
 A porták legtöbbjén nincs élet. Ennek okára egy idős házaspár ad választ, akiket a borongós novemberi időjárás sem tartott vissza attól, hogy Tatabányáról Kőhányásra jöjjenek kirándulni. Tőlük tudjuk meg, hogy a kis településrészen csak néhányan élnek, a házak többségét üdülési célokkal tartják fenn a tulajdonosok. Mint mondják, ők már 15 éve járnak ide, és alig találkoztak még itt lakókkal. (Túrázókba ellenben gyakrabban bele lehet futni, ugyanis Kőhányás mentén húzódik a Kék túra útvonala.) „Az utca végén pár házban laknak, ott tessék próbálkozni”, hangzik a tanácsuk.

„Elég spártai élet ez”

A kis utcán két ház tűnik lakottnak. Az egyik frontját kerámiatálak és kerti szerszámok díszítik. A tulajdonosa egy idősebb férfi, aki 2011-ben költözött ide Budapestről, és sikerül is néhány szót váltani vele.
– Elég spártai élet ez – jelenti ki. – Nincsen bolt, de még orvos sem, tehát aki beteg, ne költözzön ide. A legtöbben a 13 kilométerre fekvő Oroszlányba járnak orvoshoz.
Más furcsaságot is megtudunk tőle, amelytől végképp úgy érezhetjük, mintha a múltba kerültünk volna.
„Se a gáz, se a víz nincsen bekötve, és a térerő sem az igazi”
– állítja az idős férfi.
És a Google streetview-s autója se vette a fáradtságot, hgy bejárja a pár méternyi „települést”, így csak a főút mentéről leshet be oda az, aki a neten talál rá.
 Mint mondja, a település annyira közel van a természethez, hogy az erdei állatok, mint például a szarvasok nem ritkán a házak között sétálgatnak. Ottjártunkkor ugyan semmi ilyesmit nem tapasztaltunk, a vadon közelségét azonban egyértelműen érezzük: a városi embernek elsőre szoknia is kell azt a tiszta levegőt, ami itt a tüdejébe kerül. Annak a néhány autónak a kipufogóbűzét, amelyek olykor elhúznak a főútvonalon, nem is lehet érezni.
A nyugdíjas férfi azonban már indul is a dolgára, tőle tehát nem tudunk meg többet, de a kíváncsiságunk már szinte a Vértes legmagasabb fáinak csúcsát ostromolja: vajon milyen meglepetést tartogat még Kőhányás? Milyen lehet itt élni, szinte a külvilágtól elzártan?
Csak egy házzal kell arrébb mennünk, hogy választ kapjunk.
 Kőhányás másik, életvitelszerűen lakott háza előtt állva elsőként a szépen gondozott kert tűnik fel. Becsengetnénk, de csengőt sehol nem látunk. Kutyák ugatnak a kerítés mögött, a zajra pedig a házbeliek is előjönnek az épületből. Amint elmondjuk jövetelünk célját, Németh Sándor, a házigazda barátságosan invitál be a birtokára.
– Gánt-bányatelepen kezdtem az életemet, kiskoromban költöztünk be a szüleimmel Székesfehérvárra. Mindig is „hegylakó” voltam, az Alföldön nem is tudnék mit kezdeni. 1998-ban egy hétvégi házat kerestem, amikor megláttam ezt az épületet, amely ráadásul épp eladósorban volt. Megvettem és az eredeti állapotának megfelelően, de a mai komforthoz igazodva felújítottam, szinte minden munkát magam csináltam. 2005 novemberében költöztünk ide a feleségemmel és a fiammal, azóta itt élünk, innen járunk be dolgozni Fehérvárra – árulja el idekerülésének történetét a ház ura, miután helyet foglaltunk a konyhában.

A szomszéd, a fiam, meg én

– Három állandó, ide bejelentett lakosa van Kőhányásnak: a szomszédom, a fiam meg én. Azt szoktam mondani, hogy én vagyok itt a polgármester, a tanító, a jegyző, a plébános és a nép – neveti el magát a bajusza alatt, majd azt is elárulja, miért nem lát sok esélyt „szavazóbázisának” növekedésére.
– Az ember a XXI. századra egy urbánus lény lett, itt pedig szinte a nullával egyenlő az infrastruktúra: se bolt, se orvos nincs. A városlakók számára a gáz magától érkezik a vezetékeken, de itt ugye az nincsen, és ez sokak számára riasztó, akárcsak az, hogy a vezetékes víz sincs bekötve…
„Mi esővízzel főzünk, mosunk és tisztálkodunk.”
… Természetesen előtte átengedjük egy több szűrőből álló rendszeren, de ivásra így sem alkalmas, ezért palackozott vizet fogyasztunk. Egyébként bevittem Fehérvárra, és a laborban megvizsgáltattam: kérem szépen, tisztább és lágyabb, mint a fehérvári csapvíz. A mosogatógép szinte gyári állapotú, mivel nem pusztítja a vízkő. A kávénak például valóban kávéíze van, a teának teaíze, a húsleves pedig valami mennyei!
Kőhányás
A kávét megkóstolva egyből igazat kell adnunk a házigazdának: sokkal jobban érződnek az aromák, mint a megszokott, városi csapvízből készült fekete esetében. Az amerikai konyha egyébként is érdekes kontrasztot kínál a mikróval és a mosogatógéppel, valamint a régi időkre emlékeztető, fával működő tűzhellyel, és a nehéz vasedényekkel.
A házban három fatüzelésű cserépkályha üzemel, amelyek „hajtóanyagát” az épület hosszanti oldala mentén akkurátusan elrendezett hasábfa szolgáltatja. – Csákvárról hozatjuk a száraz fát, ami nem kormol, és nem marad vissza kátrány sem – mondja Németh Sándor, és ha valaki, ő aztán tudja, mitől döglik a légy, hiszen a Fejér megyei Kémény Zrt. vezérigazgatójaként pontosan tisztában van a tüzeléstechnikai kérdésekkel és problémákkal.

