szerző : Erdélyi László dr..
A pannonhalmi templom reliefje.
A kis Győr vármegye nagy multjába méltón illeszkedik be a vármegye délkeleti negyedének közepén emelkedő Szenthegy, melynek monostora erkölcsi, kulturális hivatásával és szerepével nem csupán helyi nevezetesség, hanem túlhat ez ama tizenegy vármegye határain is, a melyeknek síkját és messzi kéklő ormait Pannonhalma tornyának 300 méteres magaslatáról a szem áttekintheti. Nemzeti szentély volt e hely a multban, s magas hivatásáról nem mond le a jelenben sem. Együtt született 900 évvel ezelőtt a vármegyével, a keresztény nemzettel s a magyar királysággal, és csakhamar dajkája, nevelője lett a magyar léleknek, mindig hű sorsosa a nemzet s a megye viszontagságos életének.
A Szenthegy.A Szenthegy »Mons Sanctus« neve Szent László II. törvényében fordul elő legkorábban, »Sacer Mons« alakban pedig az ugyanazon időtájt készült Szent István-legendákban; míg az oklevelek csak félszázaddal utóbb kezdik nagy ritkán, azután egyre sűrűbben, végre egész rendesen emlegetni »Pannonia szent hegyét«. A tatárjárás előtt szokásosabb a »Pannonia hegye«, vagy a »Pannonia fölött levő hegy« elnevezés. De már Szent István levele is szentnek mondja e helyet, melyet minden más ily hely fölött különös tisztelet illet meg. Csak sejteti, hogy ezt Szent Márton miatt mondja, ki Hartvik szerint itt született; itt volt az ő telke s a szent hegyet választotta imádságos helyéül, míg Pannoniában élt. Ez a Pannonia pedig nem nagy vidék volt, nem a régi római tartomány neve, hanem Szent László oklevele szerint, a Szenthegy aljában lévő első birtok a többi közeli birtokok, falvak között. Ezt a Pannoniát másképen Sabaria néven is emlegetik s egy tatárjáráskori nagy birtokösszeírás Tarján és Ravaszd közé helyezi, azután azt mondja: »Ott a völgy közepén van a szent forrás, melyet Pannonia fejének - Pánzsafőnek - mondanak.« Ez az a forrás, a melyről Béla király névtelen jegyzője fönntartotta a hagyományt, hogy »Árpád vezér és nemesei táborba szállának Szent Márton hegye mellett és Sabaria forrásából mind ők, mind barmaik ivának, és a hegyre fölmenvén s Pannonia földjének szépségét látván, fölötte örvendének«. A Pánzsa ér mellett nyugatra a kisravaszdi vagy paczkallói katlanszerű völgyben, római épületek alapfalaira találtak, melyek között fűtőcsövek, vízvezeték nyomai, feliratos téglák, s egyéb római maradványok tűntek elő. A téglákon brigetioi (ószőnyi) és vindobonai (bécsi) légiók jegyei olvashatók. Igaza lehet tehát a legrégibb magyar hagyománynak, mely Szent Mártonnak, a katonai tribun fiának, később toursi püspöknek († 397) születését ide helyezte.Szent Márton halálakor már húsz év óta itt tanyázott a Duna-Tisza mentén a hunn nép, mindössze nyolczvan évig, pusztulása után száz évvel pedig megjelent az avar. A sok nép közül, mely itt megfordult és tovább vándorolt, csak a hunn és avar tudta egyesíteni uralma alatt a Duna-Tisza országát, az utóbbi is csak harmadfélszáz évig. Mind a kettő rokon volt a magyarral, legalább vitézségben, szokásokban, erkölcsökben; de pogány erkölcsei miatt mindkettőt elsöpörte a nyugati keresztény népek bosszúja. Végre 900 táján elfoglalta ezt az országot harmadízben a magyar nép, s az Ottók és Henrikek 223német-római császársága talán ép úgy elvesztette volna e nemzetet, mint a hogyan Nagy Károly frank-római császársága tönkre tette az avart, ha Géza fővajda meg nem előzi a veszedelmet a kereszténység befogadásával.
A benczések térítő működése.A kereszténység elterjesztése pedig e hazában első szent királyaink támogatása mellett főleg a benczések érdeme. Belőlük lettek az első püspökök és érsekek, az első térítők és kanonokok, kik Szent László koráig befejezték a térítést, úgy hogy Kálmán törvénye szerint a magyar már szívében, lelkében is keresztény. A német császárok hatalmi vágyból sok kísérletet tettek ugyan a magyar leigázására, de már nem lelkesíthette őket és seregöket a hit érdeke, mert a pápák is tiltakoztak a keresztény Magyarország meghódítása ellen. Ez volt a benczések térítő működésének nagy politikai jelentősége, s ennél nem csekélyebb, bár kevésbbé szembetűnő belső társadalmi hatásuk.
Az első benczések.A benczések között pedig, alapítása és működése szerint, legelső volt a pannonhegyi vagy pannonhalmi Szent Márton-apátság. Az ó-keresztény és a honfoglaláskori nemzeti hagyomány jelölte ki az első monostor helyét, védőszentjét, s a megkeresztelt Géza fővajda, a hozzá menekült és megkedvelt cseh benczésnek, Radlának a tanácsára azokat a benczéseket hívta meg a szenthegyi monostor fölépítésére, a kiket csak három éve vitt Szent Adalbert prágai püspök, már maga is benczés, Rómából, a Prága melletti Brevnovban rögtönzött famonostorba, de a kik ott, püspökük üldöztetése miatt, szintén szorúlt helyzetbe jutottak. Ezek a jórészt olasz benczések, valami tizenketten, Anasztáz apátjuk vezetése alatt megjelentek Gézánál és támogatásával 996-ban megkezdték a szenthegyi monostor építését. Nem telt bele egy év, Géza fővajda meghalt, s a majdnem gyerek, alig 22 éves István ellen, Koppány somogyi ispán vezérlete alatt föllázadtak mindazok, kik gyűlölték a véreskezű Gézát s az István bajor feleségével beköltözött, nagy birtokokhoz és befolyáshoz jutott német lovagokat, a kereszténységgel együtt. Erősen ostromolták Veszprémet. Az ifjú fejedelem aggódott, hogy a németek és keresztények ellen irányuló belső háborúhoz még a cseh, lengyel, besenyő és bolgár szomszédok támadása is járulhat. Nem nagy hadával Esztergomból valószínűleg Győr felé vette útját s a győr-veszprémi római hadúton, a Szenthegy alatt, Anasztáz apát szerzeteseivel István elé járult, hogy neki tisztelegjen s lelke hányódásai között az ifjú fejedelmet megvigasztalja. Igérte, hogy buzgón fog esedezni szerzeteseivel Szent Márton pártfogásáért; tanácsolta, hogy helyezze magát a szent püspök oltalma alá, ki maga is katona volt, és vitesse serege előtt Szent Márton zászlaját, melyet talán az apát nyújtott át és szerzeteseivel készíttetett. István nemcsak hajlott a tanácsra, hanem ünnepélyes fogadást tett, hogy ha Isten Szent Márton érdemeiért diadalra segíti, a somogyi ispánság népeiből, birtokaiból és jövedelmeiből a tizedik részt örök időkre Szent Márton monostorának adja. A fogadalom tanúi voltak Pázmán és Hunt, a fejedelem német testőrei, továbbá Orczi és egy ekkortájt ideérkezett térítő érsek Domonkos, kinek még nem volt egyházmegyéje. István serege Veczelin vezérlete alatt diadalmaskodott Veszprémnél, s a somogyi Koppány teste négy felé hasítva, Veszprém, Győr, Esztergom és Erdély kapuira kerűlt, elrettentő például (997). István buzgón és bőkezűen teljesítette fogadalmát és az egész zsákmányt Szent Mártonnak adta, fölépítette bazilikáját és a somogyiakat mind alá akarta vetni a monostornak, de azután, nehogy ama nép elszéledjen, azt rendelte, hogy tizedeiket mindenből Szent Márton apátjának adják. Akkor nem volt még más apátság vagy püspökség az országban.A diadal után István erélyesen és bölcsen hozzálátott a térítéshez, s e végből hívására vagy szándékának hírére papok, kivált benczések érkeztek az országba. Fölújúlt a zobori és zalavári apátság. Lengyel földről bejött Asztrik apát, azelőtt szintén brevnovi benczés, és megkezdte a pécsváradi monostor építését, aztán meghozta Istvánnak a pápától nyert szent koronát s a tervezett püspökségek fölállítására és betöltésére vonatkozó fölhatalmazást. Szent Sebestyén, pannonhalmi benczés, lett az első esztergomi érsek, ki 1001-ben megkoronázta István királyt. A király kinevezte a veszprémi püspököt is, ez pedig első kötelességének hitte óvást tenni a püspökségéhez tartozó somogyi ispánság tizedeinek eladományozása ellen, mert a tizedek - úgy tudta - mindenütt a megyés püspököt illetik. István király ragaszkodott fogadalmához, s a pannonhalmi templom fölszentelésekor, mit Sebestyén 224esztergomi érsek végzett Cséba (Ceba győri?) ispán és más urak, főpapok jelenlétében fölolvastatta 1001 őszén a Domonkos érsektől megírt alapítólevelet.
