2015. december 13., vasárnap

Jézuska pogácsája / Folytatáshoz kattints a posztra

Egy történetet szeretnék elmesélni, ami Jóska bátyámmal történt meg gyerek korában.
Nagy szüleim, mint a Rákóczi utca legtöbb lakója a háború előtti és utáni években szegény emberek voltak. Nagyapámnak minden egyes betévõ falatért meg kellett küzdeni, hogy a hat gyereknek ne kelljen nélkülöznie.
Bátyám- öt-hat éves lehetett, amikor arra kérte nagyanyámat, hogy süssön pogácsát. A MAMA azonnal nem tudta teljesíteni a kívánságot, mert éppen mással volt elfoglalva és otthon sem volt minden szükséges anyag a pogácsa készítéshez. Fiának ezt nem mondhatta meg, mert a gyerekek nem tudhatták, hogy a család nélkülöz, ezért ezt mondta: „ Kérjél kisfiam a Jézuskától”- erre bátyám bement a szobába és a falon függõ, Máriát és kis Jézust ábrázoló képhez lépve, letérdelt , imára kulcsolta kezét és kérte Jézuskát, hogy adjon neki pogácsát.
Nagyanyám mosolygott, amint meglátta fiát, a Szent-kép előtt térdelni.
-Sokáig kell a Jézuskát kérlelni, és akkor kapsz Tőle pogácsát -biztatta a mama. Ezalatt bátyám nővére – édesanyám- elszaladt a boltba egy zacskó lisztért és azonnal nekiláttak a pogácsasütésnek. Amint elkészült, bátyámat kihívták a szobából és megkérték, hogy hozzon be a „sparheltre” néhány darab összevágott fát.
Jóska a fát behozta, a mama mondta neki, hogy még egy kicsit imádkozzon Jézuskához, hátha kap tőle pogácsát, Bátyám visszament a szobába és egy tányér pogácsával jött ki arcán a boldogság sugaraival és örömmel újságolta – „ Anyám idenézzen, nem hiába imádkoztam, kaptam a Jézuskától pogácsát”!

Az egész életünk így telt. Asztalunkon sokszor volt pogácsa, több-kevesebb, mikor hogyan. Jézuska mindig segített bennünket, természetesen nem úgy, hogy odatette elénk, hanem úgy, hogy a fülünkbe súgta,-„ha megdolgoztok a pogácsáért, el is vehetitek az asztalról.”
Én magamban a krumplis pogácsát elneveztem „Jóska bátyám pogácsájának” amit soha eddig nem mondtam meg neki, de lehet, hogy anélkül is tudja. Akinek Jézuska pogácsát adott, talán még ezt is tudhatja.

DK.

Régi Karácsonyok / Folytatáshoz kattints a posztra

Szívet melengető, amikor gyermekkori, régi Karácsonyokra emlékezek. Ezelőtt volt egy száras cipőnk és egy pár gumicsizmánk. Nem tudtuk kinőni a kisebbnek, mert előbb elnyűttük mielőtt kinőttük volna. A jég, a megfagyott hó bizony előfordult, hogy kivágta a csizmát.

Édesapám elment, hogy a három kicsinek csizmát vesz a vásárban. Egész nap nagyon esett a hó, édesanyám és mi, az öt gyerek nagyon vártuk haza édesapámat. Mi a vásárfia miatt. A kemencénél melegedve mesélgettünk egymásnak, igyekeztünk nagyon jónak mutatkozni. Egyszer csak megérkezett édesapám, hamarosan közölte, volt a vásárban sok bazár, annyi minden más, még komédiás is, de csizmát az áruházban sem kapott, hanem amint jött haza a vasútállomástól, nagy szárnysuhogást hallott, de hiába nézett fel, csak a nagy hóesést látta, Megint nagy szárnysuhogást hallott, felnézett, és elébe pottyant egy nagy doboz. Lehajolt érte és meg egy doboz, majd a harmadik.
–Nézzétek már meg, mi lehet benne, - mert õ nem bontotta ki az úton. Persze hogy megtaláltuk a saját csizmánkat, benne szaloncukor volt, gondolom, a vonaton rakta bele. Velünk együtt csodálkozott és mondta, hogy látjátok, mondtam én, hogy a jókat szeretik és megajándékozzák az angyalkák.

Úgy tudott mesélni, mint senki más. Én akkor nyolc éves lehettem, és már mindent tudtam, de akkor jó volt újra hinni, hogy az angyalkák is szeretnek, mert jó vagyok.

