A baji sortűzben nyolc bányász vesztette életét 1956. október 27-én

A baji sortűzben nyolc bányász vesztette életét 1956. október 27-én, szombaton, a Komárom megyei Baj községben lévő laktanyánál és több, mint tízen megsebesültek. Egyike volt az 1956-os forradalom, illetve az utána következő megtorlás leggyilkosabb sortüzeinek.

A bányászok országszerte nagy számban csatlakoztak a fegyveres felkeléshez 1956-ban, illetve sztrájkokkal adtak nyomatékot a tömegek követeléseinek. A véres sortűzért nem büntettek meg senkit.

Előzmények

1956. október 26-án, pénteken Tatán már sztrájkban állt az üzemek jó része. Az Almásfüzitői Timföldgyár munkásai és tüntetők leverték a vörös csillagot a szovjet hősi emlékműről, sőt az emlékművet magát is ledöntötték és elfoglalták Tata fontos épületeit. Egy tiszti különítmény, amely a rendőrséget később visszafoglalta, fegyverüket nem használó embereket ölt meg – Kaszás Tamást, Rónavölgyi Bélát és Senkár Jánost – és megsebesítette Balázs Istvánt és Fasing Sándort.

Szombaton Tatára érkeztek az aknászképző iskola diákjai és bányászok, mind fiatalok, 17 és 34 év között, akik elszánták magukat, hogy fegyverrel harcolnak a forradalomért. Fegyverük azonban nem volt, ezért – ahogy az az ország számos pontján történt –, úgy határoztak, hogy a közeli, baji laktanyához mennek és ott próbálnak fegyvert szerezni. A honvédek sok helyütt laktanyáikban is a tüntetőkhöz csatlakoztak, itt azonban nem ez történt.

A sortűz

A teherautókkal érkező bányászoktól a laktanya katonái nemcsak megtagadták a fegyvert, hanem éles vita is kialakult. A bányászok kelletlenül tudomásul vették, hogy nem kapnak fegyvert, és elkezdtek visszaszállni a teherautóra, amikor gépágyúval és golyószórókkal lőni kezdték őket. Szemtanúk szerint a gépágyú cafatokra tépte az embereket.

Az áldozatok

• Égető Ernő József (Szeged, 1936 – Baj, 1956. október 27.)
• Jakab Ferenc (Szelce, 1926 – Baj, 1956. október 27.)
• Kovács Lajos (Hatvan, 1922 – Baj, 1956. október 27.)
• Kovács Lajos (Megyehíd, 1929 – Baj, 1956. október 27.)
• Kovács Nándor (Felsőgalla, 1929 – Baj, 1956. október 27.)
• Knáb Vilmos János Domoszló, 1939 – Baj, 1956. október 27.)
• Némedi Varga László (Kiskőrös, 1938 – Baj, 1956. október 27.)
• Sorok Gyula (Sopron, 1932 – Baj, 1956. október 27.)

Nyomukat is eltüntették

Mint a többi 1956-os sortüzet, a baji esetet is a hallgatás homálya takarta az 1980-as évek végéig. Kálmán Attila, aki (2006-ban) a Tatai Református Gimnázium igazgatója volt, 1988-ban kezdett el kutatni az ügy után. Kikérte a tatai kórházból az 1956-os betegfelvételi naplót, az adott időszakra vonatkozó lapokat azonban kitépték belőle. Végül többedmagával kiderítette, hogy a holttesteket Tatabányára vitték és (csak 1957 márciusában) ott anyakönyvezték őket.

Még 1956. október 31-én a forradalom napjaiban, a bányászmártírok mellé temették őket, hősi halottaknak kijáró tisztelettel, katonai díszpompával.  A búcsúztató beszédet a helyi forradalmi tanács nevében Mazalin György mondta (akit később halálra ítéltek, de amnesztiával szabadult 15 hónap siralomház után, viszont soha többé nem helyezkedhetett el tanítóként). 

A szovjetek bevonulása után azonban a tatabányai kommunista vezetők úgy döntöttek, nem maradhat nyomuk, ezért rátemettek a sírokra. A kutatók Stefka István cikke (Magyar Nemzet, 2006. december 2.) szerint csak a fiatalabbik Kovács Lajos és Kovács Nándor hozzátartozóira leltek rá, és nem sikerült a sortűz sebesültjeinek sem nyomára bukkanniuk.

Utóéletük

A Tatai Református Gimnázium diákjai a sortűz áldozataira emlékezve a forradalom 50. évfordulóján ötven hársfát ültettek el Tatán, a Baji úton, az olimpiai edzőtábor kerítése mellett.