„Parasztjacuzzi” a 264 éves házak között

– Ezek a házak 1753 óta itt állnak, szinte az akkori állapotukban – döbbent meg minket a házigazda, mikor kilépünk a házból, hogy a telket bejárjuk. – Tudni kell, hogy egy hatalmas dolomitpadlón állunk, melyet csupán 20-30 centiméter vastagon borít termőföld. Ezért nem áznak be alulról az épületek. Az enyém is felülről ázott be: az előző tulaj levette a tetőt, ezért mikor megvettem, az egészet el kellett bontani, és újraépíteni. Csak a boltíves pincét tudtam megmenteni, amely most ciszternaként szolgál. Mióta itt élünk, mindössze kétszer fordult elő, hogy hozatnom kellett a vizet.
Az udvar egyik részén szabadtéri tűzhely áll, valamint egy kisebb, néhány négyzetméteres faépületre is felfigyelünk, amiről megtudjuk, hogy fürdőház, de Németh Sándor egyszerűen csak parasztjacuzziként említi. – Csak víz kell hozzá, és parajdi só – mondja. – A bódét az itteni időjárási viszonyok miatt emeltem fölé, mert nem szeretem, ha lobogtatja a fülemet a szél. Ha begyújtanék, akár ma is lehetne használni, de mi csak tavasztól szoktuk.
A Szent Teréz-kápolna Kőhányáson
Németh Sándor állítja, itt szinte mindig fehér a karácsony, ha nem a hó, akkor a zúzmara miatt. Olykor az egy métert is eléri a hó szintje, és ilyenkor bizony csak a lapátolás segít.
– A telek végében egyből kezdődik is az erdő. Néha csak úgy kiülök ide esténként, és figyelem az erdőt. Megesett, hogy előttem futkorásztak a vaddisznók. Sőt, egy időben saját rókám is volt, amit én etettem. Sunyinak hívtam. Előfordult már az is, hogy csámcsogásra figyeltem fel, és amikor kimentem a házból, egy szarvast láttam az utcán, amint épp a legnagyobb nyugalommal legelte a kerítésen lévő borostyánt. De mióta kutyákat tartunk, ilyen nem történt – oszt meg velünk néhány sztorit a házigazda. – Itt hatalmas nyugalom van. Érzi a csendet? Este még drámaibb…
Forrás : KEMMA

2017. november 23., csütörtök

Ma már tudják, hogy melyik épületben halt meg Valentinianus császár

Igazi ritkaságszámba megy, ha egy római császárról kiderítik a régészek, hogy hol halt meg. Az meg még ritkább, ha a tragédia pontos helye épületre pontosan ismert. Nagy a valószínűsége annak, hogy a 364 és 375 között uralkodó Valentinianus esetében még a GPS koordináták is megvannak.

1642 évvel ezelőtt járunk, a Római Birodalom napjai meg vannak számlálva. A mai Dél- Komárom területén található Brigetio polgárvárosa elnéptelenedik, a katonaváros kiürül, hiszen Pannónia határvidékét állandóan sújtják a barbár törzsek betörései. De a legiotábor még áll, sőt építkezések folynak. A Birodalmat 364 óta irányító Valentinianus császár a folyamatos barbár támadások visszaszorítása érdekében Göd térségében erődöt emeltet. A föld itt már a kvádok tulajdona, akik tiltakoznak az építkezés ellen. A munkálatokat felfüggesztik, de a béketárgyalásokra érkező kvád királyt a rómaiak megölik. Erre 374 nyarán a kvádok szövetkeznek a szarmatákkal és betörnek a Birodalomba. Erőszakra erőszak lesz a válasz, a császár a következő évben büntetőhadjáratot indít ellenük. Végül a kvádok 375 őszén béketárgyalást kezdeményeznek, melyre a brigetioi légiotáborban kerül sor.

- A megbeszélés jól indult, a kvádok alázatosan bocsánatot kértek, majd mégis felrótták az uralkodónak a gödi erődépítés jogtalanságát. Valentinianus hirtelen haragú császár volt, és ezen annyira felbosszantotta magát, hogy agyvérzést kapott és hosszú haláltusa után életét vesztette - mondta el dr. Bartus Dávid az ELTE Régészettudományi Intézetének adjunktusa.

