2017. augusztus 1., kedd
TATABÁNYA - Csákányosi csárda / Folytatás a posztban
Az 1-es főút mellett áll a Birka Csárda, ott ahol kéktúra keresztezi azt. A múltban több sorscsapás is érte ezt az étlapjában is egyedi vendéglőt (a birka nem csak a nevében szerepel, de az étlapján is): még a múlt század hetvenes éveiben leégett, aztán miután ismét felépítették a forgalmas főút mellett, elkészült a párhuzamos nyomvonalon futó autópálya.
Sokan azt jósolták akkor, csődbe megy az addig jól menő vállalkozás, de a Birka Csárda túlélte ezt is, mert bár az átutazók elmaradtak a vendégek közül, de az ínyencek továbbra is visszajártak a mára bizony meglehetősen gyérforgalmú út mellett fekvő étterembe ami sajnos mára a múlté .
Az épület közepén egy kémény áll, az alaprajz egy kört közelít. A kémény hagyományos rendeltetésén kívül a tetőszerkezet alátámasztó oszlopaként is funkcionál. Két nagyméretű ablakszemmel nyílik fel az egyébként zárt tömegű ház a kilátás felé. A csárda egy öt különböző tervből álló tervsorozat egyetlen megvalósult példája. Ez a megvalósulási arány általánosnak tekinthető. A tatabányai csárda az emberi arc képének és a koponya zártságának szeretett volna építészeti példája lenni.
2017. július 31., hétfő
Nem hiszed el, hogy az Ikarus ilyet is gyártott / Folytatás a posztban
Az Ikarus Scolo egy kompakt, többféle kialakításban elkészíthető modell volt. Nagy kár, hogy csak egy darab készült belőle.
“Évi tízezer autót gyártunk Székesfehérvárott” – ezzel a címmel jelent meg egy interjú 1997-ben Széles Gáborral, az Ikarus Rt. akkori elnökével. A Reform című újságban olvasható anyagban az akkor még komoly volumenű megrendeléseket teljesítő hazai autóbuszgyártó első embere azt ecsetelgette, hogy olyan sok ismert külföldi autógyártó kereste meg az Ikarus vállalatcsoportot, hogy elvetették a saját autó fejlesztésének tervét, mivel az túlságosan drága lett volna. 2000 közepére azonban elkészült a Scolo, melyet be is mutattak a sajtónak, azonban egyetlen egy darabot sem adtak el belőle.
A Skoda Felíciára kísérletisesen hasonlító prototípus megalkotásakor a 32 fős csapat célja az volt, hogy olyan modellt hozzanak létre, amely könnyen népautóvá válhat Magyarországon. A kompakt modell megépítése ugyanakkor nem volt egyszerű feladat, hiszen azt manufakturális körülmények között szerelték össze. A hazai autógyártás feltámasztásán dolgozó gárda eleinte háromféle karosszéria-változatot is készített, melyek közül végül egy visszafogott formavilágot képviselő verzióra esett a választás.
A jármű hajtásához egy 1,3 literes Hyundai motort építettek be, a kormányzásért pedig utángyártott, olasz kivitelű Opel Kadett kormánymű felelt. A Scolo elektromos hálózatát megvásárolható elemekből alakították ki, az autó fényszórói Hella-gyártmányúak voltak, melyeket eredetileg a Škoda használt a Felícia sorozatgyártásánál. A felfüggesztés elöl több autótípus alkatrészeiből tevődött össze, míg a hátsó felfüggesztéshez a Renault torziós rugózású, hosszanti független lengőkarjait használták fel.
A háromajtós prototípust eredetileg két üléssel szerelték, a hátsó traktust pedig rakfelületként hagyták szabadon annak érdekében, hogy nyugodtan dolgozhasson a csomagtartó felől esetlegesen az autóba pillantó emberek fantáziája. A Scolo karosszériája ugyanis az eredeti célnak megfelelően valóban számtalan kialakítást tett volna lehetővé egy esetleges sorozatgyártás terén. Ennek köszönhetően a Scolo ötszemélyes családi autóként, vagy akár zárt áruszállító furgonként is használható lett volna. A kezdeti kalkulációk alapján az autó vételára 4 millió forint körül alakult volna.
1999-ben az azóta már megszűnt francia-olasz vegyesvállalat, az Irisbus megvásárolta az Ikarust, majd 2003-ban bezárta a székesfehérvári gyárat. Hogy az autógyártás beindítása körüli álmokat a tulajdonosváltás, vagy éppen a magyar buszgyártó nehéz piaci helyzete fojtotta-e el, azt ennyi év távlatában már nehezen lehet megállapítani.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Ezt is látnod kell
