Jézuska pogácsája / Folytatáshoz kattints a posztra

Egy történetet szeretnék elmesélni, ami Jóska bátyámmal történt meg gyerek korában.
Nagy szüleim, mint a Rákóczi utca legtöbb lakója a háború előtti és utáni években szegény emberek voltak. Nagyapámnak minden egyes betévõ falatért meg kellett küzdeni, hogy a hat gyereknek ne kelljen nélkülöznie.
Bátyám- öt-hat éves lehetett, amikor arra kérte nagyanyámat, hogy süssön pogácsát. A MAMA azonnal nem tudta teljesíteni a kívánságot, mert éppen mással volt elfoglalva és otthon sem volt minden szükséges anyag a pogácsa készítéshez. Fiának ezt nem mondhatta meg, mert a gyerekek nem tudhatták, hogy a család nélkülöz, ezért ezt mondta: „ Kérjél kisfiam a Jézuskától”- erre bátyám bement a szobába és a falon függõ, Máriát és kis Jézust ábrázoló képhez lépve, letérdelt , imára kulcsolta kezét és kérte Jézuskát, hogy adjon neki pogácsát.
Nagyanyám mosolygott, amint meglátta fiát, a Szent-kép előtt térdelni. 
-Sokáig kell a Jézuskát kérlelni, és akkor kapsz Tőle pogácsát -biztatta a mama. Ezalatt bátyám nővére – édesanyám- elszaladt a boltba egy zacskó lisztért és azonnal nekiláttak a pogácsasütésnek. Amint elkészült, bátyámat kihívták a szobából és megkérték, hogy hozzon be a „sparheltre” néhány darab összevágott fát.
Jóska a fát behozta, a mama mondta neki, hogy még egy kicsit imádkozzon Jézuskához, hátha kap tőle pogácsát, Bátyám visszament a szobába és egy tányér pogácsával jött ki arcán a boldogság sugaraival és örömmel újságolta – „ Anyám idenézzen, nem hiába imádkoztam, kaptam a Jézuskától pogácsát”!

Az egész életünk így telt. Asztalunkon sokszor volt pogácsa, több-kevesebb, mikor hogyan. Jézuska mindig segített bennünket, természetesen nem úgy, hogy odatette elénk, hanem úgy, hogy a fülünkbe súgta,-„ha megdolgoztok a pogácsáért, el is vehetitek az asztalról.”
Én magamban a krumplis pogácsát elneveztem „Jóska bátyám pogácsájának” amit soha eddig nem mondtam meg neki, de lehet, hogy anélkül is tudja. Akinek Jézuska pogácsát adott, talán még ezt is tudhatja.

DK.