Ikarus 556 emeletes busz Pécsett

A GA 81-17 forgalmi rendszámú Ikarus 556-osból átépített, legelső magyar emeletes busz, a 12. sz. AKÖV-nek üzemeltetésében Pécsett 1969-ben, vagy 1970-ben. Amatőr felvétel a családi archívumból.

Volt egyszer egy pécsi villamos.... / Folytatás a posztban

 A város egy igazi vidéki kisváros életét éli. Az 1950-es években járunk. Ekkor a buszjáratok zöme még a Széchenyi térről indult és járt még a villamos is.
A film "főszereplője" a pécsi villamos, mivel itt a belvároson keresztül halad át, mind a három járata, de a film célja mégsem a villamos történetének bemutatása. És mégis, a fényképek azt az időszakot idézik fel amikor még a belvárosban csilingelt a villamos. A felvételek többsége még egy soha nem publikált fénykép gyűjteményből származnak (pár más forrásból származó képpel kiegészítve). Kellemes nosztalgiázást.

Ez is WARTBURG / Folytatás a posztban

A Komlói vasút építési engedélye 1896-ból / Folytatás a posztban

MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA. 1896. 227 
33. 
A kereskedelemügyi m. kir. minister. — 1896. évi 367. szám. 
A bakócza-felső-mindszent—komlói helyi érdekű gőzmozdonyú vasútra vonatkozó engedélyokirat.