Az 1001-iki alapítólevél.Ez alapítólevél főtárgya a somogyi tized és története a fogadalomtól a kárpótlásig, további tárgyai a pannonhalmi monostor kiváltságai: a casinoi ősmonostorral való jogközösség, szabad apátválasztás, szentelések dolgában a megyés püspöktől való függetlenség; továbbá, hogy »e hely tisztelete és szentsége miatt« csak e monostor apátja vitethet maga előtt kápolnát, a melyben útjain bárhol misézhet; végül, hogy mise alatt püspök módjára szandált viselhet. A szandálviselés nagyon jellemző e korban a római apátokra, kik között azelőtt Anasztáz pannonhalmi apát is élt. Németországban csak három évvel előbb szerezte meg e kiváltságot III. Ottó császár a reichenaui apátnak. Az alapítólevél fölsorolja azt a kilencz birtokot, a melyeket István király az apátságnak adott; e birtokok: Himód (ma Nyalka), Varsány, Tömörd, Füzegy halászai (Füzitő), Vág (Deáki), Bálványos, Vizecska, Mörény, Kortó; végül jövedelme a pozsonyi vám harmada. A somogyi Kortó egy részét tehát a király a pannonhalmi monostornak, a másik részét Veszprém püspökének adta, ki azt még a mohácsi vész után is birtokolta.A pannonhalmi alapítólevél eredeti, hiteles alakjában ma is megvan, s nemcsak Szent István, de a magyar királyság első félszázadából is ez az egyetlen eredeti oklevél. Mint ilyen, valódi nemzeti ereklye s ehhez képest kincsként is őrzik. Unicum volta miatt már másfél század óta támadják hitelességét, de hiába. Legtudósabb volt az utolsó két támadás s a támadók tekintélye miatt mindazok, kik nem tudnak vagy nem akarnak a kérdéssel komolyan foglalkozni, kényelmesebbnek és biztosabbnak vélik a kételkedést, noha nyilvánvalóan kitünt, hogy a legtekintélyesebb két támadásnak alapja vaskos tévedés, mert oly hitelesnek vélt oklevélre támaszkodik, a mely kétségtelen hamisítvány. Ismerünk sok hamisítványt az Árpád-korból, de e hamisítások ismertető jelei egyáltalán nem illenek a pannonhalmi alapítólevélre. Ennek külső és belső alakja, írása teljesen Szent István korára vall, tartalma is határozottan korszerű, s a mi eddig vele ellenkezni látszott, éppen az bizonyult hamisnak.
A pannonhalmi apátok. Anasztáz. Henrik és Mór.Anasztáz, az első pannonhalmi apát, 1007 táján esztergomi érsekké lett s a benczés szentek jegyzékébe került. Irói működéséről is tudunk. Két utóda, Henrik ésMór, szintén a szentség hírében haltak el, s az utóbbit félszázaddal ezelőtt a pápa »Boldog«-nak nyilvánította. Mór Pannonhalmán volt »iskolás fiú«, később, kiváló szerzetesi erényeiért, Szent Imre herczeg hét csókkal tüntette ki, alázatosságát pedig maga a szent király próbálta ki, azért utóbb pécsi püspökké tette. Püspök korában írta meg Szent Zoerárd András és Benedek benczés remeték legendáját. Mór apátsága idején a király kivánságára a pannonhalmi monostor négy benczést küldött az új marosvári (csanádi) püspök, Szent Gellért segítségére, ki maga is benczés volt s a többi négy benczés apátságból két-két hitterjesztőt kapott. Ez a tizenkét tanúlt és a magyar prédikálásban jórészt jártas benczés pap lett a csanádi püspökség első káptalana. Mór apát 1036-ban ment át a pécsi püspöki székre.
I. Péter.Utána az első apát, kit ismét hitelesen ismerünk s a kitől kezdve a pannonhalmi apátok névsora hiteles és körülbelül teljes: I. Péter apát (1091, 1103), Szent László és Kálmán király kortársa. Szent László országgyűlést tartott Pannonhalmán, Kálmán pedig itt fogadta a keresztes lovagsereg fővezérét, Bouilloni Gottfriedet. E korból ismét két hiteles, eredeti oklevele van Pannonhalmának. Az egyikben Szent László íratta össze a monostor egyházi kincseit, ruháit, könyveit, birtokait, népeit és marháit. Bőrhártyára írt könyve volt 80 darab s birtoka 31, a melyekből hetet Szent István adott, egyet Salamon, hatot László, hármat ugyanannyi magánbirtokos, a többinek adományozóját nem ismerjük. E birtokok a Tiszáig és a Dráváig voltak szétszórva, s lakóik 527 háznép volt: lovas és hadi szolgálatot teljesítő »minister« 131, földmíves szolga 140, szőlőmíves 88, halász 30, egyéb szolga pedig, t. i. szakács, sütő, mosó, szűcs, kovács, esztergályos, ötvös, stb. 138 házban. A monostor templomán kívül, az egyes falvakban volt az apátságnak hat kápolnája vagyis fiókegyháza, a melyeknek száma a legközelebbi oklevélben, II. Paschalis pápa bullájában, már nyolczra szaporodott. E bulla 2251102-ben megerősítette mindazt, a mit »Szent István levele« adott, csupán azt kivánja a békesség kedvéért, hogy az apát, mielőtt más püspökhöz fordulna, először a megyés püspöktől kérje a szenteléseket és a szent olajokat.
Pannonhalma
Azután lassan, majd rohamosan szaporodnak a pannonhalmi oklevelek; számuk a XI. századból 2, a XII. századból 25, a XIII. századból csak a tatárjárásig, évtizedenként 5, 31, 49, 80, együttvéve 165 darab, némelyik több példányban és másolatban is, a melyekből mindmáig nagyon kevés veszett el; 192-ből más levéltárba került 13, a melyek közül többről kimutatható, hogy eredetileg sem volt Pannonhalmáé, bár ezt is érdekelte. Az eredeti oklevelek nagy számához (146 + 7) járul a Liber Ruber nevű hártya-codex, mely közvetetlenül a tatárjárás előtt készült, s az addig nyert legbecsesebb 59 oklevél másolatát tartalmazza. Régiségre e nemben unicum. A tatárjárás előtti időkre nézve a pannonhalmi levéltárnak ez a gazdagsága és mondhatni épsége minden magyarországi levéltárat fölülmul. A mondott számokba nem vettük bele azt a négy-öt hamisítványt, a melyekből kettőt a tatárjárás előtti zavaros birtokállapotok idején, jogos védelemből írtak az elveszetteknek vélt oklevelek rekonstruálására; a többi jóval későbbi. Ilyen okleveleket könnyen találunk majd minden levéltárban, mert biztos veszélyben forgott a legjogosabb birtok is, a melyről nem volt írás; már pedig kezdetben nem minden adományról adtak oklevelet. E miatt a későbbi birtokosok bizonyos kényszerhelyzetbe kerűltek, hogy hiányzó okleveleiket, koruk követelése szerint való formában és tudással pótolják. E tudás azonban szűkkörű volt, a régi leveleket nem tudták híven utánozni s a mai kritika, ha nagyobb számú eredeti oklevelet tanulmányozott, bizton fölismeri a későbbi hamisítványokat. Ez a kritika a pannonhalmi levéltárban kérlelhetetlenül elvégezte feladatát.
Dávid. Ráfael.A XII. század legérdemesebb apátja Pannonhalmán Dávid apát, ki a monostor első, kisded, leégett bazilikáját díszes román stílben újra fölépíttette s vak Béla király, több püspök és úr jelenlétében, Feliczián esztergomi érsekkel fölszenteltette. Ekkor adta a király »Isten jegyesének«, az új díszbe öltözött egyháznak »nászajándékúl« Tarján egy harmadát (1137.). Azután egymást érik a magánadományok: András, veszprémi prépost remeteségbe vonulása előtt, Szines úrnő, az apát sógorasszonya, Fulkó vendég, Álmos herczegnek, azután egy esztergomi érseknek és öt veszprémi püspöknek clerikusa vagyis deákja, birtokokat és szolgákat adnak lelkök üdvösségeért. Ráfael apát II. Géza királynak l0 font ezüstöt ád s ezért kap egy kis birtokot két házzal. Margit úrnő 1000 mise végzéseért ad az apátnak negyedfélfont súlyú aranylánczot, a szerzetesek ruhájára szürke nyestprémeket s a monostornak torlókat, hogy minden évben végeztessenek érte tort, vagyis gyászistentiszteletet, a szegények számára való lakomával, alamizsnával és adjanak szőnyeget Szent Márton egyházának, hol temetkezni kíván. Birtokokat és könyveket hagy a monostorra Adalbert úr, mikor a szicziliai királyhoz indul a magyar király és urak követeként. Levelében Ráfaelt »főapát«-nak czímezi, mert a Héderváriak ősének, Héder (Hederik) királyi udvarbírónak (országbírónak) testvére, Valfer gróf, a mai Németújvár fölött levő Küszén hegyen monostort alapított s ezt fiókapátságként, szerzetesi fegyelem dolgában, alárendelte a pannoniai főapátnak (1153, 1157.). A főapátok egymásután három apátot neveztek ki Küszénre, midőn III. Béla király a határvárnak alkalmas helyet lefoglalta azzal az ígérettel, hogy monostor számára még alkalmasabb helyet fog adni.
