Avia A15-A31 / Folytatás a posztban

A sors fintora, hogy azokban a hetekben futott fel az Avia teherautók gyártása az egykori prágai repülőgépüzemben, amikor a Varsói Szerződés katonái (a Magyar Néphadsereg is) bemasírozott a csehszlovák fővárosba "testvéri segítséget nyújtani": elfojtani a reformkísérleteket, a prágai tavaszt. Mára az emberarcú szocializmus terve éppúgy feledésbe merült, mint a haszonjárműmárka, amit először a Daewoo kebelezett be és modernizált, majd egy indai tulajhoz került, aki leépítette.

Van színválaszték, csak kéket tessék rendelni - lehetne átértelmezni Henry Ford híres mondatát.

Pedig 1968-ban minden biztatóan indult: az Avia egy darabka Nyugat volt a könnyű teherautók világában, pedig ezeknél sokkal ritkábbnak számított a licenc, mint a személykocsiknál (Polski Fiat, Zastava, Dacia, Lada).

Munkában a Magyar Televízió forgatásán, Ford Mustanggal.

A hetvenes években korszerű, de többi keleti őskövület közt még a nyolcvanas években is vállalható járgány volt jellegzetes formájú, elöl a Dacia 1300-ashoz hasonló lámpás, panoráma-szélvédős és viszonylag alacsony építésű Avia. Nem akarták a bőség zavarával terhelni a vevőket (főleg állami vállalatok voltak), ezért hozzánk sokáig egyetlen színben, sötétkékben érkezett. Hosszú időn át jellegzetessége volt a kormányváltó, ami egy viszonylag takarékos, 3,3 literes dízelhez kapcsolódott.

Furgonkivitel Zsolnáról, már a modernizált, haragos műanyag orral és turbódízel motorral.

Később 3,6 literre combosodott a motor, a vége felé pedig már turbót, sőt intercoolert is kapott az Avia, egy idétlen új hűtőmaszk és friss műszerfal kíséretében. Természetesen nem ezt őrizzük meg emlékeinkben, hanem a nálunk oly gyakori, klasszikus A21/A31 sorozatot, amiből sok szaladgált emelőkosaras és autómentő felépítménnyel, a zárt (hátul az egyszerűség jegyében Skoda-lámpás) furgonkivitelt pedig Zsolnán is gyártották.

Legendás magyar tévéműsorok / Folytatáshoz kattints a posztra

A nyolcvanas-kilencvenes években kevesebb csatorna kínálta ugyan a műsorait, de ez nem jelentette azt, hogy bármilyen új kezdeményezés sikerrel járt a nézőknél. A Delta például már a negyedik hasonló próbálkozás volt a sorban tudományos-ismeretterjesztő témakörben, mivel a korábbi műsorok sorra elbuktak. A Delta viszont - a neve is utal a negyedikségre, ez a görög ábécé negyedik betűje - hetente négy-ötmillió nézőt szegezett a képernyők elé, és több mint 1500 adást megért.

Ám nem ez volt az egyetlen olyan műsor az elmúlt évtizedekben, amit imádtak a magyar nézők.

Delta: bár a tudományos és ismeretterjesztő műsort 1964-től egészen 2009-ig forgatták, népszerűsége akkor volt a csúcson, amikor Kudlik Júlia vezette. Sok vonatkozásban újítónak számított, nemcsak tartalmilag, de egyéb vonatkozásban is: főcímzenéje, mely Tom Dissevelt és Kid Baltan: Song of the Second Moon című 1957-es dalának részlete, kifejezetten modernül hangzott, és 1976-ban az elsők között váltott színes technikára az addig fekete-fehér műsor.

Ablak: Déri János legendás szolgáltató és közéleti műsora volt az Ablak, ahol hétről hétre segítették a kisembereket a közügyek intézésében jogi tanácsokkal, ötletekkel. Az Ablak tette népszerűvé Bálint gazdát is, akire növényápolással és kertészkedéssel kapcsolatban mindig számíthattak a nézők. Déri Jánost a tüdőrák vitte el 41 éves korában, 1992-ben.

Parabola: Árkus József humora, politika és pucérkodó nők - nem is kellett más ahhoz, hogy a Parabola hatalmas népszerűségre tegyen szert a nyolcvanas években. Pedig eredetileg komolyabb hangvételű külpolitikai műsor volt, de aztán amikor Árkus átvette Kovács Józseftől a műsor vezetését, fokozatosan szatirikus belpolitikaivá formálta. Szilveszteri különkiadását Szuperbolának hívták, és ott még több volt a meztelenkedés, mint a Parabola-részekben. Árkus József 1992-ben, 61 évesen hunyt el.

