ÁLLAMI SZOLGÁLATRA SZABVA

 Az első motorkerékpár-gyártó üzem hazánkban (1923-tól). A motorokat külföldön vásárolták (Villiers, Moto-Réve, Blackburne, JAP), a futómű saját fejlesztés volt.

Kategóriák: 150-től 1000 cm3-ig, teljesítmény 4 LE-től 15 LE-ig. A harmincas években már a JAP motorokat is itthon gyártották, sőt Csonka János üzemében hazai fejlesztésű motor is készült. Népszerűek voltak a kétütemű Puch-motorokkal szerelt Méray motorkerékpárok.

A MÉRAY motorkerékpárgyár a magyar motorgyártás bölcsője

 

A magyar motorgyártás történetének kiindulópontja szerencsére teljesen pontosan ismert, Budapest XII. kerületének egy szűk utcájába, pontosabban a Városmajor utca 10-be tehető.

A XX. század elején persze még nem több emeletes bérházak magasodtak itt, mára már teljesen átalakult az utcakép, mégis ezen a helyen lévő pinceműhelyben történt, hogy a Méray-Horváth fivérek (Lóránd és Endre) motorgyártásba kezdtek. A magyar járműtörténelemben pedig Méray-ék vállalkozása volt az első, ahonnan sorozatban, gyáripari körülmények közül kerültek ki a motoros kétkerekűek.

A sikerhez vezető út sokszor kezdődik úgy, hogy az ember a padlóra kerül. Az aradi származású család, és a Méray motorkerékpár esetében sem volt ez másként. A fivérek azután vágtak bele a saját vállalkozásba, miután a család elvesztette minden vagyonát. Kezdetben vegyi árukkal kereskedtek, majd Lóránd úgy vélte nem ez a sikerhez és boldogsághoz vezető út, inkább megpróbálkozna azzal, amit mindig is szeretett volna: motorokat készíteni.

Ezen indíttatástól vezérelve szerezték meg a Városmajor utcai pinceműhelyt és alapítottak részvénytársaságot. 1925-ig működött itt a Méray Motor, majd Pestre, a Dorottya utcába költöztek át. Kezdetben futóműveket készítettek és importált erőforrásokat építettek be, teljesen saját készítésű, négyütemű meghajtóművek csak a 30-as években készültek.

A Méray motorkerékpár változatok hamar népszerűek lettek, köszönhetően az ebben az időben egyre gyakrabban megrendezett versenyeknek. Mindkét testvér előszeretettel pattant ilyenkor motorkerékpárjuk nyergébe, amikkel rendszeresen győzedelmeskedtek is. Kellett ennél jobb reklám a Méray motorkerékpár esetében? Nemcsak a magánemberek, de állami intézmények, pl. a posta, a hadsereg, a tűzoltóság is sorban álltak, hogy rendeljenek a nemcsak praktikus, de olcsó járműből, mely sportmotor kivitel mellett oldalkocsis és furgon változatban is készült.

Már az első Méray motorkerékpár modellek is korukat megelőző újításokkal – pl. háromszögváz, külön olajtartály, dőlt henger – rendelkeztek. Egy korabeli lapban Méray-Horváth Lóránd így nyilatkozott sikerük titkáról: Eredményeink kulcsát ma is abban látom, hogy sikerült a külföldi újításokat megelőznünk és sikerült a magyar gyáriparnak olyat előállítania, amelyet a külföld csak később hozott piacra.

A Méray Motor 1934-ben megállapodott az osztrák Steyr-Austor-Daimler-Puch Művekkel, hogy 200 köbcentis ikerdugattyús, 6 lóerős Puch motorokkal szerelt motorkerékpárokat gyártanak. Ezen motorok gyártásának és magának a vállalatnak is aztán a II. világháború vetett véget, amikor haditermelésre kellett átállniuk. A Méray Motorkerékpárgyár a szovjet hadseregnek javította a járműveit, ám 1948-ban végleg bezárt a cég.

