A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sopron. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sopron. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 22., kedd

SOPRONI POLGÁRMESTER, AKI UTCASEPRŐKÉNT FEJEZTE BE ÉLETÉT

SOPRONYI THURNER MIHÁLY



A huszadik századi Sopron legjelentősebb városvezetője, Sopronyi Thurner Mihály, a Civitas Fidelissima, a Leghűségesebb város címet kapott Sopron első polgármestere volt. Sopron megmentőjének is nevezték. Tény, hogy újkori történelmének legválságosabb időszakában vitte a város ügyeit.



Hosszú ideig, 1918 és 1941 között ténykedett polgármesterként. Mégis utcaseprőként kellett befejeznie életét.
Thurner Mihály nem soproni volt, a Sopronhoz közeli Márcfalván (Marz) született, amit Trianon után Ausztriához csatoltak. Német anyanyelvűként több beszédét is két nyelven írta meg.
Jogot végzett, 1908-ban került Sopronba, majd a számvevőség élére. 1918 augusztusában egyhangú határozattal lett Sopron polgármestere, a vesztes háború utáni nehéz időben sokan a város megmentőjét látták benne.
1919. szeptemberében a saint-germaini békeszerződés Ausztriához csatolta Nyugat-Magyarország egy részét, benne Sopront és nyolc környező községet. Thurner fontos szereplő volt, és sokat tett az 1921. decemberében tartott, Sopron hovatartozásáról döntő népszavazás sikeréért. Sopron magyar város maradt, 1922-ben ezért kapta meg a Leghűségesebb város, a Civitas Fidelissima címet. Thurnert pedig Magyar Érdemkereszttel jutalmazták, melyet maga gróf Bethlen István miniszterelnök adott át neki a Tűztorony aljában felavatott, a népszavazásnak emléket állító Hűségkapu leleplezésekor, 1928 decemberében.
Mivel a Sopron gazdasági vonzáskörzetébe tartozó települések nagyrészt Ausztriához kerültek, a város magára maradt a lezárt határral, menekültekkel, éhínséggel, munkanélküliséggel és más bajokkal. A polgármester tudatosan készült az új helyzetre, határozott elképzelése és tervei voltak Sopron életben tartására és talpra állítására. Személyes érdeme volt, hogy a selmecbányai akadémia (a mai egyetem elődje) Sopronba költözhetett 1919-ben, és otthonra talált a városban.
1941-ben Sopron díszpolgárává választották egy díszközgyűlésen.
Sopront iparral, de iskolavárosként, a művészetek és a kultúra városaként képzelte el, jelentős idegenforgalommal. Szociálisan érzékeny, nagy formátumú, de becsvágyó politikusként jellemezték, aki azonban nem tartozott a “törzsökös” városi elithez, jelentős vagyona sem volt. Ellenben gazdasági- és pénzügyekben járatos jogászként több vállalatnál (mint pédául a GySEV, a Serfőzde) vállalt igazgatósági tagságot.
1941-ben leköszönt polgármesteri tisztéről és a Soproni Selyemgyár Rt. igazgatója lett.
1945-ben, a háború után azonban megvádolták azzal, hogy a selyemgyár Németországba telepítését szorgalmazza. Ezt követően elindult a lavina, először megfosztották díszpolgárságától, majd néhány hónap múlva letartóztatták, és egy bizottság állásvesztésre ítélte.
Mivel Sopronban nem akadt ember, akit a vád tanúként a bíróság elé tudott volna állítani, Thurner Mihályt a népbíróság felmentette.
1951-ben utcaseprői állásért folyamodott. Hetvenhárom évesen, 1952. április 7-én hunyt el szívbetegségben.
Születésének évfordulóján, 1998-ban visszakapta a várostól díszpolgári címét.
Szobra a Tűztorony mellett, a Városháza árkádjában áll, Kutas László szobrászművész munkája.

