Hosszú ideig, 1918 és 1941 között ténykedett polgármesterként. Mégis utcaseprőként kellett befejeznie életét.
Thurner Mihály nem soproni volt, a Sopronhoz közeli Márcfalván (Marz) született, amit Trianon után Ausztriához csatoltak. Német anyanyelvűként több beszédét is két nyelven írta meg.
Jogot végzett, 1908-ban került Sopronba, majd a számvevőség élére. 1918 augusztusában egyhangú határozattal lett Sopron polgármestere, a vesztes háború utáni nehéz időben sokan a város megmentőjét látták benne.
1919. szeptemberében a saint-germaini békeszerződés Ausztriához csatolta Nyugat-Magyarország egy részét, benne Sopront és nyolc környező községet. Thurner fontos szereplő volt, és sokat tett az 1921. decemberében tartott, Sopron hovatartozásáról döntő népszavazás sikeréért. Sopron magyar város maradt, 1922-ben ezért kapta meg a Leghűségesebb város, a Civitas Fidelissima címet. Thurnert pedig Magyar Érdemkereszttel jutalmazták, melyet maga gróf Bethlen István miniszterelnök adott át neki a Tűztorony aljában felavatott, a népszavazásnak emléket állító Hűségkapu leleplezésekor, 1928 decemberében.
Mivel a Sopron gazdasági vonzáskörzetébe tartozó települések nagyrészt Ausztriához kerültek, a város magára maradt a lezárt határral, menekültekkel, éhínséggel, munkanélküliséggel és más bajokkal. A polgármester tudatosan készült az új helyzetre, határozott elképzelése és tervei voltak Sopron életben tartására és talpra állítására. Személyes érdeme volt, hogy a selmecbányai akadémia (a mai egyetem elődje) Sopronba költözhetett 1919-ben, és otthonra talált a városban.
1941-ben Sopron díszpolgárává választották egy díszközgyűlésen.
Sopront iparral, de iskolavárosként, a művészetek és a kultúra városaként képzelte el, jelentős idegenforgalommal. Szociálisan érzékeny, nagy formátumú, de becsvágyó politikusként jellemezték, aki azonban nem tartozott a “törzsökös” városi elithez, jelentős vagyona sem volt. Ellenben gazdasági- és pénzügyekben járatos jogászként több vállalatnál (mint pédául a GySEV, a Serfőzde) vállalt igazgatósági tagságot.
1941-ben leköszönt polgármesteri tisztéről és a Soproni Selyemgyár Rt. igazgatója lett.
1945-ben, a háború után azonban megvádolták azzal, hogy a selyemgyár Németországba telepítését szorgalmazza. Ezt követően elindult a lavina, először megfosztották díszpolgárságától, majd néhány hónap múlva letartóztatták, és egy bizottság állásvesztésre ítélte.
Mivel Sopronban nem akadt ember, akit a vád tanúként a bíróság elé tudott volna állítani, Thurner Mihályt a népbíróság felmentette.
1951-ben utcaseprői állásért folyamodott. Hetvenhárom évesen, 1952. április 7-én hunyt el szívbetegségben.
Születésének évfordulóján, 1998-ban visszakapta a várostól díszpolgári címét.
Szobra a Tűztorony mellett, a Városháza árkádjában áll, Kutas László szobrászművész munkája.