A Bakócza - Felső - Mindszenttől—Komlóig vezetendő helyi érdekű gőzmozdonyú vasutat a m. kir. ministerium — az 1880 :
XXXI. t.-cz. 1. §-a, illetve az 1888 : IV. t.-cz. alapján, és Ő cs. és apostoli királyi Felségének Bécsben 1895. évi deczember hó 28-án kelt legfelsőbb elhatározása folytán — a következő feltételek alatt engedélyezi, u. m. :
1. §.
Ezen »engedélyokirat« erejénél fogva Engel Adolf és fiai pécsi czég engedélyt kap és kötelezettséget vállal arra, hogy a m. kir. államvasutak új-dombóvár—szentlőrinczi vonalának Bakócza-Felső-Mindszent megálló-helyétől Komlóig vezetendő helyi érdekű gőzmozdonyú vasutat az alábbi feltételek alatt megépítse, és azt a jelen engedélyokirat hatályának tartama alatt szakadatlanul üzletben tartsa.
2. §.
A nevezett engedélyes részére a jelen engedélyokirat értelmében biztosittatnak mindazon jogok és kedvezmények, melyeket az 1880. évi XXXI. t.-cz., és az annak kiegészítéséről és módosításáról szóló 1S88. évi IV. t.-cz. a helyi érdekű vasutakra nézve megszabnak ; viszont engedélyes a most idézett törvényczikkek azon határozatainak, melyek reá, mint engedélyesre, kötelezettségeket rónak, magát feltétlenül aláveti.
Az engedélyes továbbá szorosan alkalmazkodni köteles :
a) a jelen engedélyokirat határozataihoz;
h) a közmunka- és közlekedésügyi ministerium által 1868. évi április hó 20-án 4973. sz. a. — az országgyűlés jóváhagyásával — kibocsátott ideiglenes vasutengedélyezési szabályhoz, valamint az 1887. évi XXIV. t.-cz. értelmében, illetve az 1878. évi XX. t.ez. által beczikkelyezett vám- és kereskedelmi szövetség VIII. czikkében elfogadott vasúti üzletrendtartáshoz annyiban, amennyiben ezek — a jelen engedélyokiratban megállapítótt egyes határozatok, és a helyi érdekű vasutak forgalmi szolgálatára vonatkozó, a közmunka- és közlekedésügyi ministerium által 1883. évi augusztus hó 1-én kiadott szabályok alapelvei folytán — változást nem szenvedtek;
c) a vasúti árúfuvarozás tárgyában 1890. évi október hó 14-én létrejött, s az 1892. évi XXV. törvényczikkel beiktatott egyezmény, és az 1892. évi deczember hó 10-én 83 249. szám alatt kibocsátott vasúti üzletszabályzat határozmányaihoz ; és végre
d) minden egyéb már érvényben álló vagy később alkotandó törvényekhez, szabályokhoz, utasításokhoz és rendeletekhez.
3. §.
A pálya építésére és az üzlet berendezésére nézve a kereskedelemügyi m. kir. minister által egyidejűleg kiadott, és a jelen engedélyokirat kiegészitö részét képező épitési feltételek irányadók, fentartatván nevezett minister részére a jog, hogy ezen épitési feltételektől egyes kivételes esetekben eltéréseket engedélyezhessen.
Az engedélyes köteles a fennálló szabályok szerint elkészített építési terveket (hossz-szelvény és helyzetrajz) a jelen engedélyokirat keltétől számítandó három hónap alatt, a többi részletterveket pedig oly időben terjeszteni fel két példányban a kereskedelemügyi m. kir. minister elé, hogy azok — a kivitelre alább megállapított határidőre való tekintettel — a minister által a kellő időre megvizsgálhatók és jóváhagyhatok legyenek.
A késedelem következményei egyedül az engedélyest terhelik.
A kereskedelemügyi m. kir. minister — a jelen engedélyokiratban, az ennek kiegészítő részét képező építési feltételekben, vagy az engedélyezési tárgyalásról 1895. évi június hó 19-én fölvett jegyzőkönyvben foglalt határozatokra, úgyszintén az üzlet biztonságának követelményeire való tekintettel — az előterjesztett terveket átvizsgáltatja, és a mennyiben az érintett szempontokból
1 észre vétel fel nem merülne, a terveket jóváhagyja, és ha egyéb törvényes rendelkezéseknek is elég tétetett, az építési engedélyt — harmadik személyeknek az 1881. évi XLI. t.-cz. szerinti jogaiknak érintetlenül hagyása mellett — megadja.
Az engedélyes — minden kárpótlási vagy egyéb igény kizárásával —• köteles a kereskedelemügyi m. kir. minister által a pálya építése közben, vagy bármikor azután is a fentérintett tekintetekből s alapon kivánt, és bár az előzetesen jóváhagyott tervektől eltérő módosításokat és kiegészítéseket is foganatosítani.
Ellenben az engedélyes czég az általa a kereskedelemügyi m. kir.
minister részéről már jóváhagyott terveknek bármily tekintetből kivánt megváltoztatásához a nevezett minister engedélyét mindenkor előzetesen kieszközölni tatozik.
A pálya épitését engedélyes az engedélyokirat keltétől számitott egy -év alatt befejezni, és a pályát a közforgalomnak átadni tartozik.
5. §.
Ezen pálya kiépitésére és üzlete czéljaira az 1881. évi XLI. t.-cz. szerinti kisajátitási jog ezennel engedélyeztetik.
6. §.
A Bakócza-Felső-Mindszent megállóhelyhez való csatlakozás, és az ennek folytán szükséges új épitkezések és átalakítások eszközlése, valamint a csatlakozási állomások közös használata iránt engedélyes a m. kir. államvasutak igazgatóságával — a kereskedelemügyi m. kir. minister előző jóváhagyásának fentartartása mellett — egyezségre lépni köteles.
A csatlakozás, illetve közös használatra való berendezés folytán a csatlakozási közös állomáson szükségessé váló új épitkezések és átalakitások költségeit engedélyes az új épitési tőkéből fedezni tartozik.
Más pályákkal csatlakozási szerződéseket, nemkülönben az állomások vagy egyes csatlakozó vonalrészek közös vagy együttes (peage-jog) használatára vonatkozó szerződéseket engedélyes csakis a kereskedelemügyi m. kir. ministertől előzetesen kieszközölt engedély alapján köthet ; viszont azonban köteles engedélyes más pályákkal ilynemű szerződésekre lépni, ha azoknak az engedélyes vasutjához való csatlakozása, illetve a csatlakozási állomások vagy vonalrészek közös vagy együttes (peage-jog) használata akár engedélyokiratilag, akár a kereskedelemügyi m. kir. minister külön engedélyével biztosíttatott.
A mennyiben pedig úgy ezekre nézve, mint a kocsikölcsönzés és minden ezekért járó kárpótlás tárgyában az illető vasúti vállalatok között egyezmény létre nem jöhetne, az e részben megkötendő egyezmény feltételeit a kereskedelemügyi m. kir. minister fogja az érdekelt felekre nézve kötelezöleg megállapitani.
7. §.
Az engedélyezett vasút megépítéséhez és üzleti megfelelő berendezéséhez szükséges tényleges tőke 880.000 forint, azaz nyolczszáznyolczvanezer forintban állapittatik meg, mely tőkéből forgalmi eszközök beszerzésére engedélyes 56.400 frt. tartozik fordítani.
Az ezen tényleges tőkének beszerzésére szükséges névleges összeget (alaptőke) a kereskedelemügyi m. kir. minister
— a pénzügyi m. kir. ministerrel egyetértőleg — állapitja meg.
Ugyancsak a tényleges tőkéből 15.000 frt. kihasítandó, és készpénzben vagy a kibocsátási árfolyamon számitott elsőbbségi részvényekben, mint tartalék, külön kezelendő.
Ezen tartaléktőke csakis a kereskedelemügyi m. kir. ministertől esetenként előzetesen kikérendő engedély alapján lesz felhasználható.
8. §.
Az engedélyes köteles a forgalmi eszközöket, síneket és egyéb az épitésnél és az üzletnél használandó anyagokat a belföldön beszerezni, mely rendelkezés alól csak a kereskedelemügyi m. kir. ministertől esetenként előzetesen kikérendő engedély alapján lehet kivételnek helye.
9. §.
A pálya műszaki felülvizsgálatát a kereskedelemügyi m. kir.
minister rendeli el.
A mennyiben az időjárási viszonyok megengedik, a pálya műszaki felülvizsgálata — az építkezések teljes befejezése és a felülvizsgálati tervek bemutatása után — engedélyes kérelmére azonnal el fog rendeltetni.
10. §.
Engedélyes köteles a jelen engedélyokirat kiadása előtt 40.000 frt, azaz negyvenezer forintnyi biztositékot készpénzben vagy óvadékképes értékpapirokban a m. kir. központi állampénztárnál letenni.
Ezen biztositék csak a pálya műszaki felülvizsgálatának eredményes befejezése után, s illetőleg a műszaki felülvizsgálat eredményének a kereskedelemügyi m. kir. minister részéről történt helybenhagyása alkalmával adatik vissza. Egyébiránt e biztositék a műszaki felülvizsgálat alkalmával megállapított hiányok teljes pótlásáig, illetve a jótállási határidők lejártáig, egészben vagy aránylagos részben visszatartható.
Ha az engedélyes a jelen engedélyokiratban a pálya kiépitését illetőleg megszabott kötelezettségeknek, különösen a 4 §-ban megállapított kiépitési határidő tekintetében nem tenne eleget, a kereskedelemügyi m. kir. ministernek önként érthetőleg jogában áll a fentebbi biztositékot akár az állam javára-lefoglalni, akár a pálya .kiépítésére felhasználni, mi által az alábbi 24. §-ban foglalt rendelkezések nem érintetnek.
H. §. Az engedélyezett pálya üzletének kezelését — az 1880. évi
XXXI. t.-cz. 8. §-ának &) pontja alapján -engedélyes a kereskedelemügyi m. kir. minister jóváhagyásával az engedély egész tartamára a m. kir. államvasutak igazgatóságára ruházván át, az e részben megkötött szerződés a jelen engedélyokirat kiegészítő részét képezi.

