1943 elején, köszönhetően a keleti fronton elszenvedett súlyos veszteségeknek és az általános rossz tapasztalatoknak a Szovjetunióval szemben a Magyar Királyi Honvédség vezetése számára világossá vált, hogy a páncélos erejük majdnem teljesen reménytelenül elavulttá vált. A magyar erőknek nagyon nagy szüksége volt jobb eszközökre, kiváltképp közepes és nehéz tankokra amelyek képesek lennének felvenni a kesztyűt a szovjet T-34 és KV típusú harckocsijaival.
Ahhoz, hogy ezt a problémát a lehető leghamarabb megoldják, a magyarok első ízben a szövetségesük, Németország felé fordultak segítségért. Arra kérték őket, hogy adják el a gyártási jogát egy fejlett német harckocsinak például a Panzer IV-es kései, hosszú csövű 75 mm-es löveggel ellátott változatának, vagy a Párducénak. A németek rövid úton elutasították a kérést azon indokokkal, miszerint ekkor még e járművek fejlesztése nem volt még elég kiforrott és sok gyermekbetegséggel küzdöttek. Azzal is tisztában voltak - ellentétben a túlzottan optimista magyar katonai vezetőkkel -, hogy a magyar nehézipar minden bizonnyal amúgy sem lett volna képes legyártani ilyen kifinomult technikát az előre látható jövőben.
Röviddel a sikertelen tárgyalásokat követően a magyar Hadügyminisztérium (továbbiakban: HM) úgy döntött, hogy a problémát belföldön oldják meg. 1943 áprilisában ideiglenes megoldásként a HM egy, a Turán tankokat érintő modernizációs programot indított, mely keretében a tankokat extra páncélvédelemmel (a front részen) és a hosszú csövű 43M. 75 mm-es löveggel látták el egy új, megnagyobbított toronyban. Ez a projekt lett a 43M. Turán III.
Ugyanakkor a HM hosszú távú megoldás gyanánt megbízta a Weiss Manfréd vállalatot (továbbiakban: WM), hogy tervezzen meg és gyártson le egy új típusú harcjárművet, ami leváltaná az elavuló félben lévő Turán szériát. Az új járműnek képesnek kellett lennie egy nagy csőtorkolati sebességű löveg hordozására, illetve a szovjet T-34, vagy a német Párduc mozgékonyságához és páncélzatához hasonló mutatókkal kellett rendelkeznie. Ez az új projekt lett a 44M. Tas.
Nevét a hét vezér egyikéről, Tasról kapta, aki a IX. században a hagyomány szerint egyike volt a hét magyar törzs vezéreinek.
A prototípus előzetes tervrajzai rekord idő alatt, 1943. augusztus végére el is készültek.
A TAS "NEHÉZ TANK"
A második világháború ideje alatt használatos magyar típus besorolási rendszer szerint minden tank ami 75 mm-es, vagy annál nagyobb kaliberű löveggel volt ellátva nehéz tanknak minősült, függetlenül annak súlyától, illetve méretétől. Ezért a 44M. Tas is nehéz tank minősítést kapott volna a magyar rendszer szerint, ahogy a rövid csövű 75 mm-es löveggel szerelt 41M. Turán II-re is gyakran hivatkoztak úgy, mint ,”Nehéz Turán”. Mindezek ellenére a mérete, súlya és alap harci feladatköre alapján a Tas közepes tanknak számított volna a nyugati szövetséges, a szovjet vagy a német terminológia szerint.
ALVÁZ ÉS TORONY
A harcjármű külseje nagyban hasonlított a Párduc tank megjelenésére, ami onnan ered, hogy a Haditechnikai Intézet (továbbiakban: HTI) néhány tisztje 1943 elején lehetőséget kapott, hogy Kummersdorf-ban megvizsgálja az új Párduc és Tigris tankok külsejének felépítését. Ők a későbbiekben komoly részt vállaltak az új magyar harcjármű megjelenésének fejlesztésében.
A hegesztett alváz alakja többnyire követte a Párduc tank alakját kivéve a front részen, ahol a hasi lemez és a felső front lemez közé egy majdnem függőleges orr részt alakítottak ki. A páncélzat vastagsága 120 mm és 75 mm között változott a front részen és 50 mm körüli volt az oldalainál és hátul. Összességében a páncélvédelme egy szinten volt a Párducéval.
A Tas alváza.
Sajnálatos módon nagyon kevés dokumentáció élte túl a háborút a Tas tornyát illetően. Csupán néhány fénykép az 1:10 arányú gyári makettről és számos leírás az ami megmaradt. Amit biztosra tudni lehet róla az a nyolcszögletű forma, a Párducéhoz hasonlatos széles lövegpajzs és a körbe 100 mm vastag páncélzat, illetve a tetején lévő parancsnoki kupola a búvónyílással és még egy nyílással a lövész számára. Két további nyílást adtak még hozzá a torony oldalaihoz valamikor a gyári makett elkészülése után.
A méreteit tekintve a legfrissebb kutatások szerint a 44M. Tas némileg kisebb lett volna, mint a Párduc, de a meglévő dokumentációk néha ellentmondásos értékei miatt néhány adat nem tiszta, vagy csupán becslés, ezért óvatosan kezelendőek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése