A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magnó. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. október 12., péntek

Vörös Szikra - RS86-001/A / Folytatás a posztban

Kétsávos magnetofon, szalag sebesség: 19 cm/s. A készülék beépített rádiót is tartalmaz. A Vörös Szikra Gyár 1953-57 között viselte ezt az elnevezést, a gyár új neve 1957-től Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG), ekkor már a magnó tipusát a Vörös Szikra elnevezés mellett, a gyári ismertető is M1 tipussal jelöli.

2018. október 11., csütörtök

MAGYAR KAZETTÁS MAGNÓK

Az első magyar kazettás magnó egy szalagos volt. Na nem egészen, hanem úgy hogy egy orsós géppel volt egybeépítve. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár mérnökei úgy gondolták így könnyebb lesz az átmenet a kazettás korszakba. A kazettába zárt magnószalaggal már az ötvenes évek végén is próbálkoztak, de ez még túl nagyra sikeredett, volt még 8 sávos, meg 4 sávos kazetta is. A hatvanas évek elején már csökkentek a méretek, de ekkor még nem volt biztos a Philips Kompakt Kazetta rendszerének sikere, olyannyira nem, hogy az első magyar kazettás egység a Grundig által fejlesztett DC-International formátumra lett megépítve. A főkonstruktőr Jánosi Marcell sejtette meg egy konferencián, hogy a Philips lesz a befutó, és a gépet át kellett tervezni, de 1967-re elkészült a prototípus, ami M11 típusszámmal 1969-ben került a boltok polcaira 6200 Ft-os áron. Akkoriban csak 3 ország gyártott ilyen megoldású magnetofont, az USA, Japán és Magyarország.

Ezzel a készülékkel viszont le is zárult a házi használatra szánt orsós magnók hazai gyártása, mert a KGST úgy döntött hogy ezt a feladatot Lengyelország és Csehszlovákia jobban megoldja. Az M11 műszaki színvonalát ismerve ez a döntés máig érthetetlen. Innentől viszont elkezdődött a kazettás magnók fejlesztése és gyártása. Az első önálló hordozható kazettás készülékek az MK-21,-22,-23 sorozat darabjai voltak.

Az MK-21 első szériája 1969 karácsonyától kapható volt. Teljesen fém mechanikával készült, létezett egy NDK exportra gyártott verzió is. 1970-ben jött a 22-es és a 23-as, ezek között csak minimális különbség volt. A 22-esnek nem volt hangszóró csatlakozó az oldalán. Bár csak egy kósza kép maradt róla mégis figyelemre méltó elképzelés volt, hogy a hordozható készüléket otthon egy komolyabb végerősítőre ráhelyezzük, és vezetékes kapcsolat nélkül már használhatjuk is asztali magnóként.

1972-ben mutatták be a BNV-n az MK-25/26 párost Ezek könnyen kezelhető, egyszerű és olcsó készülékek voltak, elsősorban a fiatalabb korosztálynak. Az MK-25 220 V-os hálózatról vagy 4 db Góliát-elemről üzemeltethető, az MK-26 viszont csak telepről, de a hálózati tápegység bármikor beépíthető, mert a helye elő van készítve. A magnókat különböző színekben árulták 1980 Ft-ért. Létezett még az MK-25/A változat, amiben nagyobb hangszóró volt, és már nem ez töltötte be a mikrofon szerepét.

1973-ban sztereó asztali gépek következtek. MK-42 beépített 2x15 wattos végerősítővel, eleinte a motor a MATSUSHITA cégtől érkezett, a fej pedig eredeti WOELKE (nyugatnémet) volt. Később elkezdődött ezen fődarabok hazai gyártása licenc alapján. Csak egy kivitel létezett, de a prototípus még fekete volt.

Megszületett az első hazai gyártású deck is, az MK 43 és annak "a" jelű verziója, amiből kihagyták a fejhallgató erősítőt. Ezek a sztereó magnók 1973-tól 1976-ig készültek, utána befejezték a gyártást mert nem volt gazdaságos.

1977-ben boltokba került az MK-27, az űrmagnónak becézett hordozható gép, ami erősen megosztotta a közvéleményt, de jól fogyott. Az eddigi szögletes dizájnok után megjelentek a lekerekített formák. Már majdnem leállították a gyártást amikor több tízezres kínai megrendelés érkezett !

Említést érdemel még két kazettás készülék, egyik a DTR 10 diktafon és üzenetrögzítő, ami 1976-tól került forgalomba, másik pedig a nyolcvanas években készült adattároló magnó, amit C64 és ZX Spectrum gépekhez lehetett használni, mindkettő BRG fejlesztés. Az adatmagnónak volt egy elődje az LK-4 1974-ben, de ez nagyvállalati rendszerekhez készült.