sopronyi-thurner-mihaly-szobor


“…Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni. Mindenkinek vallási és politikai meggyőződését tiszteletben fogom tartani. A felekezeti elfogultságot és a politikai pártoskodást szóhoz jutni elhatározásaimban nem engedem. Hogy Lackner Kristóf örökségére méltó lehessek, a városházát szent helynek tekintem, a melyen más politikát nem fogok csinálni, mint a város politikáját, vagyis a város érdekeinek hűséges, előrelátó szolgálatát….”
(Részlet Sopronyi Thurner Mihály polgármesteri beiktatásakor elmondott beszédéből.)
Forrás: Turbuly Éva: Sopronyi Thurner Mihály (1878-1952)

2019. március 20., szerda

Brennbergbánya / Folytatás a posztban


Brennbergbánya település magja a Rák-pataktól keletre fekszik. Itt volt Magyarország legelső szénbányája.
Egy soproni szögkovács fedezte fel az 1750-es években, hogy a felszínre kibúvó szén tüzet fogott. A város rövidesen külfejtéssel kezdte el bányászni az "égő követ". Még a XIX. század első felében is ez a bánya volt Magyarország legnagyobb szénbányája.
Hajózható csatorna építését is tervbe vették Bécs és Sopron között, hogy a szenet könnyebben szállíthassák az osztrák fővárosba. A II. Világháború után államosították a bányát, majd a művelést beszüntették, a nagy mélységben folyó munka technikai nehézségeire hivatkozva.
1956 novemberében még egyszer sor került a brennbergi szén felhasználására. A forradalom napjaiban ezzel a szénnel biztosították Sopron kórházainak és legfontosabb üzemeinek ellátását.
Az épület tartószerkezete fából készült. Mennyezete a bányavágatokat biztosító ácsolatok alakját idézi. Az oltár mögötti falon látható festmény Wosinszky Kázmér műve. A "Keresztút" képei a soproni Ágoston Ernő alkotásai. A mellékoltáron látható Fekete Madonna a II. Világháborúban itt menedékre talált lengyelek ajándéka.
Magyarországon ez az egyetlen templom, amely kocsmával közös épületben található.
Brennbergbánya (németülBrennbergSopron településrésze Győr-Moson-Sopron megyében, a Soproni járásban, mindössze 1 km-re Ausztriától.
A Soproni-hegységben, Soprontól 12 km-re délnyugatra fekvő, alpesi jellegű falu.
A szétszórt szerkezetű település egy központi részből és több, kisebb-nagyobb távolságra álló épületcsoportból (telepből) áll. A telepek tulajdonképpen az egykori szénbánya aknái közelében épült bányászlakások.
A település részei:
  • Brennberg (Soproni utca, Vasút sor, Hermesi út, Nyírfa utca, Rönkfa utca)
  • Óbrennberg (Óbrennbergi út, Harang utca, Régi iskola sor, Sárgaház sor, Márta sor, Felső sor)
  • Kuruckereszt-telep
  • Borbála-telep
  • Óhermes-telep
  • Újhermes-telep




























Megközelítése

Sopronból és Ágfalváról erdei turistautakon gyalogosan vagy a hegyek között kiépített műúton gépkocsin, kerékpárral, valamint a 3-as és 3Y jelzésű, helyi járatú autóbuszokkal juthatunk el Brennbergbányára. Az út Soprontól 200 métert emelkedik.
Mióta Magyarország csatlakozott a schengeni övezethez, Ausztria felől is elérhető kiépített műúton, Récény / Ilonaakna (Ritzing / Helenenschacht) községen keresztül.




























