Rönkhajótemető a Dráva fenekén

"Nem kell egzotikus vidékekre utazni ahhoz, hogy izgalmas leleteket találjunk. Az elmúlt 12 év kutatásai ugyanis azt igazolják, hogy több ezer lelőhely található a magyarországi folyókban és tavakban. A felfedezések között vannak meglepően jó állapotban lévő török kori hajóroncsok, római korban épített kikötőmaradványok és kikötőerődök, régi cölöpszerű építmények, valamint olyan egykori part menti építmények, amelyek idővel a Dunába omlottak" – mondja dr. Tóth János Attila búvárrégész.

Az utóbbi évek fontos felfedezései között említette a szakértő azt a rönkhajólelőhelyet (a rönkhajó olyan hajó, amelynek testét egyetlen fából, rendszerint tölgyfából faragják ki), amelyet Drávatamási környékén találtak a Dráva medrében. A felfedezett több mint 30 hajótestről a korabeli feljegyzések alapján azt állapították meg, hogy a 17. század elejéről származnak, és valószínűleg ideiglenes hadihídként (pontonhídként) segítették a török csapatok átkelését egészen addig, amíg a magyarok el nem pusztították. A régész egyik legemlékezetesebb merüléseként emlékszik vissza a drávatamási felfedezésre. A körülmények szokatlanul kedvezőek voltak, több méterre is el lehetett látni (folyóvizekben általában 40-50 centiméteres látási viszonyok uralkodnak), így páratlan látványként tárultak a búvárrégészek elé a majdnem teljes épségben megmaradt rönkhajók és török kori bográcsok maradványai. Az erős sodrás miatt hajóról hajóra kapaszkodva lehetett csak haladni, így a merülés kalandfilmbe illő élményt kínált a kutatók számára.

Drávatamásinál a rönkhajók mellett török kori rézbográcsot is találtakFORRÁS: TÓTH JÁNOS ATTILA

Ma már tudják, hogy melyik épületben halt meg Valentinianus császár

Igazi ritkaságszámba megy, ha egy római császárról kiderítik a régészek, hogy hol halt meg. Az meg még ritkább, ha a tragédia pontos helye épületre pontosan ismert. Nagy a valószínűsége annak, hogy a 364 és 375 között uralkodó Valentinianus esetében még a GPS koordináták is megvannak.

1642 évvel ezelőtt járunk, a Római Birodalom napjai meg vannak számlálva. A mai Dél- Komárom területén található Brigetio polgárvárosa elnéptelenedik, a katonaváros kiürül, hiszen Pannónia határvidékét állandóan sújtják a barbár törzsek betörései. De a legiotábor még áll, sőt építkezések folynak. A Birodalmat 364 óta irányító Valentinianus császár a folyamatos barbár támadások visszaszorítása érdekében Göd térségében erődöt emeltet. A föld itt már a kvádok tulajdona, akik tiltakoznak az építkezés ellen. A munkálatokat felfüggesztik, de a béketárgyalásokra érkező kvád királyt a rómaiak megölik. Erre 374 nyarán a kvádok szövetkeznek a szarmatákkal és betörnek a Birodalomba. Erőszakra erőszak lesz a válasz, a császár a következő évben büntetőhadjáratot indít ellenük. Végül a kvádok 375 őszén béketárgyalást kezdeményeznek, melyre a brigetioi légiotáborban kerül sor.

- A megbeszélés jól indult, a kvádok alázatosan bocsánatot kértek, majd mégis felrótták az uralkodónak a gödi erődépítés jogtalanságát. Valentinianus hirtelen haragú császár volt, és ezen annyira felbosszantotta magát, hogy agyvérzést kapott és hosszú haláltusa után életét vesztette - mondta el dr. Bartus Dávid az ELTE Régészettudományi Intézetének adjunktusa.

A történtekről egyébként Ammianus Marcellinus történetíró tudósította az utókort. Akitől tudjuk, hogy a római babona szerint a császár halálának több előjele volt. Útközben megszállt Savariában, ahol összedőlt az a kapu, amin érkezett. A szerencsés visszatérés érdekében ugyanazon a városkapun kellett volna távoznia, amelyiken érkezett, ő azonban nem várta meg, amíg az utat megtisztítják, és egy másik kapun hagyta el a várost. A halála előtti éjszakán távol lévő feleségéről álmodott, aki kibontott hajjal, gyászruhában ült az ágyán, másnap reggel a lova nem engedte a császárt a nyeregébe szállni.

