Budapest - Kossuth Lajos tér, Szent István emlékév megnyitó ünnepsége a Parlament előtt.
1938. június első napjaiban tartották
Budapesten azt a megbeszélést, amelyen az érintett városok és megyék
vezetői megismerhették az Aranyvonat részletes útvonalát, mely 1938.
május 31-től szeptember 25-ig tartott, 1941 és 1942-ben csak néhány
állomást érintett a Szent Jobb: Esztergom, Székesfehérvár, Kaposvár,
Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Baja, Pécs, Szekszárd, Vác, Győr, Komárom,
Szombathely, Sopron, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Szeged,
Hódmezővásárhely, Kecskemét, Szentes, Békéscsaba, Debrecen, Gyula,
Szolnok, Eger, Miskolc, Nyíregyháza, Gyöngyös, Érsekújvár,
Győrszentmárton, Balassagyarmat, Ipolyság, Losonc, Dunaszombat, Rozsnyó,
Salgótarján, Beregszász, Munkács, Sátoraljaújhely, Ungvár, Nagyvárad.
Andrássy út az Operaház elől nézve, szemben a Dreschler palota és a
Hajós utca. Szent István évi ünnepi felvonulás a Szent Jobbal.
1938. május 31-én indult első útjára és 1942-ben fejezte be országlását a Szent Jobb.
Az Aranyvonat által érintett állomásokat
feldíszítették, a vármegyék határán hivatalos fogadóbizottság várta a
vonat érkezését és így kísérték be az ünnepi díszbe öltöztetett
állomásokra, ahol a lakosság körmenetben vonult ki az állomásra. A
püspöki székvárosokban egy éjszakát, a városokban pár órát, közbenső
állomásokon pár percet tartózkodott a Szent Jobb.
Megállás után kinyitották az üvegfalat,
leeresztették a lépcsőt és ereklyetartóval együtt 4 vagy 8 pap vállon
hordozható baldachinra emelte az ereklyét. Az őrség felsorakozott és a
parancsnok a Szent Jobb előtt indult el, őt követte a Szent Jobbot
hordozó papok csoportja, mögöttük a Szent Jobb őre, két oldalról pedig a
Koronaőrök zárták az alakzatot. Őket követhették a főméltóságok és az
ünneplő tömeg.
Az ünnepi fogadóbizottság (főispán,
alispán, polgármester, megyéspüspök, papság) a felsorakozott díszszázad,
a katonai zenekar és az ünneplő lakosság már előre várta Szent István
jobbját.
A hivatalos fogadóbeszédet a város
vezetése végezte, a papság főpapi szent mise keretében üdvözölte az
ereklyét a város főterén. Ezután következett a közszemle. Pécsett,
Győrben, Szegeden, Nyíregyházán és Egerben a Szent Jobb a
székesegyházban töltötte az éjszakát.
Ahol nem állt meg az Aranyvonat, ott megfelelő sebességre lassított, a lakosság pedig térden állva köszöntötte a Szent Jobbot.
A Szent Jobb 1938-as országlását követő
időket beárnyékolta a közelgő háború szele, és az 1941-42-ben megtett
útja után a Szent Jobb kocsi sorsáról nincs adatunk.
Mindösszesen négy hónap állt a Szent
Jobbot szállító Szent Jobb kocsi átalakítására. Urbányi Vilmos és Marton
Lajos tervei alapján készült a kocsi, mely 4 hónap megfeszített
munkájával készült el az igényeknek megfelelően. A festést Márton Lajos
és segítője Szlamka István végezte el. Az előállítási költség 19 000
pengőre rúgott, ebből a MÁV 10 000 pengőt átvállalt, a vontatási
költségek 7070 pengőt tettek ki, a maradékot a kettős szentév
rendezőbizottsága fedezte.
Budai Vár - Szentháromság tér. Szent István évi ünnepi felvonulás a Szent Jobbal.
Andrássy út, Magyar Állami Operaház. Szent István évi ünnep ideiglenes oltára a főbejáratnál.
Szentháromság tér. Szent István évi ünnepi felvonulás a Szent Jobbal.
Szent György tér, József főhercegi palota kapuja. Szent István-napi ünnepség.
Szentháromság tér. A Magyar Királyi Testőrség tagjai a Szent István-napi ünnepségen.
Királyi Palota Hunyadi udvara, Mátyás király kút. Őrségváltás a főőrségi épület előtt a Szent István-napi ünnepségen.