Rajnáld. Szimilisz. II. Péter.
A főapát czím azután sok időre megszűnt. Rajnáld apátnak III. Sándor pápa 1175-ben megengedte, hogy miként elődei már legalább negyven év óta, úgy ő és utódai is viselhessék a főpapi süveget, pásztorbotot és gyűrűt; hat évvel utóbb pedig Szimilisz apátnak biztosította a Szent Istvántól adott casinói jogközösséget. III. Kelemen pápa 1189-ben II. Péter apátnak, kiből a következő évben spalatói érsek lett, megadta újra azt az eredeti kiváltságot, hogy a szenteléseket bármely püspöktől kérhesse s ezzel lelkészi téren is függetlenné tette a megyés püspököktől mindama birtokain, a hol templomai voltak.Balázs. János. Benedek.III. Béla király mintegy kárpótlásul a birtokfoglalásért, »lelke üdvösségére« három sóhajót adott a monostornak, hogy vámtól mentesen szállíthasson a Maroson, Tiszán, Dunán elegendő sót az erdélyi sóbányákból. Az urak és főpapok között tanuként meg van nevezve Balázs apát is (1192.). Ennek utóda, János Imre király ellen András herczeget pártolta, azért III. Incze pápa letette 226őt. Benedek apát és konventje állítják ki 1206-ban az első hiteles helyi oklevelet a bakonybéli apát számára. A konventet tíz évvel utóbb már káptalannak is mondják s ez volt a czíme hivatalos pecsétje köríratában.
Oros.Pannonhalmának az Árpád-korban legmunkásabb, legerélyesebb és legtovább kormányzó apátja Oros (Uriás 1207-1242.). Előbb tihanyi apát volt, mégis 35 évig ült a pannonhalmi széken, s kb. 80 éves korában halt meg. Bámulatos tevékenységet fejtett ki a megtámadott vagy elfoglalt birtokok és jövedelmek visszaszerzésére, biztosítására, s e végből sok, sikeres pöre volt; a szolganépek viszonyát rendezte, köteles szolgálataikat és a monostor birtokait, háznépeit összeíratta; új adományokkal, vásárlásokkal, perekkel és békés szerződésekkel az átvett birtokokat megkétszerezte, az oklevelek számát pedig oly korban, a midőn sokan gyűlölték még az írásbeliséget, a korábbiak hétszeresére emelte. Rendszeretet és kötelességérzet hatja át egész működését. A tihanyi apátságot is úgy hagyta el, hogy összeíratta birtokait és népeit. Pannonhalma birtokait hatszor írta és íratta össze három pápával, kétszer a királyi kanczelláriával s egyszer ő maga, négy más apát hitelesítésével. 1216-ban 47, 1225-ben 52, 1232-ben 55 és 1237-ben 99 birtokát írták össze, de még ez utolsó összeírásból is 29 régibb birtok hiányzott, csakhogy ezeket bőségesen pótolták Oros apát új szerzeményei. Az utolsó összeíráskor Győr vármegyében 25 birtoka volt, közel 800 házzal; e falvai: Alsók (Szentmárton), Nyalka, Újlak (ma Illok erdő), Tarján, Asszonyfalva, Tápán, Rovazd, Cséb-Rovazd, Écs, Nyul, Perecse (ma Szent Lőrincz-tag), Ság, Kisfalu (Kis-Ság), Semjéncsuka, Nyulas, Dörög (mindkettő Pázmándnál), Alap, Örkény, Gönyő, Zászló, Vének, Száva, Hecse, Abda, Tényő. Legtöbb háza volt: Nyalkán 193, (ma sincs ott ennyi ház), Véneken 70 (halász), Alsókon 68 (ebből 57 szőlőmíves), Semjéncsukán 51, Ságon 47, stb. Népei e vármegyében: lovas-hadakozó jobbágyok 151, szekeres szolgák 44, udvarnok-földmívesek 130, szőlőmívesek 173, halászok 74, szántószolgák 32, harangozók 30, kovácsok 25, kádárok 24 házban, s kisebb számmal szabadosok (torlók), hírnökök (bakók), kápolnavivők (9), tárnokok, sütők, szakácsok (16), márczadók (10), ruhamosók, szűcsök (szabók), timárok (vargák 15), kőművesek, ácsok (bognárok), esztergályosok, lovászok, juhászok. Az apátság összes birtoka 12 vármegyében 2700 ház, s ennek majdnem egyharmada Győr vármegyében volt. Falusi templomainak száma 22 (Győr vármegyében egy, a rovazdi Szent Villibáld-egyház, mely már Szent László korában fönnállt). Mivel Oros apát ötször volt Rómában és résztvett II. András király 1217. évi keresztes hadjáratában a Szentföldön, de máskülönben is szinte folytonosan utazott az országban, az udvarhoz és szétszórt birtokaira, ilyenkor pedig lovas jobbágyok kísérték és kisebb-nagyobb szekereken vagy a véneki dereglyéken szállították utána a gabonát, lisztet, kenyeret, bort, stb.; mivel továbbá az apát szigorúan megkövetelte, a mit jogosnak vélt: azért népei panaszokban törtek ki és az apát négyszer íratta össze kötelességeiket úgy, a mint ők maguk bevallották. Még a panaszok közepett is elismerték, hogy az apátúr jól bánik velök; de voltak bujtogatóik, kiket a nádor utoljára is hajnyírással és egy havi börtönnel sújtott. Éppen a helyes gazdálkodás érdekében Oros apát arra törekedett, hogy monostora birtokait más földesurakétól elkülöníttesse, vagyis tagosíttassa. Minthogy pedig sokféle foglalkozású népei tulajdonképpen mind földmívesek voltak és szakács, szűcs, stb. mesterségöket sem falujokban, hol tömegesen éltek, sem a monostorban, hol évente csak egy hónapot szolgáltak, igazán nem gyakorolták, tehát nem is értették: Oros apát megkezdte az úrbéri szerződések kötését egy-egy falubeli összes népeivel, földmíves foglalkozásuk alapján, a réginél enyhébb föltételekkel. Ily módon megindult az a mozgalom, mely lassanként az összes szolgákat egyaránt fölemelte a szabadabb lovas jobbágyok állapotára, ezekből pedig félnemesekké tette, a hadakozásra kötelezett »nemes jobbágyokat«, a prediális, földesúri nemeseket. Az apát jószágkormányzói: a szentmártoni és somogyi prépost meg a salai (deáki) perjel, az illető vidékeken levő kis monostorokból, remeteségekből intézték a gazdálkodást. Ily módon Oros apát elérte azt, hogy az újra leégett famennyezetes pannonhalmi templomot harmadszor is fölépíttette, átmeneti góth stílben és beboltoztatta, megnagyobbíttatta, s elég díszes román bazilikát építtetett a vágmelléki Salában (Deákiban) is. Hogy pedig a győri és esztergomi egyházmegyéktől való függetlenségét kifejezésre juttassa, pápai kiváltságlevelek alapján, a két 231templom fölszentelésére a váczi, zengi, illetőleg a nyitrai püspököket kérte föl (1221, 1228.) a pápa engedélyével, mert a pannonhalmi apátság templomaival és lelkészeivel együtt - kivéve a veszprém-egyházmegyeieket - közvetetlenül a római pápa főpásztori joghatósága alá tartozott. A pannonhalmi harmadik templomszentelés szintén országos ünnep volt, melyen a királyon és királynén kívül, számos előkelő vendég volt jelen, s II. András ez alkalommal adta a monostornak Gönyő egy részét. Oros újjáépíttette a monostort és műhelyeit is. Erős önérzettel hangoztatta, talán vádakkal szemben, hogy testvéreinek tanácsával és segítségével többet tett, mint összes elődei Szent István óta. Jó gazdálkodása tette őt képessé arra is, hogy IV. Bélának, midőn a tatárok elől menekült, 400 font színezüstöt adjon az ország nemesei részére, kiket az éhség fenyegetett. Mikor a tatárok 1242 februárjában áttörtek a Duna jegén, Rogerius szerint csak Székesfejérvár, Esztergom vára és Szent Márton monostora tudott sikeresen ellentállni s az utóbbi helyen az apát is férfiasan harczolt. Az agg Oros apát azonban már aligha forgatott fegyvert. Ez időtájban meghalt, s monostora is erősen megrongálódott, sőt panaszosan azt írták róla, hogy »elvesztvén majdnem összes javait, a tatároktól lerontatott«. Oros nagy alakja ritka erős egyéniségként domborodik ki ama korai időben. Rendszerető, gondos gazda s igaz magyar, ki jussát nem hagyja, hanem szívós erélylyel megvédi. Irásban akar látni minden jogot és kötelességet, s ehhez azután keményen ragaszkodik. De azért újító is a gazdálkodás terén épp úgy, mint az építkezésben. Buzgalmát jellemzik az Isten házának díszítésére, a betegház ellátására, és a szerzetesi fegyelem fönntartására irányuló törekvései. Erre vallanak az ájtatos magánadományok is, melyeket világiak és papok nagy számmal nyújtottak monostorának, melyben akkor 40 tagú konvent volt. Kegyeletes összeköttetésbe lépett Casino ősmonostorával. A magyar benczés apátok ismételten fölkeresik őt és szinte patriarchájoknak tekintik. Sok oklevele a tatárdúlás után szilárd alapjai a fölépülésnek és birtokrendezésnek.