A Mechanikai Laboratórium is gyártott egy kazettás riportermagnót 1977 környékén, ez volt az R-7a. Ez egy szélsőséges klimatikus viszonyokra tervezett professzionális készülék volt. Az elkészült riportot telefonvonalra is fel lehetett játszani vele.

A BRG mechanikákat a Szovjetunióba és Csehszlovákiába is exportálták, de a VIDEOTON is használta saját hordozható rádiósmagnóiba. Ezekből láthatunk párat az alábbi galériában.

Az ORION is gyártott kazettás magnódecket a saját tornyaihoz, ezekhez a mechanikát a japán ALPS cégtől vásárolta, de ettől még magyar termék maradt.

A kisebbik ORION torony magnójába is japán mechanika került.

1984-től a hordozható csak magnó kategóriában a BRG MK-29 szerepelt egyedül a hazai készülékek kínálatában. Volt neki egy diktafon változata DK-40 típusszámmal, de az külsőleg hasonlóan nézett ki.

Ez pedig itt lent a magyar walkman akart lenni, de nem lett az, mert a rendszerváltás közbeszólt. A mechanika alaplemez vastagsága a fogaskerekekkel együtt 3,4 mm. A tömeggyártásig nem jutott el, mindössze 50 darab készült belőle.

Most pedig nézzünk be egy vérbeli BRG magnógyűjtő szobájának egy szegletébe. Kapaszkodjatok meg, még neki sincs meg a teljes színválaszték. Az MK25-ből például narancssárga is létezett.

2018. október 10., szerda

BRG MK-21 kazettás magnó / Folytatás a posztban

Az "összes kazettás magnómat felboncolom zsinórban" elnevezésű projektem vége még annyira a távoli jövőbe vész, hogy látható eredmények híján mondhatni egy kissé megcsömörlöttem. Most talán nem számolnám meg, hogy hányadik lesz a sorban az MK-21-es, hanem az értelmetlen visszatekintés helyett inkább előkapom innen a sarokból, majd végre nekiállok a felboncolásának.

Mikor ezt a készüléket testközelből megláttam, nem nagyon tudtam hova tenni.
No nem is kellett, mert már eleve itt volt az asztalomon, mégpedig a szokásos javítási okból. Balog Öcsi rokonom hozta, hogy nézzek már rá, mert folyton feltekeri magára a kazettát. Nem Öcsi! A magnó! Amúgy Öcsi ezt a gépet egy orsós magnóért cserélte, ami szerintem valóságos szentségtörés volt! A cseregép ugyanis egy lábakon álló csontszínű szovjet csodamagnó volt, amilyet azóta sem láttam. A típusára már nem emlékszem, mert gyermekként igazándiból nem is volt szabad közel mennem hozzá a Kunmadarasi vályogház tornácán. Szóval letette öcsi az asztalomra ezt a magnót, én meg csak néztem rá fanyalogva.
No nem arról van szó, mintha csúnya lenne (már megint nem Öcsiről van szó), hanem inkább úgy mondanám, hogy olyan kis esetlen. Olyan mint a Tanúban a magyar narancs. Ugyan citrom és savanyú, de a mienk!

2017. szeptember 26., kedd

BRG MK-27 (búvár vagy űrmagnó?)

A zene a fiatalság mámora! Vagy nem? Az biztos, hogy a 70-es évek vége felé piacra dobott kazettás magnó megszületését nagyban befolyásolhatta az említett mondat, lévén a készülék kimondottan az akkori fiatalok igényeire lett “szabva”, legalábbis a gyártó cég anno ezt állította…

Idézet a készülék használati utasításából:

” Ön a BRG legújabb hordozható kazettás magnókészülékének tulajdonosa. Az MK 27-es készülék modern formával, kis mérete mellett is kiváló akusztikai jellemzőkkel rendelkezik. Mielőtt a készüléket üzembe helyezné, feltétlenül vegye figyelembe a használati utasításban közölt útbaigazításokat. Ebben az esetben készüléke sok örömet fog önnek szerezni. “

TöA fiatalok körében valóban népszerű kis magnó kapott annak idején hideget-meleget egyaránt mind a külső, mind a belső tekintetében.