Szentháromság tér, balról a Pénzügyminisztérium, jobbról a
Mátyás-templom. A Magyar Királyi Testőrség tagjai a Szent István-napi
ünnepségen.
Bécsi kapu tér, Szent Jobb körmenet a Szent István-napi ünnepségen, háttérben az evangélikus templom.
Újdombóvár (ekkor önálló), a Szent Jobbot szállító különvonat az állomáson.
A Szent Jobbot vivő aranyvonat szerelvényját
Urbányi Vilmos és Márton Lajos tervei szerint építették át egy
szalonkocsiból. A külső rajzot megküldték Esztergomba Serédinek is
jóváhagyás végett. Az eredeti elképzelések szerint a szerelvényt egy
vadonatúj gőzmozdony vontatta. A mozdony után három kocsi következett:
elöl és hátul egy-egy luxus személykocsi, amelyekben a koronaőrség
pihenőben levő állománya, illetve a kíséret egyházi és világi tagjai
tartózkodtak. (A kocsik száma esetenként bővült, mert a kíséret száma is
nőtt.) Középütt kapott helyet a speciálisan kiképzett vagon, az
aranykocsi, amelynek kétoldalt nagy felületen üvegfalai voltak, hogy az
ereklyét ott is jól láthassák, ahol azt nem emelték le a vonatról, hanem
csak áthaladt a szerelvény.
A szerelvény külső falán, mindkét oldalán
az 1038–1938 évszámok hirdették a szent király jubileumát. A díszítés
ornamentikája a magyaros és az egyházias motívumokat egyesítette és
variálta. A kocsi tetején bíborszínű s zöld-arany keretből emelkedett ki
az aranyozott Szent Korona nagyméretű másolata, amelynek két oldalán
két-két címertartó angyal térdelt. A kocsi egyik oldalát magyaros
motívumú arany és ezüst keretben Szent Gellért, Szent Imre, Szent István
és Boldog Gizella egész alakos képe díszítette, magyar és Árpád-házi
angyalos címerek között. A szerelvény másik oldalán Boldog Margit, Szent
Mór, Szent László és Szent Erzsébet életnagyságú alakjai sorakoztak
hasonlóan dús aranyozású keretben.
Az aranykocsi belső mennyezete fehér
díszselyem borítású volt, alatta bíborral bevont emelvényen nyugodott a
Szent Jobb drágamívű kettős ezüst ereklyetartója, mögötte pedig
trónszerű szék állt, a Szent Jobb őre számára. A kocsi eltolható
üvegajtajának megfelelő nagyságú, összecsukható lépcsőt is készítettek,
amelyet, szintén piros bársonnyal vontak be. A szerelvényt elborító
arany, zöld és bíbor színű díszítések nagyszerűen érvényesültek a
hófehér selyem alapszínben. Az ereklyét szállító vagon valóban a magyar
tervező- és díszítőművészet s a magyar ipar remeke volt.
A kocsi belső terét három részre
osztották. A szolgálaton kívül levő Koronaőröké volt az egyik
elkülönített rész, míg a másik az egyházi személyeket szolgáló részként
működött. Középen állt az ún. díszterem, melynek közepén egy
rezgéscsillapító állvány helyezkedett el, amin az ereklyetartó
nyugodott. Az állványról azt kell tudni, hogy egy millimétert sem
mozdult el a Szent Jobb kocsi mozgása közben. A dunakeszi üzem dolgozói
által elkészített szerkezet vizsgája Dunakeszi és Szob között megtett
útvonal volt, a tárolóra egy félig elszívott szivart helyeztek
próbaként, a szivarból egy kis hamu sem esett le, így nyugodt szívvel
indulhattak az országlásra.
A tároló szerkezetet pedig címeres
brokátterítővel fedték le, melyet reflektorok világítottak meg. Az
eltolható oldalfalak lezárására három részes üveg tolóajtó szolgált,
melyek keretét bearanyozták.
Újdombóvár (ekkor önálló), a Szent Jobbot szállító különvonat az állomáson.
1938 – A Szent Jobb fogadása
Hősök tere
Csehszlovák Jawa 50 Pionyr robogó.
Rákóczi út 6. Mackó Játékbolt kirakata.
Dombóvár- Hunyadi tér 2. Napsugár Áruház.
A közhírré tett szüretkezdet után a szőlőhegy felszabadításával, a hegykapuk megnyitásával láthattak a szedéshez. A dézsmás időkben dűlőnként, később gazdánként folyt a szüret. A szedők (lányok, asszonyok), görbe késsel, kacorral, szőlőollóval vágják el a fürt nyelét, csutáját s a helyileg szokásos gyűtjőedénybe teszik (→ szüreti edény).
