Szalafő egészen csodálatos hely, amit fel kell keresned.
Szalafő egy aprócska, még kétszáz főt sem számláló falucska Vas megyében, az Őrségben, ahol a lakók mindmáig őrzik nemcsak a honfoglalás kori településszerkezetet, így láthatod, hogy milyen volt akkoriban egy falu. A közelben folyó Zaláról elnevezett településen a népi építészet számos csodájával találkozhatsz, megismerkedhetsz néhány kézműves finomsággal, sőt, a falu környékén az érintetlen természetben túrázhatsz. Ismerd meg Szalafő néhány nevezetességét!
A falu az Őrségben jellegzetes módon halmokra, azaz szerekre épült. Szalafő hét részét ezek alapján olyan hagyományos nevekkel különböztetik meg, mint a Pityerszer, a Papszer, a Gyöngyösszer vagy az Alsó- és Felsőszer.
Szalafő Pityerszer nevű részén található a falu skanzenje, ahol a házak máig eredeti helyükön vannak. A nevezetes épületek között található a Boronaház, a Csordás-ház, az emeletes kástu - kamra -, sőt, egy hagyományos tókát is megnézhetnek a turisták. Ez a régi parasztházak egy jellegzetes tartozéka: egy agyagos talajba ásott, vízzel teli gödör, amelyből az állatokat itatták.
A skanzenben számos 19. századi tárgyat láthatsz eredeti állapotában kiállítva, melyek javát az egykori tulajdonosoktól szerezték be. Az egyes épületeket nagy gonddal, funkciójuk szerint rendezték be, így hiteles képet adnak az akkori falusi életmódról.
Szalafőn a házak körül számos állat előfordul, sokuk hagyományos, magyar fajta. A faluban bioállattartás is zajlik, melynek kecskék, tehenek, disznók, baromfik és más állatok is részei.
A Jakosa Porta Szalafő egyik legvonzóbb nevezetessége a gasztroturisták számára, ugyanis Jakosa Henrik és felesége, Aranka itt készítik házi présük segítségével a már-már orvosság hírében álló, kézműves tökmagolajukat.
A tökmagolaj és a csodálatos tökök mellett Szalafőn kiváló minőségű házi pálinkát és kézműves tejtermékeket is beszerezhetsz.
A nyüzsgő nagyvárosban szinte elképzelni is nehéz, hogy az országhatáron belül mennyi aprócska falu és község áll már most elhagyatottan, és mennyi az, mely hasonló sorsra vár - legalábbis a szakértők szerint, akik azt jósolják, a nem is olyan távoli jövőben több száz magyarországi aprófalu halhat ki teljesen.
Korábban olvasóink körében is komoly érdeklődésre tett szert a Bakonyban található, elhagyott faluról, Zsörkről szóló írásunk, melynek apropóján számos ötletet vetettek fel, miként lehetne megmenteni a hasonló településeket.
Véleményük szerint például nagyobb figyelmet kellene fordítania a kormánynak is arra, hogy a hasonló helyeken való letelepedést támogassa, akár a fiatalok, akár a gazdálkodni vágyók számára - bár a vidékfejlesztési program támogatja a hátrányos helyzetbe került településeket, sokak szerint ez még mindig nem elég. Azt, hogy egy település újjáélesztése igenis sikeres lehet, Gyűrűfű példázza a legjobban, amely a semmiből vált főnixmadárrá, hogy ökofaluként szolgálhassa a közösséget.
Nagyecséren vett birtokot 10 évvel ezelőtt Tóth Rudolf, de akkor már egy lélek sem lakta a települést. A faluban az övén kívül az összes ház üres, de ez nem keseríti el a férfit, elmondása szerint még élvezi is a csendet. Önfenntartó gazdálkodásából tartja el magát Rudolf.
Áll Somoskő fölött egy vár, amely időkapszulaként magasodik a Medves egyik vulkanikus kúpján. A Salgótarjánhoz tartozó településrész érdekessége, hogy kettészeli a magyar-szlovák határ: Somoskő még Magyarországon, ám vára már Szlovákiában van. Szerencsére a schengeni egyezmény életbe lépése óta a vár magyar oldalról is szabadon látogatható.