Külsejét azért bírálták, mert “hogy néz már ki…”, pedig szerintem ez a magnó igenis szép! Vagy legalábbis mindenképp egyedi… Sárga gumigombjai fiatalos kontrasztot adnak az egyébként egyszínű fekete, szürke, vagy néha zöld műanyag borításnak. Sokan, nagyon sokan szerettük ezt a formát, és vágytunk erre a magnóra, amely formavilágával jogosan érdemelte ki a “búvármagnó” titulust. Annak idején azt terjesztették róla, hogy azért ilyen a kinézete, mert valóban vízálló, és volt aki ezt ki is próbálta a gyakorlatban…

A különös design magyarázata csupán a használati utasítás borítójából derül ki. Astronautic… Te jó ég! Hiszen akkor ez már űrtechnika! (Nem is értem, hogy az Egy Úr az űrből című sorozat Nanu-Nanuja, vagy legalább Majka, az űrből jött kislány miért nem egy MK-27-est szorongatott a kezében…)több évtized távlatából, illetve saját tapasztalatból állíthatom, hogy az biztos…

Technikai értelemben véve a magnó mechanikája hagyott némi kívánnivalót maga után… Maga a mechanika BRG fejlesztés, még a Videoton magnókba is jutott belőle bőven, sőt még az egykori Szovjetunió is használta ezt a mechanikát bizonyos magnóiban! Ettől függetlenül hosszútávon eléggé megbízhatatlan konstrukciónak bizonyult. A felcsévélő nyomatéka bizonyos helyzetekben irreálisan magas, néha pedig borzasztó alacsony értékeket mutatott… És mivel nem volt benne semmilyen mechanikai védelem a felcsévélő oldalon, így sűrűn előfordult, hogy a magnó vagy “bekapta a kazettát”, vagy “megnyújtotta a szalagot”

Most pedig következnek a száraz technikai adatok:

Hordozható kazettás magnetofon.
Félsávos mono hangfelvételt tud készíteni.
Elemről (5 db AA) vagy adapterről üzemeltethető.
Erősítőrendszere integrált áramkörös, a felvételi szintszabályzás automatikus.
Hangerőszabályzóval ellátva.
Egy pillanat-állj kapcsolóval ellátott mikrofon csatlakoztatása után a felvétel és lejátszás megszakítható, illetve újraindítható.
Rádió és lemezjátszó csatlakoztatható hozzá.
Feszültségkimenettel rendelkezik.
Beépített hangszórót tartalmaz.
A készülék Frekvenciaátvitele: 125-10 000 Hz.

Minden hátrányával együtt a Budapesti Rádiótechnikai Gyár ezen típusa a maga idejében egy igen közkedvelt, és sűrűn vásárolt magnó volt. Napjainkban a gyűjtők féltve őrzött kincseiként, illetve a bolhapiacokon találkozhatunk velük ilyen-olyan állapotban.

Végezetül köszönetet mondok Csányi Tibor gyűjtőnek, akinél szinte az összes valaha gyártott BRG kazettás magnó megtalálható.

2016. december 14., szerda

A legendás BRG / Folytatás a posztban

Az 1960-as évek házibulijainak elmaradhatatlan kelléke volt a legendás Mambó magnó, amelynek neve az akkori Magyarországon szinte a magnetofon szinonimájává vált. Gyártója az a BRG volt, amelynek elődjét 1953-ban Óbudán Vörös Szikra Gyár néven hozták létre, s ezt a nevet viselte a gyár első, 1955-ben forgalomba hozott magnetofonja is.

A Magyar Adócsőgyár és a Beloiannisz gyár egyes részlegeinek áttelepítésével kialakított üzem profilja egyébként adócsövek, rádió- és híradástechnikai, valamint elektromechanikai eszközök gyártása volt. A hatvanas évek elején gyáregységei alakultak Kecskeméten és Salgótarjánban, utóbb Lakiteleken is.

Neve 1963-tól Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG). Főbb termékei: URH rádiótelefonok, magnetofonok, diktafonok, számítástechnikai eszközök, rádióalkatrészek. Termelésének 70-80 százaléka került külpiacokra, elsősorban a volt szocialista országokba, de a világ minden tájára szállított. Érdekeltségébe tartozott a Budavox, sőt egy ideig a Videoton is. A nyolcvanas évek végére a legnagyobb híradástechnikai vállalattá vált.

Hasonló profillal rendelkezett a Budapesti Elektroakusztikai Gyár (BEAG), amelynek elődjét a MAFIRT Műszaki Főosztályából alapították 1948-ban, s a Hang- és Kinotechnikai Gyár elnevezést 1959-ben változtatták Budapesti Elektroakusztikai Gyárra. Legfőbb terméke a sorozatban gyártott rádióstúdió volt, ezek zömmel a Szovjetunióba és Kelet-Európába kerültek, de hangosító berendezései, keverőasztalai, mikrofonjai hangsugárzói és egyéb stúdióberendezései is keresettek voltak.