A lezuhant és darabokra tört repülőgép három légcsavartolla díszíti a sopronbánfalvi Hősi temetőben lévő emlékművet. |
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: háború. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: háború. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. január 12., hétfő
SOPRONI HŐSÖK
2015. január 1., csütörtök
TRIANON...
Magyarország 1920. június 4-én, 90 évvel ezelőtt írta alá Trianon kastélyában az I. világháborút lezáró békét. A Trianoni békeszerződés gazdasági-társadalmi hatásait tekintve a magyar történelem legsúlyosabb tehertétele volt, mely egyaránt sújtott és súlyt napjainkban is minden magyar állampolgárt nemzeti, vallási és politikai hovatartozás nélkül.
A trianoni békeszerződés az I. világháborút Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és az Antant (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között lezáró békeszerződés, amely többek között meghatározza Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait. (Ausztria határairól emellett a St.Germain-i békeszerződés is rendelkezik.) A trianoni békeszerződés az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének része.
A szerződés Magyarország (Magyar Királyság) új határainak megállapítása
mellett korlátozta a magyar hadsereg létszámát (35 000 főben),
megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. Tartalmazta az akkor
létrejött Népszövetség alapokmányát is. 1920. június 4-én írták alá a
Nagy Trianon-kastélyban (egyes - téves - források szerint a Kis
Trinanon-kastélyban), a franciaországi Versailles-ban. A szerződést nem
írta alá a szintén az Antanthoz tartozó USA, amely akkor nem lett tagja a
Népszövetségnek. Az USA és Magyarország később Washingtonban kötött
békét: ez a Népszövetségre vonatkozó cikkelyek kivételével szó szerint
megegyezett a trianonival.
A magyar delegációt a tárgyalásokon gróf Apponyi Albert vezette. Szigorú
értelemben vett tárgyalás nem folyt, az Antant képviselői fogadták a
magyar küldöttséget, és egyszerűen közölték vele a feltételeket. Ezután
átvették a magyar álláspontot tartalmazó dokumentumokat, majd pár nap
múlva - lényegében anélkül, hogy figyelembe vették volna a magyar
érveket - közölték a döntést. Az új határokat elvileg a Woodrow Wilson
amerikai elnök által megfogalmazott nemzeti elv alapján jelölték ki.
Ettől azonban több esetben, stratégiai, gazdasági, közlekedési stb.
szempontokra hivatkozva eltértek. Például az összes az új határral
párhuzamos út és vasút a határ túloldalára került (főleg katonai
okokból). Például az Arad-Nagyvárad-Szatmárnémeti út és vasút, a
Csallóköz (a megmaradt, összekötő utak nélküli sugaras szerkezet máig a
magyar közlekedés egyik gondja). Így kerültek egybefüggő magyar
lakosságú tömbök is a határ túloldalára (Csallóköz a teljes
Dél-Felvidékkel, a Partium, Székelyföld, a Délvidék északi része), noha
legtöbbször ki lehetett volna jelölni megfelelő határt. A magyar
tárgyalási stratégia sem volt kompromisszumkész: a teljes integritást
célozta ahelyett, hogy a magyar lakosságú határmenti területek
megtartására törekedett volna. Részben ezért is hagyták figyelmen kívül.
A szerződést végül a lényegében erre kinevezett Simonyi-Semadam Sándor
kormányának küldöttei, Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd
Ágoston népjóléti miniszter írták alá. A szerződést az 1921. évi XXXIII.
törvénycikkel iktatták be a magyar jogrendszerbe - ez volt az egyetlen
magyar törvény, amely fekete keretben jelent meg
Magyarország az alábbi területeket veszítette el:
- Erdély és jelentős területek Magyarország keleti részéből (az ún.
Partium, valamint a Bánság keleti része, az Alföld egy része Romániához
került;
- A szlovákok, rutének által is lakott északi területek többsége, így a
Felvidék, a Csallóköz és Kárpátalja Csehszlovákiához került;
- Délen a Szerémség, Bácska és a Bánság nyugati része, valamint a
Muraköz az újonnan alakult Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (későbbi neve
Jugoszlávia) része lett;
- Nyugaton egy sáv, a Felsőőrvidék Ausztriához került, ahol később
Burgenland néven önálló tartományt hoztak létre az új területekből a már
aláírt Saint Germain-i békeszerződés alapján;
- Északon Szepes és Árva megyéből kb. 500 km2 területet Lengyelország kapott meg.
A szerződéssel a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került az 1102 óta a
magyar korona fennhatósága alá tartozó Horvátország is. Fiume (mai neve
Rijeka) városa is a magyar korona része volt, de rövid önállóság után
Isztriával és Zárával együtt Olaszországhoz került, majd 1947-ben
Jugoszláviához csatolták.
A békeszerződés eredményeképpen a Magyar Királyság elveszítette
területének több mint kétharmadát (az ország területe 282 000 km2-ről 93
000 km2-re csökkent).