Több helyen is olvastam, hogy tábla őrzi a Városmajor u. 10. számú ház falán az egykori Méray motorkerékpár műhely emlékét, de én már nem találtam ott a táblát, csak egy bevakolt téglalap alakú foltot az ajtó mellett. Lehet, hogy valamikor volt itt egy emléktábla, ami Isten tudja kinek szúrta a szemét, hogy le kellett kerülnie a falról. Ennek még utánajárunk…

A Méray motorkerékpárgyár története

A Méray története tulajdonképpen két fivér: Méray-Horváth Lóránd és Endre története. Az első világháború után ők voltak az elsők Magyarországon, akik, igaz némi segédlettel, nagyobb szériában motorkerékpárokat gyártottak. Vállalkozásuk közel 25 éven keresztül, 1923-1948 között müködött.

3 Ajánlom

Méray-Horváth Lóránd 1892 február 9-én született Aradon. A kettős Méray-Horváth családnév a családi legenda szerint a XVI. században alakult ki, amikor a Horváthországból származó Horváth család egyik férfitagja a kassai Méray familiából választott magának feleséget. A politikai széljárástól függően hol mindkét nevet, hol csak egyiket használták a leszármazottak. Méray-Horváth Károly, Lóránd és Endre apja, neves hírlapíró ismét a kettős nevet használta. Lóránd, aki nevét sok korabeli tudósításban megjelentekkel ellentétben d-vel írta, soha nem végzett egyetemet, mert az első világháború közbeszólt. Már kora ifjúságában megfertőzte a motorkerékpár. Vakációit sokszor egy Graz közelében fekvő kis falucskában töltötte. Ott sok motorkerékpárt látott, édesapja pedig 1912-ben vásárolt neki egy Douglast. Hamarosan azonban figyelmeztette, hogy vegye komolyabban az életet: így lett Lóránd tanonc a Shell-nél, amikor kitört a világháború. Két évet töltött a Shell-lel Galíciában, majd besorozták és a műszaki alakulatokhoz került. A háború után egyetemre szeretett volna menni, de apja minden pénzét békekölcsönbe fektette. Beköszöntött a nyomorúság időszaka, így az egyetem szóba se kerülhetett. Lóránd dolgozott, hogy eltarthassa családját. Emellett talált időt főiskolai tanulmányokra is és végül bejutott az egyetemre. Ekkor ismét közbeszólt az élet: megszületett a fia, az ifjabbik Lóránd, aki jelenleg az Egyesült Államokban él. 1918-ban Endre és Lóránd Paraffins néven kis vegyiüzemet nyitottak Újpesten (akkoriban külön falu volt). De a szappan- és gyertyaöntésből nem lehetett megélni. Lóránd folyton motorokról álmodozott. Kisebb versenyeken el is indult saját kezűleg megbütykölt motorokkal. Hamarosan az általa konstruált háromszögvázba helyezett francia és angol motorokat. Az első Méray motor megszületésének dátuma ismeretlen, valamikor 1919 és 1921 között lehetett. A Közlekedési Múzeum egyik kutatója megesküszik, hogy egy helyi lapban látott egy hirdetést, amiben Mérayék a Paraffins címével kínáltak motorokat. 1929-ben a Motorosban Lóránd úgy nyilatkozott, hogy 1921-ben egy francia Moto-Réve beültetés volt az első. A No. 001 váz a debreceni Nagy Sándor tulajdonában van, aki korai Mérayk gyűjtője. A Méray Motorkerékpárgyár Rt. 1923 május 8-án alakult meg a Paraffins üzletben, a Batthyány u 46 szám alatt. A Fővárosi Levéltár iratanyagából kiderül, hogy kerestek új, önálló üzlethelyiséget Újpesten, és miután nem találtak; a motorkerékpárok átköltöztek a Városmajor utcába, a 10-es szám alatti ház pincéjébe. A kezdeti részvényesek listája: a Méray családból: Lóránd és felesége, Endre és felesége, Károly, az öccsük. Ezen kívül Kőváry Gyula és Dankó Béla. A Pollner családból: Viktor, Dezsô és felesége, Izidor. Pollner Viktor Mérayék akkori barátai voltak. Viktor 1926-os