A történtekről egyébként Ammianus Marcellinus történetíró tudósította az utókort. Akitől tudjuk, hogy a római babona szerint a császár halálának több előjele volt. Útközben megszállt Savariában, ahol összedőlt az a kapu, amin érkezett. A szerencsés visszatérés érdekében ugyanazon a városkapun kellett volna távoznia, amelyiken érkezett, ő azonban nem várta meg, amíg az utat megtisztítják, és egy másik kapun hagyta el a várost. A halála előtti éjszakán távol lévő feleségéről álmodott, aki kibontott hajjal, gyászruhában ült az ágyán, másnap reggel a lova nem engedte a császárt a nyeregébe szállni.

- Adódik a kérdés, hogy Valentinianus miért hagyta el a savariai aula Palatina nyújtotta luxust és jött Brigetioba? Az idei ásatásoknak köszönhetően, amit az ELTE és a Klapka György Múzeum közösen végez, ma már tudjuk a választ. Azért, mert itt Brigetioban egy ugyanolyan impozáns épület várta - magyarázta dr. Bartus Dávid.

A régészek ugyanis a molaji városrészben korábban készített légi felvétel alapján tudták, hogy egy nagy kiterjedésű épület húzódik a búzamező alatt. Arra, amit találtak, azonban ők sem számítottak. Az építés hat különböző periódusát sikerült elkülöníteniük, melyek közül a legutolsó a számunkra legérdekesebb. - Egy 600 négyzetméteres, két méter mély alapfalú épületről beszélünk, aminek masszív és impozáns falai voltak. Hasonlóakkal még csak nem is találkoztunk Brigetio területén. Az itt fellelt bélyegtéglákat Valentinianus katonai elöljárói készíttették, tehát az épületet a 370-es években emelték. Minden valószínűség szerint ebben az épületben maga a császár is megfordult, sőt jelenlegi ismereteink szerint az sem kizárt, hogy ebben az épületben hunyt el - mondta el dr. Bartus Dávid.

Az ELTE és a Klapka György Múzeum régészeti feltárása jövő év nyarán ugyanazen a területen folytatódik majd. Dél-Komárom önkormányzata konzorciumi tagként a napokban egy pályázatot nyújtott be. Amennyiben sikeresek lesznek, úgy egy 7 hektáros látogatóközpont felállítására nyílik lehetőség az ásatás területén.
Valentinianus császár és a kvád követek történetéhez még annyi adalék, hogy a sors fintoraként a kvád királyságot is a népvándorlásnak az a hulláma söpörte el, amelyet addig a Római Birodalom erődített határa tartott vissza a nyugatra vonulástól. Brigetio impozáns épületének falai pedig nem csak egy császárt láttak. I. Valentinianus kisfiát apja halála után a táborba hozták, ahol II.Valentinianus néven császárnak kiáltották ki.
(bumm/se)

2017. november 5., vasárnap

Épen maradt hun sírokat találtak Kínában

 Tizennyolc épen maradt hun sírt találtak régészek Kína középső, Honan tartományában - hangzott el szerdán a kínai központi televízió híradásában.
 Szen Ven-sze, a kínai tudományos akadémia munkatársa az újságíróknak elmondta, hogy körülbelül 1,8 ezer éves sírokról van szó, amelyek azokból az időkből valók, amikor a hunok Kína területén vándoroltak a Han-dinasztia uralkodása idején. Minden sírkamrát belülről téglával raktak ki, s ezért nem sorolhatók a Kínai-alföldön fellelhető más ismert temetkezések közé.
A sírok meglehetősen jó állapotban vannak, mindegyikükben találtak tárgyi leleteket, például bronz főzőüstöket, amelyek oldalán két lyuk van, amelyekkel a tűz fölé lógatták őket. Szen szerint jellemzően a nomád népek használtak ilyen edényeket.
A főzőüstökön kívül gyöngysorokat, aranyfülbevalókat, tőröket és más használati tárgyakat találtak a sírokban. A kutatók szerint hunok használták őket, vagy olyan népek, amelyek közvetlen kapcsolatban voltak velük.
A kínai szakértők hangsúlyozzák, hogy különösen értékes leletekről van szó, mivel az összes eddig ismert hun sírral szemben ezeket nem fosztották ki, ezért fontos részletekkel szolgálhatnak a hun korszak tanulmányozásához.
A sírokat novemberig feltárják, és ezután hozzáláthatnak a leletek tanulmányozásához.
(MTI)

2017. szeptember 26., kedd

BRG MK-27 (búvár vagy űrmagnó?)

