Pécs felszabadítása - 1921 / Folytatáshoz katt a posztra ! :-) Minden megosztást köszönök ! :-)
Horthy Pécsett 1921-ben
1921. augusztus 19-én Rajić
szerb kormánybiztos átadta a városházát Gosztonyi Gyulának, Pécs város
kormánybiztosának, másnap, augusztus 20-án a magyar kormány emberei
megszállták a középületeket, 21-én bevonult Pécsre egy csendőrszázad.
Ezzel hivatalosan is visszakerül Magyarországhoz a szerbek által 33
hónapig megszállva tartott Baranya. A felszabadulás azonban korántsem
volt zökkenőmentes.
A Pécsre bevonuló Nemzeti Hadsereg áthalad az Árpád-tetőn emelt diadalkapu alatt (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
Kilencven évvel ezelőtt ezekben a napokban hagyták el a szerb
megszállók a trianoni diktátum által Magyarországnak ítélt
bajai–baranyai területeket, ezzel véget ért a térség 33 hónapos
kirablása és kifosztása. A szerbek 1918 novemberében kezdték meg
Dél-Magyarország megszállását: 9-én elfoglalták Újvidéket, 13-án
Szabadkát, 18-án már Mohácson voltak. Jelentősen megkönnyítette dolgukat
a Károlyi-kormányzat katonai leszerelési döntése, amelynek
következtében a megszállók kis csoportja lényegében minimális akadály
nélkül tudta elfoglalni Magyarország ezen részét. Súlyosbította a
helyzetet, hogy Károlyi Mihály egy szedett-vedett delegáció élén a
belgrádi katonai konvenció aláírásával önként vállalta, hogy ideiglenes
demarkációs vonal húzódjék a történelmi határokon belül. Megszállás alá
került jóformán egész Baranya megye.
A szénbányászat miatt stratégiailag is kiemelt jelentőségű Pécsre a
belgrádi aláírás másnapján, 14-én, csütörtökön érkeztek a szerb
csapatok. A párizsi konferencia tárgyalásai alatt lassan egyértelművé
vált, hogy a Délvidéket elcsatolják az országtól, a délszláv kormány
azonban további területek megszerzésére törekedett. A sajtóban is arról
cikkeztek, Baranyát elcsatolják Magyarországtól, bár néhány nappal
később már csak annyit írtak, hogy a vármegye felét kapják meg a
jugoszlávok. 1919. július 25-én jelölte ki a békekonferencia legfelsőbb
tanácsa a végleges határokat, Baranya vármegye területének csak egy
kisebb részét kívánták elcsatolni Magyarországtól. 1919. augusztus 19-én
hivatalosan is értesítették a jugoszláv delegációt a magyar–jugoszláv
határ baranyai szakaszának megvonásáról. A dokumentum a jelentős és
gazdasági szempontból értékesebb baranyai területeket Pécs városával
együtt Magyarországnak hagyta. Csakhogy a szerbek még ekkor sem tettek
le a térség megszerzéséről.
Időközben Pécs valóságos kommunista gyülekezőhellyé változott, a
megbukott Magyarországi Tanácsköztársaság hívei – Bécs mellett – innen
próbálták újjászervezni erőiket. Noha a Szerb–Horvát–Szlovén
Királyságban üldözték a kommunistákat, Baranyában inkább a
szélsőbaloldali és radikális elemeknek kedveztek, mint a
konzervatívoknak és keresztényszocialistáknak. Előbbiek például szabadon
gyűlésezhettek, lapokat alapíthattak és terjeszthettek, utóbbiaknak ez
tiltott volt. A megszálló csapatok parancsnoksága elnézte azt is, hogy a
szakszervezetek 1920 februárjában politikai gyűléseket tartottak,
amelyeken olyan kijelentések hangzottak el, hogy ők „egyek az orosz
proletárokkal”. Amint Mályusz Elemér fogalmazott A vörös emigráció
című könyvében: „elnézte, mert ugyanezek az emigránsok jóindulatának
megnyerése végett nem késtek hangoztatni, hogy egy esetleges
népszavazásnál inkább a »demokratikus« Jugoszláviára, mint a »reakciós«
Magyarországra adnák le szavazatukat.”
A pécsi központúvá vált vörös emigráció 1920 augusztusának végén
létrehozott egy ún. Nemzeti Tanácsot, amely önhatalmúlag saját magát
nevezte ki a pécsi polgárság és munkásság, az egész helyi magyarság
egyedüli képviselőjének. Törvényhatósági „választásokat” tartottak (ezen
a polgárság és a munkásság tekintélyes része tiltakozásul nem vett
részt), majd törvényhatósági bizottság alakult egy bizonyos Doktor
Sándor vezetésével. A korábbi tisztségviselők elbocsátása után az addigi
pozíciók csaknem kétszeresét töltötték fel emigránsokkal, köztük nagy
számban exponált kommunistákkal. A megnövekedett bürokrácia eltartását a
polgárságra kivetett óriási adókból kívánták fedezni. A bizottság
Linder Bélát, Károlyi Mihály első – ittasan elmondott beszédei és az
ország ütőképes haderejének lefegyverzése révén hírhedetté vált – hadügyminiszterét
nevezte ki Pécs városának polgármesterévé, aki nem sokkal ezután
kijelentette: mindenféle párizsi döntés ellenére nem engedi bevonulni a
magyar hadsereget Pécsre és Baranyába.