Baranya felszabadítása-1921 / Folytatás a posztban

A szerbek 1918 novemberében kezdték meg Dél-Magyarország megszállását: 9-én elfoglalták Újvidéket, 13-án Szabadkát, 18-án már Mohácson voltak. Jelentősen megkönnyítette dolgukat a Károlyi-kormányzat katonai leszerelési döntése, amelynek következtében a megszállók kis csoportja lényegében minimális akadály nélkül tudta elfoglalni Magyarország ezen részét. Súlyosbította a helyzetet, hogy Károlyi Mihály egy szedett-vedett delegáció élén a belgrádi katonai konvenció aláírásával önként vállalta, hogy ideiglenes demarkációs vonal húzódjék a történelmi határokon belül. Megszállás alá került jóformán egész Baranya megye.

 A szénbányászat miatt stratégiailag is kiemelt jelentőségű Pécsre a belgrádi aláírás másnapján, 14-én, csütörtökön érkeztek a szerb csapatok. A párizsi konferencia tárgyalásai alatt lassan egyértelművé vált, hogy a Délvidéket elcsatolják az országtól, a délszláv kormány azonban további területek megszerzésére törekedett. A sajtóban is arról cikkeztek, Baranyát elcsatolják Magyarországtól, bár néhány nappal később már csak annyit írtak, hogy a vármegye felét kapják meg a jugoszlávok. 1919. július 25-én jelölte ki a békekonferencia legfelsőbb tanácsa a végleges határokat, Baranya vármegye területének csak egy kisebb részét kívánták elcsatolni Magyarországtól. 1919. augusztus 19-én hivatalosan is értesítették a jugoszláv delegációt a magyar–jugoszláv határ baranyai szakaszának megvonásáról. A dokumentum a jelentős és gazdasági szempontból értékesebb baranyai területeket Pécs városával együtt Magyarországnak hagyta. Csakhogy a szerbek még ekkor sem tettek le a térség megszerzéséről.

