BUDAI VÁR, HALÁSZBÁSTYA étterem./ Folytatás a posztban

A Mátyás-templom 1900-ban / Folytatáshoz kattints a posztra

I. Ferenc József király 1873-ban kelt határozata alapján 1874-1896 között Schulek Frigyes vezetésével nagyarányú újjáépítésre került sor, amely kialakította az épület mai képét. A kőfaragó munkákat Kauser Jakab, a jó nevű pesti építész-család sarja végezte.

Schulek a volt jezsuita épületek közé zárt templomot a szomszédos épületrészek lebontása árán kiszabadította, visszaadva eredeti, különálló jellegét. Az épület boltozatát és falait több helyen a földig lebontatta, hogy rekonstruálni tudja az eredeti építészeti megoldásokat. Mindenütt eltávolította a barokk toldásokat, és a régebbi állapotok visszaállítására törekedett, de úgy, hogy a sérült részeket és felületeket teljesen megújította. Így került sor a Zsigmond-féle mellékszentélyek lebontására és az eredeti, egyszerűbb záródások visszaállítására, a Nagy Lajos-féle Mária-kapu kibontására, Mátyás harangtornyának megújítására – ugyanakkor szinte valamennyi eredeti oszlopfő hűen újrafaragott másolattal való cseréjére is. Ahol már támpontot sem talált, ott saját tervezésű részeket iktatott be: így a Mária-kapu elé előcsarnokot emelt, az elpusztult Gara-kápolna helyére felépítette az új Szent István-kápolnát, az északi oldalhajóhoz csatlakozó barokk kápolnasort neogótikus stílusban újjáépítette, a déli harangtornyot korábbi ábrázolások alapján a mai pazar kősisakkal koronázta meg és neogótikus erkélykoszorúval díszítette, az északi tornyot késő román modorú fiatornyos sisakkal látta el, a két torony közé áttört oromzatot helyezett, fölépítette a két sekrestyét és a szentélye északról csatlakozó királyi oratóriumot. Az 1780-ban kialakított kriptát is szabad neogótikus stílusban újította meg.

A restaurálás belső díszítőmunkáit és a berendezés elkészítését Schulek mellett Székely Bertalan és Lotz Károly irányította. Ők maguk festették az alakos festményeket, terveik alapján Kratzmann Ede készítette a színes üvegablakokat, és Mikula Ferenc faragta az új szobrászati díszítést. Az oltárképeket Zichy Mihály (Szent Imre-kápolna) és Aggházy Gyula (Loretói kápolna) festették, a főkapu domborművét, amely a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja, Lontay Lajos mintázta. A padsorok és az orgonaszekrény Schulek tervei szerint készültek.

A Koronázó Főtemplom 1893-ra készült el; a honfoglalás millenniumára ha nem is az eredeti formákban, de a régi fényben ragyogott. 1898-ban III. Béla és felesége hamvai addigi altemplomi őrzési helyükről felhozva az északi oldalhajó kápolnájában nyertek végső nyughelyet.

Schulek átépítésének értékeléseként elmondható ugyan, hogy korának gyermekeként nem értékelte kellőképpen a templom időmarta, rendkívül rossz állapotú, de történelmi köveit, ezért azokat nagyrészt gondos másolatokra cserélte. Mindazonáltal tudományos elmélyülésének és precíz formaátmentő munkájának köszönhetően az egykori állapotokról ma is képet alkothatunk, ha legtöbbször nem is az eredeti kövek állnak szemünk előtt. Az általa hűen rekonstruált, kisebb részben pedig méltó módon újraálmodott, templom neogót építészetünk legigényesebb alkotása, belső díszítése az európai szecesszió egyik csúcsteljesítménye.

 1936-ban a budai vár visszafoglalásának 250. évfordulóján helyezték el a jobb oldali külső apszisfalon azt a magyar és olasz nyelvű feliratot, mely Michele d'Aste bárónak állít emléket. D'Aste a csata során kapott sebesüléseibe belehalt olasz alezredes nagyban hozzájárult az akció sikeréhez. A felirat magyar szövege a következő: "Michele d'Aste báró olasz alezredes 1686. szeptember 2-án döntő rohamban Buda felszabadításáért az elsők között áldozta életét itt helyezték örök nyugalomra"

A második világháború előtt Teleki Pál kezdeményezésére megindult a templom teljes felújítása, azonban a nagy világégés megakadályozta annak befejezését. Budapest 1944-1945-ös ostroma során az épület igen súlyosan megsérült. Tetőzete kiégett, boltozatai megsérültek, orgonája elnémult. Altemplomában a német tábori konyha, a szentélyben szovjet lóistálló volt. A háborús károkat a magyar állam állíttatta helyre 1950-1970 között. Az utolsó háborús seb 1984-ben tűnt el a templomról: ekkor fejeződött be a nagy orgona újjáépítése.

1994-ben máig ismeretlen merénylő pokolgépet robbantott az épület Halászbástya felé nyíló kapujánál. Az értelmetlen terror tizenhat ablakot rongált meg.

 Mátyás-templom, a Mária-kapu belső előtere. A felvétel 1890 után készült.

 Mátyás-templom, templombelső szemben Lotz Károly freskóival. A felvétel 1890 után készült.

 Mátyás-templom, templombelső a Menyasszony-kapu felől nézve, jobbra a főszentély a királyi karzattal. A felvétel 1890 után készült.

 Mátyás-templom, templombelső a Menyasszony-kapu felől a főbejárat felé nézve. A felvétel 1890 után készült.

  Mátyás-templom, főhajó, szemben a főszentély és az oltár. A felvétel 1890 után készült.

  Mátyás-templom, Szent László kápolna az északi oldalhajó végén. A felvétel 1890 után készült.

FOTÓK : Fortepan / Budapest Főváros Levéltára.

Elhelyezkedése

Mátyás-templom Pozíció Budapest térképén

é. sz. 47° 30′ 07″, k. h. 19° 02′ 03″

Buda visszafoglalása / Folytatáshoz kattints a posztra

Benczúr Gyula: "Budavár visszavétele 1686-ban". A lovon Lotaringiai Károly herceg, az előtérben sebesült karral, karddal a kezében Petneházy Dávid hajdúkapitány. Továbbá Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa, Bercsényi Miklós, Pálffy János, Savoyai Jenő, Bottyán János van megjelenítve.

Buda várának és környékének látképe, az 1686. évi ostrom BÁNLAKY JÓZSEF A MAGYAR NEMZET HADTÖRTÉNELME

Európa megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy Buda visszafoglalása a töröktől 1686. szeptember 2-án megtörtént. A régóta várt esemény Buda török kézre kerülése után 145 évvel és négy nappal valósulhatott csak meg. Ezt megelőzően összesen öt alkalommal, legutóbb 1684-ben próbálták visszafoglalni a magyar fővárost. A török hadsereg megpróbálta 1683-ban Bécs városát elfoglalni, emiatt Európának kétsége sem lehetett, hogy az Oszmán Birodalom végső célja az egész kontinens meghódítása. A történelmi veszélyt a pápa érezte talán leginkább, és felismerve az összefogás jelentőségét, létrehozta a Szent Ligát, amely egy többnemzetiségű ostromló keresztény zsoldos sereggé vált. Magyar hadseregről nem lehetett beszélni, nyilvánvaló volt, hogy a magyarság sem visszaszerezni, sem megvédeni nem tudja országának közepét. Buda jól kiépített vár, melyet a török várvédők újabb és újabb erősségekkel falakkal, bástyákkal bővítettek ki, és kijavították a két évvel korábbi sikertelen ostrom omladékait. A védők tudták, hogy stratégiai szempontból Buda a még meg nem hódított Észak-Magyarország kulcsa, és jelentőségét fokozza, hogy Bécshez is viszonylag közel fekszik. Az ostromlottak nagy elszántsággal álltak ellen az ostromlók rohamainak, a török parancsnokok a végsőkig kitartottak.

Károly herceg hadteste

Lovasság parancsnokok	Gyalogos parancsnokok
gróf Äneas Sylvius von Caprara tábornagy gróf Pálffy János altábornagy Johann Heinrich von Dünewald lovassági tábornok Hermann Ottó Styrum von Limburg vezérőrnagy gróf Francis Taaffe, Carlingford grófja (Írország) báró Claude Florimond de Mercy Francesco Gondola Nicolo Lodron	gróf Ernst Rüdiger von Starhemberg tábornagy helyettese Charles Eugène de Croÿ táborszernagy és tüzérségi tábornok gróf Karl Ludwig de Souches, altábornagy báró Johann Wimmar von Diepenthal vezérőrnagy Ludwig Anton pfalz-neuburgi herceg Német Lovagrend nagymestere
Nyelvterület szerinti parancsnok beosztás	Egyéb parancsnokok
Frankok: báró Hans Karl Thüngen gyalogsági tábornok Brandenburgiak: Hans Adam von Schöning altábornagy, Kurt Hildebrand von der Marwitz és Hans Albrecht von Barfus tábornokok Svábok: Baden-Durlachi Károly őrgróf altábornagy	főhadiszállásbiztos: Seelingencron aknász: Liberti kapitány felszerelés és élelmezés: gróf Rudolf Rabatta zu Dornberg tábornok vezérhadbiztos

Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa, a budai vár védője

V. Károly lotaringiai herceg, az ostromló hadsereg fővezére

II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem

Pest elfoglalása (kék nyíl), Buda körbekerítése (kék nyíl), állások kiépítése (kék vonalak), Margit-sziget a sebesültek szigete (kék körbekerítés), török felmentési kísérlet (piros nyíl)

Bottyán János kuruc generális, az esztergomi huszárokat vezette

Batthyány Ádám országbíró Kanizsai végekről érkezett

A várban a győztes fővezér engedélyezte a szabad fosztogatást három napig, olyannyira, hogy a zsoldosok nem törődtek az egyre jobban elharapódzó tűzzel, és Buda összes háza ekkor égett le – ahogy erről a fővezér naplójában megemlékezett. Ebből és még egy zsoldoskatona naplójából kitűnik, hogy a szövetséges külföldi zsoldos közkatonák nagy részét a kincsek képzelete, rablása vonzotta, és kevésbé az, hogy a török veszedelmet elhárítsák. A nagyvezír elmenekült, de a császáriak csak szeptember 6-án indultak üldözésére, és ez már túl nagy előnynek bizonyult az utoléréséhez.

