2018. szeptember 9., vasárnap

Skoda 100 - as / Folytatás a posztban

 Magát a farmotoros konstrukciót egyébként 1964-ben mutatta be a Skoda, amikor néhány gyártó (köztük az NSU, a Volkswagen, a Fiat és a Renault) készített ugyan autókat hasonló elrendezéssel, de az új típusokon és az újságok kritikáin világosan látszott, hogy nem ez a jövő fejlesztési iránya. Csehszlovákiában azonban szigorú pénzügyi számítások alapján és az importlehetőséget figyelembe véve mégis emellett döntöttek, később pedig spórolásból „a KGST-ben úgyis eladható” mottóval nem voltak hajlandóak változtatni az elavult konstrukción, hiába készítettek a gyár mérnökei orrmotoros prototípusokat.
 A Skodának nem maga a motorkonstrukció volt a keresztje, hiszen a présöntéses technológiával készült, négyhengeres alublokk korszerű volt a maga idejében, és sok-sok módosítás után egészen az első Fabia-generációig kihúzta. Itt az elhelyezéssel volt gond, hiszen közel négy évtizeden keresztül oda építették be, ahol a csomagoknak kellett volna utazniuk: a kocsi hátuljába. Ebből kifolyólag a bőröndöt, centrumos zacskót, fonott kosarat, gázpalackot, összecsukható széket és sok más úti motyót a kocsi orrába kellett volna betuszkolni, ahol azonban mindennek kevés volt a hely, és a hátsó ülés mögötti tikos rekesz sem segített eleget a cuccok elhelyezésében. Ezért a szocializmus kedvelt nyaralási helyszíneire általában tetőcsomagtartóval indultak a skodások, de nem volt ritka a motorháztetőre kívülről felerősített kofferszállító rács sem. A kertészkedők és iparosok gyakran utánfutóval oldották meg a zűrös transzfereket, de, mint Ocskay Zoltán felidézi emlékeit, eleinte azért ezekhez sem volt olyan egyszerű hozzájutni. Ugyanakkor nem csak Tesz-vesz város lakóinak okozott fejtörést a farmotoros elrendezés: az üres Skoda 100-asok orra rossz úton kanyarodva hajlamos elpattogni, ráadásul nagyon érzékeny az oldalszélre. A hiánygazdaság leleménye azonban erre a bajra is megtalálta az orvosságot, a tulajdonosok vasúti síndarabbal vagy cementes zsákkal növelték az első tengely terhelését, persze azon az áron, hogy ezzel még tovább csökkentették a rakteret.
 Egy idő után a gyár megszánta a tulajdonosokat, és a csendesebb működés, illetve a jobb súlyelosztás érdekében előreköltöztette a hűtőt a 100-as utódjának számító 105/120 sorozatnál. Igen ám, de ehhez hosszú csőrendszerre és termosztátra volt szükség, amivel egy csapásra megszaporodott a hibalehetőségek száma. Egy-egy forró nyári napon a Balaton-felé menetrend szerint felbukkant egy-egy felforrt hűtővizű Skoda a 7-es út vagy az M7-es autópálya mentén, és alkalomadtán télen is gőzfelhőbe burkolóztak a csövek fagyása miatt. Róbert, a kipróbált autó tulajdonosa ilyet még nem tapasztalt, és megjegyzi, hogy a jól karbantartott rendszerekkel kevés a gond, a farhűtősök pedig (mint amilyen a 100-as sorozat vagy elődje, az 1000 MB) eleve jobban bírják a gyűrődést.







10 furcsa munkakör, amit már kiváltott a technológia.