haláláig kezelte a Méray Motorkerékpárgyár adminisztrációs ügyeit. A társaság célja: "Motorkerékpárok és azok alkatrészeinek javítása, módosítása és összeépítése". Szóval sok ellentétes állítással szemben igenis már ekkor volt gyártásra engedélyük. Már 1925-ben többen versenyeztek Mérayval, lehet, hogy ezek között volt olyan, aki ott is dolgozott. Szintén 1925-ben új, Méray-szerű motorkerékpár debütált a magyar piacon. Készítőjérôl, Kleinsteuber Adalbertről azt állították korabeli lapok, hogy mérnök vagy rajzoló volt a Mérayéknál a Danuvia ipari konszern védőszárnyai alatt, annak automobil javító műhelyében Samum néven a Mérayhoz hasonlító motorkerékpár készítésébe kezdett 1925-ben. Kleinsteuber sorsa ismeretlen. Az ifjabb Lóránd szerint az első szériában gyártott Méray motorokat angol Villiers hajtotta és 1924-ben készültek. A versenyeken aratott sikerek toborozták a vevőket. A korai győzelmek közül érdemes kiemelni az 1920-as Svábhegyit, amit Lóránd egy módosított Zedellel aratott, az 1924-es Budapest-Hatvan versenyt, az ultralightweight kategóriagyőzelmet az 1925-ös Magyar TT-n , az 1925-ös Osztrák TT harmadik helyet, és még mindig 1925: 4 kategóriagyőzelem és 4 második hely a Jánoshegyi hegyiversenyen. Valamikor 1924-ben lépett be a Wein család a képbe. Wein Dezső udvari fogorvos volt. Grófok, bárók tartoztak klientúrájához. Fia, Levente érdeklődött a motorkerékpárok iránt és így került kapcsolatba a Méray céggel. 1927-es bukásáig, amiután már nem térhetett vissza a versenypályákra ő volt legismertebb gyári versenyzőjük Pálinkás Győző, Erdélyi Ferenc és mások mellett. Wein Levente Salzburgban halt meg a '60-as vagy '70-es években, mint taxisofőr. Az 1925 május 13-i részvényesek közgyűlésének jegyzôkönyve az első hivatalos nyom: itt szerepelt a korábban említett Méray családtagokon, Pollner Viktoron és Köváry Gyulán kívül három új név: Páriss Róbert, Wein Dezső és Levente.  Páriss Róbert lehetett a Magyar Általános Hitelbank embere. Ők rengeteg pénzt kölcsönöztek Mérayéknak. Még egy probléma jelentkezett: a családnév a cégnévben. A cégbíróság nem volt hajlandó bejegyezni őket, mondván a Méray név teljesen ismeretlen, semmi értelme, hogy benne legyen a cégnévben. Végül a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara levele segített a dolgon: "A Méray név egy speciális konstrukciót takar az autószakmában". 1925 október 30-án jegyezték be Mérayékat. 1925 november 29-én ismét összeültek a részvényesek. Kőváry Gyulát és Pollner Viktort ifj. Wein Dezső és Dr. Kozma Emil váltotta fel. De az üzlet nem ment annyira jól, hogy eltartsa őket. A gazdaság küszködött. Így legfôbb hitelezőjük, a Magyar Általános Hitelbank 1926-1928 között valamikor átpasszolta őket a Magyar Acélárugyár kezeibe. Az új rendszeren belül a két fivér megmaradt igazgatónak. Ettől kezdve az Acélárugyár készítette a vázat, Mérayék hozták a motort, a váltót és az elektromos berendezéseket. 1926 és 1930 között többször változtattak székhelyet a jegyzőkönyvek szerint. 1926 és 1928 között a Dorottya utcában voltak, a városközpontban. Majd a Váczi utca 1 alatt, amely késôbb a MÁG autók (ekkor vették át a képviseletet) és a Méray motorok bemutatótermeként funkcionált. Ekkoriban pattant ki Lóránd agyából az első háromkerekű áruszállító ötlete. 