A szüret munkája a csemegeszőlők terjedése és az igényesebb,
fajtánkénti külön szedések óta több részletben történik, de a történeti
borvidékeken már a 17. sz.-tól külön szüretelték a vörös és fehér
szőlőket, ill. az aszúszemeket, amelyek eltérő borkészítési eljárást
igényeltek (→ szőlőfeldolgozás). A kisparaszti szőlőkben (Dunántúl, Alföld) szokásos az előszüret, néhány korán érő fajtából szüreti bort csinálnak, a tulajdonképpen szüret itt a szőlő egybeszedését jelenti. A szedők gyűjtőedényéből a férfiak, a puttonyosok, ill. csöbrösök háton, vállon vagy kézben hordott szőlőszállító edényébe kerülnek a fürtök. Ők hordják ki a → szüretelőhelyre a termést, és beleöntik a szedő vagy taposó → kádba, a szállító kádba, ill. lajtba (→ hordó). A szüret sajátos munka és ünnep jellegére utal a hagyományos szüreti étrend és a szüreti szokások. – 2. Mint → munkaszokás olyan közösségi jellegű munkaalkalom, amelyhez gazdag szokáshagyomány tartozik, amelyben a munka és az → ünnep
összekapcsolódik. – A múlt században és az előző századokban ünnep
jellege különösen kidomborodott. A 16–17. sz.-ban szüret idejére a
törvénykezést is beszüntették. A megélénkült szőlőhegyeken zenélés,
nótázás, fegyverdurrogtatás hallatszott.
A szüreti szokások mai formájukban a szüreti felvonuláshoz, menethez és a bálhoz vagy mulatsághoz
kötődnek. Az országszerte egységes és egységesített (a századfordulón
miniszteri rendelettel szabályozott és azóta is többször felújított)
szokások elsősorban a 18–19. sz.-i uradalmi szőlőmunkások szokásainak
mozzanatait vették mintául. E szokások a szőlőszedés utolsó napjához, a végzéshez, a végzésnaphoz kapcsolódtak, az eddig ismert adatok szerint meglehetős egyöntetűséget mutattak: az uraság karjának fürtös hajtással való megkötözése, a favázra aggatott fürtökből álló szüreti koszorú (szőlőkoszorú, piramis, gúla) elkészítése, a koszorúvivők vízzel történő leöntése. A végzés délutánján az uraság megköszöntésére
került sor általában verses rigmusokkal, melyben a gazda vagy vincellér
jószívűségéről vagy fukarságáról is szó esett. Ezt követte az uraság ajándékozása (pl. a szorgosabb szedők kendőt kaptak). A gazda házánál este trakta volt (birkapörkölt, pogácsa és bor), amit a végzéstánc, a mulatság zárt. Közvetlenül a szüret után gyakori volt az ifjúság szüreti bállal
végződő felvonulása. – A szőlőmonokultúrás helyek, főként mezővárosok
kapásai, gazdapolgárai és iparosai (bognárok, kádárok) céhes rendszerű
társaságokba, confraternitásokba (pl. Tokaj-Hegyalján: kapás céh, kapás társulat, fáklyás társulat
stb.) tömörültek a 17–19. sz.-ban. Ezek szüreti ünnepségei elsősorban a
felvonulás. Bacchus-kultuszra utaló elemeket tartalmaznak
(Tokaj-Hegyalján a baksus:
hordóra ültetett piros ruhás férfibábu lopótökkel), azonban nem
valószínű, hogy a szőlő és bor istenségeivel közvetlenül hozhatók
összefüggésbe. A borkirály a múlt században más magyar területeken is szerepelt. A menet vezetői, a vőfélyek, sáfárok (Tokaj-Hegyalja), táncmesterek (Gyöngyös) a céhes világ és a lakodalom tisztségviselőire utalnak. A felvonulás → alakoskodásra is módot nyújtott. A maskurások részben a szőlőművelés mozzanatait jelenítik meg (kötözőasszony: középkorú férfi rossz női ruhában, tolvaj és csősz harca stb.), részben genre-figurák (török, szerecsen, kisasszony, drótostót, vándorárus, úrfi, cigány, medvetáncoltató). Ezek a felvonulások eredetileg → farsangkor voltak, de áttolódtak a szüret befejezését követő időpontra.