 A zene a fiatalság mámora! Vagy nem? Az biztos, hogy a 70-es évek vége felé piacra dobott kazettás magnó megszületését nagyban befolyásolhatta az említett mondat,  lévén a készülék kimondottan az akkori fiatalok igényeire lett “szabva”, legalábbis a gyártó cég anno ezt állította…
Idézet a készülék használati utasításából:
” Ön a BRG legújabb hordozható kazettás magnókészülékének tulajdonosa. Az MK 27-es készülék modern formával, kis mérete mellett is kiváló akusztikai jellemzőkkel rendelkezik.  Mielőtt a készüléket üzembe helyezné, feltétlenül vegye figyelembe a használati utasításban közölt útbaigazításokat. Ebben az esetben készüléke sok örömet fog önnek szerezni. “
TöA fiatalok körében valóban népszerű kis magnó kapott annak idején hideget-meleget egyaránt mind a külső, mind a belső tekintetében.
Külsejét azért bírálták, mert “hogy néz már ki…”, pedig szerintem ez a magnó igenis szép! Vagy legalábbis mindenképp egyedi… Sárga gumigombjai fiatalos kontrasztot adnak az egyébként egyszínű fekete, szürke, vagy néha zöld műanyag borításnak. Sokan, nagyon sokan szerettük ezt a formát, és vágytunk erre a magnóra, amely formavilágával jogosan érdemelte ki a “búvármagnó” titulust. Annak idején azt terjesztették róla, hogy azért ilyen a kinézete, mert valóban vízálló, és volt aki ezt ki is próbálta a gyakorlatban…
A különös design magyarázata csupán a használati utasítás borítójából derül ki. Astronautic… Te jó ég! Hiszen akkor ez már űrtechnika! (Nem is értem, hogy az Egy Úr az űrből című sorozat Nanu-Nanuja, vagy legalább Majka, az űrből jött kislány miért nem egy MK-27-est szorongatott a kezében…)több évtized távlatából, illetve saját tapasztalatból állíthatom, hogy az biztos…

 Technikai értelemben véve a magnó mechanikája hagyott némi kívánnivalót maga után… Maga a mechanika BRG fejlesztés, még a Videoton magnókba is jutott belőle bőven, sőt még az egykori Szovjetunió is használta ezt a mechanikát bizonyos magnóiban! Ettől függetlenül hosszútávon eléggé megbízhatatlan konstrukciónak bizonyult. A felcsévélő nyomatéka bizonyos helyzetekben irreálisan magas, néha pedig borzasztó alacsony értékeket mutatott… És mivel nem volt benne semmilyen mechanikai védelem a felcsévélő oldalon, így sűrűn előfordult, hogy a magnó vagy “bekapta a kazettát”, vagy “megnyújtotta a szalagot”
Most pedig következnek a száraz technikai adatok:
  • Hordozható kazettás magnetofon.
  • Félsávos mono hangfelvételt tud készíteni.
  • Elemről (5 db AA) vagy adapterről üzemeltethető.
  • Erősítőrendszere integrált áramkörös, a felvételi szintszabályzás automatikus.
  • Hangerőszabályzóval ellátva.
  • Egy pillanat-állj kapcsolóval ellátott mikrofon csatlakoztatása után a felvétel és lejátszás megszakítható, illetve újraindítható.
  • Rádió és lemezjátszó csatlakoztatható hozzá.
  • Feszültségkimenettel rendelkezik.
  • Beépített hangszórót tartalmaz.
  • A készülék Frekvenciaátvitele: 125-10 000 Hz.

Minden hátrányával együtt a Budapesti Rádiótechnikai Gyár ezen típusa a maga idejében egy igen  közkedvelt, és sűrűn vásárolt magnó volt. Napjainkban a gyűjtők féltve őrzött kincseiként, illetve a bolhapiacokon találkozhatunk velük ilyen-olyan állapotban.
Végezetül köszönetet mondok Csányi Tibor gyűjtőnek, akinél szinte az összes valaha gyártott BRG kazettás magnó megtalálható.

2017. szeptember 25., hétfő

Szenzációs magyar régészeti leletekre bukkantak a Kaukázus-előterében!

Szenzációs magyar régészeti leletekre bukkantak a Kaukázus-előterében!

