2020. október 17., szombat
2020. október 4., vasárnap
Ikarus 620 (1969)
Az Ikarus 60 autóbuszok továbbfejlesztett változataként gyártották 1958 és 1972 között a városi forgalomnak épített Ikarus 620 típusú autóbuszt. Az autóbuszról további érdekességek,információk itt olvashatóak: http://www.old-ikarus.hu/elsaut_ik620...
Ikarus 630
Az Ikarus 630 1959 és 1971 között az Ikarus által gyártott autóbusz. Az Ikarus 620 autóbusztól csupán a karosszériájában különbözik kis mértékben.
Kabrió verzió
Az Ikarus 630 Cabrio verzióból egyetlenegy darab létezik a világon. A busz 1971-es évjáratú, az NDK területén szolgált, majd Cottbusban lelt rá egy hazai gyűjtő, s hazakerülésekor teljes restauráláson esett át, amikor kabrióvá alakították, s korhű FAÜ fényezést kapott. Eredeti motorral és sebességváltóval rendelkezik. 2017-ben a BKV megvásárolta, s azóta nosztalgiajármű flottáját színesíti, a jármű FKF-550 forgalmi rendszámmal rendelkezik, s működőképes állapotban van.
2020. október 1., csütörtök
A MÉRAY motorkerékpárgyár a magyar motorgyártás bölcsője
A magyar motorgyártás történetének kiindulópontja szerencsére teljesen pontosan ismert, Budapest XII. kerületének egy szűk utcájába, pontosabban a Városmajor utca 10-be tehető.
A XX. század elején persze még nem több emeletes bérházak magasodtak itt, mára már teljesen átalakult az utcakép, mégis ezen a helyen lévő pinceműhelyben történt, hogy a Méray-Horváth fivérek (Lóránd és Endre) motorgyártásba kezdtek. A magyar járműtörténelemben pedig Méray-ék vállalkozása volt az első, ahonnan sorozatban, gyáripari körülmények közül kerültek ki a motoros kétkerekűek.
A sikerhez vezető út sokszor kezdődik úgy, hogy az ember a padlóra kerül. Az aradi származású család, és a Méray motorkerékpár esetében sem volt ez másként. A fivérek azután vágtak bele a saját vállalkozásba, miután a család elvesztette minden vagyonát. Kezdetben vegyi árukkal kereskedtek, majd Lóránd úgy vélte nem ez a sikerhez és boldogsághoz vezető út, inkább megpróbálkozna azzal, amit mindig is szeretett volna: motorokat készíteni.
Ezen indíttatástól vezérelve szerezték meg a Városmajor utcai pinceműhelyt és alapítottak részvénytársaságot. 1925-ig működött itt a Méray Motor, majd Pestre, a Dorottya utcába költöztek át. Kezdetben futóműveket készítettek és importált erőforrásokat építettek be, teljesen saját készítésű, négyütemű meghajtóművek csak a 30-as években készültek.
A Méray motorkerékpár változatok hamar népszerűek lettek, köszönhetően az ebben az időben egyre gyakrabban megrendezett versenyeknek. Mindkét testvér előszeretettel pattant ilyenkor motorkerékpárjuk nyergébe, amikkel rendszeresen győzedelmeskedtek is. Kellett ennél jobb reklám a Méray motorkerékpár esetében? Nemcsak a magánemberek, de állami intézmények, pl. a posta, a hadsereg, a tűzoltóság is sorban álltak, hogy rendeljenek a nemcsak praktikus, de olcsó járműből, mely sportmotor kivitel mellett oldalkocsis és furgon változatban is készült.
Már az első Méray motorkerékpár modellek is korukat megelőző újításokkal – pl. háromszögváz, külön olajtartály, dőlt henger – rendelkeztek. Egy korabeli lapban Méray-Horváth Lóránd így nyilatkozott sikerük titkáról: Eredményeink kulcsát ma is abban látom, hogy sikerült a külföldi újításokat megelőznünk és sikerült a magyar gyáriparnak olyat előállítania, amelyet a külföld csak később hozott piacra.
A Méray Motor 1934-ben megállapodott az osztrák Steyr-Austor-Daimler-Puch Művekkel, hogy 200 köbcentis ikerdugattyús, 6 lóerős Puch motorokkal szerelt motorkerékpárokat gyártanak. Ezen motorok gyártásának és magának a vállalatnak is aztán a II. világháború vetett véget, amikor haditermelésre kellett átállniuk. A Méray Motorkerékpárgyár a szovjet hadseregnek javította a járműveit, ám 1948-ban végleg bezárt a cég.
Több helyen is olvastam, hogy tábla őrzi a Városmajor u. 10. számú ház falán az egykori Méray motorkerékpár műhely emlékét, de én már nem találtam ott a táblát, csak egy bevakolt téglalap alakú foltot az ajtó mellett. Lehet, hogy valamikor volt itt egy emléktábla, ami Isten tudja kinek szúrta a szemét, hogy le kellett kerülnie a falról. Ennek még utánajárunk…
2020. szeptember 27., vasárnap
Magyar Retró - film
Papp Gábor Zsigmond népszerű és sokadik retrotémájú nosztalgiamontázsa archív felvételeket, propagandafilm-részleteket hoz elő a 60-as, 70-es évekből.