 Időközben Pécs valóságos kommunista gyülekezőhellyé változott, a megbukott Magyarországi Tanácsköztársaság hívei – Bécs mellett – innen próbálták újjászervezni erőiket. Noha a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban üldözték a kommunistákat, Baranyában inkább a szélsőbaloldali és radikális elemeknek kedveztek, mint a konzervatívoknak és keresztényszocialistáknak. Előbbiek például szabadon gyűlésezhettek, lapokat alapíthattak és terjeszthettek, utóbbiaknak ez tiltott volt. A megszálló csapatok parancsnoksága elnézte azt is, hogy a szakszervezetek 1920 februárjában politikai gyűléseket tartottak, amelyeken olyan kijelentések hangzottak el, hogy ők „egyek az orosz proletárokkal”. Amint Mályusz Elemér fogalmazott A vörös emigráció című könyvében: „elnézte, mert ugyanezek az emigránsok jóindulatának megnyerése végett nem késtek hangoztatni, hogy egy esetleges népszavazásnál inkább a »demokratikus« Jugoszláviára, mint a »reakciós« Magyarországra adnák le szavazatukat.”

 A pécsi központúvá vált vörös emigráció 1920 augusztusának végén létrehozott egy ún. Nemzeti Tanácsot, amely önhatalmúlag saját magát nevezte ki a pécsi polgárság és munkásság, az egész helyi magyarság egyedüli képviselőjének. Törvényhatósági „választásokat” tartottak (ezen a polgárság és a munkásság tekintélyes része tiltakozásul nem vett részt), majd törvényhatósági bizottság alakult egy bizonyos Doktor Sándor vezetésével. A korábbi tisztségviselők elbocsátása után az addigi pozíciók csaknem kétszeresét töltötték fel emigránsokkal, köztük nagy számban exponált kommunistákkal. A megnövekedett bürokrácia eltartását a polgárságra kivetett óriási adókból kívánták fedezni. A bizottság Linder Bélát, Károlyi Mihály első – ittasan elmondott beszédei és az ország ütőképes haderejének lefegyverzése révén hírhedetté vált – hadügyminiszterét nevezte ki Pécs városának polgármesterévé, aki nem sokkal ezután kijelentette: mindenféle párizsi döntés ellenére nem engedi bevonulni a magyar hadsereget Pécsre és Baranyába.

 Linder és Jászi Oszkár – aki ekkoriban a Bécsi Magyar Ujságban Lenint dicsőítette – memorandumot adtak át Belgrádban, amelyben kifejtették, Magyarországot csakis katonai megszállással lehet semlegesíteni, ami Jugoszláviának is érdeke, ők viszont magukra vállalnák a „kellemetlen feladatot”, ha a szerbek által megszállva tartott területek közigazgatását kézbe kapnák. Tehát ne adják át a pécsi területet Magyarországnak, hanem hozzanak létre önálló közigazgatási kerületet. 1920. november 18–23. között tárgyalásokat folytattak Belgrádban Nikola Pašić miniszterelnök részvételével. A jugoszláv kormány Jásziékénál mérsékeltebb álláspontra helyezkedett, többek közt hadsereg szervezésébe sem mentek bele – leginkább azért, mert egy vörös sereget magukra is veszélyesnek tartottak. Átvették viszont azt a kitételt, hogy Jugoszlávia „zálogként” kezeli a területet, és csak akkor hajlandó átadni Magyarországnak, ha az betartja a párizsi béke rendelkezéseit – mivel ez egybevágott annexiós törekvéseikkel. Későbbi tárgyalásokon Linder előterjesztette önkormányzati tervezetét, amely szerint a Pécs–bajai Autonóm Terület elszakadna az anyaországtól, a magyar törvények nem terjednének ki rá, de a jugoszláv jogszabályokat átvehetné. Jászi javaslata volt, hogy a jugoszláv valutát is bevezethetnék. Linder az utódállamok és az antant képviselőinél is kilincselt 1921 első felében memorandumával, a kisantant államok követei természetesen minden Magyarország ellen irányuló akcióban partnerek voltak, az angol, francia és olasz követ azonban nem is fogadta Lindert, a nagyhatalmak kitartottak Baranya kiürítése mellett.

 A nagyhatalmak határozottan Jugoszlávia értésére adták, nem térhet ki a kiürítési parancs elől, így 1921. augusztus 18-án megkezdték a csapatkivonást. Ám még ezt megelőzően, a bécsi emigráció folyamatos, uszító propagandájának hatására augusztus 14-én Pécs főterén a „tömegek” nagygyűlésen a fegyveres ellenállás és a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság kikiáltása mellett határoztak. A sajátságos, önmagát Jugoszlávia protektorátusa és az antant védelme alá helyező, hat napon át fennállott „államalakulat” intézőbizottságának elnöke Dobrovics Péter (Petar Dobrović), egy pécsi dekoratőr-festő lett – aki háromtagú küldöttséggel máris Belgrádba indult. Linder 19-én – életében utoljára – megjelent még Pécsett, csomagolni. Egy beszédet még elmondott a városháza erkélyéről, azt hangoztatva, nem lesz kiürítés. Majd távozott, hogy élete hátralévő részét Jugoszláviában töltse. Halála után, 1962-ben díszsírhelyet kapott a jugoszláv kommunista vezetéstől.