Kivételes, a honfoglaló magyarokhoz köthető régészeti leletekre bukkantak magyar kutatók Oroszországban, a Kaukázus észak-nyugati előterében, a Kubán-vidéki Krasznodar és Anapa városok múzeumi gyűjteményeiből.
kaukazus_szerelmey
Szerelmey Miklós: Magyar városának romjai közel a Kuma vizéhez /Magyar hajdan és jelen 1847./
    A raktárak mélyéről előkerült leletegyüttesek olyan palmettadíszes szablyákból, övdíszekből, aranyozott ezüst hajfonatkorongból és veretes tarsolyból állnak, amelyek a 9. század végén a honfoglaló magyarok vezető rétegének viseleti tárgyaival azonosak, velük egy műhelykörben készülhettek, és legközelebbi párhuzamai is kizárólag történelmi hazánk területéről ismertek – olvasható M. Lezsák Gabriella régésznek, az októberben lezajlott kutatóút vezetőjének közleményében.
X. századi nyeregveretek a Kaukázus térségéből. /Fotó: G. Szapozsnyikov/
X. századi nyeregveretek a Kaukázus térségéből. /Fotó: G. Szapozsnyikov/
Mint a beszámolóban áll, a leletek egy kéthetes tudományos-régészeti expedíció során kerültek elő, amely a Kubán-vidék és az Orosz Föderáció észak-kaukázusi múzeumait, régészeti gyűjteményeit járta végig, 9-10. századi leletanyagokat tanulmányozva.
Lezsák Gabriella /MTA - BTK/ előadása a Kurultaj Magyar Törzsi Gyűlésen
Lezsák Gabriella /MTA – BTK/ előadása a Kurultaj Magyar Törzsi Gyűlésen
Az expedíció célja az volt, hogy a Kárpát-medence honfoglalás-kori magyar jellegű régészeti leleteinek párhuzamait a térségben gyűjtse, dokumentálja, és kiépítse a kapcsolatot a helyi régészekkel.
 Az október 15. és 30. között lezajlott kutatóutat M. Lezsák Gabriella régész, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Magyar Őstörténeti Témacsoportjának (MŐT) munkatársa vezette. Az expedíció tagja volt még Gáll Erwin, régész, történész, a Román Tudományos Akadémia Vasile Parvan Régészeti Intézetének munkatársa, Somfai Kara Dávid, orientalista, az MTA BTK Néprajzi Intézetének munkatársa és Avar Ákos orientalista, az ELTE Belső-Ázsia Tanszékének munkatársa.
A Kaukázus északi előtere (kép: hu.wikipedia.org)
A Kaukázus északi előtere (kép: hu.wikipedia.org)
A kutatóút érintette a Kubán-vidéket, a Sztavropoli-hátságot, Kabar-Balkárföldet, Észak-Oszétiát és Csecsenföldet. A gyűjtőmunka 9 város múzeumában zajlott, a helyi múzeumi vezetők, régészek és történészek segítségével. Az expedíció tagjai ellátogattak a mai Bugyonnovszk melletti (Sztavropoli járás) egykori Magyar nevű város területére is. A kutatók tervezik a talált leletek első hazai tudományos publikálását.
A beszámoló kitér arra, hogy a Kubán vidék és a Kaukázus északi előtere a hazai és a külföldi krónikák szerint a magyar honfoglalás óta kiemelt szerepet játszott a magyar elit közgondolkodásban és politikai kapcsolatrendszerében. Egy bizánci forrás arról számol be, hogy a honfoglalást megelőzően a magyarság kettévált: egyik rész nyugatra, a Kárpát-medencébe, a másik rész a Kaukázuson túli területre költözött, ám a két népegység kapcsolattartása a X. század közepén is folyamatos volt.
Madzsar városa a Kaukázus előterében
Madzsar városa a Kaukázus előterében
A keleten maradt magyarokat a 13. század első felében Domonkos-rendi szerzetesek indultak el felkeresni IV. Béla király támogatásával, majd évszázadokkal később több magyar utazó is eljutott a térségbe és hírt hozott az egykor ott élt magyarok nyomairól.
A 19. század végén gróf Zichy Jenő vezetett több tudományos expedíciót a Kaukázus térségébe. Mintegy 40 évvel ezelőtt Erdélyi István régész látogatott el az Észak-Kaukázus néhány nagyobb múzeumába, és közölt olyan leleteket, amelyek a honfoglaló magyarság leleteivel mutattak rokonságot. Azóta azonban a térség múzeumügye tovább fejlődött, és számos új tárggyal gazdagodtak a kinti gyűjtemények is, bár az illegális műkincs-kereskedelem továbbra is nehezíti a kutatók munkáját. A most megtalált legérdekesebb leletegyüttesek egy része is az illegális műkincspiacról került hatósági lefoglalás után múzeumba.
Gróf Zichy Jenő expedíciója a Kuma parti Madzsar városhoz közeli ásatásoknál /Vasárnapi Újság 1895/
Gróf Zichy Jenő expedíciója a Kuma parti Madzsar város melletti ásatásoknál /Vasárnapi Újság 1895/
Mint írják, mindezek ellenére napjainkban a magyar őstörténettel foglakozó régészek többsége mégsem fordít figyelmet a térségre, holott egyes írott források ezeken a területeken egyaránt magyar jelenlétről számolnak be, már jóval a honfoglalást megelőző évszázadokból is. Az expedíció tagjai ezért tartották fontosnak, hogy felvegyék a kapcsolatot a helyi múzeumok régészeivel, és szisztematikusan átnézzék az érintett múzeumok régészeti gyűjteményeit.
Már az első “ismerkedő” expedíció során előkerült leletek is azt igazolják, hogy a Kaukázusészaki előtere és a Kubán-vidék a magyar őstörténet kutatás fontos területe lehet – áll a beszámolóban.
Az expedíció tagjai úgy vélik, hogy napjaink magyar őstörténeti kutatásának legsürgetőbb feladata a precíz anyaggyűjtés, és annak teljes körű feldolgozása, a történeti értékelést csak ezután lehet elvégezni.
A beszámolóban kiemelik: a magyar őstörténet kutatása többé már nem képzelhető el a Kaukázustérségében folytatott több tudományág – régészet, embertan, archeogenetika, néprajz, történettudomány, nyelvészet, etnomuzikológia – művelőinek szisztematikus feltáró munkája nélkül. Ezért az expedíció tagjai a jövő évben is folytatni szeretnék a helyszíni régészeti kutatásokat, kiegészítve az említett tudományterületek vizsgálataival.
kurultaj.hu / MTI

2017. szeptember 24., vasárnap

A magyarok nyilai - A honfoglaló magyar harcos































A történetírás sokáig nem a jelentőségéhez mérten kezelte az  907. július 4-én a magyar törzsszövetség, valamint az egyesített keleti frank és bajor hadak között Pozsony mellett lezajlott csatát. Ez az ütközet, amelyet a Kárpát-medencében letelepedett magyarság első nagy honvédő háborújának is tekinthetünk, megszilárdította és véglegessé tette Árpád nagyfejedelem művét, a honfoglalást. A túlerővel szemben aratott fényes győzelem után több mint egy évszázadig, nem mertek idegen hadak a Kárpát-medence földjére lépni. Európa ekkor tanulta meg igazán félni a magyarok nyilait.



