IZS JUPITER

 

A MÉRAY motorkerékpárgyár a magyar motorgyártás bölcsője

 

A magyar motorgyártás történetének kiindulópontja szerencsére teljesen pontosan ismert, Budapest XII. kerületének egy szűk utcájába, pontosabban a Városmajor utca 10-be tehető.

A XX. század elején persze még nem több emeletes bérházak magasodtak itt, mára már teljesen átalakult az utcakép, mégis ezen a helyen lévő pinceműhelyben történt, hogy a Méray-Horváth fivérek (Lóránd és Endre) motorgyártásba kezdtek. A magyar járműtörténelemben pedig Méray-ék vállalkozása volt az első, ahonnan sorozatban, gyáripari körülmények közül kerültek ki a motoros kétkerekűek.

A sikerhez vezető út sokszor kezdődik úgy, hogy az ember a padlóra kerül. Az aradi származású család, és a Méray motorkerékpár esetében sem volt ez másként. A fivérek azután vágtak bele a saját vállalkozásba, miután a család elvesztette minden vagyonát. Kezdetben vegyi árukkal kereskedtek, majd Lóránd úgy vélte nem ez a sikerhez és boldogsághoz vezető út, inkább megpróbálkozna azzal, amit mindig is szeretett volna: motorokat készíteni.

Ezen indíttatástól vezérelve szerezték meg a Városmajor utcai pinceműhelyt és alapítottak részvénytársaságot. 1925-ig működött itt a Méray Motor, majd Pestre, a Dorottya utcába költöztek át. Kezdetben futóműveket készítettek és importált erőforrásokat építettek be, teljesen saját készítésű, négyütemű meghajtóművek csak a 30-as években készültek.

A Méray motorkerékpár változatok hamar népszerűek lettek, köszönhetően az ebben az időben egyre gyakrabban megrendezett versenyeknek. Mindkét testvér előszeretettel pattant ilyenkor motorkerékpárjuk nyergébe, amikkel rendszeresen győzedelmeskedtek is. Kellett ennél jobb reklám a Méray motorkerékpár esetében? Nemcsak a magánemberek, de állami intézmények, pl. a posta, a hadsereg, a tűzoltóság is sorban álltak, hogy rendeljenek a nemcsak praktikus, de olcsó járműből, mely sportmotor kivitel mellett oldalkocsis és furgon változatban is készült.

Már az első Méray motorkerékpár modellek is korukat megelőző újításokkal – pl. háromszögváz, külön olajtartály, dőlt henger – rendelkeztek. Egy korabeli lapban Méray-Horváth Lóránd így nyilatkozott sikerük titkáról: Eredményeink kulcsát ma is abban látom, hogy sikerült a külföldi újításokat megelőznünk és sikerült a magyar gyáriparnak olyat előállítania, amelyet a külföld csak később hozott piacra.

A Méray Motor 1934-ben megállapodott az osztrák Steyr-Austor-Daimler-Puch Művekkel, hogy 200 köbcentis ikerdugattyús, 6 lóerős Puch motorokkal szerelt motorkerékpárokat gyártanak. Ezen motorok gyártásának és magának a vállalatnak is aztán a II. világháború vetett véget, amikor haditermelésre kellett átállniuk. A Méray Motorkerékpárgyár a szovjet hadseregnek javította a járműveit, ám 1948-ban végleg bezárt a cég.

Több helyen is olvastam, hogy tábla őrzi a Városmajor u. 10. számú ház falán az egykori Méray motorkerékpár műhely emlékét, de én már nem találtam ott a táblát, csak egy bevakolt téglalap alakú foltot az ajtó mellett. Lehet, hogy valamikor volt itt egy emléktábla, ami Isten tudja kinek szúrta a szemét, hogy le kellett kerülnie a falról. Ennek még utánajárunk…

MZ történelem

 

Egy 4 hengeres INDIAN 1938-ból

 

Vonattemető a város szélén

 

Nem is olyan messze a belvárostól található az egykor szebb napokat látott, a MÁV által őrzött Istvántelki Főműhely. Egykor több száz munkás dolgozott a telepen, és kaszinó és fürdő is működött itt A néhai dicsfény azonban erősen megkopott, és ma már inkább egy horrorisztikus szellemtanyára hajaz a terület.