Másnap összegyűjtöttük a szomszéd gyerekeket, édesapám szánkó elé fogta a Rigót és a Huszárt – így hívták a lovainkat-, és ki a határba. Édesapám be-bevette a kanyarokat, bizony aki nem kapaszkodott az lepottyant, bele a nagy hóba. Volt móka, kacagás, sikongás. Mikor hazamentünk kishúgom észrevette, hogy a Jézuska karácsonyfát tett a góréba. Édesapám bevitte és a gerendára kötözte a pár arasznyi kis fenyőt. Édesanyám feldíszítette. A petróleumlámpa fényénél csodálatos árnyéka és játéka volt. Elkezdtük énekelni:

„A karácsonyfa, jaj de pompás fa,
nincs árnyéka, csak játéka, jaj de pompás fa!”

Sok szép ehhez hasonló boldog karácsonyunk volt. Jó volt ott gyereknek lenni, ahol ilyen szeretet kaptunk jóságos szüleinktől. Már csak a három kicsi van, - mindannyian túl a hatvanon. Születési sorrendben, először édesapám, majd édesanyám azután a bátyám, majd a nagyobbik nőverem mentek el az angyalkákhoz. Biztosan örülnek fentről is, amikor lenéznek az ég ablakán, láthatják.
Nem hiába volt a jóra szépre, igazra való nevelés. Máig megtennénk mindent és meg is teszünk a húgommal és a nővéremmel. Csak a karácsonyok már mások.

„Értsd meg az útra kelt bölcseket,
érezd újra, mi a szeretet.
Ha élne még a régi család,
reánk ragyogna a boldogság.
Jöjj el Karácsony, szívet melengetni,
családi melegre még emlékezni.
A szeretet halhatatlan,
Régi ünnep, régi dallam,
Írásaimban családom,
Jóságukat mindig áldom.”

Kónya Sándorné Balatonkiliti, 2007. Karácsonya

2015. november 26., csütörtök

Falun / Folytatáshoz kattints a posztra

A cifraszűr / Folytatáshoz kattints a posztra

Diszitőelemek, Nagykunság

"A színritmus a bihari szűrőkön kevéssé fejlett, ami annál feltűnőbb, mert a közeli Nagykúnság cifraszűrein jut legtökéletesebben kifejezésre."

cifraszűr

a rátéttel, hímzéssel díszített → szűrnek a 19. sz.-ban kialakult elnevezése. Úgy látszik, hogy a múlt században kivirágzott szűrhímzésnek a 18. sz. végétől kezdve – anyagi okokból – tilalmazott, akkor már bizonyos fokú kedveltségnek örvendett, piros vagy kék szegéssel, → cigulával díszített szűrök az előzményei. A szűrruháknak ennél korábbi, az általunk ismert, a 19. sz.-ban kialakult cifraszűrrel nem egyező díszítettségét azonban jelzik halvány nyomok. Így 17–18. sz.-i limitációk posztózott ujjú és posztózott gallérú szűröket, darócokat sorolnak fel, s e posztózás más színű posztószegést, de mintás rátétcsíkokat is jelenthetett. Mintázott szegélyű szűrről van is bakonyi (18. sz.-i) adat, s az általunk ismert 19. sz.-i bakonyi szűrök mintás szegélyei igen régies jellegűek. E rátét megelőzni látszik a 19. sz.-i cifraszűrt. Ugyancsak a szűr 19. sz.-inál korábbi – varrással való – díszítettségére utal a Magy. Nyelvtörténeti Szótár egy 18. sz.-i erdélyi – sajnos, idő- és helymegjelölés nélküli – adata, amely „varrott szűr”-t említ. – Különös, hogy a szűrszabók nem a szűrruhák általános divatjakor – tehát a 17–18. sz.-ban, sőt korábbi századokban – szerveződtek céhbe, hanem csak a múlt század dereka, második fele körül, amikor a szűrruhák száma erősen fogyott, de e fogyást a cifraszűrök kivirágzása ellensúlyozta. A színes szegéssel, majd színes posztócsipkével, végül hímzéssel díszített szűröket először a Dunántúlon tiltották, tehát itt virágozhattak ki legkorábban. Veszprémben 1825–30 körül volt a cifraszűr fénykora, míg Debrecenben 1825-ben még csak a szegett szűrt tilalmazták, a hímzett szűrök tilalma ennél jóval későbben, még 1870-ben is érvényes volt Debrecenben. – A szűrhímzés eredetét Györffy István a szűcshímzésben látta. Mint ez, úgy a szűrhímzés is férfimunka volt. Bár néhol, pl. Debrecenben a múlt század második felében a rendeléseket nem győző szűrszabók betanított nőkkel hímeztettek. A cifraszűr – területenként nem mindig azonos időre eső – fénykorában a szűrnek a következő darabjait díszítették, hímezték: a színes szegések mentét, a gallért, a szűr elejét, az ujjak betoldása alatti oldal-aszaj-pálha-részt és a feleresztésnek nevezett felhasítások körét. Ezeken kívül a cifraszűrhöz még a következő díszítőelemek tartoztak: a → vóc, a belőle alakult posztó csipke, a csipkéket lefogó sodrás és a csipkék és feleresztések végén levő bojt, majd a bojt divatjának múltával a színes gyapjúhulladékból horgolt → galambkosarak vagy a vastag pamutzsinórból gombkötő kötötte komlórózsák. A szűr elöl nem ért össze. Díszes, szíjgyártó készítette csatos szíjjal – amely néha sallangos is volt – vagy gombkötő díszítette összeakasztóval fogták elöl össze. Ez utóbbihoz átvetőnek vagy → hátravetőnek hívott, cifra és több ágú zsinór tartozott. A szűrgallér két alsó sarkának a →csücskő nevű kis korong volt a dísze. – A díszítés-hímzés alapján a következő vidékek szerint különülnek el a cifraszűrök: → alföldi vagy kun cifraszűr; a →dunántúli cifraszűr – és ezen belül a → bakonyi cifraszűr, → somogyi cifraszűr, → bihari cifraszűr, → debreceni vagy → hajdúsági cifraszűr, → erdélyi cifraszűr, felföldi cifraszűr – ezen belül az egri, → matyó cifraszűr. Ezeken kívül átmeneti formák: a csökölyi szűr (→ csökölyi viselet), a dunántúli cifraszűr, a → felföldi szűr.