Sok munkakör nem létezett 50, 40, de még 10 évvel ezelőtt sem. Lehet, hogy a te munkaköröd is az új gazdaság eredménye. Viszont sok régi munkakör már nem létezik ma, egyszerűen nincs rájuk szükség.
De milyen munkákról is beszélünk? Nézd meg a lenti képeket, és látni fogod. Eltűnésük nagyrészt a technológia fejlődésnek köszönhető, a technológia kiváltotta őket.
Látni fogod, hogy pár munka veszélyes volt, illetve gyermekeket is alkalmaztak.
1. Bowling bábu felállító
A bowling pályák fiatal fiúkat alkalmaztak a bowling bábuk felállítására. Manapság ezt persze gép teszi.
regi-nem-letezo-munkak-4-2
regi-nem-letezo-munkak-4-1
2. Emberi ébresztőóra, avagy a “kopogó”
Az ébresztőórák elterjedése előtt élő embereket, úgy nevezett kopogókat alkalmaztak a tehetősebb emberek, hogy reggelente felébressze őket. Pálcákkal kopogtak az ablakon, vagy éppen kavicsot dobtak fel.
regi-nem-letezo-munkak-5-1
regi-nem-letezo-munkak-5-2
regi-nem-letezo-munkak-5-3
3. Jégvágó
A hűtőgépek elterjedése előtt jégvágók hordták a jeget az emberek kamrájába. Ez egy rendkívül veszélyes foglalkozás volt, hiszen jeget befagyott tavakról szerezték.
regi-nem-letezo-munkak-1-1
regi-nem-letezo-munkak-1-2
4. Légi fülelő
A radar elterjedése előtt is ki kellett szúrni előre az ellenséges légitámadást, az ilyen építményekkel fókuszálták a hangot a figyelő füleibe.
regi-nem-letezo-munkak-10-2
regi-nem-letezo-munkak-10-1
5. Patkány elfogó
A patkányfogás is veszélyes munkának számított, mivel egy fertőzött patkány harapása végzetes kimenetelű lehetett.
regi-nem-letezo-munkak-2-1
regi-nem-letezo-munkak-2-2
regi-nem-letezo-munkak-2-3
6. Fénygyújtók
Az elektromos utcai világítás előtt is volt utcai világítás, de a lámpákat minden este kézzel begyújtotta valaki, és reggel eloltotta. Ezek olajjal működő fáklyák voltak, amikben az olajat is rendszeresen kellett utántölteni.
regi-nem-letezo-munkak-3-1
regi-nem-letezo-munkak-3-2
7. Faúsztató
A fahordás logisztikája régen abból állt, hogy a folyóban úsztatták a kivágott fákat a feldolgozó üzembe. A fákat persze irányítani kellett a folyóban, ők voltak a faúsztatók.
regi-nem-letezo-munkak-8
8. Operátor
A telefonrendszer automatizálása előtt élő emberek kapcsolták ide-oda a vonalakat, így tudták az emberek egymást felhívni telefonon.
regi-nem-letezo-munkak-6-2
regi-nem-letezo-munkak-6-1
9. Egyetemi hullatolvaj
A 19. században az egyetemek nem tudtak tudományos célból sem elhunyt emberi testek szerezni. A tudományt viszont nem lehetett már akkor sem megállítani, így hullatolvajokat alkalmaztak, akik kiásták a frissen eltemetett testeket.
regi-nem-letezo-munkak-9
10. Gyári felolvasó
Bár ez a munka távol-keleten még egyes helyeken megtalálható, manapság már nem jellemző. A munkájuk az volt, hogy szórakoztassák a gyári munkásokat. Olvastak nekik könyveket, híreket, és párt propagandát is.
regi-nem-letezo-munkak-7-1