1927-ben rendezték meg a 7. Nemzetközi Autókiállítást Budapesten. Mérayék JAP gyártmányú 350, 500 és 600 köbcentiméteres motorjaikat állították ki, amelyekt némileg módosított vázba szereltek. Ez volt a Méray fénykora. A gyári menő a 175 köbcentiméteres kategóriában Erdélyi Ferenc volt, a 250-esben Wéber Oszkár. Utóbbi késôbb a Méray szerviz vezetôje lett. Ekkoriban a Méray fivérek már nem motorokkal, hanem túrakocsikkal, fôleg MÁG Magomobillal versenyeztek. A Méray motorok versenysikerei ennek ellenére még tartottak. Több hivatal használt Méray motort: a Magyar Posta kb. 30-t tartott. Ők 1925-ben vásárolták az első szállítmányt. Rajtuk kívül a Tűzoltóság és a Hadügyminisztérium is használt néhányat. 1930-ban a Méray "birodalmat" a Zápolya utca 15-17 alatt találjuk. Az épület néhány hete még romosan, de állt. Hamarosan eldózerolják és bank-székház lesz a helyén. Az épületet 1929-ben nyitották meg. Korának egyik legmodernebb központja volt külön szervizzel és váróteremmel. Külön szárnyban helyezték el az irodákat és Lórándnak tervezőszobákat stb.  1929-től az Acélárugyár termékeinek eladására öszpontosítottak, a MÁG vezérképviselete helyett csak kereskedői lettek. Néhány szó azért a motorokról is essék. 1928 végén 824 Méray motort regisztráltak (csak abban az évben 340 állt forgalomba). Az osztrák Puch mögött ők voltak a legnépszerûbbek. 1929-ben a Wall Street-i válság sokkolta a világot és a magyar gazdaság is összeomlott. Az 1926-1929 közötti viszonylagos jólétnek vége szakadt. 1932-re a Méray régi fénye elhalványult. A motorbicikli rész küszködött, a bérfuvarozás szintén - mindennel probléma volt. Lóránd dühös volt az Acélárugyárra: "Amit ők csinálnak az szétesik" - emlékszik vissza fia. A Méray cég ebben az időben már csak eladta és szervízelte a róla elnevezett motorkerékpárokat. A konstrukciós munka az Acélárugyár mérnöki részlegénél folyt. 1930-ban aratták az utolsó versenysikert, amikor Zsótér Bertalan lett az egyetlen magyar győztes a Magyar Motorkerékpár GP-n hároméves 250 köbcentis motorján. A MÁG 1931-ben csődbe ment, így a Váczi utcai szalonban csak a háromkerekű áruszállító, motorok és egy speciálisan átalakított Magosix álldogált. 1934-ben az Acélárugyár elhatározta, hogy az angol JAP motorokat lemásolja és ezeket építi be a Méray vázakba. Újabb, teljesen magyar konstrukció született. A Lép Károly szerkesztette motor gyengébbre sikerült eredetijénél, így hamarosan felhagytak a kísérlettel. 1935-ben Lóránd ötlete alapján Takátsy Tibor, az Acélárugyár egyik mérnöke a háromkerekű áruszállítók leváltására egytonnás teherautót alkotott. 1936-tól a Méray képviselte Magyarországon a német Adler autógyárat. A német Adler autógyárat kezdetben a Tichy testvérek képviselték. Eredményeikkel azonban a németek nem voltak elégedettek, így uj partner után néztek. A választás Mérayékra esett. Mérayék a személyautók mellett hazai karosszálású zárt kisteherautókkal is kereskedtek. Utóbbiakat, melynek kocsiszekrényét Uhry és Schillinger készített főleg közületeknek, így a gázműveknek adták el. 1937-ben még egyszer feltámadtak a Méray motorkerékpárok: az osztrák Puch 200-asokat kezdték licenc alapján gyártani. Ez tulajdonképpen nem gyártás, csupán összeszerelés volt. Szemtanuk szerint minden alkatrész megérkezett Ausztriából, Magyarországon csak összeszerelték és lefestették a motorokat. A második világháború során 350-esek is érkeztek honvédségi használatra. A második világháború után úgy tûnt, minden folytatódhat. De a Kommunista Párt győzelme után internálták őket. Az ifjabbik Endre és Lórán ekkor menekültek el. Az idősebb Lóránd édesanyjával és feleségével maradt. Az édesanya beleőrült az internálásba.1956-ban szabadultak. Lóránd 1966 november 22-én halt meg.

