2017. július 25., kedd

A magyar mezőgazdasági gépgyártás egyik megalapítója Hofherr Mátyás...



 A magyar mezőgazdasági gépgyártás egyik megalapítója és világhírűvé vált fejlesztője Hofherr Mátyás a dél-németországi Moosbeurenben született gazdálkodó családban. A fiatal fiú a gépek szeretete okán kitanulta a lakatos mesterséget, majd vándorlegényként Angliába, Svájcba és végül Bécsbe jutott. Itt 1853-ban művezető lett egy mezőgazdasági gépgyárban, ahol több konstrukciójára is felfigyeltek. Néhány évnyi ogyesszai munka után az angol Clayton-Shuttleworth Co. bécsi gyárának vezetője lett. Itt is több sikeres gépet (nagy teljesítményű kukoricamorzsoló) szerkesztett, majd 1869-ben M.Hofherr néven Bécsben önálló gyárat alapított, ahol aratógépeket kezdett gyártani. Ennek sikere nyomán többek között kaszálógépek, cséplőgépek, vetőgépek gyártását is megkezdte. A cég által gyártott gépek forgalmazását kezdetben a Clayton cég végezte.

1881-ben Schrantz János, aki eddig csendes társ volt, belépett a cég vezetésébe, a cég neve Hofherr-Schrantz cs. kir. szab. mezőgazdasági gépgyár lett. A gyár termékei népszerűek lettek nemcsak Ausztriában, hanem Magyarországon, Lembergben, Bukarestben Odesszában és Harkovban is. 1883-ban létesült új műhelyében már gőzlokomobilok és gőzcséplőgépek is készültek.

 A hazai piacról a versenytársakat (elsősorban Clayton céget) kiváló termékeivel kiszorította és magyarországi telephelyet is létesítettek, majd a bécsi gyárat be is zárták, mert nem volt a terület továbbfejleszthető. A gyár végleges helyét Kispesten találták meg, ahová a bécsi személyzet egy részét is áttelepítették 1900-ban. Hofherr Mátyás fokozatosan átadta a vezetést öccsének, Albertnek.

A Clayton cég felismerte, hogy a Hofherr gyárral a kelet európai piacon nem bírja a versenyt és így felszámolták cégeiket, eladták raktáraikat és műhelyeiket a Hofherr-Schrantz cégnek és hozzájárultak nevük felhasználásához. Így változott a cég neve Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Gépgyári Művek Rt., rövidítve HSCS-re.

A két világháború között a cég bevezette az egyhengeres izzófejes nyersolajmotorral hajtott traktorok gyártását, mely újabb világsiker lett.

A gyárat 1948-ban államosították, és nevét Vörös Csillag Traktorgyár-rá változtatták.

 Az izzófejes traktor

Az 1920-as évekre a gőzhajtású mezőgazdasági gépek kora lejárt. A gőzgépek rendkívül rossz hatásfoka arra ösztönözte a gyártókat, hogy a gőzgéphez hasonló igénytelenségű és olcsó, de lényegesen gazdaságosabb üzemű megoldásokat keressenek. A HSCS a megoldást az egyhengeres, izzófejes motorral hajtott traktorban találta meg. Ezt a motort nyersolajjal lehetett működtetni, egyszerűen gyártható, kevés alkatrészből állt, kevés karbantartást igényelt és alkalmas volt a legfontosabb mezőgazdasági feladatok ellátására: a talajművelésre és stabil erőgépként cséplőgép hajtására. Az izzófejes traktort mezőgazdasági, sőt tüzérségi vontatóként is használták.

A sikeres kétütemű izzófejes traktorok között az R-20-22, R-35, majd továbbfejlesztett változata, a G-35 traktor mindenütt megtalálható volt a magyar gazdaságokban. Ez utóbbiból fejlesztett korszerűbb típus, a GS-35 már az államosított gyárban készült.

Az 1943-tól gyártott G-35 traktor acélkerekekkel ellátott szerkezet, a kormányzott első kerekek sima, a hátsó kerekek cserélhető acélkörmökkel voltak szerelve a jobb kapaszkodás céljából, ezért a köznyelv a traktort körmös Hoffernek becézte. Az acélkerekes traktort közúti közlekedéshez acélabroncsokat szereltek fel, hogy a körmök ne rongálják az úttestet. Volt közúti vontató változata is, melyet gumiabroncsokkal szereltek és a közúti közlekedéshez szükséges lámpákkal is ellátták. A traktor jobb oldalán szíjtárcsa helyezkedett el, mely egyben a lendkerék feladatát is ellátta. A szíjtárcsából kihúzható fa fogantyúval lehetett a motort kézzel beindítani, miután a traktor felszerelését képező benzinlámpával a motor izzófejét vörös izzásig felhevítették. A szíjtárcsáról lapos szíjjal lehetett más gépeket (például cséplőgépet) meghajtani.

A GS-35 traktor a G-35 továbbfejlesztett változata. Kerekein gumiabroncsok vannak és külön hajtótengelyt alakítottak ki a traktor után kötött mezőgazdasági gépek hajtására. Mindkét traktor vázát a sebességváltó erős öntvénye képezi. Ehhez csatlakozik az egyhengeres motor hengeröntvénye, mely a traktor alatt menetirányban helyezkedik el. A traktor elején a hengerfej öntvényének alsó része izzófejnek van kiképezve, ezt kell hevíteni indítás előtt egy benzinlámpával. Az izzítás a külső hőmérséklet függvényében több percig is eltartott. A G-35 és GS-35 típus készült féllánctalpas kivitelben a nehéz és változó terepviszonyokon történő munkák végzéséhez.

A vízhűtő a motor felett helyezkedik el a hűtőventilátorral együtt, az áramlási irány a menetirányra merőleges.

Az 1950-es évekre a traktor elavult, gyors járású dízelmotoros traktorok váltották fel, melyek jobb hatásfokkal, nagyobb teljesítménnyel és ergonómiailag sokkal jobb kialakítással rendelkeztek.

21 megjegyzés:

  1. Az alábbi mondatok nem a teljes valóságot tükrözik:
    A traktor jobb oldalán szíjtárcsa helyezkedett el, mely egyben a lendkerék feladatát is ellátta. (...)A szíjtárcsáról lapos szíjjal lehetett más gépeket (például cséplőgépet) meghajtani.
    A G-35-ös vonatkozásában - amellyel 1958-ban sokat dolgoztam - az alábbiakat tudom elmondani:
    A traktor mindkét oldalán vannak lendkerekek. A munkagépeket meghajtó szíjtárcsa a menetirány szerinti bal oldali lendkeréken van, amelyben a tengelykapcsoló is található. A jobb oldali lendkerékről van meghajtva a hűtő ventilátor lapos szíjjal, annak tengelyéről pedig ékszíjjal a dinamó, persze nem állandóan, csak szükség esetén.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan ! Nyáron elég volt neki szivar zsírfoszfor volt amit az izzó fejben lehetett be dugni !! Az ellő pufogós már csendesebb is volt és szikra fogóval el látót ! Vontató ként gumikkal el látva elég gyorsak voltak !Nagy élmény volt !Már 12 évesen szántani vele ! 60 évek végén szinte végleg el tűntek ! Jöttek a dutrák !

      Törlés
    2. A"mindenki"által körmös traktornak ismert gépet ha szántani met az első kerekeken volt vezető taréj,hoga gép ne csúszkáljon a barázdában

      Törlés
    3. Én is ezen tanultam 1968-ban a traktorozás alapjait(csőr felhevítés,csap nyit,sántakerekes olajzást megforgatni,sebességváltó üresbe,csappantyúkat kihúzni(lógó kabátujj,kesztyű ne legyen!),hátrafelé átlendíteni a holtponton kicsit előretolt gázkarral,néha füstkarikákat is eregetett indításkor...Igaz,a szalagos fék gyengécske volt rakott pótkocsinál(viccesen mondogattuk:egy sarokkal előbb kezdjünk fékezni,hogy ott álljon meg ahol mi szeretnénk)
      ..És az vasülés:nyáron sültek a tojások(nőknek nem..,télen meg gyüjtöttük az aranyat erekben-pokróc,kabát volt a kárpitozás...