regi-nem-letezo-munkak-7-2

Jéghajó – a II. világháború legbizarrabb csodafegyvere / Folytatás a posztban

A jégből tervezett Habbakuk repülőgép hordozó volt a II. világháború, de talán a történelem legfurcsább és legostobább katonai projektje.
A II. világháború alatt Nagy-Britanniát egyre inkább fojtogatta a német tengeralattjárók könyörtelen támadásai. Az U hajók szinte uralták az Atlanti-óceánt, ellenük pedig már a konvojok sem nyújtottak kellő védelmet. A szigetországnak ugyanakkor a puszta életben maradás érdekében is hatalmas szüksége volt a tengeren érkező árukra. Az Atlanti-óceán két partján a repülőgépek hatásos védelmet nyújtottak a német tengeralattjárókkal szemben, a konvojok azonban az óceán közepén magukra voltak utalva.
A hatalmas, jégből készült repülőgép hordozó ötlete Geoffrey Pyke fejéből pattant ki. Pyke egy Cambridge-ben végzett mentálisan sérült zseni volt, aki a pszichiátriát is megjárva a háború alatt újabb és újabb ötletekkel állt elő, hogy hogyan is nyerhetnék meg ezt a háborút a britek. Pyke fejében azt követően született meg az ötlet, hogy a National Geographic-ban olvasott egy cikket a jéghegyek hatalmas erejéről. Pyke el is küldte az ötletét Lord Louis Mountbattennek, a Szövetséges erők főparancsnokának, aki el volt ragadtatva a merész ötlettől.
A jéghajó projekt így kezdetét vette, Pyke és Mountbatten pedig már egy egész flottányi Berg-hajót vizionált, kezdetben ugyanis ezt a nevet adták a projektben a jégből készülő repülőgép hordozójuknak. A terv támogatói szerint a hatalmas jégtömb szinte áthatolhatatlan lesz az ellenséges ágyuk számára, miközben némi jég hozzáadásával könnyen javítható lenne a hajó.
Az az első percben kiderült azonban, hogy a rendes jég nem fog működni, mert túl nehéz, túl gyorsan olvad és a jégtömbnek csak kis része emelkedik a vízszint fölé. Egy új találmány a Pykrete azonban mindent megváltoztatott. Ez a Pykrete facellulózpép és víz keveréke, amely fagyott állapotban erősebb, könnyebb és lassabban olvad, mint a hagyományos jég. Ráadásul könnyen megmunkálható, formába önthető, ami bizony nem hátrány, ha figyelembe vesszük, hogy a terv szerint egy gigantikus 2 000 láb (609 méter) hosszú, 100 méter széles és 60 méter magas hajót akartak építeni belőle.
A jéghajó tömege így elérte volna a 2 millió tonnát, a 40 láb (13 méter) széles hajótest mögött pedig nem csak a 3590 katona és a haditechnika kapott volna helyett, hanem egy különleges hűtőrendszerrel is késleltetni akarták az olvadást, míg a hajó mozgatásáról 26 hajócsavar gondoskodott volna.
1943-ban az időközben Habbakuk névre átkeresztelt projekt keretében Kanadában hozzáláttak egy kisebb 20 méteres jéghajó megépítésére, a tervek szerint 1944-ben pedig már el is készülhetett volna a teljes méretű változat. Ez az időbeosztás azonban túl optimistának bizonyult, a jéghajóval ugyanis rengeteg műszaki gond adódott. A jég továbbra is gyors olvadása, és más szerkezeti problémák, valamint az egyre inkább emelkedő költségek miatt pedig az Admiralitás kezdte elveszíteni az érdeklődését.
A Habbakuk projekt számára a kegyelemdöfést végül az adta meg, amikor Portugália megengedte a szövetségesek számára az Azori-szigeteken található repterek használatát, aminek eredményeképpen a repülőgépeik most már az Atlanti-óceán közepén is védelmet tudtak adni a konvojaik számára. 1943. decemberében Habbakuk projektet tehát végleg törölték. Érdekesség azonban, hogy a gyors olvadással kapcsolatos félelmek nem váltak valóra, a majdnem teljesen elkészült prototípus ugyanis három év alatt olvadt el Kanadában!

Minden idők 10 legbizarrabb gyógymódja / Folytatás a posztban

Valaha úgy gondolták, hogy egy erős fekete vagy egyfajta "gyógynövényes cigaretta" jót lehet az asztma ellen. És ez még messze nem a legfurcsább. Kapaszkodjon meg, tíz meredek gyógymódot gyűjtöttünk össze.

Szennyvíz

Amikor az 1300-as években kitört a pestisjárvány, igen elterjedt elképzelés volt, hogy arzén lehet a jó gyógymód, illetve az ha beteg szennyvízben üldögél.

Kivéreztetés

Az a hit, hogy betegségeket a "rossz vér" okozza, és a rossz vér eltávolítása a gyógyulást hoz, már az ókori Egyiptomban is élt. Az orvosok rutinszerűen vágtak eret a páciensen mindenféle betegség esetén, de gyakran használtak piócákat is. Az érvágás a 19. századra kiment a divatból, de a piócákat napjainkban is alkalmazzák bizonyos helyzetekben.