 1921. augusztus 21-én, vasárnap már Gosztonyi Gyula magyar királyi kormánybiztos volt Baranya és Pécs közigazgatásának legfőbb ura. Este előbb tíz, majd még 108 magyar csendőr érkezett Pécsre, csákójukon a Szent Koronával ékesített magyar címer. Másnap, augusztus 22-én kora hajnaltól pedig a magyar nemzeti hadsereg kijelölt egységei lépték át az addigi demarkációs vonalat, és ujjongó, önfeledt tömegünneplés közepette megkezdték a magyar területek újbóli birtokbavételét.

PÉCS - ANNO / Többi képért katt a posztra !

Kápolna a Kálvária dombon.

Szemben a Miasszonyunk zárdatemplom tornya.

Ágoston tér, szemben a Havi-hegyi kápolna.

 Tettye városrész, a püspöki nyaraló romja.

Tettye utca , Mindenszentek templom.

Strandfürdő (hullám medence).

 Idrisz Baba türbéje.

 Székesegyház.

 Tubes, János-kilátó.

 Jakováli Hasszán dzsámija a minarettel.

 Pálos templom.

 Vasváry-ház. A két ablak közötti díszt a Zsolnay porcelángyár készítette.

1938 - Szent István emlékév / Többi képért katt a posztra !

Budapest - Kossuth Lajos tér, Szent István emlékév megnyitó ünnepsége a Parlament előtt.

 

1938. június első napjaiban tartották Budapesten azt a megbeszélést, amelyen az érintett városok és megyék vezetői megismerhették az Aranyvonat részletes útvonalát, mely 1938. május 31-től szeptember 25-ig tartott, 1941 és 1942-ben csak néhány állomást érintett a Szent Jobb: Esztergom, Székesfehérvár, Kaposvár, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Baja, Pécs, Szekszárd, Vác, Győr, Komárom, Szombathely, Sopron, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Szeged, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Szentes, Békéscsaba, Debrecen, Gyula, Szolnok, Eger, Miskolc, Nyíregyháza, Gyöngyös, Érsekújvár, Győrszentmárton, Balassagyarmat, Ipolyság, Losonc, Dunaszombat, Rozsnyó, Salgótarján, Beregszász, Munkács, Sátoraljaújhely, Ungvár, Nagyvárad.

  Andrássy út az Operaház elől nézve, szemben a Dreschler palota és a Hajós utca. Szent István évi ünnepi felvonulás a Szent Jobbal.

 1938. május 31-én indult első útjára és 1942-ben fejezte be országlását a Szent Jobb.
Az Aranyvonat által érintett állomásokat feldíszítették, a vármegyék határán hivatalos fogadóbizottság várta a vonat érkezését és így kísérték be az ünnepi díszbe öltöztetett állomásokra, ahol a lakosság körmenetben vonult ki az állomásra. A püspöki székvárosokban egy éjszakát, a városokban pár órát, közbenső állomásokon pár percet tartózkodott a Szent Jobb.
Megállás után kinyitották az üvegfalat, leeresztették a lépcsőt és ereklyetartóval együtt 4 vagy 8 pap vállon hordozható baldachinra emelte az ereklyét. Az őrség felsorakozott és a parancsnok a Szent Jobb előtt indult el, őt követte a Szent Jobbot hordozó papok csoportja, mögöttük a Szent Jobb őre, két oldalról pedig a Koronaőrök zárták az alakzatot. Őket követhették a főméltóságok és az ünneplő tömeg.
Az ünnepi fogadóbizottság (főispán, alispán, polgármester, megyéspüspök, papság) a felsorakozott díszszázad, a katonai zenekar és az ünneplő lakosság már előre várta Szent István jobbját.
A hivatalos fogadóbeszédet a város vezetése végezte, a papság főpapi szent mise keretében üdvözölte az ereklyét a város főterén. Ezután következett a közszemle. Pécsett, Győrben, Szegeden, Nyíregyházán és Egerben a Szent Jobb a székesegyházban töltötte az éjszakát.
Ahol nem állt meg az Aranyvonat, ott megfelelő sebességre lassított, a lakosság pedig térden állva köszöntötte a Szent Jobbot.
A Szent Jobb 1938-as országlását követő időket beárnyékolta a közelgő háború szele, és az 1941-42-ben megtett útja után a Szent Jobb kocsi sorsáról nincs adatunk.
Mindösszesen négy hónap állt a Szent Jobbot szállító Szent Jobb kocsi átalakítására. Urbányi Vilmos és Marton Lajos tervei alapján készült a kocsi, mely 4 hónap megfeszített munkájával készült el az igényeknek megfelelően. A festést Márton Lajos és segítője Szlamka István végezte el. Az előállítási költség 19 000 pengőre rúgott, ebből a MÁV 10 000 pengőt átvállalt, a vontatási költségek 7070 pengőt tettek ki, a maradékot a kettős szentév rendezőbizottsága fedezte.