- Adódik a kérdés, hogy Valentinianus miért hagyta el a savariai aula Palatina nyújtotta luxust és jött Brigetioba? Az idei ásatásoknak köszönhetően, amit az ELTE és a Klapka György Múzeum közösen végez, ma már tudjuk a választ. Azért, mert itt Brigetioban egy ugyanolyan impozáns épület várta - magyarázta dr. Bartus Dávid.

A régészek ugyanis a molaji városrészben korábban készített légi felvétel alapján tudták, hogy egy nagy kiterjedésű épület húzódik a búzamező alatt. Arra, amit találtak, azonban ők sem számítottak. Az építés hat különböző periódusát sikerült elkülöníteniük, melyek közül a legutolsó a számunkra legérdekesebb. - Egy 600 négyzetméteres, két méter mély alapfalú épületről beszélünk, aminek masszív és impozáns falai voltak. Hasonlóakkal még csak nem is találkoztunk Brigetio területén. Az itt fellelt bélyegtéglákat Valentinianus katonai elöljárói készíttették, tehát az épületet a 370-es években emelték. Minden valószínűség szerint ebben az épületben maga a császár is megfordult, sőt jelenlegi ismereteink szerint az sem kizárt, hogy ebben az épületben hunyt el - mondta el dr. Bartus Dávid.

Az ELTE és a Klapka György Múzeum régészeti feltárása jövő év nyarán ugyanazen a területen folytatódik majd. Dél-Komárom önkormányzata konzorciumi tagként a napokban egy pályázatot nyújtott be. Amennyiben sikeresek lesznek, úgy egy 7 hektáros látogatóközpont felállítására nyílik lehetőség az ásatás területén.

Valentinianus császár és a kvád követek történetéhez még annyi adalék, hogy a sors fintoraként a kvád királyságot is a népvándorlásnak az a hulláma söpörte el, amelyet addig a Római Birodalom erődített határa tartott vissza a nyugatra vonulástól. Brigetio impozáns épületének falai pedig nem csak egy császárt láttak. I. Valentinianus kisfiát apja halála után a táborba hozták, ahol II.Valentinianus néven császárnak kiáltották ki.

(bumm/se)

Szenzációs magyar régészeti leletekre bukkantak a Kaukázus-előterében!

Szenzációs magyar régészeti leletekre bukkantak a Kaukázus-előterében!

Kivételes, a honfoglaló magyarokhoz köthető régészeti leletekre bukkantak magyar kutatók Oroszországban, a Kaukázus észak-nyugati előterében, a Kubán-vidéki Krasznodar és Anapa városok múzeumi gyűjteményeiből.

Szerelmey Miklós: Magyar városának romjai közel a Kuma vizéhez /Magyar hajdan és jelen 1847./

    A raktárak mélyéről előkerült leletegyüttesek olyan palmettadíszes szablyákból, övdíszekből, aranyozott ezüst hajfonatkorongból és veretes tarsolyból állnak, amelyek a 9. század végén a honfoglaló magyarok vezető rétegének viseleti tárgyaival azonosak, velük egy műhelykörben készülhettek, és legközelebbi párhuzamai is kizárólag történelmi hazánk területéről ismertek – olvasható M. Lezsák Gabriella régésznek, az októberben lezajlott kutatóút vezetőjének közleményében.

X. századi nyeregveretek a Kaukázus térségéből. /Fotó: G. Szapozsnyikov/

Mint a beszámolóban áll, a leletek egy kéthetes tudományos-régészeti expedíció során kerültek elő, amely a Kubán-vidék és az Orosz Föderáció észak-kaukázusi múzeumait, régészeti gyűjteményeit járta végig, 9-10. századi leletanyagokat tanulmányozva.

Lezsák Gabriella /MTA – BTK/ előadása a Kurultaj Magyar Törzsi Gyűlésen

Az expedíció célja az volt, hogy a Kárpát-medence honfoglalás-kori magyar jellegű régészeti leleteinek párhuzamait a térségben gyűjtse, dokumentálja, és kiépítse a kapcsolatot a helyi régészekkel.

