A NYSA mentőautó / Folytatás a posztban

 Egy kormányközi szerződés értelmében hazánk 1960-tól a nyolcvanas évek végéig összesen 8100 darab Nysa mentőkocsit állíthatott forgalomba. A későbbi beszerzések során érkezett még Magyarországra az 521S-ből, valamint az 522S-ből is, mivel ezek a típusfrissítésen átesett változatok voltak. 

Az első Nysa mentőautóban négyhengeres, 2120 köbcentis, 70 lóerős motor volt. Az 1,8 tonnás járművet azonban idehaza átalakították rohamkocsivá. Idővel világossá vált, hogy a Nysák nem alkalmasak a feladatra, ettől függetlenül a később esetkocsiként, valamint betegszállítóként dolgozó járműveket is ellátták a modern egészségügyi felszerelésekkel. 

A lengyel gyártmányú mentőautók rendkívül gyorsan cserélődtek, hiszen alig 125 ezer kilométer után teljesen tönkrementek, de 30 ezer kilométerenként minimum motorcserére szorultak. A Nysa így gyakorlatilag olyan volt, mint egy egyszer használatos fecskendő, a szolgálatot teljesítőknek nemcsak a beteg életéért, de a Nysa ellen is küzdeniük kellett. A megmentett bajbajutottak emlékezhetnek pozitívan a lengyel csodára, a sofőrök már kevésbé, életüket műszaki hibák, kőkemény rugózás és fejtámla nélküli sofőrülés keserítette meg. A Nysa eldobható volt, más kérdés, hogy rendjén volt-e így ez egy jármű esetén. A cirka harminc év alatt a Nysa mentőautók 51 millió beteget szállítottak és több mint 1 milliárd kilométert futottak az utakon. 

A MAGYAR TV.SZTÁRJAI / Folytatáshoz kattints a posztra

Ma már nehéz elképzelni, de bemondónak lenni a magyar tévézés hőskorában különleges lehetőség volt, hiszen a kiválasztott hölgyek és urak szinte házigazdai minőségben terelgették a nézőket a műsorok között, mondták be az aktuális programokat, adták hírül a legfontosabb közleményeket, és még technikai hiba esetén is igyekeztek szóval tartani a képernyők előtt ülőket.

Nem csoda, ha szinte családtagnak számítottak - és az sem, ha a haláluk után több évtizeddel is szívesen emlékeznek rájuk az emberek.

Most négy olyan bemondót mutatunk be, akik egy 1967-es fotón még egy közös csoportképről mosolyogtak a kamerába - ám akik közül sajnálatos módon már egyikük sincs életben.

Takács Marika, Lénárd Judit, Tamási Eszter és Varga József - ők négyen az ötvenes években kerültek a Magyar Televízióhoz, és váltak közismert bemondókká. A kép 1967-ben készült a Rádió és Televízió Újság számára, három évvel később egyiküket már gyászolta az ország.

Lénárd Judit (1928-1970) pályafutását színésznőként kezdte, a színpadon több darabban is bizonyított, mielőtt bemondóvá vált. Kellemes hangja és a klasszikus értelemben vett úrinői tartása miatt hamar megkedvelték az emberek, Spánn Gábor kollégája visszaemlékezése szerint még az is visszafogta magát a környezetében, aki egyébként nem fukarkodott a csúnya szavakkal. Betegségéről sem beszélt senkinek, ám még mielőtt az elhatalmasodhatott volna a testén, önként vetett véget életének 42 éves korában.

Takács Marika (1938-1997) volt az, akiről mindenkinek a kedvesség jutott eszébe. Az ember mosolygósan emlékszik rá - egyszer ő maga nyilatkozta, hogy bár neki is voltak problémái, de a tévé képernyője előtt már nem akarta azzal terhelni a nézőket, hogy ezt lássák rajta, hiszen ő pont azért ült ott, hogy megnyugtatást sugározzon. Viszonylag későn, 42 évesen lett anya, férjétől, Kazimir Károly rendezőtől született a lánya. 59 éves korában a rák vitte el, ami ellen az utolsó pillanatig küzdött.

Tamási Eszter (1938-1991) színésznőnek készült, de 1957-ben mégis a bemondó munkánál kötött ki. Nemcsak ebben a státuszban dolgozott, hanem műsorvezetőként is - a Táncdalfesztivál és az Iskolatelevízió mellett ő volt az Önök kérték kívánságműsor háziasszonya, de meselemeze is jelent meg. Lánya, Krisztina 1965-ben született. Tamási Eszter szervezetét is a rák támadta meg, 53 éves korában győzte le végleg.

Varga József (1929-1981) újságírói végzettséggel rendelkezett, kellemes orgánuma miatt először a Magyar Rádiónál dolgozott, majd onnan került a televízióhoz, ahol nemcsak bemondó, de hírolvasó is lett. Később a Híradó munkatársaként belpolitikai kommentátorként ténykedett, de a Parabola című szatirikus műsorban is felbukkant. Mindemellett pedig több alkalommal vezette le a Táncdalfesztivált és szilveszteri műsorokat. Munka közben lett rosszul, végül szívinfarktusban halt meg 51 évesen.