Az 526 méter magas vulkáni csúcson épült somoskői várhoz Magyarországról sétálhatunk fel, de a formás, bár nem túl terebélyes erődítmény bejárata már szlovák területen fekszik. Mielőtt felkaptatnánk a rövid, meredek emelkedőn a várhoz, érdemes szétnézni a magyar oldalon, a vár tövében ugyanis más látványosságokra is bukkanhatunk.
Petőfi is járt itt
Itt van például a Petőfi-kunyhó, amely a költő 1845. június 12-én tett somoskői látogatásának állít emléket. A legenda szerint Petőfi ebben a kis házikóban szállt meg egy éjszakára. A kunyhó közelében famakett-kiállítás nyílt a környékbeli várakról, itta somoskői mellett a füleki és a salgói vár kicsinyített mását is megnézhetjük. A Petőfi-emlékparkban pedig az aradi vértanúk emlékhelyét láthatjuk. A tizenhárom aradi vértanú domborműves portréja előtt gróf Batthyány Lajos mártír miniszterelnök bronz mellszobra áll.
A közel négyszög alakú, egykor három körbástyával és barbakánnal ellátott belsőtornyos vár különlegességét nem csupán fekvése, de kalandos története is adja.Ma az egyik kerek torony rekonstruálva, a másik romjaiban látható.Építésének kezdetéről keveset tudunk.
Egy helyi monda szerint a muhi csatát követően a tatárok elől menekülő IV. Béla király a vidéket járva ígéretet tett az itt lakóknak, ha elmúlik a tatár veszedelem, várat emeltet a magaslaton. Akár így történt, akár nem, évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Kacsics nemzetség a 13. század végén végül felépítse az erődítményt, amely 1310 körül Csák Máté, 1321 után a király birtokába került.
Egy másik költő itt lett szerelmes
Első írásos említésekor (1323, Sumusu) Károly Róbert Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta. A 15. század közepétől az Országh, majd a Losonczy család birtokolta. A törökök 1576-ban Ali bég vezetésével elfoglalták, deSomoskő nem sokáig maradt török felügyelet alatt,mert 1593-ban a királyi csapatok visszafoglalták. A vár felmentésére induló seregben ott volt Balassi Bálint is, akit nem csak a hazaszeretet fűtött a harcra.
Az ifjonti fellángolások és könnyű kalandok után 1578-ban itt ismerte meg a „halhatatlan kedvest”, Losonczy Annát, aki ekkor ugyan még Ungnád Kristóf egri várkapitány, majd horvát bán felesége volt, de ez sem a lánglelkű költőt, sem a szerelemre éhes szépasszonyt nem igazán zavarta. Szerelmüknek köszönhetjük a magyar reneszánsz költészet legszebb szerelmes költeményeit: a Júlia- és az Anna-verseket.
A 16. század első felében megerősítették a várat, ekkor épültek a hatalmas ágyútornyok. A 17. század elején Forgách Zsigmond lett Somoskő ura. 1703-ban a kurucok elfoglalták, a Rákóczi-szabadságharcban jelentős szerepet nem kapott, 1711-ben a császári csapatok felgyújtották. Ettől kezdve katonai szerepe már nem volt, romként tartották számon.
Az angol beteg
A nógrádi település és várromja 1920-ban került ismét a történelem reflektorfényébe, amikor a trianoni békeszerződés a zömében magyarlakta Somoskőt és Somoskőújfalut Csehszlovákiának ítélte. És a legenda szerintitt jön a képbe egy fatális véletlen, valamint egy lokálpatrióta fül-orr-gégész professzor,Dr. Krepuska Géza, akinek több mint kétezer holdas birtoka és bazaltbányái voltak Somoskő, illetve Somoskőújfalu határában. Trianon után meg majdnem semmije, mert ezek a területek 1920. június 4-től egy másik országhoz tartoztak.
A véletlen a magyar-csehszlovák határrendező bizottság egyik angol tisztjének képében jelentkezett, aki Budapesten súlyosan megbetegedett. Magyarország akkori legjobb fül-orr-gégésze, Dr. Krepuska Géza operálta meg a tisztet, aki tökéletesen felépült állítólag gyógyíthatatlan betegségéből. Ezek után nem tudta megtagadni a professzor kérését, a bizottság többi tisztjével együtt kivonult Somoskőre, szemrevételezni a helyzetet.