Az anyakönyvekben a 18. század második feléig „a soproni erdőben” (in silvis Soproniensis)megjelöléssel szerepelt a terület. A település neve 1793-ban lett hivatalosan Brennbergbánya. Azt mondja a bányászhagyomány, hogy Sopron környékén a kovácsok szénégetéssel állították elő műhelyük számára a faszenet. A szénégetők közül egy Rieger nevű kovács boksája sehogy sem akart elaludni, mert a boksát valószínűleg egy olyan elfedett kőszénkibúvás fölé telepíthette, amely az égést tovább táplálta, sőt emiatt a hegy is égni kezdett. Az égő hegy németül brennender Berg-et jelent, ebből születhetett népnyelvi csonkítással Brennberg, majd később magyar hozzáadással a Brennbergbánya. 1770 körüli időből datálódik ez a hír, onnan kezdve Sopron nyugati erdeiben a felszínhez közeli szénkibúvások fejtése indult el Brennbergen, a későbbi Brennbergbányán.
1753-ban fedezték föl az erdőségekben rejtőzködő, jó minőségű szenet. A szájhagyomány szerint Rimbacher Pál birkapásztor figyelt fel – tűzrakása következményeként – a „nagy fekete, izzó kődarabokra”. Jelentése nyomán a soproni polgármester bizottsággal vizsgáltatta meg a jelenséget.
Hat év múlva – 1759-ben – az akkor Fenyvesvölgyként ismert területen nyitották meg Magyarország első szénbányáját. Ennek hírére zömében osztrák és német nemzetiségű családok telepedtek le a szép völgyben, és kötöttek munkaszerződést a szénvagyon tulajdonosával, Sopron Szabad Királyi Várossal. A bányát kiszolgáló épületek mellett hamarosan felépültek a szegényes bányászlakások is.
A bánya működésének közel két évszázada alatt mindig a város birtoka volt. Az egymást követő bérlők fejlesztései a 19. század utolsó évtizedeire az ország egyik legjelentősebb, legkorszerűbb bányájává tették.
A Szent Borbála templom, a „kocsmatemplom”
1944 végén a Vörös Hadsereg elől menekülő nyilas vezetőség ideiglenesen Brennbergbányára tette át székhelyét Farkasgyepűről, majd innen Kőszegre mentek tovább. Brennbergben a hegyoldalban kialakított bányatárószerű óvóhelyeket biztonságosnak tartották Szálasi számára. A nemzetvezető menyasszonyát, Lutz Gizellát a bánya vezető tisztviselője és neves ornitológus Breuer György szolgálati lakásában szállásolták el.
Az utolsó bányamunkások 1953 januárjában költöztek el. Ők a megelőző év őszétől a leszerelést végezték. 1956 novemberében öt napon át ismét folyt a termelés, de aztán végleges döntés született. Becher Nándor érzelemgazdag helytörténeti könyvében az alábbiakat írja a megszüntetés hatásairól:
Sajnos, 1959 decemberében véglegesen és örökre leállítják a brennbergi bányát. Amit kétszáz év alatt az itt dolgozók építettek, azt 1952-ben és 1959-ben lelkiismeretfurdalás nélkül szétrombolták. Így szűnt meg egy kétszázéves bányakultúra. Az élet szűnt meg Brennbergbányán, a sportkör, a híres dalárda, a 35 tagú bányász fúvószenekarral együtt. Egyik család a másik után költözött el. Igaz, nyugdíjazásuk után egyesek visszatértek az elcsendesedett településre, ahol most nagyon sok fejlesztenivaló lenne…


Látnivalók

  • Bányásztemplom
  • Evangélikus harangláb
  • Szent Borbála szobor
  • Bányászati Emlékmúzeum (9408 Óbrennbergi u. 14.)
  • Bányásztemető

A Bányászati Emlékmúzeum

A kiállítás az Óbrennbergi út XIV. sz. alatt nyílt meg 1968-ban. Maga az épület is védett műszaki emlék. Itt dolgozott 1840-től Magyarország első bányában működő gőzgépe, egy 12 lóerős szállító gőzgép.
A múzeum környékén a bányászat felszíni emlékei is megtalálhatók: az első külszíni fejtés gödre és a mélyszíni bányákra emlékeztető horpadások.





