A főapátság pecsétje
A főapátság címere
Pannonhalma 1597-ben
Az étkező
A templom belseje
Az Astrik szobor
Pannonhalma. A millennáris emlék
.Ahhoz az erkölcsi tőkéhez, a melylyel a pannonhalmi monostor megkezdte alapítása czéljának, az istentiszteletnek s a királyért és az ország állandóságáért való imádságnak, a hithirdetésnek és az üdvös kulturhatásnak megvalósítását, harmadfélszáz év leforgása alatt akkora anyagi tőke is járult, a melynél többet már nem igen kivánhatott. Aránylag kicsi volt a kezdet s a királyok mellett egyre több magánember igyekezett lelke üdvösségét Szent Márton és szerzeteseinek érdemeivel biztosítani amaz adományok révén, a melyeknek összege a tatárjárás előtt érte el tetőpontját. Méltán nevezhetjük tehát az első időket a terjeszkedés korának s tulajdoníthatjuk eredményeit a nagy belső erő expanziv hatásának. A kor méltó befejezője, az átmeneti korszak zavarai közepett föllépett nagy rendező szellem, a ki leltároztatta a mult idők egész hagyatékát és szilárdan megalapozta a bekövetkezett új korszakokat.
A közös káptalanok.A második kor megteremtette az addig autonom s egymástól független benczés apátságok közös szervezetét, parlamentjét, a két évenként, sőt évenként tartandó közös káptalanokat, a rendi fegyelem reformálására és biztosítására. Az új kornak ez a gyökere is visszanyúlik Oros apát idejébe, mert a benczések ilyen reformáczióját az 1215. évi római lateráni egyetemes zsinat határozta el, a melyen Oros apát is megjelent. A zsinati határozat végrehajtása azonban nem ment egyszerre és Magyarországra nézve a közös káptalan megtartását III. Honorius 1225-ben újra megsürgette, a mikor Oros ismét Rómában volt és talán a rendelet kieszközlése éppen az ő buzgalmának a műve. A reformintézmény igazi virágzását az Anjouk békekorszakában érte el, miután XII. Benedek pápa 1335-ben kiadott nagy bullájában egész részletesen kifejtette a benczés rendtartományok és kongregácziók káptalani szervezetét. A rendtartományok alkotmánya e szerint köztársasági, két vagy több elnökkel; a kongregáczióké monarchikus, melyben a középponti monostor apátja állandó főelnöke a fiókmonostorok apátjaiból alakult káptalangyűlésnek. Magyarország benczés apátságai rendtartománynyá alakultak, a melynek elnökei között Pannonhalma apátja mindíg ott van s mindíg az első helyen, sőt olykor egyedül képviseli az egész rendtartományt. De egyelőre még nem igazi főapát, csak azzá készül lenni, a miben főtényező kimagasló tekintélye és monostorának gazdagsága, a melylyel legföljebb a pécsváradi apáté vetekedik.
232Salamon. Favus. Bonifácz. Hermán. Miklós. Imre. Jakab, II. János, László. II. Miklós.Oros utóda Salamon apát, ki tíz évi kormányzása alatt elődének nyomdokain halad. Egy birtokot elad, kettőt vesz, hagyatékokat is nyer, földjeit elkülönítteti s óvja főpásztori függetlenségét. Favus pécsváradi apátból lett pannonhalmivá (1252-65.), a konvent választása és pápai kinevezés után, a mit rendszerint a királyi bemutatás előzött meg. A pápa 1256-ban őt bízta meg, hogy a rend egyetemes káptalanának tanácsával válaszszon ki három apátot a monostorok megvizsgálására és reformálására. Még ő is szerez új birtokokat vétellel, cserével, hagyatékképpen, s a királyi családtól végre megkapja a kárpótlást a rég elvett küszéni monostorért és a 400 font ezüstért Nyitramegyében, várépítésre pedig adományúl nyeri a Balatonnak azt a szigetét, a melyen két év alatt fölépíttette Szigligetvárát (1262.). Ez a királynak úgy megtetszett, hogy átvette s helyébe adott három falut, a melyek azután, mint általában az új szerzemények, az Árpád kor végén, jórészt hatalmasok kezébe kerültek. Favusról már biztosan tudjuk, hogy résztvett a püspökök tanácskozásain.
Miután királyaink mindinkább lemondanak a vármegyék birtokáról, közigazgatásáról és igazságszolgáltatásáról, s átengedik ezt az autonom testületekké szervezkedő nemesi vármegyének, egyszersmind egyre sűrűbben adnak fölmentéseket egyes földesuraknak és népeiknek a királyi ispánok és adószedők hatósága alól. Ilyen immunitást nyert Bonifácz apát is, úrbéresei, jobbágyai részére (1269 stb.), a mely kiváltságból kialakult az ily földesúri terület külön megyeisége, úgy hogy ennek mintegy örökös főispánja a földesuraság; van udvarbírája (alispánja), vannak ispánjai, katonáskodó lovas, nemes jobbágyai (predialistái), vára és várnépei, úrbéresei. Pannonhalmának volt már a tatárjáráskor is vára a monostor körül. Az utolsó árpádházi király osztrák háborujában ott volt Hermán apát s a haimburgi békealkudozásban, a kalocsai érsek mellett, ő volt a magyarok másik szónoka, kikről a németek megjegyezték, hogy nagyon sokat és nagyon virágosan beszélnek (1291). Miklós pannonhalmi apát az egész magyar benczésrend nevében óvást emel a monostorok és javaik jogtalan lefoglalása, elidegenítése ellen (1300). Volt rá oka, mert Pannonhalma várát is majd Venczel, majd Károly párthívei ragadták magukhoz. Imre apát egyik levele a legrégibb ismert papíroklevél Magyarországon (1306). A zavaros időkben gyorsan váltogatták egymást az apátok: Jakab, II. János, László és II. Miklós. Az utóbbi erőszakosan betolakodva, több évig botránkoztatta ismerőit (1312-18).
III. Miklós. Hamer Vilmos. Szigfrid. Czudar László.Végre Károly király lassanként helyreállította a királyi tekintélyt és Pannonhalma apáti székén a nagy apátok fényes sora következik. Ilyen volt először III. Miklós(1319-33), előbb dombói apát, kit a pápa megbíz, hogy a garamszentbenedeki apáttal együtt hívja össze káptalanba az összes magyar benczés apátokat. A király meg követűl küldte őt Nápolyba, öreganyjának, a magyar Mária királynénak végrendelete ügyében, mely a pannonhalmi egyháznak is nagybecsű ornátust hagyott. - Hamer Vilmos apát (1333-54), előbb perjel, Károly király kegyeltje volt, kit e király »hűséges káplánjának» mondott, s kit XII. Benedek pápa első helyen bízott meg azzal, hogy nagy reformbullájának végrehajtása végett a magyar apátok káptalangyűlését egybehívja. A bullának pedig nevezetes rendelkezése az is, hogy minden monostor 20 szerzeteséből egyet a párizsi vagy más egyetemre küldjön, s az ily mesterek és doktorok tanítsák azután itthon a szerzetes-növendékeket. - Legkimagaslóbb alak e század apátjai között Szigfrid, előbb széplaki, 1330-tól garamszentbenedeki, végre pannonhalmi apát (1355-65), Nagy Lajos király »kedvelt udvari káplánja«, ki 1345-ben a király követeként járt az angol udvarban. Pannonhalmi apátságra emelését, a mikor viszont Garamszentbenedekre a pannonhalmi Szigfrid került az ő helyébe, az egész magyar benczés-rend helyesléssel üdvözölte, mert már előbb is egyik elnöke volt a rendtartománynak, s a legeszményibb képviselője, feje és vezére mindvégig a benczés-reformnak. Az anyagi ügyeket természetesen ő sem hanyagolhatta el, a királylyal megsemmisíttette a monostori birtokok korábbi elidegenítéseit, örökös bérbeadásait, a melyekhez elődei nem kérték ki a fölség kegyúri jóváhagyását, s még földesküt is tett egy birtokperben. A pannonhalmi templom falában ma is meglevő vörös márványsíremléke felíratából tudjuk, hogy a monostor zárt négyzetfolyosóját (claustrum), a tulajdonképeni kolostort, izlésesen kijavíttatta, s valószínűleg az ő műve e folyosónak, a templom szentélyének és a Szent Benedek-kápolnának máig megőrzött, fölújított angol-góth ízlésű szép csillagboltozata. A síremléken, magának az apátnak egész alakja és 233ruházata korhű képe az akkori aszkéta, reformált benczésnek. - Mellette a másik síremléken megörökített Czudar László apát (1365-72) alakja, az előbbitől eltérően, szakállal és főpapi ornátusban. Borsodi nemes családból származott, s előbb szekszárdi apát volt. Elnöke volt a monyoródi káptalannak.