      Törlés
  2. Köszönöm a szives tájékoztatót. Én még láttam ezt falunkban gyermekkoromban, még az 50-es évek közepén, egy téli napon. Házunk előtt állt meg, és benzinlámpával melegitették az alját. Olyan hangja volt, hogy talán a szomszéd faluban is hallották, de működött...Később rágondolva úgy véltem, a benzinlámpás inditás a télen megdermedt olaj miatt kellett, de igy már értem.

    VálaszTörlés
  3. Én tanulókoromban(1965-1968)vezettem a gyár udvaron a gumikerekü változatát egy pár méteren.Mi nyáron un.hideginditóval izzitottuk elő.Ugyanis egy nagy vaslemezen szerszámgépeket húztunk vele a műhelyből a TMK-ba.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az OGV-nál is volt egy gumikerekes,ugyanígy,gépszállításra használták.Sokszor nem állították le éjszakára,hogy reggel ne kelljen bírkózni az indítással.

      Törlés
  4. Még tanuló koromban dolgoztam mindkét típussal. Remek járgányok voltak ,főleg amelyikben volt ipari sebesség ugyancsak szedte a talpát.Allig volt idő bánni megfelelően kormánnyal. Cséplőgép meghajtásához rutin kellett úgy ráállni a meghajtó szijra,hogy hogy azt le ne dobja.

    VálaszTörlés
  5. Gyermekkoromból több emlék is fűződik a Hofferhez. Néhány házzal odébb lakott egy traktoros, aki ilyen géppel dolgozott. Esetenként megküzdött a szerkezettel.Arra emlékszem, hogy leszerelte az izzófejet magába foglaló darabot, ami végülis a hengerfej volt. Lehet, hogy tömíteni kellett. Akkor láttam, hogy a dugattyú vízszintesen jár és hogy milyen átmérőjű. Összerakva megkezdődött a hevítés. Nem volt meleg az idő, így bizony talán egy órát is működött a benzinlámpa, mire az első indítási kísérlet megtörtént. Párszor meg kellett pumpálni a tartályát, hogy jó hatásfokon melegítsen. Indításhoz a lendkerékből ki kellett húzni két fogantyút, melyeket rugóerő tartott alapállapotban a helyén. Ezeket marokra fogva kellett előre-hátra mozgatva átfordítani a forgattyús mechanizmust, majd az átfordulás után bizony már egy kézzel forgatva az elindulásig. Ha nem indult el a szerkezet, jött az erőgyűjtés és az újabb kísérlet. Ha elindult a motor, először hatalmas füstkarikákat bocsátott ki a kipufogó. A jellegzetes hangja miatt mifelénk "huppancsnak" hívták a Hoffer traktort. Innentől, azaz a motor elindulásától a műszak végéig vígan pöfékelt a szerkezet. Egyszer jóval később, nagyobb gyerekként vezethettem a gumikerekes változatát, melynek a kormányműve olyan kopott volt, hogy majd egy fordulatot kellett tekerni, hogy fogjon. Az élmény több mint fél évszázad után is megmaradt. :)

    VálaszTörlés
  6. Mezőgazdasági gépészmérnök lettem végül a gyerekkori emlékek nyomán. Még dolgoztam olyan cséplő-bandában zsákosként, ahol Hoffer hajtotta cséplőgépet. Később - a Csepel Autógyár dolgozójaként, úgy 1967 körül jártam a VÖCSI-ben a DUTRA traktorokhoz szállított motorok reklamációja kapcsán. (Ekkor már a VÖCSi-ben a Dutra D4K-B traktor és a G100-as dömper gyártása folyt.)
    Az utóbbi években - igazságügyi műszaki szakértőként - többször megfordultam a hajdani európai hírességű HSCS márkát gyártó Hofferben.

    VálaszTörlés
  7. Én dolgoztam vele, gabona fujót hajtott. Raktárakban alkalmazták asz e fajta gabona. Szivarral indult.

    VálaszTörlés
  8. Az alap traktorból kisvasúti vontató (mozdony ) is készült. A Komlói villamos erőmühüz a régi szénosztályozóból ezzel szállították a szenet . Kis-kölyökként (10-12 évesen) én is nem egyszer "vezethettem" e csodálatos dübörgő masinát. A kuplongja az egy "kormánykerék" volt, itányváltóval volt ellátva, de a sebváltója megegyezett a "körmösével".