Zenebutik: a nyolcvanas években, még a rendszerváltás előtt nem sok zenei műsor volt a televízióban, éppen ezért vasárnaponként a nézők, főleg a fiatalabbak, feszült figyelemmel várták Juhász Előd műsorát. Bár a Zenebutikban a könnyűzene kisebb hangsúllyal szerepelt, azért jó volt értesülni arról, mi történik a popvilágban a határokon túl.

Kölyökidő: 1989-től 1997-ig forgatták a népszerű gyerekműsort, amiben a tizenévesek problémái, mindennapjai kerültek elő egy zenével,  versekkel, apró jelenetekkel tarkított egyvelegben. Az akkori kistinik közül sokan - Szekeres Nóra, Czippán Anett - ma is a tévénél dolgoznak, és a nagyfiú, Gaskó Balázs - aki akkoriban valójában csak gimnazista volt - szintén tévés műsorvezető maradt.

Kapcsoltam: bár a telefonos vetélkedő műsort eredetileg Vitray Tamás vezette, sikerre Rózsa György vitte, még a minimalista dizájn sem állt útjában a frenetikus népszerűségnek. Miután Gálvölgyi János kiparodizálta a vízivó műsorvezetőt, állítólag nem volt köztük felhőtlen a viszony - később azonban 1990-ben Rózsa György megalapította a Rózsa Produkció producerirodáját, és ott már egyebek közt az Új Gálvölgyi Show produceri feladatait is ellátta.

Szeszélyes évszakok: ha humoros műsor, akkor egyértelműen a Szeszélyes évszakok vitte a pálmát a nyolcvanas években. Antal Imre fanyar humora és a bohózatok sok nézőt csábítottak a képernyők elé. A műsorvezető színészként is megmutatta tehetségét, Pécsi Ildikóval előadott A néma levente-jelenete máig emlékezetes. Antal Imre 2008-ban, 72 évesen hunyt el.

Álljunk meg egy szóra!: Grétsy László és Vágó István talán maguk sem gondolták volna, hogy egy nyelvművelő műsornak ekkora sikere lehet. Az 1987-ben indult műsor, melyben egy-egy szó helyes és helytelen használatát, a szavak eredetét magyarázták el a nézőknek, hatalmas népszerűségre tett szert. 1991-ben a műsor két házigazdája meg is jelentetett egy könyvet a legérdekesebb nyelvi kérdésekkel. 1997-ben a műsor az 500. epizód alkalmával nívódíjat kapott.

Máig gyászolja őket az ország! / Folytatáshoz kattints a posztra

A magyar televíziózás egészen máshogy nézett ki a nyolcvanas években, mint napjainkban. Eleve nem volt annyi csatorna, nem volt annyi program, ugyanakkor azt sem érezte az ember, hogy futószalagon gyártódnak a műsorok, így a tehetséges műsorvezetők a saját egyéniségüket is bele tudták vinni az egyes általuk vezetett tévés magazinokba. Talán ezért lehet, hogy - bár sajnos már többen nem élnek a nagyok közül - még 10-20 év elteltével is emlékszünk az Ablakra, a Parabolára vagy a Szeszélyes évszakokra.

Knézy Jenő gépészmérnök végzettséggel rendelkezett, de az egyik legismertebb sportriporter lett belőle. Főként futballmérkőzéseket közvetített, de több olimpián is kint volt. A kilencvenes évek második felében a Telesport magazin főszerkesztőjeként is ténykedett. 2003 áprilisában gyomorrákot diagnosztizáltak nála, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést a betegágyánál adományozták neki. A betegség mindössze két hónap alatt legyőzte a szervezetét, 58 éves volt.

Antal Imre zongoristának készült, de végül a televíziózásnál kötött ki. A Halló, fiúk! Halló, lányok! volt az első tévéműsor, ahol megcsillantotta tehetségét, aztán jött a Ki mit tud? konferansziéposztja és a Szeszélyes évszakok, ahol az egész ország megszerette. A humoros műsornak nemcsak a házigazdája volt, de a bohózatokban is rendszeresen fellépett. 2008. április 15-én hunyt el, 72 éves korában.