2015. augusztus 28., péntek

A Rongyosgárda - Első ágfalvi összecsapás / Folytatáshoz kattints a posztra

 Rongyos Gárda 1919. április 18-án alakult meg az első világháborút megjárt hazafias érzelmű tisztekből és katonákból, szegény napszámosokból, illetve a Székely Hadosztály maradványaiból.
Kitör a nyugat-magyarországi felkelés: a Rongyos Gárda a megfelelő katonai erőkkel még nem rendelkező Ausztria ellen fog fegyvert, hogy megakadályozza a mai Burgenland elcsatolását.
  • A felkelés nyitányaként az első ágfalvi összecsapásban a rongyosok meghátrálásra kényszerítik az osztrák csendőrség alakulatait.
  • 1921. augusztus 28. Első ágfalvi összecsapás
  • 1921. szeptember 8. Második ágfalvi összecsapás
 Az önszerveződő (irreguláris) fegyveres csoport célja a tanácsköztársaság ideje alatt a kommunistákkal szembeni ellenállás, a trianoni békeszerződésben Magyarországtól elvett Sopron környéke megtartása volt, de más elfoglalt területeket is vissza akart szerezni Magyarország számára. Megakadályozták az osztrák reguláris hadsereget a vidék elfoglalásában, sőt, a mai Burgenland területét elfoglalták, ahol kikiáltották a Lajtabánságot. Ez vezetett az 1921. december 14-16. közötti soproni népszavazás megtartásához.
A felkeléshez mintegy száz bosnyák és albán muszlim önkéntes is csatlakozott Durics Hilmi Huszein vezetése alatt. Egy Ahmet nevű katona el is esett az osztrákokkal vívott harcokban, így a nyugat-magyarországi felkelés mártírja lett.
A felkelők emellett radikális nézeteket vallottak, Szabó József százados irataiból kitűnik, hogy még a félterrorista módszerektől sem riadtak vissza.
 A nyugat-magyarországi felkelés 1921. augusztus 28.  1921. október 13.között zajlott a mai Burgenland és Magyarország nyugati területén. A felkelés kiváltó oka az osztrák államtanács 1918. november 17-i nyilatkozata volt, amelyben etnikai elvekre hivatkozva bejelentette területi igényét a többségében németek lakta, de jelentős horvát és magyar kisebbséggel rendelkező Nyugat-Magyarországra, beleértve Sopron városát is. Az antant jóváhagyta az osztrák kérelmet és az 1919. szeptember 10-i saint-germaini békeszerződésben Ausztriának ítélte a területet, 
A döntés ellen a magyar kormány is tiltakozott és megpróbált megállapodni az osztrák államvezetéssel, de a próbálkozások eredménytelenül zárultak. Ekkor kezdődött egy önkéntesekből álló magyar felkelő alakulat szervezése, Héjjas Iván, Prónay Pál és Ostenburg-Moravek Gyula vezetésével. Amikor 1921.augusztus 28-án az osztrák csendőr alakulatok átlépték a határt, hogy birtokukba vegyék a nekik ítélt területet, Ágfalvánál a Francia Kiss Mihály és Kaszala Károly vezette felkelők szembeszálltak a csendőrökkel és visszaverték őket. Ezzel vette kezdetét a nyugat-magyarországi felkelés, amely közel másfél hónapig tartott. A felkelés során a felkelők kiszorították az osztrákokat a teljes Burgenland területéről, majd kikiáltották a Lajtabánságot, Prónay Pált nevezve ki lajtai bánnak.
A magyar kormány hivatalosan nem támogatta a felkelőket, de a felkelés leveréséért sem tett semmit. A harcok eredményességének köszönhetően az 1921. október 11. - 13. között tartott Velencei konferencián a kormány képviselői kiharcolták, hogy Sopron és a környékén fekvő nyolc falu népszavazás útján dönthessen hovatartozásáról. A december 14. - 18. között tartott népszavazáson a lakosság 65,8%-a Magyarország mellett szavazott, így a népszavazás teljes sikerrel zárult. Ez volt a trianoni békeszerződés egyetlen komolyabb területi revíziója, melyet a nagyhatalmak tartósan elfogadtak.

2015. július 28., kedd

SOPRON ANNO / Többi képért kattints a posztra

Petőfi (Színház) tér, Petőfi (ekkor Városi) Színház.


Kurucdomb, az egykori malom (ma meteorológiai állomás).


Várkerület 62., Jány Ferenc boltja.


 Széchenyi tér, Széchenyi szobor.


Kertváros. Sopronbánfalvi Pálos-karmelita templom és kolostor látható a háttérben.


Bécsi út a Patak utca felé nézve.


 Szent Mihály utca.


Várkerület, piac a 100. és 102. számú ház előtt.


Várkerület, piac.


Várkerület az Előkapu felé nézve, háttérben a Tűztorony.


Szent Mihály temető, Kálvária kereszt.


Károly-kilátó.

Ezt is látnod kell

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...