 Az október 15. és 30. között lezajlott kutatóutat M. Lezsák Gabriella régész, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Magyar Őstörténeti Témacsoportjának (MŐT) munkatársa vezette. Az expedíció tagja volt még Gáll Erwin, régész, történész, a Román Tudományos Akadémia Vasile Parvan Régészeti Intézetének munkatársa, Somfai Kara Dávid, orientalista, az MTA BTK Néprajzi Intézetének munkatársa és Avar Ákos orientalista, az ELTE Belső-Ázsia Tanszékének munkatársa.

A Kaukázus északi előtere (kép: hu.wikipedia.org)

A kutatóút érintette a Kubán-vidéket, a Sztavropoli-hátságot, Kabar-Balkárföldet, Észak-Oszétiát és Csecsenföldet. A gyűjtőmunka 9 város múzeumában zajlott, a helyi múzeumi vezetők, régészek és történészek segítségével. Az expedíció tagjai ellátogattak a mai Bugyonnovszk melletti (Sztavropoli járás) egykori Magyar nevű város területére is. A kutatók tervezik a talált leletek első hazai tudományos publikálását.
A beszámoló kitér arra, hogy a Kubán vidék és a Kaukázus északi előtere a hazai és a külföldi krónikák szerint a magyar honfoglalás óta kiemelt szerepet játszott a magyar elit közgondolkodásban és politikai kapcsolatrendszerében. Egy bizánci forrás arról számol be, hogy a honfoglalást megelőzően a magyarság kettévált: egyik rész nyugatra, a Kárpát-medencébe, a másik rész a Kaukázuson túli területre költözött, ám a két népegység kapcsolattartása a X. század közepén is folyamatos volt.

Madzsar városa a Kaukázus előterében

A keleten maradt magyarokat a 13. század első felében Domonkos-rendi szerzetesek indultak el felkeresni IV. Béla király támogatásával, majd évszázadokkal később több magyar utazó is eljutott a térségbe és hírt hozott az egykor ott élt magyarok nyomairól.
A 19. század végén gróf Zichy Jenő vezetett több tudományos expedíciót a Kaukázus térségébe. Mintegy 40 évvel ezelőtt Erdélyi István régész látogatott el az Észak-Kaukázus néhány nagyobb múzeumába, és közölt olyan leleteket, amelyek a honfoglaló magyarság leleteivel mutattak rokonságot. Azóta azonban a térség múzeumügye tovább fejlődött, és számos új tárggyal gazdagodtak a kinti gyűjtemények is, bár az illegális műkincs-kereskedelem továbbra is nehezíti a kutatók munkáját. A most megtalált legérdekesebb leletegyüttesek egy része is az illegális műkincspiacról került hatósági lefoglalás után múzeumba.

Gróf Zichy Jenő expedíciója a Kuma parti Madzsar város melletti ásatásoknál /Vasárnapi Újság 1895/

Mint írják, mindezek ellenére napjainkban a magyar őstörténettel foglakozó régészek többsége mégsem fordít figyelmet a térségre, holott egyes írott források ezeken a területeken egyaránt magyar jelenlétről számolnak be, már jóval a honfoglalást megelőző évszázadokból is. Az expedíció tagjai ezért tartották fontosnak, hogy felvegyék a kapcsolatot a helyi múzeumok régészeivel, és szisztematikusan átnézzék az érintett múzeumok régészeti gyűjteményeit.

Már az első “ismerkedő” expedíció során előkerült leletek is azt igazolják, hogy a Kaukázusészaki előtere és a Kubán-vidék a magyar őstörténet kutatás fontos területe lehet – áll a beszámolóban.
Az expedíció tagjai úgy vélik, hogy napjaink magyar őstörténeti kutatásának legsürgetőbb feladata a precíz anyaggyűjtés, és annak teljes körű feldolgozása, a történeti értékelést csak ezután lehet elvégezni.
A beszámolóban kiemelik: a magyar őstörténet kutatása többé már nem képzelhető el a Kaukázustérségében folytatott több tudományág – régészet, embertan, archeogenetika, néprajz, történettudomány, nyelvészet, etnomuzikológia – művelőinek szisztematikus feltáró munkája nélkül. Ezért az expedíció tagjai a jövő évben is folytatni szeretnék a helyszíni régészeti kutatásokat, kiegészítve az említett tudományterületek vizsgálataival.

kurultaj.hu / MTI