SOPRONI HŐSÖK

1944. december 6-án sújtotta Sopron városát az első, hatalmas ember- és anyagi áldozatokat követelő bombatámadás. Az évfordulón minden évben virágok kerülnek a II. világháborús emlékmű talapzatára.

A szemtanúk emlékezéseiből tudjuk, hogy az iszonyatos eseményt követően, amely a Borsmonostori utcát, a Deák tér környékét, a vasútállomást, a Várkerületet és a Belvárost is érte, a lakosság az utcákra tódult. Aki nem látott hozzá a romok kutatásához, az hazafelé igyekezett, hogy megnézze, mi van hozzátartozóival. Véresen, tépetten, szinte merev tekintettel, a szemhártyára fagyott rémülettel és irtózattal járták az emberek a várost. Szédelegtek a bombatölcsérek peremén, bukdácsoltak a széttépett lovak tetemén. Az emberek orrába csapott a feltépett, szabdalt föld szaga, az enyészet illata, a megbomlott csatornák szörnyű bűze.
A legfontosabb tennivaló az összeomlott házakban, pincékben szorultak életének megmentése, a tüzek lokalizálása, az eltorlaszolt utak szabaddá tétele volt.

A fő célpontokra, a pályaudvarokra zuhant a legtöbb - későbbi felmérés szerint - 78 darab 500 és 1000 kilós bomba. A légitámadás kegyetlen vésővel átszabta a belvárost is. A Szent György utcában hét ház dőlt romba, eltűnt a Templom utcai zsinagóga, a Fegyvertár utca egyes épületeiből kémények meredtek az égnek. A Várkerület nyugati oldalán elpusztult házak mögül előbukkant a középkori nagy bástya íve.
Az Orsolya tér súlyos károkat szenvedett, darabokra törött a tér közepén a Mária kút.

A december 6-i légitámadás halottait Németh Alajos vette számba. Könyvébe 310 nevet sorol fel, egyes kutatók szerint az elhunytak száma a sebesültek elhalálozásával jóval megemelkedett.
A nagy bajban megnyilvánult a soproni emberek segíteni akarása. Három nap alatt a város nagyobb részén helyreállt az áramszolgáltatás, megindult az autóbuszforgalom Sopron és a környező községek között, a vasúti forgalom egy hét múlva folytatódott.
A légitámadásból, mely irtózatosabb volt mindennél, végül is mindenki többet bírt elviselni, mint valaha is elképzelte volna.

sopron.hu

Ez a Sopront támadó B-24J-200 co Liberator, ami annyi kárt okozott nekünk, annyi házat romba döntött. S íme a legénység

 http://www.gondola.hu/cikkek/18990-Az_1944__december_18-i_Sopron_elleni_bombazas_uj_reszletei.html

A lezuhant és darabokra tört repülőgép három légcsavartolla díszíti a sopronbánfalvi Hősi temetőben lévő emlékművet.

Vitéz nemes Molnár László, a 3. „Drótkefe" század legendás első tisztje hazánk egyik legszebb síremléke alatt alussza örök álmát. A szívbe markoló mementót dr. nemes Molnár Gyula ezredes (a később agyonhallgatott) szobrász- művész emeltette hősi halált halt fiának.

A lezuhant és darabokra tört repülőgép három légcsavartolla díszíti az emlékművet.

1944. augusztus 7-én az utolsó pillanatig ragaszkodva a kapott parancshoz feláldozta ifjú életét a haza oltárán.

A honi légvédelmet utasító Szikla-központ súlyos tévedése (vagy amerikai tőrbecsalás, rádiófrekvenciára való ráhangolódás) okozta a vadászpilóta halálát, aki gépéből még ki tudott ugrani, de amint ejtőernyőjén aláereszkedett, lelőtték, ő pedig a káldi Farkas erdőbe zuhant. Hősi halálának híre 1944. augusztus 9-én érkezett meg Sopronba, ahol szülei és testvérei mélységes gyászában osztozott az egész város és az egész ország.

A fiatal hadnagy 25 légi győzelmével az addigi legeredményesebb pilótája volt a Puma vadászosztálynak. Egy új támadási taktikát dolgozott ki az ellenséges vadászgépekkel és bombázókkal szemben, a többszörös túlerőben lévő Mustangok azonban aznap felülkerekedtek. Holttestét augusztus 13-án találták meg a káldi erdőben. Másnap többezres gyászoló tömeg kísérte utolsó útjára a sopronbánfalvi Hősi temetőben.

http://www.kisalfold.hu/soproni_hirek/a_pumasok_aszara_emlekeznek/2393011/