Az államvasutak az első hat mozdonyt 1918-ban rendelte meg. A 424,001-424,006 pályaszámú "Bivaly" vagy "Nurmi" becenevű gőzmozdonyokkal próbafutásokat végeztek, majd kialakították a végleges igényeket, de a gyártást csak az első világháború után tudták megkezdeni.
A Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak 1924-től gyártotta a 424-es sorozatú, 2'D tengelyelrendezésű, univerzális, túlhevítős gőzmozdonyát. Próbaútját 1924. április 22-én tartották Budapest és Vác között. Kertész Béla mozdonykonstruktőr (1882–1970) irányította a tervezését, de a munkában részt vett a későbbi kormányzóhelyettes Horthy István is.
A sorozaton később több változást kísérleteztek ki. Legjelentősebb újítások a csillagfúvó, a Wagner-féle füstterelő, a kettős kémény, a székek és a habzásgátló alkalmazása volt.
A sorozat egyik legnagyobb kihívása az ingavonati közlekedés volt, mivel egy időben felmerült a gőzmozdonyok további alkalmazása a megfelelő dízel- és villanymozdonyok ideiglenes hiánya miatt. Sor került jó néhány mozdony átalakítására, de a hátrameneti problémák - például jelentős sebességcsökkenés - miatt nem tudott teret nyerni ez az elgondolás.
Utolsó nagyobb újításként az 1960-as években a 411-es gőzmozdonyokkal együtt átalakítottak néhány 424-es mozdonyt pakuratüzelésűvé, melynek köszönhetően a mozdonyok teljesítménye valamelyest megnőtt, de még így sem vehették fel a versenyt a MÁV új beszerzésű mozdonyaival.
Az 1960-as évektől megjelentek a megfelelő teljesítményű M61-es (Nohab) és M62-es ("Szergej") dízelmozdonyok, ezért a gőzmozdonyok, velük együtt a 424-esek szerepköre is egyre csökkent.
A sorozatot az 1980-as években kezdték selejtezni. Néhány mozdonyt guruló fűtőkazánná alakítottak, kilenc darabot pedig kiállítottak.
A magyar gőzmozdonyok közül a 424-es volt a legsikeresebb. 1958-ig összesen 514 darabot gyártottak, ebből 149-et külföldi, főként jóvátételi megrendelésre.Annak idején rendkívül elterjedt, mindennapos látvány volt a füstfelhőbe burkolózó mozdony a vonatok előtt, és igen hosszan szolgáltak, az 1920-as évektől a személyvonati gőzvontatás 1984-es megszűnéséig.
Ma egy üzemképes példány szolgál nosztalgia célokra, a 424,247 pályaszámú, pakuratüzelésű mozdony. Korábban a flottához tartozott még a 424,009-es, a 424,262-es és a 287-es is, ám a csökkenő igények miatt ezekre a mozdonyokra már üzemképes állapotban nem volt szükség. A 009-es 2008. február 21-éig szállíthatta az utasokat, a 262-est még 1998-ban leállították, a 287-es pedig 2005-ben állt le.
Meglévő 424-esek Magyarországon:
- 424,001: budapesti Közlekedési Múzeum előtt található. (1997-ig a zágrábi pályaudvaron volt kiállítva)
- 424,005: Istvántelki járműjavító üzemben tárolva (korábban Rákosrendező állomáson volt kiállítva)
- 424,009: Istvántelki járműjavító üzemben tárolva (2008-ig üzemképes)
- 424,053: Istvántelki járműjavító üzemben tárolva
- 424,124: Dombóvár állomáson van kiállítva
- 424,129: Celldömölk állomáson van kiállítva
- 424,140: Fertőboz állomáson van kiállítva
- 424,247: Üzemképes, Magyar Vasúttörténeti Park
- 424,262: Istvántelki járműjavító üzemben tárolva (1998-ig üzemképes)
- 424,284: Az igazi 284-es a fűtőgépi pályaszámán (424-07) az Istvántelki járműjavító üzemben van tárolva
- 424,284': Az eredetileg 424,287-es mozdony 1999-es leállítása után átszámozták 284-re, és 2004 óta az Istvántelki járműjavító üzem területén van kiállítva
- 424,285': Az 1999-ben leállt 424,287-es pályaszámú mozdony akkori felújításában a 285-ös számos alkatrészét beszerelték a 287-esbe, ezért a 285-öst átszámozták 287-re.
- 424,287: 424,284 pályaszámon kiállítva az Istvántelki járműjavító üzem területén
- 424,287': Eredetileg a 424,285 (és még sok más) alkatrészéből újították fel 2000-ben, majd 2005-ig üzemelt, jelenleg az Istvántelki járműjavító üzem területén tárolják.
- 424,309: Nagykanizsa állomáson van kiállítva
- 424,320: Szolnok pályaudvarán van kiállítva
- 424,353: Tokaj állomáson van kiállítva
- 424,365: Magyar Vasúttörténeti Parkban van kiállítva
Magyarország 20 darabot küldött Észak-Korea részére hadi segélyként a koreai háború idején.