 Budai Vár - Szentháromság tér. Szent István évi ünnepi felvonulás a Szent Jobbal.

 Andrássy út, Magyar Állami Operaház. Szent István évi ünnep ideiglenes oltára a főbejáratnál.

 Szentháromság tér. Szent István évi ünnepi felvonulás a Szent Jobbal.

 Szent György tér, József főhercegi palota kapuja. Szent István-napi ünnepség.

 Szentháromság tér. A Magyar Királyi Testőrség tagjai a Szent István-napi ünnepségen.

 Királyi Palota Hunyadi udvara, Mátyás király kút. Őrségváltás a főőrségi épület előtt a Szent István-napi ünnepségen.

 Szentháromság tér, balról a Pénzügyminisztérium, jobbról a Mátyás-templom. A Magyar Királyi Testőrség tagjai a Szent István-napi ünnepségen.

Bécsi kapu tér, Szent Jobb körmenet a Szent István-napi ünnepségen, háttérben az evangélikus templom.

 Újdombóvár (ekkor önálló), a Szent Jobbot szállító különvonat az állomáson.

 A Szent Jobbot vivő aranyvonat szerelvényját Urbányi Vilmos és Márton Lajos tervei szerint építették át egy szalonkocsiból. A külső rajzot megküldték Esztergomba Serédinek is jóváhagyás végett. Az eredeti elképzelések szerint a szerelvényt egy vadonatúj gőzmozdony vontatta. A mozdony után három kocsi következett: elöl és hátul egy-egy luxus személykocsi, amelyekben a koronaőrség pihenőben levő állománya, illetve a kíséret egyházi és világi tagjai tartózkodtak. (A kocsik száma esetenként bővült, mert a kíséret száma is nőtt.) Középütt kapott helyet a speciálisan kiképzett vagon, az aranykocsi, amelynek kétoldalt nagy felületen üvegfalai voltak, hogy az ereklyét ott is jól láthassák, ahol azt nem emelték le a vonatról, hanem csak áthaladt a szerelvény.
A szerelvény külső falán, mindkét oldalán az 1038–1938 évszámok hirdették a szent király jubileumát. A díszítés ornamentikája a magyaros és az egyházias motívumokat egyesítette és variálta. A kocsi tetején bíborszínű s zöld-arany keretből emelkedett ki az aranyozott Szent Korona nagyméretű másolata, amelynek két oldalán két-két címertartó angyal térdelt. A kocsi egyik oldalát magyaros motívumú arany és ezüst keretben Szent Gellért, Szent Imre, Szent István és Boldog Gizella egész alakos képe díszítette, magyar és Árpád-házi angyalos címerek között. A szerelvény másik oldalán Boldog Margit, Szent Mór, Szent László és Szent Erzsébet életnagyságú alakjai sorakoztak hasonlóan dús aranyozású keretben.
Az aranykocsi belső mennyezete fehér díszselyem borítású volt, alatta bíborral bevont emelvényen nyugodott a Szent Jobb drágamívű kettős ezüst ereklyetartója, mögötte pedig trónszerű szék állt, a Szent Jobb őre számára. A kocsi eltolható üvegajtajának megfelelő nagyságú, összecsukható lépcsőt is készítettek, amelyet, szintén piros bársonnyal vontak be. A szerelvényt elborító arany, zöld és bíbor színű díszítések nagyszerűen érvényesültek a hófehér selyem alapszínben. Az ereklyét szállító vagon valóban a magyar tervező- és díszítőművészet s a magyar ipar remeke volt.
A kocsi belső terét három részre osztották. A szolgálaton kívül levő Koronaőröké volt az egyik elkülönített rész, míg a másik az egyházi személyeket szolgáló részként működött. Középen állt az ún. díszterem, melynek közepén egy rezgéscsillapító állvány helyezkedett el, amin az ereklyetartó nyugodott. Az állványról azt kell tudni, hogy egy millimétert sem mozdult el a Szent Jobb kocsi mozgása közben. A dunakeszi üzem dolgozói által elkészített szerkezet vizsgája Dunakeszi és Szob között megtett útvonal volt, a tárolóra egy félig elszívott szivart helyeztek próbaként, a szivarból egy kis hamu sem esett le, így nyugodt szívvel indulhattak az országlásra.
A tároló szerkezetet pedig címeres brokátterítővel fedték le, melyet reflektorok világítottak meg. Az eltolható oldalfalak lezárására három részes üveg tolóajtó szolgált, melyek keretét bearanyozták.