Domokos és Pál. Ulászló.A nagy apátok után bekövetkezik a hanyatlás, mert Pannonhalmán is jelentkezik az a baj, a mely a római pápák hetvenéves avignoni tartózkodása, »fogsága«, idején európaszerte kifejlődött, hogy t. i. a pápák idegen embereket neveztek ki épen a legnagyobb egyházi javadalmak élére, s a kinevezésért nagy díjakat, az egész jövedelem egy harmadát követelték az első évben. Ez nagy ellenkezést támasztott a konventekben és a királyok részéről, annyival inkább, minthogy a pápák maguk is franczia befolyás alatt állottak s ez fölkeltette a nemzeti féltékenységet. Az ellenszegülés Pannonhalmán, a szerzetesi erkölcsök nagy kárára, akkor tört ki, midőn László apát utódává a konvent Domokost választotta meg, de XI. Gergely pápa Pál dombói apátot nevezte ki pannonhalmi apáttá és Domokost kiközösítette, ki így is halt meg (1377.), mert nem engedett, sőt a pápai íratokat hozó csanádi kanonokot börtönbe vettette. De Nagy Lajos király sem engedte Pált a pannonhalmi apáti székbe ülni, hanem Domokos helyébe kinevezte a maga rokonát, Ulászló lengyel királyi herczeget az apátság kormányzójává, hogy e nyugtalan embert lengyel trónköveteléséről lemondassa. Ulászló 1379-ben eltünt Pannonhalmáról és sok kalandozás után, két év mulva Strassburgban halt meg.
István.A konvent Istvánt választotta meg apátjává a maga kebeléből, s őt a következő év (1381.) elején a római pápa is megerősítette. Vele újra kiváló apát került Pannonhalma élére. Az elidegenített birtokokat igyekezett visszaszerezni. Füssön hét jobbágyát oklevélileg földesúri nemesének ismerte el olyképen, hogy öröklő joggal bírják telkeiket, csupán tizedet adjanak termésükből és hadjáratra egy íjászt küldjenek, vagy váltságul 3 márka ezüstöt fizessenek. (= 132 kor.). Igy alakult meg a nagy- és kisfüssi nemes szék, mint kis megye, melynek volt külön alispánja, főispánja pedig a pannonhalmi apát. A konvent ekkor is 40 tagú, s részére, valamint az apáti asztaltartásra István más-más jövedelmeket rendelt. A magyar benczés rend elnökeként megbízást nyert a koppánmonostori apátság betöltésére, s a tihanyi apátság egyik birtokának elcserélésére ő ad engedélyt, a mit Mária királyné megerősít. Zsigmond király a magyar rendkáptalan kérésére 1393-ban elvűl mondja ki, hogy benczés apátságot csak benczés kaphasson, mert ez a rend nemcsak legtöbb taggal válik ki a hazai szerzetesrendek közül, hanem buzgóságával és egyéb erkölcseivel is.Marczali Dózsa Miklós. Albeni János. Órévi Konrád.Ám a szép ígéretet Zsigmond hamar elfeledte s István apát utódává kormányzóul (gubernator) a minorita Marcali Dózsa Miklóst nevezte ki (1399-1404.). »Fráter Dózsa úr« elég jól kormányzott, az apátok közül egyedül ő függesztette pecsétjét a Habsburgokkal kötött első örökösödési szerződésre, más főpapokkal és főurakkal együtt, azután a csanádi püspöki székre került. Utódává Zsigmond király sógorainak, a Czilleieknek rokonát, Albeni Jánost nevezte ki Pannonhalmára (1404-1406.), de csakhamar áthelyezte Veszprém, majd Pécs, végül Zágráb püspöki székére. Pannonhalmi kormányzóvá a baranyai Órévi Konrádot tette, ki apáti czímet is viselt, mert fölvette a szerzetes-ruhát ép úgy, mint előde. A konventtel egyetértően működött s a király meghagyta őt apátságában akkor is, midőn XII. Gergely pápa a fönntartás joga alapján ezt az apátságot Zsigmond király rokonának adta. A további bonyodalmaknak elejét vette az, hogy Konrád a következő tavaszon meghalt (1408.).
Kropidlo János. Az első főapát. Dobó Miklós.A pápától kinevezett commendator apát Kropidlo János (1408-21.), opoliai herczeg, vlocslaveki (wladislawiai) lengyel püspök volt, ki melléknevét karapoló-szerű hajzatáról nyerte. Birtokait Augmerius pannonhalmi várkapitánynyal kezeltette. A győri püspökséggel szemben biztosította apátságának a tizedszedő jogot, a tatai és koppánmonostori apátokat pedig a pápai követ előtt rábírta arra, hogy hűségesküvel ismerjék el »fejöknek« a pannonhalmi apátságot, ennek engedélye nélkül birtokaikat meg ne terheljék, el ne idegenítsék s egyetemes káptalangyűléseire eljárjanak (1411.). Ily módon a két apátság »fiókapátsága« lett a pannonhalminak s ez immár fölvehette a »főapát« czímet. Ezzel új kor kezdődött Pannonhalma és a magyar benczés rend történetében, 234valamint új kor kezdődött az összes európai benczések fejlődésében is. A magyar benczések új jogviszonyának gyökerei visszanyúltak a megelőző korba, a midőn a pannonhalmi kiváló apátok állandóan első elnökei a magyar benczés rendnek s a midőn István apát végül egymaga gyakorolja a rendi elnökség jogait. Ily módon a Benedictina-reformbullában kifejtett kétféle alkotmány, t. i. a köztársasági jellegű rendtartományi és a monarchikus kongregácziói szervezet közül, Magyarországban mindinkább az utóbbi kezdett érvényesülni, s Kropidló János püspök-apát csak a már meglevő felfogást és jogállapotot védelmezte, annyival inkább, minthogy ez időtájban a pécsváradi apát fölvette a magyar benczés rend »főelnöke« czímet, mely az eddigi jogszokás szerint inkább a pannonhalmi apátot illette meg. - Ezt a czímet Zsigmond király kifejezetten biztosította a Rozgonyiakkal rokon, sárosmegyei Dobó Miklósnak (1422-38.), ki ismételten használta a »főapát«(archiabbas) czímet is. A jáki és garamszentbenedeki apát fölött joghatóságot gyakorolt. Pozsony védelmére a husziták ellen 25 lándzsányi, vagyis 250 főnyi lovast tartozott hadba küldeni; ez volt a főapát banderiuma, mely félakkora volt, mint a győri és a veszprémi püspöké.
Hédervári László. Debrentei Tamás.Hédervári László pannonhalmi apátságának emlékét csupán családi ügyben kiadott levelei őrzik. Kormánya idején nevezetesebb tény az, hogy Ulászló király Pannonhalmán alkudozott a Győrött levő Erzsébet királynéval (1442.). Miután Hédervári egri püspökké lett, apátságát versenytársa, Debrentei Tamás kapta commendába (1447-67), ki a Hunyadiak ellenségeinek pártján állott, míg csak III. Frigyes császár hívei Mátyás király hűségére nem tértek. A zágrábi püspökséget, melyre V. László kinevezte, nem foglalhatta el, de helyette megkapta Mátyástól a nyitrai püspökséget s megtarthatta apátságát is, három év mulva azonban mindent elvesztett a huszitákkal való czimborasága miatt. Szentmárton felső részének, Felsóknak ő szerzett vásárjogot (1453), a mit Alsóknak már Kún László megadott s az Anjouk megerősítettek.A két utóbbi kormányzóra már teljesen ráillik az, a mit a következő század elején egy pápai bulla mondott, hogy Pannonhalmának több mint hetven éven át nem voltak apátjai. Még kevésbbé voltak ilyenek ez apátság további birtokosai: Vitéz János esztergomi érsek 1468-tól, maga Mátyás király 1472-től, Ardicinus della Porta bíbornok és Bakócz Tamás győri püspök 1490-től, végre Borgia Czézár bíbornok, czíme szerint és II. Ulászló király valósággal, 1493-tól 1500-ig. Csupán Mátyás király gondosságának maradt Pannonhalmán némi nyoma, a négyzetfolyosó éjszakkeleti sarkába vésett »1486« évszám, mely talán a műszerető király építkezésére emlékeztet.