Elej és gallérvirágok, Nagyszalonta = Blumen vom Vorderteil und von Kragen, Nagyszalonta

"Ha a mai hímzéselemek ősiségét kétségbe vonjuk is, de a felfogás, fogalmazás és előadás módját a magyar etnikum ősi örökségének tartjuk. A kun és a palóc hímzéseken megnyilatkozó forma- és szinrithmus például minden valószínűség szerint keleti örökség, épp úgy, mint a nagy üres felületeknek aprólékosan kidolgozott tömör színes foltokkal való díszítése."

Applikált disz és csücskök, Nagyszalonta = Applizierte Verzierungen und Zipfel, Nagyszalonta

Aszajok, Bihar, Arad m. = Flankenfelder, Kom. Bihar, Arad

Cifraszűr. Sarkad, Bihar m. Eredetije gróf Almássy Dénes birtokában. Bagossy Sándor műhelyéből

"A mult század vége felé legkiválóbb mesterek Bagossy Sándor és Nagy József voltak. ... Ugyancsak Bagossy készített 1896-ban öt darab szép cifraszűrt gróf Almássy Dénes sarkadi uradalma számára, mely szűrök egyrésze az uradalomban ma is meg van és a pásztorok csak ünnepélyes alkalomkor használják."

Fenekes ujjú palóc csuha. 1/2o-ad nagyság. Mátra vidék

"... a palóc csuha, mely szabásában az alföldivel egyezik, de gallérja nagyobb mint az alföldi, ellenben kisebb, mint a dunántúli kanász-szűré. Hosszúsága, bősége is a kettő között áll. Ujja gyakran befenekelt. Szabásában, formájában majdnem teljesen megegyezik a Somogy megyében Csököly-Nagyatád-Csurgó vidékén használatos szűrrel. A palócság Heves-Gömör-Nógrád megyékben a szűrt csuhának nevezi. ... ezek átmenetnek tekinthetők az alföldi és dunántúli szűrök között. Ujjai gyakran fenekesek. Gallérja meglehetősen nagy."

Nagykún férfiak, Kisujszállás, Kumanische Männer

"A körülkoszorús szűrt Kisujszálláson, Túrkevén, Kenderesen, Tiszaszentimrén, Tiszaszőllősön, Nádudvaron, Tiszafüreden, Poroszlón, Tiszadobon továbbá Szemere, Szentistván felé viselték, egyszóval a Középtisza mentén