2017. szeptember 21., csütörtök

A honfoglaláskori régi magyar konyha / Folytatás a posztban

 „Egy nép étkezési kultúrája, szokásai, konyhájának fejlődése az adott nép történelmével szorosan összefügg.” Emellett a magyar gasztronómia története jó példa arra, hogy nem szabad túlbecsülni a modern sütési-főzési eljárásokat, valamint arra is, hogy a régi ételeket sem szabad lebecsülni, mivel az egészséges táplálkozás elemeit mindkettőben megtalálhatjuk.
 "A honfoglalás kori magyar konyhát nem lehet összehasonlítani a nyugat-európai konyhákkal, mert konyhafilozófiája teljesen más volt és gasztronómiai szempontból sokkal magasabb szinten állt, mint a korabeli európai konyhák. A magyar konyhára mindenekelőtt a főzés a jellemző, miként a türk és más keleti népek konyhaművészetében is ez a lényeges vonás. Míg nyugaton inkább sütnek, keleten inkább főznek az emberek; ez az alapvető különbség a gasztronómia tekintetében" (Cey-Bert Róbert Gyula).
Az ősi magyar ételkultúra az életfa szimbólumrendszerében és az öt elem (tűz, víz, a föld, fa, fém) tiszteletén alapult. Ezért az ételek a földön álló, bronzból vagy vasból készített fémüstben főttek, válogatott fahasábokból rakott tűzön, víz felhasználásával. A világfa hármas jelképrendszere az ételek alapanyagaiban fejeződött ki: az égi világot a fán termett gyümölcsök (szőlő és alma), levelek, virágok és a méz; a földi világot a föláldozott állat és a földön összegyűjtött növények és fűszerfüvek (a tárkony és a borsfű); a föld alatti világot a földben megtermett gyökerek, gumók és hagymák jelenítették meg. Az ételeket az ún. „öt íz harmóniája” tette teljessé – az édes, a savanyú, a sós és keserű mellett az erőset is külön íznek fogták fel, akárcsak a mai belső-ázsiai népek.
A leggyakrabban fogyasztott húsféle a birka és a baromfi volt, ünnepi alkalmakkor ló- és marhahúsból készültek az ételek, de fogyasztottak szarvas, jak, sertés és kecskehúst is. A gabonákból (búzából, kölesből, árpából) tejben, vízben főtt kásákat készítettek. A belső-ázsiai konyha jellegzetes étele a „laska”, a kézzel nyújtott tészta, a korabeli magyar ételek között is jelen volt. Kedvelték a mézet és számos egzotikus fűszert is (szerecsendió, szegfűszeg, fahéj, vanília stb.) ismertek. Legjellemzőbb italuk a víz volt, emellett kumiszt, méhsört, és ünnepek vagy áldozati szertartások alkalmával bort is fogyasztottak. Az élelmiszerek tartósításában az aromás füvekkel – kakukkfűvel, rozmaringgal, tárkonnyal – való pácolás dominált; a húsféléket sózással és szárítással is tartósították, majd gyakran porrá őrölték. Egyes tejtermékeket is porítottak.
Honfoglaláskori, ősi gyökerű ételeink: a tarhó, egy joghurthoz hasonlító különleges étel amely az alföldi pásztorok kultúrkörében maradt fenn; a lepénykenyér – a vízzel, sóval gyúrt erjesztetlen tészta, melyet forró kövekre borítva sütöttek át; a keng elnevezésű hsziungu áldozati étel (ősmagyar „pörkölt”) és ennek lédúsabb változata a ta-keng (a „gulyás”). A keng, a hunok áldozati ételének első leírása a Kr. e. 2. századból, Sze-ma Csien Shiji A történetíró feljegyzései című művében maradt fenn, amely szabad fordításban így hangzik: „Végy tüzesre hevített öntöttvas vagy bronz üstöt, és amikor az olyan forró, hogy a belecsepegtetett víz azonnal gőzzé válik, dobjad bele a zsírjával együtt fölaprított disznóhúst vagy a faggyújával együtt apróra vágott birka húsát apróra vágott hagymával. Amikor ezt beledobjuk a forró üstbe, a nagy hő hatására hirtelen kiolvadó zsír vagy faggyú megpörköli a hagymát és a húst.” A kenget és a ta-kenget eleinte nem fűszerezték, hogy megbecsüljék tiszta egyszerűségét.


2017. szeptember 14., csütörtök

GAZ-66 / Folytatás a posztban

A gyári fogyasztás 24 liter, legalábbis országúton, és lassú tempónál, írja a GAZ-66 prospektusa. Tény, hogy nem volt a takarékosság jelképe, de kit érdekelt, amikor a seregben ott voltak még a szintén benzines ZIL 131-esek és a dagonyázásnál százon százat felhörpintő Uralok, a tankolás pedig úgysem saját zsebre ment. Magánkézben azonban minden átértékelődik, úgyhogy sokukat dízelesítették (akár MTZ vagy Zetor motorral), mielőtt erdőre küldték fát szállítani, zöld kiközelítő-rendszámmal.