Tolnai Máté.A commenda-rendszer így végül egyszerű uradalommá sülyesztette az egykor nagytekintélyű apátságot, a melyet Ransanus olasz püspök és nápolyi követ hallomása szerint (1488.) országszerte »főapátság«-nak ismernek. Monostorában a szerzetesi élet nagyon aláhanyatlott s úgyszólván csak a hiteleshelyi működésre szorítkozott; a levéltár és egyház őre gyakorolta még az apátság főpásztori joghatóságát is, midőn a gyönge Ulászló király lelkében egyszerre nagy elhatározás fogamzott meg: kiadta kezéből a pannonhalmi apátság birtokait; ugyanezt akarta a többi benczés apátsággal is, s mindnyájuk szerzetesi fegyelmének helyreállítására, pannonhalmi apátul kinevezte kanczelláriájának jámbor életű, fiatal tisztjét, Tolnai Mátét, (1500-35.), ki korban s buzgó tevékenységben elérte, erkölcsi nagyságban pedig jóval felülmulta a nagy Orost. A királyi jegyző pápai engedélylyel gyors egymásutánban fölvette a rend ruháját s az egyházi rendeket, a konvent pedig a tatai és koppánmonostori apátokkal együtt kánonilag megválasztotta, a pápa megerősítette pannonhalmi apáttá. De a pápai követ uditoreja már 1501-ben főapátnak czímezi, s ettől kezdve majd minden évben találkozunk e czímével, csak maga Tolnai nem használja ezt, csupa alázatosságból, még akkor sem, midőn X. Leó pápa 1514-ben, a király kérésére, nagy bullájában ünnepélyesen megadja neki és utódainak a »főapát« czímet, s megerősíti a főapátságot minden eddig szerzett jogában, kiváltságában, nevezetesen abban, hogy az ország többi benczés apátját évenként és minden harmadik évben (kétévenként) káptalanba összehívhassa, a vonakodókat letehesse, helyökbe más apátokat rendelhessen, a határozatok végrehajtásának ellenőrzésére vizsgálatot tarthasson, vizsgálókat küldhessen, a költségeket kiróhassa, a bűnösöket megbüntethesse a diffinitorok tanácsával; monostorában a kisebb rendeket szerzeteseinek föladhassa, az egyházi szereket megáldhassa, s ugyane kiváltságot 235Béla és Bakonybél monostorában is gyakorolhassa azzal a kegyúri joggal együtt, a melyet Ulászló királytól ez apátságok betöltésére és gazdasági ellenőrzésére nyert. Megengedte a bulla, hogy a főapát monostorának két szerzetesét egyetemre küldhesse és rendi czélokra három közjegyzőt nevezhessen ki. Megtudjuk e bullából azt is, hogy a pannonhalmi monostorban 4-6 volt a szerzetesek száma, a szlavoniai Béla-monostorban pedig egy szerzetes sem volt, mikor Tolnai ezt átvette; s hogy az ő buzgalma Szent Márton-monostorába ismét 40-nél több, Bélába pedig 13 szerzetest vezetett be. Egyéb forrásokból tudjuk, hogy Pannonhalmán a főoltár alatti kápolnában szokták megtartani az apátok Szent György napja (ápr. 24.) táján a rendi káptalangyűléseket, a nagyobb apátságok fejei évenként, a többiek két évenként. Egyformává tették minden monostorban az istentiszteletet, s e végből a főapát a magyar benczések számára új Breviáriumot nyomatott. A nagyszabású reformmunka természetesen akadályokra is bukkant, Tolnait meg is rágalmazták, de ugyanakkor konventje és az esztergomi káptalan fényes elégtételt szolgáltattak neki. Legbuzgóbb támogatója volt a főapátnak Ulászló király, de segítette őt az ingadozó Lajos is, még inkább Szapolyai János király a mohácsi csata után. Ferdinánd király megengedte, hogy a beteges, elaggott főapát még életében megválasztathassa utódát s ily módon is gondoskodhassék reformműve folytatásáról. De a török hadjáratok és a két király hatalmaskodó párthívei, kik kincseit megrabolták, birtokait fosztogatták, hirtelen oly szegénységre juttatták a főapátságot, hogy kénytelen volt kölcsönöket fölvenni s egy ízben két frtot sem tudott kifizetni.
I. Mihály. Csanádi János. Martonfalvai László.A hatalmas reformművet derékon törte ketté a nagy háborúk fegyveres erőszaka, s ez a kor megsemmisítette a legtöbb benczés apátságot. I. Mihály, volt bátai apát hétéves pannonhalmi kormánya (1535-42.) már csak az anyagi vergődést mutatja. Halála után a kincstár hadi czélokra foglalta le a főapátság birtokait, s kormányzását világi emberre, báró Nyári Ferencz honti főispánra bízta. Birtokait Csanádi János (1548-51.) sem kapta vissza, hanem kénytelen volt oly egyességre lépni, hogy megtartja eddigi apátságát, a bakonybélit, s ennek jövedelméből eltartja a pannonhalmi konventet, melynek ő lesz a főapátja. A főapátsági javakról való ilyen lemondásba, e simoniakus egyezségbe, a főmonostori konvent nem nyugodott bele, hanem főapáttá választotta saját perjelét, Martonfalvai III. Lászlót, kinek javára Csanádi lemondott, s a kit Ferdinánd király csak öt, a pápa kilencz év mulva erősített meg. Oláh Miklós esztergomi érsek reá ruházta a bakonybéli apátságot is, a melynek kis jövedelmeire a főapátság utalva volt.
Tordai Péter. Fejérkövi István. Baranyai Pál. Kutasi János.A szerzetes-élet már kihalóban volt vagy ki is halt. Esztergomi prépostkanonok, tehát világi pap, Tordai Péter kapta meg a főapátság czímét (1563-66.). Be sem iktatták. Utána Fejérkövi István nyitrai püspök kormányozta a főmonostort, mely a várőrség gondatlansága miatt leégett. Több birtokát az építkezés költségére elzálogosították, több kincsét a püspök Nyitrára vitte. Miután e püspök esztergomi érsekké lett, lemondott rokona, Baranyai Pál javára, kit Rudolf azzal a meghagyással nevezett ki főapáttá (1593-96.), hogy elegendő benczést vagy világi papot tartson az istentisztelet czéljaira. De már 1594 közepén a Győr elfoglalására előnyomuló török nagyvezér Pannonhalmát is elfoglalta, templomi szobrait, mint bálványokat kihordatta s a négyzetfolyosó festett góthikus ablakait berakatta. Aztán Kutasi János prímás bírta a főapátság czímét, melynek várát 1598-ig a török, azután jövedelmeivel együtt a győri főkapitányok tartották kezökben.
Himelreich György.Hatvan esztendeig a főmonostor birtokai tisztán hadi czélra, a pannonhalmi vár fönntartására szolgáltak. Szinán nagyvezér nagy erőfeszítése után, a török hatalom elernyedt, másrészt a kormány vallásos iránya erősbödött és elérkezettnek látta az időt az apátsági javak és jövedelmek egyházi jellegének visszaállítására, annyival inkább, minthogy a monostori kis várak jelentősége egyre alább szállott. A protestáns fölkelések nem igen hatottak el a Dunántúlra. A monostori élet helyreállítása nem egyszerre ment végbe, mert hiányzottak a benczések; de előkészítette a restaurácziót Himelreich György pannonhalmi főapát (1602-37.), ki apja, a királyi titkár révén, már kis deák korában elnyerte a királyi kinevezést, s míg ő a prágai jezsuitáknál tanult, gyámja, Szuhai István, egri püspök intézte birtokügyeit. A pappá szentelt ifjú főapát 1609-ben vette 236át a kormányt és erélyesen szerezgette vissza és védte monostora birtokait. Az egyházi szerelvények Bécsből kerültek haza. A nagyszombati zsinaton Himelreich megóvta a főapátság kiváltságait; a királyi kamaránál pedig elismertette a fiókapátságok betöltésére vonatkozó régi jogát s ez alapon nevezett ki bakonybéli és dömölki apátot. Régi szokás és az 1608. évi törvény alapján, tagja volt az országgyűlés felső táblájának, csak az iránt folyt azután százados vita, hogy a főapátot vagy a pálos főperjelt illeti-e az elsőség. Himelreich szép könyvtárt szerzett s egyes könyveire ma is rá lehet ismerni. A konvent visszaállítására gondja volt, de ez csak halála után valósult meg, a midőn Draskovics György győri és Nagyfalvai György váczi püspökök sürgetésére a kormány az 1638. évi országgyűlés alkalmával beleegyezett a főmonostori konvent helyreállításába.