Mindezt olyan felhanggal, hogy aki megélte, párás szemmel merenghessen emlékein, aki meg nem, az lássa, hogy ilyen is volt. Törekvése azonban nem megy tovább a kedélyeskedésnél, hiába van minden szépen csoportosítva: ilyen volt a város (Szegedtől Budapestig), ilyen a falu (amikor mindenki a szomszédhoz járt a falu egyetlen tévéjét nézni), ilyenek a nők, a suli, a szexuális felvilágosítás. Persze felvonul minden, ami kell: Lenin Kohászati Művek, borotválatlan hónaljú nőideálok, züllött hippik és polbeatről elmélkedő Boros Lajos. Mindez össze van szedve, ügyesen és ritmusosan pörögnek a részletek, a komoly gyűjtő- és kutatómunkát nem lehet vitatni. De az egész amolyan cuki retromutogatás, nem ad kontextust, nem ad kommentárt, nem segíti az értelmezést. A narráció akarva-akaratlan leginkább az idézett propagandafilmek stílusára emlékeztet. Ha akarva, az a nagyobb baj, mert reflexiónak édeskevés, hogy mosolyogva ejtünk meg egy félmondatot például a téeszesítés erőszakosságáról. Néha-néha villan csak fel némi önirónia a képsorok és a zene párosításában, pedig a lehetőség adott volna. Így nem marad más, csak másfél órányi romantikus múltidézés, amelyet 80 után születettek szigorúan csak szülői felügyelettel nézzenek.
2020. szeptember 26., szombat
Hogyan nyaralt a magyar munkás
Ez a Jelenkorban megjelent írás például arról szól, hogy a Balaton csak a szocializmus megérkezésével vált az egyszerű munkásemberek számára is elérhetővé, addig csak a burzsujok élvezhették a magyar tengert.
"A századforduló idején kezdett kiépülni Földvár, Lelle, Boglár és Fonyód, s a térdigérő, keresztcsíkos trikót viselő férfi fürdőzők mellett ekkor már fel-feltünedeztek a lidón a bugyogós nadrágba, hosszúujjas fürdőruhába öltözött, nagyszélű kalapot és könyékig érő kesztyűt viselő strandoló nők is. A két világháború között indult rohamosabb fejlődésnek a déli part, de egy balatoni nyaralás költségeit ekkor is csak a jobbmódú polgárság s a vezető tisztviselő-réteg tudta előteremteni. A nép tömegei legfeljebb képeslapokról ismerték a magyar tengert, a költőnek. Erdélyi Józsefnek, is ilyen balatoni emléke van ebből az időből: „Én ott fürödtem, ahol a libák...'' Földvár vad kártyacsatáiról, Siófok dőzsölő mulatozásairól, Szemes kasztokba tömörült „villabirtokosairól", az egész tópart a társadalmi különbségek kérkedő kihangsúlyozásáról volt hírhedt. A nép csak a felszabadulás után léphetett be a legszebb magyar tájba, ekkor vált a Balaton-mellék az ország legnagyobb üdülőtelepévé."
2019. november 30., szombat
A 2013-as Márciusi nagy havazás
Az időjárás előrejelzés idejében szólt. Csütörtökre és péntekre kb. 20 cm havat jeleztek és mellé hatalmas szelet. Tökéletes kombináció a hófúvásokhoz. A legszebb utólag, hogy a lakosság a felkészületlen illetékeseket, a katasztrófa elhárítók pedig a felkészületlen lakosságot hibáztatta a fennakadásokért.
Az első balesetekről szóló hírek már csütörtök hajnalban befutottak a nyugati országrészből. Ezek még "csak" a havas úton megcsúszott járművekről szóltak. Később tükörjég lett az autópályán Győr és Komárom között, az alsóbb utakon már teherautók fordultak keresztbe, így a 82-es és 83-as úton kamionstopot vezettek be.
A havazás a legrosszabbkor jött. A szokásos március 15-i tömeg indult síelni Ausztriába. Hochkar környékén a szállások 98%-át lefoglalták, főleg magyarok. Sokan csak jelentős késéssel jutottak ki. Sokan el sem érték a határt, vagy visszafordultak, vagy a hóban rekedtek. Az egyik Hochkar környéki panzió arról számolt be, hogy a szobát foglalt magyarok 30%-a nem érkezett meg.
Az osztrákok hókotrókat küldtek, amelyek az M1-sen segítettek. Az osztrák sajtóban gyakran dicsérték az autópálya melletti települések lakóinak hozzáállását, akik az ítéletidőben is forró teát és élelmiszer vittek a hófúvásban rekedt autósoknak.