Európában elterjedt a híre, hogy a zsidók együtt védték Budát a törökökkel. Sok európai városban, például Padovában pogromok törtek ki, mintegy bosszúként a zsidók ellen. A padovai zsidó hitközség máig megüli a budai purimot. Az oszmán hódítókkal való fegyveres együttműködésben bűnös 270 zsidót Budáról Nikolsburgba telepítették. A zsidók ezen cselekedete egyáltalán nem véletlenül történt. Tudták ugyanis, hogy az életük a tét, legjobb esetben is üldöztetés várna rájuk a keresztény hódítóktól, hiszen a császáriak ultimátuma az volt, hogy ha nem adják fel a várat, győzelmük esetén nemre, korra tekintet nélkül, senkinek sem kegyelmeznek a várban. A török védők minden használható embert bevetettek a vár védelmében, még a nőket is.

Az ostrom után elhurcolt fogoly zsidót, egy bizonyos Jakabot Bambergben kihallgatták november 25-én. A 12. kérdés az volt: igaz-e, hogy a török védelemnek mindig előre tudomása volt arról, hol fognak támadni a császáriak? Jakab megerősítette, és azt mondta egy bizonyos Schreyer vagy más néven Lauffer mindig azon a helyen dobolt a harctéren, ahol másnap akció volt várható.

Buda bevétele után megkezdődött a török kiűzése Magyarországról. A következő évtizedben váltakozó sikerű Habsburg és oszmán hadjáratok követték egymást. Tizenegy évvel később, 1697. szeptember 11-én a Savoyai Jenő herceg által vezetett szövetséges keresztény hadsereg a zentai csatában döntő győzelmet aratott. Az 1699-ben megkötött karlócai békeszerződés értelmében a Magyar Királyság területének legnagyobb részét az Oszmán Birodalom átengedte a győztes Habsburgoknak.

Ünneplés

A győzelem másnapján Avianói Márk kapucinus szerzetes egy szekéren körbehordozott a várban egy Szűz Mária-szobrot, és a táborban hálaadó szentmisét tartott. A legenda szerint ez a Szűz Mária-szobor el volt falazva, csak a lőportár felrobbanásakor leomló fal mögött vált láthatóvá, ezért „Lőporos Madonna” vagy „Budai Madonna” szobrának nevezték.

Lotaringiai Károly nem engedte, hogy ünnepeljék, ezért éjszaka érkezett vissza otthonába, Innsbruckba. Halála (1690) után azonban fia, I. Lipót lotaringiai herceg óriás falikárpitokon apjának fiktív budai diadalmenetét szövette ki. Az egyik ilyen kárpit Buda várában volt kiállítva, de onnan a második világháború után eltűnt. Bajor Miksa ellenben fényes diadalmenetben vonult be Münchenbe, és úgy rendelkezett, hogy haditetteit monumentális alkotásokkal illusztrálják.

Buda visszafoglalásának hírét nagy ünnepségekkel fogadta Európa. Piacterein a „Buda eliberata” harsogást lehetett hallani. Rómába szeptember 9-én érkezett meg Turi gróf a jó hírrel. A pápa elrendelte, hogy másnap délben, az Angyalvár delet jelző ágyúlövése után minden római templom harangja egy órán keresztül szóljon. Tűzijátékkal ünnepeltek este, és imádkoztak az ostromban elesettek lelki üdvéért. Egy Matteo Simonelli nevű zenész Missa Buda expurgata címmel hálaadó éneket komponált Buda visszafoglalásáról, amelyet 1687. december 14-én adtak elő először.

Petneházy Dávid ezredes Benczúr Gyula festményén

Bercsényi Miklós a bányavárosi főkapítányságból

Pálffy János (nádor)

Koháry István, aki az elfoglalt Buda parancsnoka lett

A török felszabadító kísérletek térképe. Pirossal jelzett részek a török katonaság akciói, kékkel a szövetségeseké (térkép Bánlaky után, 1928)

A budai vár Mátyás király korában / Folytatáshoz kattints a posztra

I. (Nagy) Lajos volt az első király, aki 1354-ben Visegrádról Budára helyezte át udvartartását. Zsigmond király a XV. század elején tovább bővítette a várat, a középkori palota, a trónterem, a királyi lakosztály, a csillagvizsgáló és a könyvtár építését pedig Mátyás király fejezte be.