A Magyar Királyság lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett
vissza. 1910-ben a Magyar Királyságban élő magyar népesség az
össznépesség kb. 48,1%-át tette ki. Noha az elcsatolt területeken élők
többsége nem volt magyar nemzetiségű, a békeszerződés során az
országhatárok megvonása még nagyjából sem követte a nyelvi vagy
nemzetiségi határokat. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú
területeket is elcsatoltak. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az
új magyar állam határain, azaz magyarok kerültek szülőföldjükön
kisebbségbe. A magyar nemzetiségűek lélekszáma az elcsatolt területeken
az 1910-es népszámlálás alapján:
- Felvidéken (ma Szlovákia): 884 000 fő, a helyi lakosság 30%-a
- Erdélyben (ma Románia): 1 662 000 – 32%
- A Vajdaságban (ma Szerbia): 420 000 – 28%
- Kárpátalján (ma Ukrajna): 183 000 – 30%
- Horvátországban: 121 000 – 3,5%
- Muravidéken (ma Szlovénia): 20 800 – 1,6%
- Felsőőrvidéken (Burgenland) (ma Ausztria): 26 200 – 9%
A békeszerződés után a magyar népesség aránya a népmozgás miatt
általában csökkent, de az elcsatolt területeken ma is nagy számban élnek
magyarok.
Az Osztrák-Magyar monarchia nemzetiségi térképe 1910-ből
Ami a gazdaságot illeti, a korábbi Magyar Királyságból a termőföld 61,4%-a, a faállomány 88%-a, a vasúthálózat 62,2%-a, a kiépített utak 64,5%-a, a nyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a, a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába. Romániának és Jugoszláviának részt kellett vállalnia Magyarország anyagi tartozásainak rendezésében a fennhatóságuk alá került területek miatt. A további intézkedések közé tartozott, hogy nem épülhet Magyarországon vasút egynél több sínpárral. Magyarország azokról az Európán kívüli területi előjogokról is lemondott, amelyek a korábbi Osztrák–Magyar Monarchia területéhez tartoztak. Az elcsatolt területeken az új rezsimek megbízhatatlannak tartották a korábbi, többnyire magyar nemzetiségű értelmiségi, hivatalnoki réteget, és sokukat elbocsátották. Nagy részük az 1920-as években Magyarországra települt át, ahol komoly nélkülözések után is csak részben találtak munkát. Mindez belpolitikai feszültségeket keltett, felerősítette a magyarországi antiszemitizmust.
Az elveszített területek egy részét a II. világháború előtt és alatt a
Bécsi döntésekkel (1938 és 1940), illetve német szövetségben fegyveres
akciókkal az ország visszaszerezte. Az I. Bécsi döntéssel a Felvidék és
Kárpátalja déli - többségében magyarlakta - részét, Csehszlovákia német
elfoglalásakor Kárpátalját, a II. Bécsi döntéssel Észak-Erdélyt,
Jugoszlávia német lerohanását követően pedig Muraközt, Dél-Baranyát és
Bácskát kapta vissza az ország.
Az 1947-es Párizsi békeszerződés visszaállította az 1937-es határokat,
de katonai okokból három Pozsonnyal szemben lévő falu, Oroszvár,
Horvátjárfalu és Dunacsún, az ún. Pozsonyi hídfő átkerült
Csehszlovákiához (hivatalosan azért, hogy Pozsony további fejlődéséhez,
növekedéséhez elég terület legyen a Duna déli oldalán). (Ez tette később
lehetővé a Bős-nagymarosi vízlépcsőnél a Duna egyoldalú szlovák
elterelését.)
Azóta Magyarország területe – apróbb kölcsönös területi kiigazításoktól
eltekintve – nem változott, nagysága hivatalosan 93.030 km2.
A II. világháború után Magyarországot leigázott országnak tekintették,
elsősorban a Szovjetunió részéről volt ez a hivatalos álláspont. Ennek
értelmében Magyarország számára egészen 1989-ig előírták, hogy nem
építhet széles utakat, mert azon a hadsereg fel tud vonulni. A
szomszédos országokból kitoloncolták a II. világháború alatt újonnan
letelepült magyarokat. Ezzel azonban nem elégedtek meg a környező
országok vezetői, és keményen bosszút álltak a magyarajkú őslakosokon.
Az egyik ilyen cselekmény Csehszlovákiában a Beneš-dekrétumokból ismert
kollektív bűnösség elve volt, mely a magyar mellett a német kisebbséget
érintette a legrosszabbul.
Huszárok a Vértesben .../ Folytatáshoz kattints a posztra
Az emlékmû felavatására 2013. janu-
Az emlékmû felavatására 2013. január 22-én került sor, Vérteskozmán. |
A Vértes hegység területén folytatott harctevékenységeit többnyire a szovjet túlerõ által visszaszorított, vagy az az ellen támadó német kötelékek tehermentesítése céljából hajtotta végre. |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)