Ismerős a seregből? Sok sorkatona zötykölődött a 66-os platóján, és selejtezésük után hamar gazdára találtak. Sajnos az M-zároltakat is sokan elhasználták, vagy szabadban tárolták.

Szerencsére néhány eredeti V8-as is megmaradt, az egyiket például 900 ezerért hirdetik használtan, és a platósok vagy lyukfúrók mellett dobozos (rádiós vagy térképész), felújított, netán M-zárolt állapotban megőrzött példányokat is ki lehet fogni, persze drágábban.

A rádiós vagy híradós felépítményű GAZ-ok nagyon adják magukat lakóautó átépítésre. Két benzintank van, az egyiket sokan gáztartállyal helyettesítik - LPG-vel vállalhatóbb a fogyasztás.

Ennek az ergonómia látta kárát, az üléshelyzet nem az igazi, a váltókar pedig a kabin hátfalától mered előre. Az 51-essel ellentétben viszont a GAZ-66 nem mozgó konditerem, kapott kormányszervót, és a hidropneumatikus fékek is rendesen lassítják, kompakt méreteivel pedig könnyű manőverezni. Nem érdemtelenül kapta meg 1966-ban a Kiváló minőség állami jelzést Moszkvában, de a feladat azonban kifogott rajta: amikor TÜ2 néven még tűzoltóautóvá alakították, és országúton járt felmálházva.

Baleset a Guszev (mai régi-új nevén Sas) utcában, a Nysa mentő mellett egy GAZ-66 tűzoltóautóval.

A kapcsolható összkerékhajtású GAZ természetes élőhelye ugyanis a terep, minden porcikáját arra tervezték. Látszólag primitív felépítése rengeteg érdekességet rejt, merev hídjaiba elöl-hátul önzáró differenciálművek kerültek, vaskos első lökhárítója mögé pedig erős csörlőt építettek be az oroszok. Mindez a rusztikus külsővel együtt sok rajongót ad a 66-osnak, sőt Nyugaton is értékelik hidegháborús hangulatát - kompakt méretben.

Nyoma sincs a Tatra 805 kifinomult felépítésének, de GAZ rettentő masszív szerkezet. Látszik a váltókar lehetetlen helyzete, a fülkét előre lehetett billenteni szereléshez.


2017. szeptember 13., szerda

Tatra 805 / Folytatás a posztban

Ha Tatra teherautó, akkor legtöbben a sóderrel megrakott, háromtengelyes óriásokra vagy a Dakaron repesztő versenygépekre gondolnak, pedig volt egy kompakt méretű (egy mai Audi A4-gyel megegyező hosszúságú, de hórihorgas), terepes haszonjárművük is, a 805-ös. E gömbölyded, ártatlan tekintetű gépet 1953-től gyártották hét éven keresztül, eredetileg a csehszlovák haderő megrendelésére, egy fura minisztériumi döntés miatt a Skoda-műveknél.

Van, aki osztrák Steyr teherautónak nézi, pedig ízig-vérig csehszlovák a 805-ös.

Idővel többféle, például mentős, tűzoltó, benzinszállító és - utólag remek lakóautóvá alakítható - dobozos rádiósváltozata is készült, de mindegyik közül a lenyitható vászontetejű sofőrkabinos a legizgalmasabb.
Nálunk elég ritka volt, de az újságokban szinte mindenki találkozhatott a képével: ilyennel ment világ körüli expedíciója utolsó állomásaira a Hanzelka és Zikmund .

Szenzációs terepjáró képességei vannak a legkisebb, portáltengelyes Tatra teherautónak. Független felfüggesztésein rögös úton is finoman rugózik.

Nem annyira a dizájn, hanem a technika miatt izgalmas a 805-ös, hiszen nagyobb testvéreihez hasonlóan csővázra épült, elöl-hátul portáltengelyekkel és természetesen összkerékhajtással, felezővel, diffizárral.
Ugyanaz a 2,5 literes, V8-as, léghűtéses benzinmotor hajtja amúgy, mint a lenyűgöző 603-as pártlimuzint, és a lóerők hiányáért gyönyörű hanggal kárpótol.

Hanzelka és Zikmund első expedícióira Tatra 87-es személyautóval indult, de 1959-ben már két lakóautót kaptak a gyártól fotólaborral, rádióadóval, teljes stábbal.

Avia A15-A31 / Folytatás a posztban

A sors fintora, hogy azokban a hetekben futott fel az Avia teherautók gyártása az egykori prágai repülőgépüzemben, amikor a Varsói Szerződés katonái (a Magyar Néphadsereg is) bemasírozott a csehszlovák fővárosba "testvéri segítséget nyújtani": elfojtani a reformkísérleteket, a prágai tavaszt. Mára az emberarcú szocializmus terve éppúgy feledésbe merült, mint a haszonjárműmárka, amit először a Daewoo kebelezett be és modernizált, majd egy indai tulajhoz került, aki leépítette.

Van színválaszték, csak kéket tessék rendelni - lehetne átértelmezni Henry Ford híres mondatát.

Pedig 1968-ban minden biztatóan indult: az Avia egy darabka Nyugat volt a könnyű teherautók világában, pedig ezeknél sokkal ritkábbnak számított a licenc, mint a személykocsiknál (Polski Fiat, Zastava, Dacia, Lada).