Árkus József - aki a Ludas Matyi című humoros hetilap főszerkesztője is volt - a Parabolával új műfajt teremtett a magyar televíziózásban a nyolcvanas-kilencvenes években: a szatirikus közéleti-politikai műsorét, amiben rendszeresen kifigurázta a kül- és belföldi politikusokat, különféle bevágásokat kommentált vicces formában, és a meztelenséget is behozta a képernyőre. 1992-ben, 61 éves korában, hosszú, súlyos betegséget követően halt meg.

Déri János sokoldalú tévés volt: az Ablak című közéleti magazin műsorvezetőjeként lopta be magát a nézők szívébe, de ő volt a Nulladik típusú találkozások házigazdája is, amely a magyar televízióban elsőként foglalkozott olyan paranormális dolgokkal, mint a szellemek vagy az ufók. Emellett az Ez+Az szórakoztató műsor szintén Déri nevéhez fűződött, a Pocsék Áruk Fóruma rovat különös népszerűségnek örvendett. Újságíróként a Hócipőben publikált. 41 évesen a rák vitte el, 1992-ben. 

Imádta őket az ország, és ma is szívesen emlékszünk rájuk.

A MAGYAR TV.SZTÁRJAI / Folytatáshoz kattints a posztra

Ma már nehéz elképzelni, de bemondónak lenni a magyar tévézés hőskorában különleges lehetőség volt, hiszen a kiválasztott hölgyek és urak szinte házigazdai minőségben terelgették a nézőket a műsorok között, mondták be az aktuális programokat, adták hírül a legfontosabb közleményeket, és még technikai hiba esetén is igyekeztek szóval tartani a képernyők előtt ülőket.

Nem csoda, ha szinte családtagnak számítottak - és az sem, ha a haláluk után több évtizeddel is szívesen emlékeznek rájuk az emberek.

Most négy olyan bemondót mutatunk be, akik egy 1967-es fotón még egy közös csoportképről mosolyogtak a kamerába - ám akik közül sajnálatos módon már egyikük sincs életben.

Takács Marika, Lénárd Judit, Tamási Eszter és Varga József - ők négyen az ötvenes években kerültek a Magyar Televízióhoz, és váltak közismert bemondókká. A kép 1967-ben készült a Rádió és Televízió Újság számára, három évvel később egyiküket már gyászolta az ország.

Lénárd Judit (1928-1970) pályafutását színésznőként kezdte, a színpadon több darabban is bizonyított, mielőtt bemondóvá vált. Kellemes hangja és a klasszikus értelemben vett úrinői tartása miatt hamar megkedvelték az emberek, Spánn Gábor kollégája visszaemlékezése szerint még az is visszafogta magát a környezetében, aki egyébként nem fukarkodott a csúnya szavakkal. Betegségéről sem beszélt senkinek, ám még mielőtt az elhatalmasodhatott volna a testén, önként vetett véget életének 42 éves korában.

Takács Marika (1938-1997) volt az, akiről mindenkinek a kedvesség jutott eszébe. Az ember mosolygósan emlékszik rá - egyszer ő maga nyilatkozta, hogy bár neki is voltak problémái, de a tévé képernyője előtt már nem akarta azzal terhelni a nézőket, hogy ezt lássák rajta, hiszen ő pont azért ült ott, hogy megnyugtatást sugározzon. Viszonylag későn, 42 évesen lett anya, férjétől, Kazimir Károly rendezőtől született a lánya. 59 éves korában a rák vitte el, ami ellen az utolsó pillanatig küzdött.

Tamási Eszter (1938-1991) színésznőnek készült, de 1957-ben mégis a bemondó munkánál kötött ki. Nemcsak ebben a státuszban dolgozott, hanem műsorvezetőként is - a Táncdalfesztivál és az Iskolatelevízió mellett ő volt az Önök kérték kívánságműsor háziasszonya, de meselemeze is jelent meg. Lánya, Krisztina 1965-ben született. Tamási Eszter szervezetét is a rák támadta meg, 53 éves korában győzte le végleg.

Varga József (1929-1981) újságírói végzettséggel rendelkezett, kellemes orgánuma miatt először a Magyar Rádiónál dolgozott, majd onnan került a televízióhoz, ahol nemcsak bemondó, de hírolvasó is lett. Később a Híradó munkatársaként belpolitikai kommentátorként ténykedett, de a Parabola című szatirikus műsorban is felbukkant. Mindemellett pedig több alkalommal vezette le a Táncdalfesztivált és szilveszteri műsorokat. Munka közben lett rosszul, végül szívinfarktusban halt meg 51 évesen.