Újdombóvár (ekkor önálló), a Szent Jobbot szállító különvonat az állomáson.

1938 – A Szent Jobb fogadása

Hősök tere 

Pécs felszabadítása - 1921 / Folytatáshoz katt a posztra ! :-) Minden megosztást köszönök ! :-)

Horthy Pécsett 1921-ben

 

1921. augusztus 19-én Rajić szerb kormánybiztos átadta a városházát Gosztonyi Gyulának, Pécs város kormánybiztosának, másnap, augusztus 20-án a magyar kormány emberei megszállták a középületeket, 21-én bevonult Pécsre egy csendőrszázad. Ezzel hivatalosan is visszakerül Magyarországhoz a szerbek által 33 hónapig megszállva tartott Baranya. A felszabadulás azonban korántsem volt zökkenőmentes.

A Pécsre bevonuló Nemzeti Hadsereg áthalad az Árpád-tetőn emelt diadalkapu alatt (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)

Kilencven évvel ezelőtt ezekben a napokban hagyták el a szerb megszállók a trianoni diktátum által Magyarországnak ítélt bajai–baranyai területeket, ezzel véget ért a térség 33 hónapos kirablása és kifosztása. A szerbek 1918 novemberében kezdték meg Dél-Magyarország megszállását: 9-én elfoglalták Újvidéket, 13-án Szabadkát, 18-án már Mohácson voltak. Jelentősen megkönnyítette dolgukat a Károlyi-kormányzat katonai leszerelési döntése, amelynek következtében a megszállók kis csoportja lényegében minimális akadály nélkül tudta elfoglalni Magyarország ezen részét. Súlyosbította a helyzetet, hogy Károlyi Mihály egy szedett-vedett delegáció élén a belgrádi katonai konvenció aláírásával önként vállalta, hogy ideiglenes demarkációs vonal húzódjék a történelmi határokon belül. Megszállás alá került jóformán egész Baranya megye.

A szénbányászat miatt stratégiailag is kiemelt jelentőségű Pécsre a belgrádi aláírás másnapján, 14-én, csütörtökön érkeztek a szerb csapatok. A párizsi konferencia tárgyalásai alatt lassan egyértelművé vált, hogy a Délvidéket elcsatolják az országtól, a délszláv kormány azonban további területek megszerzésére törekedett. A sajtóban is arról cikkeztek, Baranyát elcsatolják Magyarországtól, bár néhány nappal később már csak annyit írtak, hogy a vármegye felét kapják meg a jugoszlávok. 1919. július 25-én jelölte ki a békekonferencia legfelsőbb tanácsa a végleges határokat, Baranya vármegye területének csak egy kisebb részét kívánták elcsatolni Magyarországtól. 1919. augusztus 19-én hivatalosan is értesítették a jugoszláv delegációt a magyar–jugoszláv határ baranyai szakaszának megvonásáról. A dokumentum a jelentős és gazdasági szempontból értékesebb baranyai területeket Pécs városával együtt Magyarországnak hagyta. Csakhogy a szerbek még ekkor sem tettek le a térség megszerzéséről.

Időközben Pécs valóságos kommunista gyülekezőhellyé változott, a megbukott Magyarországi Tanácsköztársaság hívei – Bécs mellett – innen próbálták újjászervezni erőiket. Noha a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban üldözték a kommunistákat, Baranyában inkább a szélsőbaloldali és radikális elemeknek kedveztek, mint a konzervatívoknak és keresztényszocialistáknak. Előbbiek például szabadon gyűlésezhettek, lapokat alapíthattak és terjeszthettek, utóbbiaknak ez tiltott volt. A megszálló csapatok parancsnoksága elnézte azt is, hogy a szakszervezetek 1920 februárjában politikai gyűléseket tartottak, amelyeken olyan kijelentések hangzottak el, hogy ők „egyek az orosz proletárokkal”. Amint Mályusz Elemér fogalmazott A vörös emigráció című könyvében: „elnézte, mert ugyanezek az emigránsok jóindulatának megnyerése végett nem késtek hangoztatni, hogy egy esetleges népszavazásnál inkább a »demokratikus« Jugoszláviára, mint a »reakciós« Magyarországra adnák le szavazatukat.”