Pálfi Mátyás.Egy évvel előbb halt meg Pázmány Péter prímás, ki a jezsuitáknak óhajtotta volna megszerezni az egykori benczés apátságokat. A benczés rend pártfogói azonban nagy rokonszenvvel fejtegették azokat a nagy érdemeket, a melyeket e rend Szent István kora óta szerzett. A bécsi kormányra legnagyobb befolyása volt Wolfradt Antal kremsmünsteri benczés apátnak és bécsi püspöknek, ki végre keresztülvitte, hogy a csepregi magyar születésű Pált Mátyást, az osztrák heiligenkreuzi czisztercziták perjelét nevezzék ki pannonhalmi főapáttá (1638-47.), ki a melki benczés kongregáczió szabályaira fogadalmat téve, valóságos benczéssé lett és kötelezte magát a főapátság javainak visszaszerzésére s a konvent helyreállítására. A vár őrségét neki rendelték alá. Óvást emelt, hogy a lébényi és tihanyi benczés apátságokat ne adják a győri jezsuitáknak, bár ezek szép elefántcsont-oltárkával kedveskedtek neki. Annak kifejezésére, hogy a főapátság nem tartozik az esztergomi érsek joghatósága alá, nem fogadta el a nagyszombati zsinatra szóló meghívást. I. Rákóczy György ellen Szakolczánál, 24 füssi jobbágya élén, személyesen harczolt (1644.). Balassa Bálint 20.000 forintot hagyott monostorára, a protestáns papból katholikus hitre tért és pozsonyi kanonokká lett Veresmarty Mihály pedig képeket, könyveket s 1000 forintot ajándékozott és munkáinak megbírálására egy tudós benczés novicziust kért föl.
Magger Placzid. Gencsy Egyed. Simoncsics Gellért. Rumer Márton. Lendvay Placzid. Karner Egyed.A melki kongregáczió maradandóbb nyomot csak a főapátság czímerében hagyott, a melynek Szent Mártont ábrázoló pajzsához ekkor járult a melki öt szívet és a casinói »Pax«-ot ábrázoló másik pajzs. E czímer legrégibb példányát Pálfi halála idejéből ismerjük. Pálfi után Magger Placzid perjel lett a főapát (1647-65.). Ez, mint két előde és utódai, szintén elnyerte a királyi tanácsosi czímet. Birtokain telepített, s lelkészeket, tanítókat alkalmazott, sőt a távolabbi Csepregre is küldött hithirdetőket. Ő adományozta a bakonybéli, dömölki és telki apátságok czímét, más benczés apátságokra pedig óvással tartotta fönn jogát. A főmonostori perjelek viselik rendszerint a bakonybéli apátság czímét. Magger idejében készült az 1650. évi urbárium, a mely egyebek között megemlíti, hogy a vár 30 hajdúja a főapát parancsa alatt áll, s hogy e hajdúk a főapát szentimrei gyógyítófű-kertjének termését Bécsben eladták. Mivel gondatlanságuk miatt ismét tűz támadt a kolostorban, Lipót király 1665-ben kitelepítette őket a vár külső udvarába. - Gencsy Egyed († 1684.) folytatta a telepítést, építkezéseket, s 1674-ben elvállalta rendje számára a modori gimnáziumot. A Bécs ellen nyomuló török elől kénytelen volt Győrbe menekülni s ott is temették el a székesegyházban, mert monostorát a török felégette. A fölszabadító háború idején Simoncsics Gellért főapát az 1687. évi országgyűléssel sietett kimondatni a monostorok visszaállítását; de mivel az újszerzeményi bizottságok nagy váltságdíjakat szabtak, a melyeket a főapátság nem tudott kifizetni, azért utóbb osztrák kolostorok váltották magukhoz a nyugati benczés apátságokat, a melyekre a főapát csak óvástétellel igyekezett fönntartani jogait. - Rumer Márton főapát (1689-93.), előbb nagymáriaczelli gyóntató volt, s rövid, csendes kormányzat után, a szentség hírében temették el a főoltár alatti katakombában. Ugyanott, a Szent István-féle kőszék alatt, nyugszik Lendvay Placzid főapát († 1699.), ki a hatalmas Kollonics prímással is elismertette főpásztori jogait a főapátság pozsonymegyei egyházterületén. Egyszersmind megkezdődött a régi oklevelek rendezése, másolása, s némi irodalmi működés. Készültek a főmonostor hétszázados emlékünnepére, a midőn Karner Egyed,főapátsága harmadik évében, emlékérmet és rézmetszetű képet készíttetett. Három évvel utóbb Rákóczi kuruczai verték föl a 237monostor csendjét s ugyancsak garázdálkodtak. A pannonhalmi főiskola már előbb megkezdte működését és Wenzl Alfonz tanár vezetése alatt megvitatott tételei maig megvannak. Karner főapát restauráltatta székesegyháza díszkapuját, a melyen XVI. századi karczolatok is olvashatók; a folyosó számára pedig megfesttette elődeinek nagy képeit, de közülök csak Szent Anasztáz-Asztriké került vissza a későbbi föloszlatás kótyavetyéiből. Megkezdte a monostor újjáépítését. Pozsonyban halt meg s ott temették el a dómban (1708.).
Göncz Czelesztin.A török háborúk és a fölkelések lezajlása után, az ország határain belül, hosszú béke kora következett, mely alatt királyaink, a franczia állami mindenhatóság példájára, erős gyámság alá vették az egyházat. A főapátság is érezte e gyámkodás fölemelő és végül lesújtó hatását. Bakonybél öreg apátját, ki a rég elpusztult monostor romjait fölásta és kezdte helyreállítani, Göncz Czelesztint, a kuruczoktól megszállott főmonostor konventje, József király és gróf Bercsényi engedélyével választotta főapáttá (1709-22.), kit a fölkelők távozta után a király kinevezett. A mit a dézsmák tizede fejében egykor keresztes háborúkra, a török háborúk idején a végvárakra kellett fizetni, a helyett most a főapát évi 1000 forint fizetésére kötelezte magát az új vallásalap irányában. Tihany apátságát 20.000 forinton visszaváltotta az altenburgi osztrák benczésektől s így ez is a főapátságtól betöltött fiókapátságok közé került (1719.). Czelesztin főapát építtette a Boldogasszony-kápolnát az alatta levő sírbolttal, mely ezóta temetkező helye a pannonhalmi főapátoknak és rendtagoknak.
Sajgó Benedek.Utóda lett az alig 31 éves Sajgó Benedek (1722-68.), ki legtovább, majdnem félszázadig, kormányozta erélyes kézzel a főmonostort. Előbb grófi nevelő volt s a kuruczokkal került Pannonhalmára, hol beöltözött s hamarosan az aggastyán főapát utódává választották. Az 1723. évi országgyűlésen visszaszerezte a főmonostori konvent hiteleshelyi jogát a régi pecséttel. Győrből visszahozatta a levéltárt. Ő építtette a főmonostor északi és keleti szárnyat, a rococco-ízlésű szép ebédlővel és vendéglakosztálylyal. A tehetségesebb rendtagokat a római és nagyszombati jezsuita s a salzburgi benczés egyetemen taníttatta, hogy azután a pannonhalmi főiskola tanárai lehessenek. A növendékek szaporodtával a bölcseleti tanfolyamot áttette Bakonybélbe, a melynek új monostorát és templomát befejezte és megáldotta, apátságát azonban 1730-tól kezdve betöltetlenül hagyta. Szigorúan lépett föl Koptik Odo osztrák benczés ellen, ki a főapát tudtán kívül megszerezte a dömölki apátságot s új templomában a nagymáriaczelli csodakép mását elhelyezve, megalapította Kis-Czell bucsujáró helyet. Sajgó elismertette vele fennhatóságát. Lépéseket tett más apátságok visszaszerzésére is. Főpásztori területén 11 faluban épített templomot. Katonás erélyű ember volt, ki Füssről elkergette az illetéktelen foglalókat és a telkeket érdemes nemeseknek adományozta. Kiváló szónok volt templomban és tanácstermekben egyaránt. Kormányzatáról naplót vezetett.