    VálaszTörlés
  9. Nekünk is volt a 70-es evekben, a guni kereku "Hoffer", mert mi így hivtuk. Szuper traktor volt, de a hangja a tanyavilagban messzire hallatszott. Még mi is eladtuk, tovább használta az egyik unokabatyam méhszallitasra. Mi anno Csikeriarol vettük. Vilagitas is volt rajta.Darálot is hajtattunk vele. :-)

    VálaszTörlés
  10. Sellyén a szakiskolánál találkoztam vele először. Nagyon remek darab, igaz csak ki volt állítva.

    VálaszTörlés
  11. Inas koromban még öntöttem bele hajtókarcsapágyat.Kézi hántolóval illesztettük a főtengelyre.Ujkorában hézagoló lemezekkel illesztettük amiket később a használati kopás miatt egyenként egy egy karbantartás alkalmával szedtek ki.

    VálaszTörlés
  12. Miklós vagyok! Előttem hozzászólókkal egyetértek.1963 -ban dolgoztam vele.Kiegészítés képen az izzókúp melegítése petróleummal történt.A G-35-ös gumikerekest üzemanyag ellátásra használtuk.A közúton való közlekedéshez a körmös traktorhoz a hátsó két kerékre szögacélt körbe hajtva a fogakkal felfogatva közlekedett.Hoffer traktor megtekinthető Kuncsorbán Csatári Ferencnél a mesteremnél!

    VálaszTörlés
  13. Az unoka bátyám dolgozott a Tsz-ben egy ilyen "Hofferrel", nálunk így mondták, ők egy tanyán laktak, reggel jött meg az éjszakai szántásból.Én 15 év körüli gyerek voltam,mivel még reggel meleg volt a gép, el tudtam indítani a lendkerékből kihúzható csonk segítségével.Életem első körét tettem meg ezután a traktorral, soha nem felejtem el!!!

    VálaszTörlés
  14. Üdv. Nálunk a nyolcvanas évek közepéig szalagfureszt üzemeltetett vele az öreg Suvoltos. Kettő is volt neki akkor. Aztán váltott MTZ50 - re.

    VálaszTörlés
  15. A lényeg hogy petróleum lámpával indult, nem benzin lámpával!!! Az előmelegítő kis tartályban volt csak benzin (rongy)és ez melegítette a petróleum fejet!!!Nagyon kell vigyázni, hogy a lámpa tartályába ne kerüljőn benzin,csak petróleum. Makón voltam mg.gépszerelő és ott tanították velünk ,(1959-62)-évben.A 60-as években futószalagon javítottuk a hofferokat Kisújszálláson.

    VálaszTörlés
  16. 1962 körül ültem ilyen traktoron, 6 éves voltam. Apám és Keresztapám bérszántást és bércséplést vállaltak Hofherr traktorral. A traktorhoz a gyár készített vontatható lakókocsit.(kb 4 méter hosszú volt 2 kerekű , két személyre egyszerű fa deszkás ággyal) Az elején kívülről egy szerszámos ládának és egy 200 l-es hordónak volt hely.
    Emlékszem, hogy a lendkerékből kihúzható fa fogantyú apámnak elég sokszor megrándította a csuklóját.Az indításkor,ahogy láttam ki kellett húzni a fa fogantyúkat,azok áttételesen voltak elhelyezve. Áttételesen elmarkolva jobb meg a bal kézzel kellett forgatni jobbra balra először kisebb, majd minél nagyobb lendülettel ,majd figyelni,hogy mikor indul el a motor és abban a pillanatban el kellett engedni a fogantyút amit a rugó visszahúzott a helyére. ( ha nem engedte el az ember a fogantyúkat, akkor az ember akár rá is tekeredhetett a lendkerékre) Imádtam a traktor hangját,most is fülemben van,ha meglátok egy képet a HOFHERR traktorról.

    VálaszTörlés
  17. Mezőgépészként /1965-61/ alaptípusként tanultuk és a nyári gyakorlatokon még dolgoztunk is vele. Kezdő mérnökként két változatát is használtuk a Szabadkígyósi Tangazdaságban. Nagyszerű traktor volt. Minden feladatot meg lehetett általa valósítani.Örök hála Hofherréknek. Kiss József, okl. mg. gépészmérnök.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...