Örsúr vára / Folytatás a posztban

Ha tetszik amit látsz, kérlek támogasd az oldalt azzal hogy egy reklámra kattintasz !

Neked csak 1 perc de nekünk segítség ! KÖSZÖNJÜK !!!

  Örsúr vára (más néven Örösúr vára) egy elpusztult földvár a Miskolci-Bükkalja területén, Sály közelében.
A Sálytól 4 km-re északnyugatra a Latorpuszta/Latorút felett fekvő Latorvár-tetőn, ahol három egymás közvetlen közelébe épült erősség található. Az első egy vaskori földvár, a második egy honfoglalás-kori földvár (Örsúr vára), a harmadik pedig a hegy déli oldalán épült Árpád-kori kővár, (Latorvár).

Az Örs vezér leszármazottaiból formálódó Örsúr nemzetség a 10. században a Sajó és az Eger-patak közötti területeket és a Bükk egy részét birtokolta. Anonymus így ír erről a Gesta Hungarorum 52. fejezetében:

„Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, amelyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak (Acsád), Örsúr apjának. Örsúr, a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak.”

Örsúr várában talál kerámialeletek alapján építése a 10. századra tehető. Pusztulásának idejéről semmi sem árulkodik, de valószínű, hogy Latorvár építése előtt történt. Ez a vár szolgált az Örsúr nemzetség központjaként, majd annak két részre szakadása után a 13. század közepétől a Váraljai-ág birtokába került, míg a Daróci-ág a szomszédos Kács várát birtokolta. A várhoz tartozó Váralja falu valószínűleg a török korban pusztult el.

A földvár belsejéből, a gerendaközöket kitöltő földből és a sánc alatti rétegből kora vaskori leletek (kerámia, állatcsont, kőeszközök) kerültek elő. Ezek egy erődített vaskori település jelenlétére utalnak. A hegytetőn található sáncmaradványokat Fényes Elek, Kandra Kabos, Karácsonyi János, újabban Györffy György, Nováki Gyula és Sándorfi György azonosította Örsúr várával, mások pedig a közeli Kács várát tekintették a nemzetség központjának. A hegytetőn először 1901-ben végeztek feltárást, melynek során a földvár területéről középkori temető került elő. A sáncokat Gádor Judit vágta át, melynek során egymásba csapolt gerendarács- és rekeszszerkezetekből álló, kívülről kövekkel lazán megerősített sáncot tárt fel. A sánc vöröses színét égés okozta, mely feltehetőleg nem pusztulásához, hanem az építési technológia részeként építéséhez kapcsolódott.

Örsúr háromszög alakú várának területe 2,4 ha, a környező terület felett 70 m-re emelkedik ki. Sánca 780 méter hosszú, magassága 1,5-4 méter között változik. A sánc alapja 11 méter széles, sűrűn egymásba csapolt 15–20 cm széles gerendák építik fel. A sánc belső, 3,5 méter széles része nem égett át, külső, 8,5 méter széles rétege pedig narancsvörös égési nyomokat mutat. A földvár főbejárata a keleti, kisebb bejárata a nyugati oldalon nyílott.

Elhelyezkedése

Örsúr vára Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 58′ 41″, k. h. 20° 38′ 31″

Dédesi vár / Folytatás a posztban

Ha tetszik amit látsz, kérlek támogasd az oldalt azzal hogy egy reklámra kattintasz !

Neked csak 1 perc de nekünk segítség ! KÖSZÖNJÜK !!!

A dédesi vár egy 13. században épült, ma erősen romos állapotú vár a Bükk-vidék északi részén, a Bükki Nemzeti Park területén.

 A dédesi vár Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyugati részén, Nagyvisnyó és Dédestapolcsány közelében található a Bükk-vidék északi részén, a Bükki Nemzeti Parkon belül. A romvárat 2009 decemberéig az Eger–Putnok-vasútvonal segítségével lehetett elérni. Gépkocsival a Dédestapolcsányról Nagyvisnyó felé vezető műútról, a Szalacsi-sziklával szemben induló földúton közelíthető meg, mely a várerdőn keresztül lankásan halad fel a Várhegy és Kisvár közötti területre. A legrövidebb, de meredekebb út a Nagyvisnyó előtt 1,5 km-rel déli irányban elágazó erdészeti műút, melyről a várral egyirányban, a csemetéskertnél ágazik el egy erdei földút, mely felvisz a nyeregbe. Itt a sárga, majd a kék L (vár) jelzésű túraúton lehet gyalogosan megközelíteni a várrom területét. A várhegy 597 méter magas, mészkő alapanyagú.