Kecskehere

Volt idő, amikor az impotenciát úgy vélték kezelhetőnek, hogy egy kecske heréjét ültették be a beteg alsó felébe... John Brinkley elképesztő ötletét még 1939-ben is hatalmas áttörésnek tartották az orvoslásban. Az eljárás megalkotója pedig - akinek nem volt valódi orvosi végzettsége - multimilliomos lett a kecskeheréknek köszönhetően.

Döglött egér

Az ókori egyiptomiak állítólag úgy képzelték, hogy a döglött egér - a szájba helyezve - gyógyítja a fogfájást és az ínybetegségeket. De nemcsak ők gondolták hasznos az egereket! Jóval később, az Erzsébet-korban a szemölcsöket kezelték félbevágott egerek alkalmazásával.

Alvás emberi koponyával

Az ókori Babilóniában számon tartottak jó néhány csodás kezelési módot. Az egyik ilyen volt, hogy éjszakai fogcsikorgatás ellen jót tesz, ha egy emberi koponyával alszunk, és éjjel több ízben megcsókoljuk. Ez ugyanis - úgy hitték - segít kijutni a gonosz lelkeknek, akik a gondot okozzák.

Koponyalékelés

Valaha jó ötletnek tartották, hogy a fejfájást úgy kezeljék, hogy egy lyukat fúrnak a koponyába. Hogy milyen ősi gyógymódról van szó, az is bizonyítja, hogy Nagy-Britanniában a Temze partján nemrégiben találtak egy bronzkori lékelt koponyát. Eleink úgy gondolkodtak, hogy ha kilyukasztják a koponyát, az segít lecsökkenteni az agyban a nyomást, ami megszünteti a migrént és a fejfájást.

Réz

A 17. században Sir Kenelm Digby feltalálta az "együttérzés porát". A réz-szulfátot mind a sérülésre, mind pedig a sérülést okozó tárgyra (például a kardra) rá kellett kenni a gyógyuláshoz.

Törött üveg

Az ókori Egyiptomban nem jártak túl jól szegény szembetegek! Ha valakinek szürkehályogja volt, annak a szemére összetört és felmelegített üveget helyeztek. Akinek pedig benőttek a szempillái, annak denevérvért masszíroztak a szemhéjába.

Tamponálás

Ez a módszer tulajdonképpen kakukktojás itt, mert kiállta az idők próbáját: a törött orr tamponálását ugyanis már az ókori egyiptomiak is alkalmazták. Ahogyan ma is tesszük, összetekert kötszert dugtak a vérző orrba, majd bekötözték azt. A tudomány - legalábbis ezen a területen - azóta nem sokat fejlődött.

2018. szeptember 8., szombat

A NYSA mentőautó / Folytatás a posztban


 Egy kormányközi szerződés értelmében hazánk 1960-tól a nyolcvanas évek végéig összesen 8100 darab Nysa mentőkocsit állíthatott forgalomba. A későbbi beszerzések során érkezett még Magyarországra az 521S-ből, valamint az 522S-ből is, mivel ezek a típusfrissítésen átesett változatok voltak. 
Az első Nysa mentőautóban négyhengeres, 2120 köbcentis, 70 lóerős motor volt. Az 1,8 tonnás járművet azonban idehaza átalakították rohamkocsivá. Idővel világossá vált, hogy a Nysák nem alkalmasak a feladatra, ettől függetlenül a később esetkocsiként, valamint betegszállítóként dolgozó járműveket is ellátták a modern egészségügyi felszerelésekkel. 
A lengyel gyártmányú mentőautók rendkívül gyorsan cserélődtek, hiszen alig 125 ezer kilométer után teljesen tönkrementek, de 30 ezer kilométerenként minimum motorcserére szorultak. A Nysa így gyakorlatilag olyan volt, mint egy egyszer használatos fecskendő, a szolgálatot teljesítőknek nemcsak a beteg életéért, de a Nysa ellen is küzdeniük kellett. A megmentett bajbajutottak emlékezhetnek pozitívan a lengyel csodára, a sofőrök már kevésbé, életüket műszaki hibák, kőkemény rugózás és fejtámla nélküli sofőrülés keserítette meg. A Nysa eldobható volt, más kérdés, hogy rendjén volt-e így ez egy jármű esetén. A cirka harminc év alatt a Nysa mentőautók 51 millió beteget szállítottak és több mint 1 milliárd kilométert futottak az utakon. 




Ezt is látnod kell

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...