Hosszas diplomáciai tárgyalások következtek, majd – hogy, hogy nem – a magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság 1922. június 22-én hozott döntése alapján 1923. április 23-án Genfbena Népszövetség Tanácsa visszacsatolta Magyarországhoz az érintett két településtés a környékbeli bányákat. A tényleges birtokbevétel 1924. február 15-én történt meg, ezért ezt a napot a helyiek minden évben a Hazatérés Napjaként ünneplik meg.
A vár viszont maradt a határ túloldalán. Így állt elő az a faramuci helyzet, hogy egy magyar falunak (cseh)szlovák vára lett. Az első bécsi döntés után rövid időre a várrom ismét Somoskőhöz tartozott, de a II. világháborút követően, 1947-ben megint a csehszlovák határon túlra került. Innentől kezdve 1999-ig, ha valaki meg szerette volna látogatni a várat Somoskő felől, az csak útlevéllel a kezében tehette meg a legközelebbi határátkelőnél, a faluból egy 20 kilométeres kerülővel.
1999-ben, a visszatérés 75. évfordulóján megnyitották a határátkelőt a somoskői várnál: ekkortól kerülni már nem kellett, de az útlevél maradt. 2007-től viszont,a schengeni egyezmény életbe lépése óta már útlevél nélkül, szabadon látogathatóa vár Magyarországról.
Aki felkapaszkodik ide, gyönyörű kilátással gazdagodik. Még napfényes, tiszta idő sem szükséges, hogy elakadjon a lélegzetünk a körpanorámás élménytől. Dél felé Eresztvény és Salgóbánya településére, valamint a salgói várra, délkeletre a Medves-fennsíkra láthatunk, délnyugatra Somoskőújfalu házai sorakoznak a lábunk előtt, északi irányban a Sátoros- és Cseres-hegység vonulatai uralják a horizontot.
Bazaltömlés és dedikált sportcipők
A vár északi, szlovák oldalán egy geológiai ritkaságot, bazaltömlést találunk. Kis ösvény vezet le hozzá. Az egykori vulkán belsejéből kiömlő láva itt íves, öt-hatélű bazaltoszlopokból álló zuhataggá dermedt. Elég pazar látványt nyújt, érdemes beiktatni a várnéző programba. A vidék egyébként mind a szlovák, mind a magyar oldalon számos remek túrautat kínál, és csak a kíváncsiságunk szabhat határt annak, hogy bebarangoljuk a környék szebbnél szebb erdőségeit.
Jó kiegészítése lehet a somoskői várlátogatásnak az erődítmény közelében lévő hangulatos vadaspark vagy a különleges sportcipőket felvonultató kiállítás megtekintése. Ez utóbbi a Salgótarjáni Ugrógála cipőmúzeumában, a Bazalt Panzió egyik termében kapott helyet. A múzeum tíz éve nyitotta meg kapuit. Olyanvilághírű sportolók dedikált lábbelijeit gyűjtötték itt össze,mint Javier Sotomayor magasugró-világcsúcstartó, Jelena Iszinbajeva kétszeres olimpiai és hétszeres világbajnok rúdugróistennő vagy Szergej Bubka rúdugrólegenda. Idén augusztustól Usain Bolt, a jamaicai futófenomén cipőjével gazdagodott a tárlat.
Angyal Jánosnak, a múzeum tulajdonosának – aki egykor maga is élvonalbeli magasugró volt – minden pár kiállított cipőről van egy vagy több érdekes sztorija, hiszen a Salgótarjáni Ugrógálák szervezőjeként a legtöbb sportolóval személyesen találkozott. Olyan élvezetesen mesél, hogy a cipők és tulajdonosaik története szinte filmként pereg a szemünk előtt. Vigyázat! A somoskői cipőmúzeumban gyorsan száll az idő. Mi is csak fél órára ugrottunk be, de másfél óráig maradtunk.
Hasznos információk
Nyitva tartás: minden nap 7:00 – 19:00
Belépőjegy: felnőtt 480 Ft; 1,50 euró; gyermek (6–15 éves korig) 160 Ft; 0,50 euró
Megközelítés: Salgótarján felől a 21-es úton, majd Somoskőújfalunál jobbra kanyarodunk Somoskő felé. A falun belül táblák jelzik a várhoz vezető utat. A vár alatti parkolóban ingyenes a parkolás.
A pörbölyi autóbusz-baleset (a köznyelvben pörbölyi tragédia) egy 1993.február 12-én történt súlyos baleset volt, amikor a pörbölyi általános iskolásokat Bátaszékre szállító iskolabusz a nyékipusztai vasúti átjárónál a nem működő fénysorompó mellett ráhajtott a vasúti sínekre. A járműbe nagy sebességgel belerohant az épp késésben lévő, gyorsan haladó vonat. A szerencsétlenség során az autóbuszban 12 ember vesztette életét, köztük 11 gyermek, valamint az autóbusz vezetője, további 18-an megsérültek.
A Tolna megyei Pörböly egy pár száz lelkes falu, a baleset idején kb. 600 lakost számlált, általános iskola nélkül. Így a helybéli gyermekek minden nap ingáztak a közeli Bátaszékre, a Kanizsai Dorottya Általános Iskolába, ahová a Gemenc Volán iskolabusza szállította őket. A tragédia napján, 1993. február 12-én ezt a feladatot a szekszárdi üzemegység BSF-157 rendszámú Ikarus 266 típusú autóbusza teljesítette. Akkor már több napja országos influenza tombolt Magyarországon. Így aznap a megszokott mintegy 60 fő helyett csak kevesebb, 29 gyermekkel indult el a jármű a ködös reggelen, 7:10-kor. A falut elhagyva nyugati irányban haladt az 55-ös főúton, és a nyékipusztai elágazásnál lefordult a főútról, hogy felvegye az ottani tanyasi gyereket. Az alsónyéki vasúti átjáróban az AS 926-os számú fénysorompó immáron két hete nem működött, mivel ismeretlen tettesek január 29-én kilopták belőle az akkumulátorokat. Tartalékakkumulátorok híján a szakemberek a szabályzat szerint kikapcsolták a berendezést.
Az 55-ös úttal párhuzamos Bátaszék–Baja–Kiskunhalas-vasútvonalon (154-es számú vonal) eközben a Kiskunhalas felől érkező 7817-es számú, az MDmot 3016-os pályaszámú motorkocsiból és mellékkocsijaiból kiállított személyvonat késésben volt, ezért a mozdonyvezető közel a legmagasabb megengedett sebességgel, 78 km/órával haladt a célja felé. A vidéket nem túl sűrű köd ülte meg, de a látótávolság azért kielégítő volt. A 154-es számú vonalon közlekedő mozdonyvezetőket és vonatvezetőket írásban figyelmeztette a MÁV, hogy a hibás fénysorompó miatt azon az útátjárón csak 15 km/h sebességgel haladhatnak át. Kiskunhalason a mozdonyvezető kapta meg mind a mozdonyvezetői, mind a vonatvezetői írásbeli rendelkezést. A vonatvezető ismertette ennek tartalmát a mozdonyvezetővel, aki azt nyugtázta. A vonatvezető azonban az írásbeli rendelkezés átvételét nem követelte meg a mozdonyvezetőtől, valamint a számát se vezette fel a menetlevélre. Mindezen hiányosság ellenére a szerelvény elindult Kiskunhalas állomásról. Bajától vontatási vonatkísérő is szolgálatot teljesített a mozdonyvezető mellett. A mozdonyvezető nem közölte vele a kapott írásbeli rendelkezés tartalmát a meghibásodott biztosítóberendezésről.
A fénysorompóhoz közeledve a mozdonyvezető kitűzött különleges útátjáró-jelzőhöz közeledve kürtjelzéstadott, de a motorvonat sebességét nem csökkentette, így az továbbra is 78 km/h-val haladt a megengedett 15 km/h helyett. A mozdonyvezető és a vontatási vonatkísérő is látta a Gemenc Volán iskolabuszát, amint az velük megegyező irányban haladt Bátaszékfelé. Amint az autóbusz irányjelzést adott bal felé, majd megkezdte a fordulást, a mozdonyvezető ismét kürtjelet adott, de nem fékezett.