Somogyi Dániel.Somogyi Dániel főapát (1768-1801.) mindjárt megerősítésekor XIV. Kelemen pápától megnyerte a jogot, hogy a főiskoláján szigorlatozóknak bölcseleti és theologiai doktorátust adhasson. Betöltötte a három fiókapátságot s jelesebb hittanárait a bélai és telki czímzetes apátságokkal tüntette ki. Tervbe vette a rend történetének megíratását s e végből másolatokat szerzett a vatikáni levéltárból. Novák Krizosztom levéltárnok és tanár pedig megkezdte történeti tanulmányait s a pozsonyi vámharmad pöre alkalmával meggyanúsított alapító-levél védelmére egész könyvet írt. Mária Terézia megadta a főapátnak a püspökökéhez hasonló czímzést, a Raguzából Budára szállított Szent István-jobbot Pannonhalmán kitétette köztiszteletre (1771.); négy évvel utóbb maga a királyné is eljött a Szenthegyre s emlékül megküldte arczképét, a máig meglevő aranyos-gyöngyös egyházi ornátust és Szent István byssus palástját. Somogyi főapát átvette a komáromi gimnáziumot (1780.). Jól gazdálkodott, templomokat is emelt és tervbe vette az 1763. évi földrengéstől megrongált főmonostornak tőből való nagyszerű újjáépítését. Szép tervrajzok készültek e czélra, de a kivitelt már előre meghiúsította az aggodalom, melyet József császár rendeletei keltettek. Az 1786 végén kelt rendelet a pannonhalmi főmonostor ingó és ingatlan vagyonát lefoglaltatta a vallásalap részére. A régi műkincsek potom áron idegen kezekbe kerültek s a magyar műtörténetre nézve csaknem teljesen elvesztek. Igy jártak a fiókapátságok is. Ellenben a zalavári apátság, az osztrák göttweigi apátság birtokában, kikerülte az eltörlést.238II. József háborúba bonyolódva, elégületlen, sőt lázongó népeitől környezve, halálos ágyán már három évvel a rend eltörlése után, visszavonta összes intézkedéseit, kivéve azt, a mit a vallási türelemre, a lelkészségekre és a jobbágyok javára rendelt. 1790 február 20-án a császár meghalt. Az 1790/91. évi országgyűlésre a főapát és kívüle még három fiókapátja is hivatalos volt, s az országgyűlés a vármegyék sürgetésére, a Szent Benedek-rend ügyét szintén sérelmei közé iktatta. II. Lipót már április 13-án megigérte Somogyi főapátnak, hogy két hónap alatt a rend minden javait és jogait vissza fogja nyerni. Az 1792-ben trónra lépő Ferencz király az országosan fölkarolt óhajtás teljesítését akkorra helyezte kilátásba, ha majd a franczia háborútól fölzavart birodalom békéje helyreáll. Novák Krizosztom bakonybéli apát, pécsi főigazgató, az országgyűlésen írással és ékesszólással annak az eszmének igyekezett pártfogóit megnyerni, hogy a Szent Benedek-rendet a nyilvános tanítás és nevelés kötelezettsége alapján állítsák vissza. A lunevillei béke (1801 febr. 9.) után a kormány elérkezettnek látta az időt az óhajtás teljesítésére és Somogyi főapát ez iránt megnyugodva halt meg Győrött, hol a székesegyházban temették el.
Novák Krizosztom.A fiókapátok közül is csupán Novák Krizosztom élt, midőn Ferencz király 1802 márcz. 12-én kelt diplomájával a pannonhalmi Szent Benedek-rendet, korábbi jogaival együtt, visszaállította. E szerint a rend megkapja a főapátság és a fiókapátságok birtokait, meglevő fölszerelésökkel, az eladottak tőkésített árát, könyveit és okleveleit. (Könyveiből azonban kevés került vissza.) Az érsekek és püspökök utasítást kaptak a rendtagok visszabocsájtására. A főapát feladatává lett, gondoskodni a vallásalap megterhelése nélkül, saját egyházterületén alkalmas lelkészekről, ellátni tanárokkal Nagyszombat, Pozsony, Sopron, Kőszeg, Győr, Komárom, Esztergom, Székesfejérvár és Pécs gimnáziumát és Pápa grammatikális iskoláját (amazoké hat, ezé négy osztályú); e végből a tanárok számára lakásul és istentiszteleti czélra megkapja az illető városokban levő jezsuita, ferenczrendi, trinitárius vagy pálos házat és templomot, előzetesen jókarba helyezve, a monostorok helyreállítására megkapja a Csáky grófoktól letett 27.000 frtot, stb. A gimnáziumi épületek tulajdonjogáról és fönntartásáról itt nincs semmi szó.A fölség már előbb kinevezte főapáttá Novák Krizosztomot (1802-28.), s a királyi biztosul küldött kalocsai érsek számos egyházi és világi előkelő jelenlétében vezette vissza őt 41 rendtaggal, Szent Márk ünnepén (ápr. 25.), a főmonostorba. Az első években tömegesen jelentkeztek novicziusokúl még idősebb világi papok s az eltörölt pálos-rend tagjai is. Mindazonáltal beletelt 13 év, míg nyolcz gimnáziumot egymásután átvehettek. A pécsi és székesfejérvári gimnázium helyett, a melyeket a czisztercziták vettek át, a benczések arra vállalkoztak, hogy a győri és pozsonyi akadémia bölcseleti tanfolyamait látják el tanárokkal (1816). Ugyanakkor a győri apátházat a rend átadta a győri püspöknek szemináriumúl, mert a benczések székházát egykor győri püspök építtette a jezsuiták számára. A napoleoni háborúk idején lefoglalt német apátságok egyházi szereiből és könyveiből Novák főapát sokat vásárolt, s a faoltárokat Pannonhalmán márványoltárokkal cserélte föl. A kismegyeri csata és az egész franczia háború idején, a főapátság kárát 324.000 frtnál többre számították. De jótevők is akadtak, ú. m. Schober pozsonyi kanonok, Berghofer győri nagyprépost, stb. Király József pécsi püspök 1813-ban 207.000 váltó frtot tett le a rend kezelésébe, hogy ösztöndíjjal lásson el évenként 40 komárommegyei nemes tanulót, ilyenek hiányában győr- és pozsonymegyeieket is, kik Komáromban és Győrött végzik gimnáziumi s akadémiai tanulmányaikat.
Horváth Pál.Miután Novák főapát hallása és kedélye annyira megromlott, hogy szinte lehetetlenné vált a vele való érintkezés, a felség engedélyével tihanyi apáttá és a rendkormányzójává megválasztották Horváth Pált (1816.). Ez, kisebb egyházi és gazdasági építkezései mellett, Engel tervei szerint, megkezdte a pannonhalmi könyvtár és torony építését (1824, 1828.). A rend növendékei részére külön bölcseleti iskolát szervezett a győri székházban.
Kovács Tamás.Novák főapát halála után a rend káptalana a győri püspök, mint királyi biztos elnöklete alatt, jelöltekül megválasztotta Rimely Mihály, Kovács Tamás és Guzmics Izidor hittudorokat, kik közül a király a második helyen jelölt Kovács Tamás perjelt nevezte ki főapáttá (1829-41). Ez fejeztette be az új torony és könyvtár építését, s 1836-ban kezdték meg a könyvek
elhelyezését
A szentély alatt a két oldallejárattal ellátott kriptát hat szabadon álló oszlop három egyenlő hajóra osztja. Az oszlopok a vállkő, oszlopfők és oszloptalpak nyolczszögűek, míg maga a törzs hengeralakú. A boltgerinczek tompa csúcsívesek. Az oszlopláb két henger-tagból és két nyolczszögű plinthusból áll, a mi szintén az átmeneti stílt jellemzi. Az altemplom egyik főnevezetessége az oltárral szemben levő vörös márvány-fülke, melyet a hagyomány Szent István székének tart. A kripta is háromablakú, melyeken az üvegfestésű oroszlán, hal és galamb látható. Vannak itt is a kőfalba vágott és oszlopocskákkal díszített fülkék. Az egyik boltíven és az oszlopfők közein freskófestészet nyomait látjuk.A székesegyházból a renaissance-ízlésű porta speciosán át jutunk a díszes keresztfolyosóra. A díszkapú 20 karcsú márványoszlopocskával szélesedik kifelé; ezekre ugyanannyi hengertag-gerincz nehezedik.A keresztfolyosót, mely hazánkban egyetlen, 1885-ben Vaszary Kolos főapát alatt renoválták. A gazdag tagozású csillagboltozat és az íveket tartó támkövek és torzalakok változatossága valóban kiváló figyelemre méltó. A stilizált kőbélletű, széles góth ablakok üvegfestményei a Megváltó szenvedésének 14 stáczióját szemléltetik.A levél- és könyvtár.Az első pannonhalmi nyomtatott könyv tudomásunk szerint az a Breviarium, melyet Tolnay Máté főapát 1506-ban nyomatott a rend számára, s melynek a következő század elején újabb kiadása is volt.A nyomdászat újabb termékein kívül, ekkor még kéziratos munkákkal is folyvást szaporították a pannonhalmiak könyvkészletüket. Egyik ékes emléke könyvíró művészetünknek az a hártyakodex, melyet »Evangelia et preces« czímen az egyetemi könyvtár őriz. A XVII. századból szintén maradtak fenn adatok arra, hogy a pannonhalmi benczések saját kéziratos munkáikkal is szaporították könyvtárukat. Az 1658-1667-iki jegyzék szerint volt a pannonhalmi könyvtárban: 18 biblia 25 kötetben, 29 szentírás-magyarázat 47, - 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése