A T5 típus halk változata. A 60-as évek második felében bevezetett, új környezetvédelmi előírások egy kevesebb zajjal járó motort kívántak. A csendesítést a gyár műszaki gárdája a kipufogó végébe épített hangtompítóval, illetve a légszűrőháznak az oldaldobozban történő elhelyezésével érte el. Az oldaldobozból a szerszámok egy, a nyereg jobb oldala alá szerelt szerszámtartóba költöztek. Ez a típus már további fejlesztéseken nem esett át, és ebben a formában közel nyolc évig maradt gyártásban, egészen 1975-ig, a gyár bezárásáig.
1974-ben megjelent a P21 jelű variánsa. Ez modernebb külsejű volt (kis lámpafej, oldalt elhelyezett gyújtáskapcsoló) és egyszerűbben gyártható elemekből épült fel (a T5-re hasonlító sárvédő, egyszerűbben hegesztett vázcsomópontok). Utolsó próbálkozásként készült belőle egy P21 Luxus nevű, jobban felszerelt, gazdagon krómozott exportváltozat, amelynek több, kis példányszámban épített változata is ismert. A típus különösebb exportsikert nem aratott, viszont egy ilyen motor volt az utolsó elkészült Pannónia 1975-ben.
Körülmények: A hetvenes évek elején a csepeli gyár már igen komoly financiális és technológiai nehézségekkel küzdött.
Ugyanakkor a tervezők és technikusok már készen álltak egy egészen új típuscsalád terveivel. A gazdaságos sorozatgyártás alapfeltételeként a tervezett 125-ös, 175-ös és 350-es motorok alapját a kéthengeres 250-es kipróbált alkatrészei adták volna. A nagy reményekkel kecsegtető tervek sajnos megrekedtek a prototípusok szintjén.
Tulajdonságok: Takarékossági okokból a P20-as esedékes megújítása is mindössze néhány szerkezeti elemre korlátozódott. Az új lámpafej, a különálló műszeregység és a gumiharmonikás első teleszkóp kétségtelenül sportos, fiatalos külsőt kölcsönzött a járműnek, ugyanakkor több olcsó kényszermegoldás is bevezetésre került . A gyártás utolsó időszakában, már szinte minden raktárban éppen található alkatrészt igyekeztek felhasználni, a költségek lefaragása érdekében. Jellemző módon a 19" kerekre passzoló első sárvédő csúfoskodott a 18" kerekeken, és még az évtizedekkel korábban gyártott nagy fékdobok is feltűntek néhány exportra szállított példányon. A 21-es típusból nem is készültek nagyobb, egységesnek mondható sorozatok.
Szomorú tény, hogy a gyártás 1975 évben történt beszüntetésére éppen akkor került sor, amikor a gyár történetének legígéretesebb műszaki újításai kerültek volna kézzelfogható közelségbe.
Egerszalókon a 20.sz. közepén 33 barlanglakás volt. Feltételezhető, hogy a lakások a 17-18. században készültek. A Sáfrány utca végén található lakásokat az önkormányzat helyi védelem alá vonta és felújította, ma helyi gyűjtemény tárul a látogatók elé a berendezett lakásokat végig járva.
A Tarna-völgyétől Miskolcig terjedő Bükkalja vidékén a kőzetek felső rétegét képező riolittufakő könnyen vágható, jól faragható, ezt elődeink előszeretettel hasznosították.
Vájtak bele pincét, lakást, istállót és a kivágott kövekből házakat építettek. Egerszalókon a 20.sz. közepén 33 barlanglakás volt. Feltételezhető, hogy a lakások a 17-18. században készültek. A legutolsókat a 20. század végén még lakták. A Sáfrány utca végén található barlanglakásokat az önkormányzat megvásárolta és helyi védelem alá vonta.
A látogatóknak kellemes időutazásban lehet részük. A Mesterségek Műhelyében a mezőgazdaságban és a ház körül használatos szerszámokat, kisiparos és kézműves mesterségek eszközeit találják. A többi lakás eleink használati tárgyait a II. világháborút megelőző időszak konyhai eszközeit, bútorait helyi gyűjtésből tárja a látogatók elé. Különleges napokon a kemencében sülnek finomságok és kézműveskedésre, gyertyaöntésre is sor kerülhet. A Barlanglakások kellemes hátteret biztosítanak a nyáresti előadásokhoz, koncertekhez, és kiváló rendezvényhelyszínként szolgálnak borbemutatókhoz.