LidércnyomásA természet által már félig visszahódított, gazzal benőtt és graffitikkel agyonfirkált, rozsdás szerelvények egy vérfagyasztó horrorfilm forgatási helyszínére emlékeztetnek. A törött üvegtáblákon beszivárgó fénycsíkok megtörnek a kavargó porban, miközben rejtélyes, kongó-visszhangzózörejek törik meg a csendet. Szinte várjuk, hogy a vörös csillaggal dekorált 424-es gőzmozdonyt megkerülve egy zombifalka támadjon ránk.

Gőzösök aranykoraA mai kísértettanya területén a múlt század elejétől működött az Istvántelki Főműhely, amely egykor az egyik legfontosabb vasúti járműjavító műhely volt Magyarországon. A dicső múltat ma már csak elképzelni tudjuk: a csarnokok nagy részét lebontották, a vasutas korszakból csupán a motorkocsi szín és a gőzös műhely maradt meg.

A XIX. század második felében a vasút rohamos terjeszkedésével a Nyugati pályaudvarnál épült karbantartó állomás mellett újabb nagy kapacitású műhelyre volt szükség. Az új gőzmozdony műhely telephelyének kialakításánál fontos szempont volt a Nyugati pályaudvar közelsége, ezért választották a rákospalotai Istvántelepet.

A homokos, laza altalajú területen hosszas kisajátítási eljárás után 1901-ben kezdődtek meg az építkezési munkálatok „Palota-Újfalu” néven vasúti megálló is települt ide a munkások könnyebb utaztatása végett.

Luxus munkáséletA korabeli viszonyokhoz képest aranyélete lehetett a telep munkásainak, épült itt például munkásétkező (kaszinó) és még fürdő is. Az itt működő kocsiszerelő műhely a múlt század elején Budapest legnagyobb alapterületű épülete volt a maga 24 000 m²-ével. Ezek mellett létesült itt mozdonyszerelelő műhely és több raktár is, amelyeket 1903-ban adtak át. A kocsi- és mozdonyműhely közé pedig felépült az eszterga-, a kovács-, a kerékkovács-, a rugó- és az öntőműhely.
A terület keleti oldalán egy hatalmas inasműhelyt létesítettek, valamint ugyanitt két víztornyot is telepítettek.

Annak érdekében, hogy minél előbb átadhassák az üzemet, volt olyan nap, amikor 500 munkás dolgozott itt egyszerre. A megnyitó ünnepségre 1905-ben került sor, amikor is átgördült az első, feldíszített, 1150 munkást szállító vonat a főkapun.

A műhely építésének megkezdését követően 1907-ben kezdték felhúzni Rákospalota délkeleti részén a ma MÁV-telepként ismert 120 lakásos vasúti lakótelepet, melyet 1914-ben 252 új lakással bővítettek.

Lassú hanyatlásA második világháború alatt súlyos károk érték a területet, a kocsiosztály és több kisebb műhely is leégett. A háború után átnevezték Landler Jenő Járműjavító üzemre, de szerepe a gőzmozdonyok korszerűtlenné válásával egyre inkább csökkent. Folyamatos elbocsátások követték egymást, sok részleget pedig bezártak.

Az igazi hanyatlás azonban akkor következett, amikor a magyarországi gőzüzem1984-ben végleg bezárt, így megszűnt Istvántelek főműhelyként betöltött szerepe. Azért egy két dolog még maradt azóta is az üzem területén. Itt található a MÁV Nosztalgia Kft. műhelye (ismertebb nevén a „Gőzösműhely”) valamint a BDVmot, BVhmot motorvonatok és a Siemens Desiro motorkocsik karbantartó csarnokai, illetve rengeteg kis cég bérel telephelyet az egykori műhely- és raktárépületekben.