Munkában a Magyar Televízió forgatásán, Ford Mustanggal.

A hetvenes években korszerű, de többi keleti őskövület közt még a nyolcvanas években is vállalható járgány volt jellegzetes formájú, elöl a Dacia 1300-ashoz hasonló lámpás, panoráma-szélvédős és viszonylag alacsony építésű Avia. Nem akarták a bőség zavarával terhelni a vevőket (főleg állami vállalatok voltak), ezért hozzánk sokáig egyetlen színben, sötétkékben érkezett. Hosszú időn át jellegzetessége volt a kormányváltó, ami egy viszonylag takarékos, 3,3 literes dízelhez kapcsolódott.

Furgonkivitel Zsolnáról, már a modernizált, haragos műanyag orral és turbódízel motorral.

Később 3,6 literre combosodott a motor, a vége felé pedig már turbót, sőt intercoolert is kapott az Avia, egy idétlen új hűtőmaszk és friss műszerfal kíséretében. Természetesen nem ezt őrizzük meg emlékeinkben, hanem a nálunk oly gyakori, klasszikus A21/A31 sorozatot, amiből sok szaladgált emelőkosaras és autómentő felépítménnyel, a zárt (hátul az egyszerűség jegyében Skoda-lámpás) furgonkivitelt pedig Zsolnán is gyártották.

2017. szeptember 12., kedd

GAZ-51 / Folytatás a posztban

A szovjet járműipar bölcsője a GAZ (Gorkovski Avtomobilny Zavod) volt, ahol a hőskorban Ford AA teherautókat gyártottak koppintás helyett még amerikai licenc alapján, a második világháború alatt pedig továbbgondolták a technikát. Így Gorkijban - aminek a mai neve Nyizsnij Novgorod - a harcok vége után pár hónappal megindult a GAZ-51 gyártása, aminek nálunk is szerepe lett az újjáépítésben, és a sereghez is jutott belőle, de idővel inkább hazai Csepeleket szereztek be helyette.

Molotov-konvoj gyári prospektusfotón. Nem mintha egy percig is helyt kellett volna állnia valódi piaci versenyben

A bármiféle szervórásegítést vagy váltószinkront nélkülöző gépet kemény férfimunka volt vezetni, a 3,5 literes, hathengeres benzinmotor pedig beégő szelepekkel büntette a száguldozást - ami tartósan 55-60 km/h feletti sebességet jelentett.

Dobozos felépítménnyel és hűtőtakaróval az orosz télben

Ennek ellenére az idővel Molotov névre átkeresztelt teherautót nem szabad lenézni: az előírtnál nagyobb terheket is elcipelt, mai szemmel elképzelhetetlenül pocsék utakon úgy, hogy sokszor benzinre nyomokban emlékeztető cefrét öntöttek a tankjába. Mindig akadt rajta bütykölnivaló, de minimális szaktudással és néhány alapvető szerszámmal nagyon sokáig életben lehetett tartani. Ritka madár az 51-es, de Magyarországon is akad belőle szépen felújított példány.

Közel 3,5 millió darabot gyártottak belőle, az összkerekes változatok GAZ-63 néven futottak. A szélvédőt fel lehetett billenteni szellőzéshez

Könnyű teherautók a szocializmusban / Folytatás a posztban

Lassúak voltak, kényelmetlenek és zajosak, ez kétségtelen. De nélkülük megállt volna az élet a szocializmusban: szállítottak kenyeret, barackot, gázcsövet, téeszdolgozókat, betegeket, és persze az ellenségre éberen ügyelő kiskatonákat. Bemutatjuk a keleti blokk öt leghíresebb teherautóját - ezúttal a 3,5-7,5 tonnás kategóriában, ráadásként pedig jön egy érdekes kakukktojás.
Nincs harapós légfék, úgyhogy kalandos lassítani, amikor a sarkon bevág egy nő a Kispolszkival - feketefuvarban megy a gép, túlterhelve Szabó elvtárs balatoni nyaralójához az építőanyaggal. A szűk siófoki utcákban muszklira is szükség lesz, hírből sem ismeri a szervókormányt az öreg Robur, és így, rogyásig pakolva a normánál sokkal többet zabál benzinből. Igazán lecserélhetnék egy dízelre, akkor végre háztartási tüzelőolajjal is elketyegne, és több jatt maradna.
A Főspednél tehertaxiként használták a GAZ-51-eseket, de időnként egy-egy fusi is becsúszott.

Így festhettek egy állami vállalat sofőrjének hétköznapi morgásai a nyolcvanas években, de a nyugati technika a rendszerváltásig álom maradt. Idővel aztán megkoptak a roburos emlékek, három évtized múlva pedig már szelíd nosztalgiaként térnek vissza, amikor a zsarnoki logisztika pedig semmi játékteret nem enged a számokkal, apró kitérőkkel. A Kádár-korszakkal együtt bizony az NDK-s, szovjet és csehszlovák könnyű teherautók is eltűntek az utakról, csak néhány dolgozik erdők mélyén vagy földeken, és ritka kivétel a dédelgetett veterán.

Ezt is látnod kell

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...