Az egykori elmondások alapján a buszvezető megállt és körülnézett az átjáróban, annak ellenére, hogy ismerte a menetrendet és úgy vélhette, hogy a vonat már elhaladt. A közeledő szerelvényt azonban nem észlelte, így gázt adott.Ahogy a jármű ráhajtott a sínekre, pontosan a busz közepén telibe találta a 78 km/h-val haladó szerelvény. Az ütközés 7:16 perckor történt. A mozdonyvezető bevallása szerint a teljes fékezés mellett is mintegy 150 méteren át tolta maga előtt a motorvonat a buszt, mielőtt megállt volna. A nagy erejű ütközéstől az autóbusz kettétört. A nagy csattanást meghallva a falubeliek szinte percek alatt a helyszínen termettek és megkezdték a mentést. 11 gyermek és az autóbusz vezetője életét vesztette, a vonaton nem történt személyi sérülés, viszont a motorkocsi súlyosan, 10 millió forint értékben károsodott.
A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a vonat, valamint az autóbusz is megfelelő műszaki állapotban volt, valamint a mozdonyvezető és a vontatási vonatkísérő is rendelkezett a feladatuk ellátásához szükséges engedélyekkel.
A bíróság - a kórházban elhunyt Sz. János autóbuszvezető felelősségének rögzítése mellett - bűnösnek mondta ki a mozdony vezetőjét. Őt a Tolna Megyei Bíróság két évi börtönbüntetésre ítélte, mivel az előírt 15 km/h helyett 78 km/h-val haladt. Az ügyész azonban súlyosbítást kért, így az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az ítéletet 3 évre növelte az eljárás keretében. A mozdonyvezető a büntetését letöltötte. A HVG kimutatása szerint egészen addig még soha nem volt példa arra, hogy vasúti átjáróban közúti járművel történő ütközést követően hibázó mozdonyvezetőt letöltendő szabadságvesztéssel sújtsanak.
A tragédia hatására országos adakozás indult meg, Magyarország lakossága 18 millió forintot adott össze a tragédia áldozatainak és családtagjainak, amelyet egy erre létrehozott alapítvány kezelt és osztott el. A halottaknak egységes sírokat, valamint emlékművet is készítettek a tragédia színhelyén. Az uniformizálás azonban az utólagos értékelések szerint súlyos hiba volt, ugyanis emiatt az áldozatok hozzátartozói nem érezték teljesen maguknak a sírokat. Emiatt sok nyughelyet teljesen feldíszítettek, mécsesek, gyertyák tömegét helyezve rájuk. Így akarták azt láttatni, hogy az ő elvesztettjük több volt a másiknál.
A baleset hatására Pörbölyön önálló általános iskolát alapítottak, hogy ez soha többé ne ismétlődhessen meg.
Mivel országos megdöbbenést váltott ki a tragédia, ezért az állam is lépett. A baleset után egy miniszteri rendeletben kötelezték az államvasutakat a hibás biztosítóberendezések megjavítására, illetve elkezdték lecserélni azok akkumulátorait egyedire, hogy a jövőben a tolvajoknak ne érje meg azokat ellopni. A vezérlőegységeket biztonságosabb helyekre telepítették, valamint korszerűsítették az optikát is.
2003-ban, a tragédia 10 éves évfordulóján Rózsa Pál zenéjére Budapesten bemutatták Lelkes István művét, a Pörbölyi Requiemet. A szerzőt 1993-ban nagyon megrázta a tragédia, mivel hasonló korú gyermekei voltak, ezután döntött úgy, hogy megírja a művet. A zenemű az Op. 223. számot kapta, az ősbemutató után az akkori Bartók Rádióban többször lejátszották.
Hédl Sándor feltaláló a tragédia hatására külön készüléket szerkesztett, amely a közutak aszfaltburkolatába építve mágneses alapon működve füttyel figyelmezteti a közúton közlekedőket, ha átjáróhoz közelednek. 2007 végére a Dunántúl összes vasúti átjáróját ellátták ezzel a berendezéssel, utolsóként pont a pörbölyit.
2009. május 18-án ugyanebben a vasúti átjáróban szintén vonat gázolt halálra egy 14 éves fiút, aki a helyszínen életét vesztette.