Linder és Jászi Oszkár – aki ekkoriban a Bécsi Magyar Ujságban
Lenint dicsőítette – memorandumot adtak át Belgrádban, amelyben
kifejtették, Magyarországot csakis katonai megszállással lehet
semlegesíteni, ami Jugoszláviának is érdeke, ők viszont magukra
vállalnák a „kellemetlen feladatot”, ha a szerbek által megszállva
tartott területek közigazgatását kézbe kapnák. Tehát ne adják át a pécsi
területet Magyarországnak, hanem hozzanak létre önálló közigazgatási
kerületet. 1920. november 18–23. között tárgyalásokat folytattak
Belgrádban Nikola Pašić miniszterelnök részvételével. A jugoszláv
kormány Jásziékénál mérsékeltebb álláspontra helyezkedett, többek közt
hadsereg szervezésébe sem mentek bele – leginkább azért, mert egy vörös
sereget magukra is veszélyesnek tartottak. Átvették viszont azt a
kitételt, hogy Jugoszlávia „zálogként” kezeli a területet, és csak akkor
hajlandó átadni Magyarországnak, ha az betartja a párizsi béke
rendelkezéseit – mivel ez egybevágott annexiós törekvéseikkel. Későbbi
tárgyalásokon Linder előterjesztette önkormányzati tervezetét, amely
szerint a Pécs–bajai Autonóm Terület elszakadna az
anyaországtól, a magyar törvények nem terjednének ki rá, de a jugoszláv
jogszabályokat átvehetné. Jászi javaslata volt, hogy a jugoszláv valutát
is bevezethetnék. Linder az utódállamok és az antant képviselőinél is
kilincselt 1921 első felében memorandumával, a kisantant államok követei
természetesen minden Magyarország ellen irányuló akcióban partnerek
voltak, az angol, francia és olasz követ azonban nem is fogadta Lindert,
a nagyhatalmak kitartottak Baranya kiürítése mellett.
A nagyhatalmak határozottan Jugoszlávia értésére adták, nem térhet ki
a kiürítési parancs elől, így 1921. augusztus 18-án megkezdték a
csapatkivonást. Ám még ezt megelőzően, a bécsi emigráció folyamatos,
uszító propagandájának hatására augusztus 14-én Pécs főterén a „tömegek”
nagygyűlésen a fegyveres ellenállás és a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság
kikiáltása mellett határoztak. A sajátságos, önmagát Jugoszlávia
protektorátusa és az antant védelme alá helyező, hat napon át fennállott
„államalakulat” intézőbizottságának elnöke Dobrovics Péter (Petar
Dobrović), egy pécsi dekoratőr-festő lett – aki háromtagú küldöttséggel
máris Belgrádba indult. Linder 19-én – életében utoljára – megjelent még
Pécsett, csomagolni. Egy beszédet még elmondott a városháza erkélyéről,
azt hangoztatva, nem lesz kiürítés. Majd távozott, hogy élete hátralévő
részét Jugoszláviában töltse. Halála után, 1962-ben díszsírhelyet
kapott a jugoszláv kommunista vezetéstől.
Hálaadó
tábori mise a bevonulás alkalmából - Soós altábornagy, a bevonulás
parancsnoka és Zichy Gyula, pécsi püspök (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
1921. augusztus 21-én, vasárnap már Gosztonyi Gyula magyar királyi
kormánybiztos volt Baranya és Pécs közigazgatásának legfőbb ura. Este
előbb tíz, majd még 108 magyar csendőr érkezett Pécsre, csákójukon a
Szent Koronával ékesített magyar címer. Másnap, augusztus 22-én kora
hajnaltól pedig a magyar nemzeti hadsereg kijelölt egységei lépték át az
addigi demarkációs vonalat, és ujjongó, önfeledt tömegünneplés
közepette megkezdték a magyar területek újbóli birtokbavételét.
1919 - 1921 Pécs szerb megszállása és a Baranyai Szerb-Magyar Köztársaság.
A film célja a történelmi események bemutatása, röviden összefoglalva. Nem célja viszont politikai vita lefolytatása.
Nagyon tetszett, jó összeállítás. Baranyai Szerb-Magyar Köztársaság!Még kimondani is nyakatekert, hát még elképzelni benne az életet! Köszönöm, Imola.
VálaszTörlésSajnos a tények makacs dolgok !
Törlés