 Dédes vára a 13. században épült IV. Béla királysága idején, közvetlenül a tatárok kivonulása után. Építője Ákos nembeli Ernye bán, a király hűséges híve volt. 1247-ben Gergely fia Markus és Miklós, Zadur fia Jakab és Damiano segítséget kérnek a Miskócoktól, és eladják Dédeskő egy részét. A vár további említése 1254-ből való. Ernye fia István, a későbbi nádor – aki III. Endre halála után a szabad királyválasztás híve volt – nem tartozott Károly Róbert párthívei közé. Fiai az 1317-es debreceni csatában vereséget szenvedtek a király híveitől és Dédes várába menekültek. A várat a király hadvezére, Debreceni Dózsa megostromolt és elfoglalt, a hűtlenkedőket fej- és jószágvesztésre ítélték. 1325-ben I. Károly a várat újraépítette és várnagyot helyezett bele. 1431-ben Borbála királyné Rozgonyi Istvánnak zálogosította el. 1439-ben Albert király visszavette és a Palóczyaknak adta. A Palóczy család egészen 1526-ig birtokolta a várat, mígnem a család utolsó férfi tagja, Palóczy Antal a mohácsi csatában elesett. Ezt követően a Dobó és Perényi család vitázott a vár tulajdonlásán, amely 1526 után János királyhoz került. Az uralkodó 1537-ben adományozta Perényi Péternek a várat és birtokait. A dédesi vár fennhatósága alá tartozott Dédes és Sajószentpéter mezőváros, valamint Tardona, Nagyvisnyó, Tapolcsány, Mályinka, Szilvásvárad és Rátótföldje. Perényi Péter fia, Perényi Gábor utód nélkül halt meg, így a vár Erdőhegyi Boldizsár birtoka lett.

A várat 1567. április 1-jén kezdték el ostromolni a törökök Hasszán temesvári pasa vezetésével. A várat kezdetben Kávásy László, majd ennek halála után Bárius (Bory) István várnagy védte. Noha 15 napig bámulatos ellenállással harcoltak a várvédők az óriási túlerővel szemben, a fogyatkozó készletek mellett egyetlen esély maradt: a menekülés. A vár parancsnoka a megmaradt puskaport a vártorony alá hordatta össze, majd a védők egy rejtett alagúton elhagyták az erődöt. A kanóc tüze akkor ért a puskaporhoz, amikor a törökök diadalittasan berontottak a várba. Az építményt több száz török katona sírjává vált. Hasszán pasa bosszúból a vár megmaradt részét is leromboltatta, és innentől kezdve egészen napjainkig a dédesi vár romvárként van nyilvántartva.

A vár egy bástyájának sarokfalai még láthatók, illetve az egykori erőd helyén több helyen várfalmaradványok tűnnek elő a bokrok közül. Ezek állapota igencsak leromlott.

A tájat messziről meghatározza a dédesi Várhegy mellett található, lényegesen kisebb mészkő szikla, az 594 m magas Kisvár. Ez a hegy is a vár részét képezte. Egy kisebb fellegvár állhatott rajta amit sáncok kötöttek össze a másik várral. Ma igazi falmászó paradicsom.

Elhelyezkedése

Dédesi vár Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 48° 08′ 02″, k. h. 20° 28′ 28″

Sepsiszentgyörgy - Vártemplom

A középkori Erdély egyik legjelentősebb kereskedelmi útja, a Barcaság felől Háromszékre bejövő vásárút elágazásánál kialakult Sepsiszentgyörgy a történelmi Háromszék és a mai Kovászna megye székhelye, a Székelyföld egyik legkorábban városiasodott települése. Nevét feltehetően templomának védőszentjéről kaphatta.

 Az írott források 1332-ben említik először, amikor már jelentékeny helység lehetett, hiszen templomának papja, Mihály 15 régi banálist fizetett a pápai tizedszedőknek. Olyan összeget, melyet csak rangosabb települések adóztak abban az időben. Feltételezések szerint Szentgyörgy a városi rangot Zsigmond királytól kaphatta, de biztos írott forrásaink csak a 15. századból bizonyítják a település mezővárosi voltát. Sepsiszentgyörgy első lakóházai a Debren-patak mentén és a vártemplom közötti részen épültek, majd ettől délnyugati és délkeleti irányban bővült tovább a város.

A város régi Ópiaca - a mai Kálvin tér - felett északra, egy kiemelkedő terasz peremén magasodik a város egyetlen megmaradt középkori emléke, a vártemplom. Az egykori katolikus templom hívei a XVI. század közepén lutheránus hitre tértek át. 1570-1622-ig a templom gyülekezete unitárius volt, majd 1622-től református.

A mai épület helyén, 1332-ben már álló templomról keveset tudunk. A templom északi és déli falának külső felületén a vakolat alól festett szegélydíszek nyomai kerültek elő. Stílusuk alapján a környékbeli XIV. századi falképekkel rokoníthatók.

Feltehetően a korabeli ferences építészet új vívmányának, az egyhajós, hálóboltozattal fedett teremtemplomnak mintájára, a korábbi templomot 1547-ben Daczó Pál patrónus építtette át a saját költségén - ahogy arra a falkép-töredékek is utalnak, az északi és déli fal egy részének megtartásával. A patrónus személyéről és az építés idejéről az 1658-as és az 1661-es tatárdúlást követően kelt kéregető esperesi levélből tudunk. „Szomorúan említjük az alázatos instantiánkban a Sepsiszentgyörgyi Protestanta Ecclesianak romlását és abban az Isten házának pusztulását, mellyet épített volt maga költségével Isten dicsőségére in Anno 1547 a boldog emlékezetű Tekintetes Nemzetes Daczó Pál úr." ( A szöveget Orbán Balázs közölte.)

Az igen jelentős védművek ellenére, a tatárdúlásban a lakosság erőteljesen megfogyatkozott, és a templom is megsérült. A már idézett esperesi kéregető levél így számolt be az épület állapotáról: „...ne hadják nyakokba szakadni ez szép templomot, mely is belől egészen bolthajtásos, kívül cserepes; de már a boltok egy darabja a kőkar felett beszakadott, az cserepezése lehullott, meglyukadozott, szarufái és koszorúfái rothadoznak, szakadoznak..."

A templom XVII. századi helyreállításáról keveset tudunk. A hajó északi falának nyugati karzatról jól elérhető részén található grafitiken több évszám töredéke vehető ki. Közülük az 1687-es évszám jól kiolvasható. Több felismerhetetlen szövegtöredék áll az orgonakarzat mögött, a keleti falon.
A későbbi évszázadok folyamán több alkalommal földrengés rázta meg a templomot. Az 1728. és 1738. évi földmozgások rombolása súlyos volt ugyan, de a javítások során a templom stílusát nem változtatták. Az 1738-ban megsérült középső várfalat 1786-ban bontatta le az egyház. Köveiből épült II. József idején az egykori német iskola, a mai kántori lak.

Az 1802-ik esztendei nagy földrengés következtében a körítőfalak megmaradt részeit is nagy kár érte. Leomlott a templom 1761-ben újjáépült bejárati tornya és a templomhajó gótikus boltozata is. Az 1805-ben befejezett javítás során a hajó boltozatát nem építették újjá, hanem sík mennyezettel váltották fel. Erről a diadalív feletti falmezőben olvasható felirat tanúskodik: „Az 1802-ben Oktober 20-án történt erőss földindulás miatt, ezen minden ember emlékezetnél régibb templomboltozatja is leszakadozván stakaturára építetett." Az új torony 1829-ben készült el, jelenleg négy harangja van. Jelentős változás 1894-ben történt még az épületen, amikor Angster József pécsi orgonakészítő új orgonája számára karzatot építettek a templom keleti részébe. Ezáltal a templom egységes gótikus szentélye sokat veszített eredeti szépségéből.

A sok viszontagság ellenére, a vártemplom bástyás körítőfalával, a hozzá kapcsolódó épületekkel, kegyelettel gondozott régi sírokkal és a domboldalban elterülő református temetővel együtt a város egyik legértékesebb és legfestőibb műemlékegyüttese.

Az állad is leesik ettől az Ural katonai teherautótól

Reggel szinte párosával kezdték megosztani az Ural új lakó-teherautójáról készült videót a legnagyobb közösségi oldalon azok a felhasználók, akik rajonganak a böszme orosz nagyvasak iránt. Nem tagadom, engem is lázba hozott, mert eddig csak a legendás előd, az Ural 4320-asból láttam ilyen felépítménnyel rendelkező példányokat.

A háromtengelyes, kiváló off-road tulajdonságokkal rendelkező típusból azonban végre elkészült a 21. századi kényelmet és komfortot kínáló változat is, kivételesen katonai kivitelben. Bár a terepszínezés sajátos egyenruhába öltözteti az új Ural Nextet, ez a jármű mindenképp a tajga vidékének egyik legfigyelemreméltóbb jószága lehet a jövőben. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a tarka-barka teherautó tetején napozóterasz is rendelkezésre áll, de ez messze áll a valóságtól. A felépítmény tetején csak egy, a műholdvevők felszerelésére is alkalmas csomagtartót alakítottak ki.

Az igazi csoda azonban az utasfülke mögötti utastérben kezdődik. A felépítmény belsejében egy társalkodórész, egy konyha, több tárolószekrény, valamint egy WC is megtalálható. A társalkodó ráadásul az igényeknek megfelelően variálható. Alapesetben egy hosszú asztal, tv, valamint egy-egy ülőpad áll rendelkezésre a közösségi térben, azonban néhány mozdulattal 5 fekhelyből álló hálórész alakítható ki itt.

A konyhában pedig  mikrohullámú sütő, fagyasztószekrénnyel rendelkező hűtő, mosogató, páraelszívó és két, gázégős főzőlap is helyet kapott. És, ha mindez nem lenne elég, a mosogatótól balra lévő szekrény még egy, a fegyverek tárolására szolgáló páncélszekrényt is rejt.

Ha leszáll az est, akkor sem kell félni, ugyanis állítható fényű világítást szereltek be. Sőt, egy mozdulattal lila vagy kék hangulatvilágítás is elővarázsolható arra az esetre, ha kicsit eldurvulna a buli. A hosszabb tartózkodások idejére pedig egy sátorponyva is kihúzható a teherautó oldalából. Azt követően pedig akár esőben is lehet bográcsozni.

Indul a 424-es / Folytatás a posztban

A 424-es gőzmozdony egy legendás járműtípus, egykor a magyar ipar büszkesége volt. Számtalan nosztalgikus műben tűnik fel, a szépirodalomban, a filmben, a popzenében, klubokban, az emberek emlékezetében, a modellezésben.

 Az államvasutak az első hat mozdonyt 1918-ban rendelte meg. A 424,001-424,006 pályaszámú "Bivaly" vagy "Nurmi" becenevű gőzmozdonyokkal próbafutásokat végeztek, majd kialakították a végleges igényeket, de a gyártást csak az első világháború után tudták megkezdeni.
A Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak 1924-től gyártotta a 424-es sorozatú, 2'D tengelyelrendezésű, univerzális, túlhevítős gőzmozdonyát. Próbaútját 1924. április 22-én tartották Budapest és Vác között. Kertész Béla mozdonykonstruktőr (1882–1970) irányította a tervezését, de a munkában részt vett a későbbi kormányzóhelyettes Horthy István is.
A sorozaton később több változást kísérleteztek ki. Legjelentősebb újítások a csillagfúvó, a Wagner-féle füstterelő, a kettős kémény, a székek és a habzásgátló alkalmazása volt.

