Motorcsodák az elmúlt száz évből

Egykor nagy sikereket arató igazi magyar kézműves motor, egy 1940-es Mátra

A hazai ipar csodái közül egy egri Berva 1958-ból

Egy elegáns, de kicsit gyenge Panni az 1950-es évek végéről

A csak két éven át – 1960-61-ben – gyártott 175 köbcentis Tünde. Voltak hibái, meg a KGST leosztásban sem szerepelt

Ami a Tündéből maradt – egy 1964-ben Nyíregyházán gyártott Szabolcs háromkerekű áruszállításra

A kultikus Dongó – az 1950-es évek közepén gyártott valódi segédmotor egy dörzskeréken át hajtotta meg a bicikli hátsó kerekét

Urbach László nagy sikereket elért kézműves motorjának, a Mátrának egyik példánya 1940-ből

Csepel WM 100 – 1934-ből

Csepel WM 98 – 1939-ből

Csepel 100/48 – 1948-ból

Csepel 125-ös motorok az 1950-es évek első feléből

Csepel 250 1953-ból – a motornak egy évvel később a sikeresebb Pannónia megjelenése pecsételte meg a sorsát

A Csepel 125-ös Danuviában gyártott utóda

Ez már egy igazi Danuvia – DMV 125

A Danuvia 125-ös cross-változata, a DMC

Az igazán bevált magyar motor, a Pannónia T5

A T5-ös főleg szovjet exportra készült burkolt változata

Egy kis kitekintés a külföldi motorokra

Egy 200 köbcentis Terrot 1910-ből 90 km/órás végsebességgel

Egy 998 köbcentis indián 1914-ből

Harley-Davidson DL – 1931 – 750 ccm

Harley-Davidson Servi-Car 1941 – 750 ccm

Riga 3 – 1968

Riga 7 – 1982

Simson Star 1972

Szovjet motorizált golyószórós egység

Aknavető oldalkocsi helyett – egy II. világháborús szovjet konstrukció

Sebesült szállítás motorral

Vidám szanitéc lányok a Vörös Hadseregből

A kiállításon épített autókat is bemutattak – ez a Citroen-Mercedes-Oldsmobile ötvözet egyenesen a Mad Max 7-ből jött

Zárásként a cseh ipar egyik csodája, egy Velorex motoros tricikli 1972-ből

https://www.balatontipp.hu/balatoni_latnivalok/motorcsodak-az-elmult-szaz-evbol/

Dongó segédmotor a Székesfehérvári Vadásztölténygyárból

A Dongó nevű segédmotort a Székesfehérvári Vadásztölténygyár gyártotta 1955-től 1957-ig.

Története

A Székesfehérvári Vadásztölténygyár 1949-ben vált önálló gyárrá, felügyeletét pedig a Nehézipari Központ látta el. A Vadásztölténygyár ebben az időszakban kapta azt a feladatot, hogy egy viszonylag egyszerű szerkezetű, alacsony fogyasztású, könnyen biciklikre szerelhető segédmotort gyártson. A Dongó nem önálló konstrukció volt, a mérnökök az olasz Gilera Mosquito segédmotorjától vettek át „ötleteket”, a porlasztó viszont teljesen magyar fejlesztés volt, de egyes vélemények szerint ez nem vált éppen előnyére.

1954-ben már legyártották az első néhány Dongót, 1955-ben elkészült az 500 darabos nullszéria, s még abban az évben megkezdődött a gyártás. A Dongó induló ára 1480 forint volt, a Keravillban is árulták. A felszerelés viszonylag egyszerű volt, a kis motort azonban a vásárlás után 48 órával be kellett jelenteni a helyi rendőrségen. Ez utóbbi azt a célt szolgálta, hogy az igazolólap birtokában így már benzinjegyet is kaphatott a Dongó tulajdonosa.

Az 1 hengeres, 2 ütemű segédmotort biciklire lehetett felszerelni (a pedáltengely alá), mely egy dörzskeréken keresztül a hátsó kereket hajtotta, az emelkedőnél azonban már lábhajtással kellett besegíteni.

A gyártás 1957 májusában fejeződött be, összesen mintegy 60 ezer darab készült a Dongó segédmotorból.