Motorcsodák az elmúlt száz évből

Egykor nagy sikereket arató igazi magyar kézműves motor, egy 1940-es Mátra

A hazai ipar csodái közül egy egri Berva 1958-ból

Egy elegáns, de kicsit gyenge Panni az 1950-es évek végéről

A csak két éven át – 1960-61-ben – gyártott 175 köbcentis Tünde. Voltak hibái, meg a KGST leosztásban sem szerepelt

Ami a Tündéből maradt – egy 1964-ben Nyíregyházán gyártott Szabolcs háromkerekű áruszállításra

A kultikus Dongó – az 1950-es évek közepén gyártott valódi segédmotor egy dörzskeréken át hajtotta meg a bicikli hátsó kerekét

Urbach László nagy sikereket elért kézműves motorjának, a Mátrának egyik példánya 1940-ből

Csepel WM 100 – 1934-ből

Csepel WM 98 – 1939-ből

Csepel 100/48 – 1948-ból

Csepel 125-ös motorok az 1950-es évek első feléből

Csepel 250 1953-ból – a motornak egy évvel később a sikeresebb Pannónia megjelenése pecsételte meg a sorsát

A Csepel 125-ös Danuviában gyártott utóda

Ez már egy igazi Danuvia – DMV 125

A Danuvia 125-ös cross-változata, a DMC

Az igazán bevált magyar motor, a Pannónia T5

A T5-ös főleg szovjet exportra készült burkolt változata

Egy kis kitekintés a külföldi motorokra

Egy 200 köbcentis Terrot 1910-ből 90 km/órás végsebességgel

Egy 998 köbcentis indián 1914-ből

Harley-Davidson DL – 1931 – 750 ccm

Harley-Davidson Servi-Car 1941 – 750 ccm

Riga 3 – 1968

Riga 7 – 1982

Simson Star 1972

Szovjet motorizált golyószórós egység

Aknavető oldalkocsi helyett – egy II. világháborús szovjet konstrukció

Sebesült szállítás motorral

Vidám szanitéc lányok a Vörös Hadseregből

A kiállításon épített autókat is bemutattak – ez a Citroen-Mercedes-Oldsmobile ötvözet egyenesen a Mad Max 7-ből jött

Zárásként a cseh ipar egyik csodája, egy Velorex motoros tricikli 1972-ből

https://www.balatontipp.hu/balatoni_latnivalok/motorcsodak-az-elmult-szaz-evbol/

Tünde (motorkerékpár) / Folytatás a posztban

 A Rákosi Mátyás Motorkerékpárgyárban (későbbi nevén Csepel Motorkerékpárgyárban) Bogáti Péter Jurek Jenő segítségével még 1953-ban készített egy 50 kilós, 125 cm3-es Csepel motorral hajtott robogó-prototípust.
A Csepeli Nagytömegárugyárban pedig az ezermester Sági László készített egy Cimbora nevű robogót 1957-ben.
Szintén 1957-ben a Kohó és Gépipari Minisztérium már egy „utazó robogó” bevezetését tervezte. Ezt követően, 1958-ban összeolvadt a Nagytömegárugyár és a Motorkerékpárgyár. 1958. nyarán kiderült, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium illetékesei úgy döntöttek egy éven belül el kell kezdeni egy vadonatúj, 175 cm3-es robogó gyártását.

 A 175 cm3-es motor korábban, mint a Danuvia 125 lehetséges utódának hajtóműve szerepelt. Bár prototípusok is készültek, végül ez a téma lekerült a napirendről.
A motor tehát készen állt, ám a kibővített motorkerékpárgyári szerkesztő-gárdának alaposan fel lett adva a lecke a rövid határidővel. A kollektíva mindent beleadott. Bogáti Péter, Sági László, Török Gábor fektették le az alapkoncepciót. A motort Török Gábor és Bakonyi Antal, a futóművet Szente Gyula és Bogáti Péter konstruálták. A sebességváltót egy fiatal mérnök, Kováts Miklós alkotta meg.
Dózsa-Farkas András, a Képzőművészeti Főiskola iparművészeti szakának tanszékvezetője sugallatára a képzésben résztvevő diákokat megbízták a robogó formatervének elkészítésével.

 1958. augusztusára elkészült a Tünde névre keresztelt robogó működő prototípusa. 1959-re 350 db összeállítása volt a tervcél, ám ekkor csak 50 db készült: „175 cm3-es robogó tervfeladatának nem teljesítése a felszerszámozás elhúzódásának és a konstrukciós problémák késői megoldásának a következménye” hangzott az indoklás.

 A sorozatgyártás végül 1960-ban megindult, ám a tervezett 2700 helyett csupán 1012 Tünde készült: „robogó gyártása során erős késedelmet okoztak egyes nyersanyagok és kereskedelmi áruk késői beérkezései. Igen nagy problémát jelentett az, hogy a szerszámok és készülékek jelentős része még ebben az időszakban is javítgatásra és módosításra szorult.” - írták a Motorkerékpárgyár 1960. évi működését értékelő elemzésben.
Sajnos a Tünde két évet sem élt. Hivatalos megfogalmazás szerint a belkereskedelem nem biztosított rá megrendelést, emiatt, valamint a „robogó konstrukciós problémái és a KGST-n belüli profilrendezés hatásaképpen” 1961. végén, nagyjából 2500 darab elkészülte után a Tünde gyártását beszűntették.

A Tünde jellemzői: a kétütemű, 8-9 lóerős motor a burkolt kétkerekűeknél szokásos, ventilátoros kényszerhűtést kapott, a lengő-rugózó, kúp-tányérkerekes hajtóműegység féloldalas hátsó himbaként is szolgált. Az első felfüggesztés félhosszú-lengőkaros Earles-villa volt. A 90 km/ó végsebességű, 115 kg súlyú jármű kellemes és komfortos közlekedést tett lehetővé.