A pécsi központúvá vált vörös emigráció 1920 augusztusának végén létrehozott egy ún. Nemzeti Tanácsot, amely önhatalmúlag saját magát nevezte ki a pécsi polgárság és munkásság, az egész helyi magyarság egyedüli képviselőjének. Törvényhatósági „választásokat” tartottak (ezen a polgárság és a munkásság tekintélyes része tiltakozásul nem vett részt), majd törvényhatósági bizottság alakult egy bizonyos Doktor Sándor vezetésével. A korábbi tisztségviselők elbocsátása után az addigi pozíciók csaknem kétszeresét töltötték fel emigránsokkal, köztük nagy számban exponált kommunistákkal. A megnövekedett bürokrácia eltartását a polgárságra kivetett óriási adókból kívánták fedezni. A bizottság Linder Bélát, Károlyi Mihály első – ittasan elmondott beszédei és az ország ütőképes haderejének lefegyverzése révén hírhedetté vált – hadügyminiszterét nevezte ki Pécs városának polgármesterévé, aki nem sokkal ezután kijelentette: mindenféle párizsi döntés ellenére nem engedi bevonulni a magyar hadsereget Pécsre és Baranyába.

Linder és Jászi Oszkár – aki ekkoriban a Bécsi Magyar Ujságban Lenint dicsőítette – memorandumot adtak át Belgrádban, amelyben kifejtették, Magyarországot csakis katonai megszállással lehet semlegesíteni, ami Jugoszláviának is érdeke, ők viszont magukra vállalnák a „kellemetlen feladatot”, ha a szerbek által megszállva tartott területek közigazgatását kézbe kapnák. Tehát ne adják át a pécsi területet Magyarországnak, hanem hozzanak létre önálló közigazgatási kerületet. 1920. november 18–23. között tárgyalásokat folytattak Belgrádban Nikola Pašić miniszterelnök részvételével. A jugoszláv kormány Jásziékénál mérsékeltebb álláspontra helyezkedett, többek közt hadsereg szervezésébe sem mentek bele – leginkább azért, mert egy vörös sereget magukra is veszélyesnek tartottak. Átvették viszont azt a kitételt, hogy Jugoszlávia „zálogként” kezeli a területet, és csak akkor hajlandó átadni Magyarországnak, ha az betartja a párizsi béke rendelkezéseit – mivel ez egybevágott annexiós törekvéseikkel. Későbbi tárgyalásokon Linder előterjesztette önkormányzati tervezetét, amely szerint a Pécs–bajai Autonóm Terület elszakadna az anyaországtól, a magyar törvények nem terjednének ki rá, de a jugoszláv jogszabályokat átvehetné. Jászi javaslata volt, hogy a jugoszláv valutát is bevezethetnék. Linder az utódállamok és az antant képviselőinél is kilincselt 1921 első felében memorandumával, a kisantant államok követei természetesen minden Magyarország ellen irányuló akcióban partnerek voltak, az angol, francia és olasz követ azonban nem is fogadta Lindert, a nagyhatalmak kitartottak Baranya kiürítése mellett.

A nagyhatalmak határozottan Jugoszlávia értésére adták, nem térhet ki a kiürítési parancs elől, így 1921. augusztus 18-án megkezdték a csapatkivonást. Ám még ezt megelőzően, a bécsi emigráció folyamatos, uszító propagandájának hatására augusztus 14-én Pécs főterén a „tömegek” nagygyűlésen a fegyveres ellenállás és a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság kikiáltása mellett határoztak. A sajátságos, önmagát Jugoszlávia protektorátusa és az antant védelme alá helyező, hat napon át fennállott „államalakulat” intézőbizottságának elnöke Dobrovics Péter (Petar Dobrović), egy pécsi dekoratőr-festő lett – aki háromtagú küldöttséggel máris Belgrádba indult. Linder 19-én – életében utoljára – megjelent még Pécsett, csomagolni. Egy beszédet még elmondott a városháza erkélyéről, azt hangoztatva, nem lesz kiürítés. Majd távozott, hogy élete hátralévő részét Jugoszláviában töltse. Halála után, 1962-ben díszsírhelyet kapott a jugoszláv kommunista vezetéstől.

Hálaadó tábori mise a bevonulás alkalmából - Soós altábornagy, a bevonulás parancsnoka és Zichy Gyula, pécsi püspök (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)

1921. augusztus 21-én, vasárnap már Gosztonyi Gyula magyar királyi kormánybiztos volt Baranya és Pécs közigazgatásának legfőbb ura. Este előbb tíz, majd még 108 magyar csendőr érkezett Pécsre, csákójukon a Szent Koronával ékesített magyar címer. Másnap, augusztus 22-én kora hajnaltól pedig a magyar nemzeti hadsereg kijelölt egységei lépték át az addigi demarkációs vonalat, és ujjongó, önfeledt tömegünneplés közepette megkezdték a magyar területek újbóli birtokbavételét.

1919 - 1921 Pécs szerb megszállása és a Baranyai Szerb-Magyar Köztársaság. A film célja a történelmi események bemutatása, röviden összefoglalva. Nem célja viszont politikai vita lefolytatása.