 A sorozat egyik legnagyobb kihívása az ingavonati közlekedés volt, mivel egy időben felmerült a gőzmozdonyok további alkalmazása a megfelelő dízel- és villanymozdonyok ideiglenes hiánya miatt. Sor került jó néhány mozdony átalakítására, de a hátrameneti problémák - például jelentős sebességcsökkenés - miatt nem tudott teret nyerni ez az elgondolás.

Utolsó nagyobb újításként az 1960-as években a 411-es gőzmozdonyokkal együtt átalakítottak néhány 424-es mozdonyt pakuratüzelésűvé, melynek köszönhetően a mozdonyok teljesítménye valamelyest megnőtt, de még így sem vehették fel a versenyt a MÁV új beszerzésű mozdonyaival.

 Az 1960-as évektől megjelentek a megfelelő teljesítményű M61-es (Nohab) és M62-es ("Szergej") dízelmozdonyok, ezért a gőzmozdonyok, velük együtt a 424-esek szerepköre is egyre csökkent.

A sorozatot az 1980-as években kezdték selejtezni. Néhány mozdonyt guruló fűtőkazánná alakítottak, kilenc darabot pedig kiállítottak.

 A magyar gőzmozdonyok közül a 424-es volt a legsikeresebb. 1958-ig összesen 514 darabot gyártottak, ebből 149-et külföldi, főként jóvátételi megrendelésre.

 Annak idején rendkívül elterjedt, mindennapos látvány volt a füstfelhőbe burkolózó mozdony a vonatok előtt, és igen hosszan szolgáltak, az 1920-as évektől a személyvonati gőzvontatás 1984-es megszűnéséig.

 Ma egy üzemképes példány szolgál nosztalgia célokra, a 424,247 pályaszámú, pakuratüzelésű mozdony. Korábban a flottához tartozott még a 424,009-es, a 424,262-es és a 287-es is, ám a csökkenő igények miatt ezekre a mozdonyokra már üzemképes állapotban nem volt szükség. A 009-es 2008. február 21-éig szállíthatta az utasokat, a 262-est még 1998-ban leállították, a 287-es pedig 2005-ben állt le.

 Meglévő 424-esek Magyarországon:

• 424,001: budapesti Közlekedési Múzeum előtt található. (1997-ig a zágrábi pályaudvaron volt kiállítva)
• 424,005: Istvántelki járműjavító üzemben tárolva (korábban Rákosrendező állomáson volt kiállítva)
• 424,009: Istvántelki járműjavító üzemben tárolva (2008-ig üzemképes)
• 424,053: Istvántelki járműjavító üzemben tárolva
• 424,124: Dombóvár állomáson van kiállítva
• 424,129: Celldömölk állomáson van kiállítva
• 424,140: Fertőboz állomáson van kiállítva
• 424,247: Üzemképes, Magyar Vasúttörténeti Park
• 424,262: Istvántelki járműjavító üzemben tárolva (1998-ig üzemképes)
• 424,284: Az igazi 284-es a fűtőgépi pályaszámán (424-07) az Istvántelki járműjavító üzemben van tárolva
• 424,284': Az eredetileg 424,287-es mozdony 1999-es leállítása után átszámozták 284-re, és 2004 óta az Istvántelki járműjavító üzem területén van kiállítva
• 424,285': Az 1999-ben leállt 424,287-es pályaszámú mozdony akkori felújításában a 285-ös számos alkatrészét beszerelték a 287-esbe, ezért a 285-öst átszámozták 287-re.
• 424,287: 424,284 pályaszámon kiállítva az Istvántelki járműjavító üzem területén
• 424,287': Eredetileg a 424,285 (és még sok más) alkatrészéből újították fel 2000-ben, majd 2005-ig üzemelt, jelenleg az Istvántelki járműjavító üzem területén tárolják.
• 424,309: Nagykanizsa állomáson van kiállítva
• 424,320: Szolnok pályaudvarán van kiállítva
• 424,353: Tokaj állomáson van kiállítva
• 424,365: Magyar Vasúttörténeti Parkban van kiállítva

Magyarország 20 darabot küldött Észak-Korea részére hadi segélyként a koreai háború idején.