Volt egyszer egy Méray / Folytatás a posztban

 Méray-Horváth Lóránd és öccse, Endre voltak az elsők Magyarországon, akik iparszerű körülmények között állítottak elő motorkerékpárokat. A Méray cég 1923-1948 között létezett, s motorkerékpárok mellett foglalkozott árufuvarozással, s kereskedelemmel is.

Méray-Horváth Lóránd (1892-1968) és öccse, Endre (1893-1966) voltak az elsők Magyarországon, akik iparszerű körülmények között állítottak elő motorkerékpárokat.
A Méray Motorkerékpárgyár Részvénytársaságot 1923. májusában alapították. Kezdetben egy Városmajor utcai pincehelyiségben folyt a munka. Itt finomítottak a Méray motorok összetéveszthetetlen háromszög-vázán. Az angolos hatást mutató vázba angol, Villiers és Blackburne motorok kerültek, bár kísérleti jelleggel más erőforrásokat is kipróbáltak. A próbálkozások meghozták a maguk eredményét: 1925. májusában, a szintén brit mintára megrendezett TT motorkerékpárverseny ultra-lightweight kategóriájában Lóránd egy 174 köbcentiméteres, felülvezérelt Blackburne motorral szerelt Méray-val első győzelmet aratott.

 Nem sokkal később a kis vállalkozás, amely a Magyar Általános Hitelbanktól felvett hitelekből működött, a bank kapcsolatai révén átkerül a Magyar Acélárugyár Rt tulajdonába.
Ettől kezdve szinte kizárólagos jelleggel JAP erőforrásokkal szerelik az immár kisebb szériákban készülő motorokat. A kínálat 175-680 köbcentiméteres sport- és túragépekig terjedt. A nyitott vázas, nyeregtankos motorok szép sportsikereket is arattak. A gyári csapat: Weber Oszkár, Erdélyi Ferenc és dr. Zsótér Bertalan. 1927-1928. folyamán többek között az Automobil-Motorsport húsvéti versenyén, a Magyar Túraúton és a Jánoshegyi versenyen diadalmaskodtak. Ezen kívül az állami megrendelések sem késlekedtek: a Rendőrség, a Pénzügyőrség, majd a Posta is a megrendelők sorába lépett.

 1926-ban a kínálat újabb termékkel bővült: megjelent a háromkerekű áruszállító. A motorkerékpár alkatrészekből összeállított szerkezetet kezdetben 350 köbcentiméteres JAP motor hajtotta. A tricikli második generációja, amelyet 1928-tól árusítottak, immár telekerékkel és nagyobb, 500 köbcentiméteres erőforrással óriási üzleti sikernek bizonyult. A gazdasági válságot is főleg az ezekkel a triciklikkel lebonyolított bérfuvarozási üzletággal sikerült átvészelni.

 A cég méretére jellemző, hogy amikor 1929-ben a Weiss Manfréd konszern először gondolkodott el komolyabban motorkerékpár-építésről, a Magyar Acélárugyár kétségbeesett levélben, mint “a kisebb fél” kérte a céget, hogy álljon el e törekvéseitől.
A Méray vázat 1928-ban átdolgozták, így abban akár már 1000 köbcentiméteres erőforrás is elfért. A felszerelések sorából az új, Burman váltó, a külön olajtartály, a tömzsibb üzemanyagtartály emelhető ki. A harmincas évek elején pedig, honvédségi sugallatra elkészítették a Csonka János által tervezett kerékpármotorral szerelt teljesen magyar gyártmányú 350-es és 500-as Méray típusokat.
A gazdasági válság alatt azonban a termelés visszaesett, a cég leginkább javításból, fuvarozásból és a MÁG egyik felszámolójaként az egykori dicső autógyár raktárkészletének kiárusításából élt meg.
1936-tól kezdve pedig a német Adler cég gyártmányait árusították. Ekkor sem hagytak fel a motorkerékpár-építéssel, a 350-est és az 500-ast is modernizálták, a krómozott tank, új első villa lettek e típusok megkülönböztető jegyei. Ezekből azonban alig néhány darab készült. Inkább az osztrák Puch 200-as típus és árusítása kötötte le a cég energiáit.

A második világháború után már nem készültek motorkerékpárok, a Méray cég gépjárműjavításra koncentrált, illetve megpróbálkoztak különféle külföldi autómárkák képviseletével, ám az államosítással véget ért az első magyar motorkerékpár-gyár története.
1923-1939. között nagyjából 1500-1800 Méray motorkerékpár készülhetett. A Méray-Puch jelű motorkerékpárok esetében csupán a jelvény utalt a Méray-eredetre, azok ízig-vérig osztrák Puch motorok voltak.