KITELEPÍTETT SVÁBOK / Folytatáshoz kattints a posztra

Nincstelenül távoztak a svábok Magyarországról

1945. december 22-én - bő másfél évvel a magyarországi zsidóság deportálása után - a magyar minisztertanács rendeletet alkotott arról, hogy a 300-400 ezer fős magyarországi németségnek el kell hagynia Magyarországot, vagyonuk pedig a magyar államra száll. Az első vonat 1946. január 19-én indult Budaörsről.

Magyarország és a németség története közel ezer éve egybefonódik. Közös történelmünk során a békés együttélés és a háborúskodások váltották egymást: a háborúk jellemzően kívülről érkeztek, míg az országban megtelepedett németek alapvetően konfliktusmentesen élték mindennapjaikat a többi nemzettel.

Magyarországra már a középkorban megérkeztek az első németek: Erdélyben és a mai Szlovákia északi részén telepedtek meg a szászok, akik jellemzően városlakók voltak, jelentős részben hozzájuk kötődik a magyarországi városok és kereskedelem születése. A második nagy betelepítési hullám a 18. században következett be: a török háborúk okozta lakosságcsökkenést a bécsi udvar szervezett betelepítésekkel próbálta pótolni. Az ekkor Magyarországra költözött német csoportokat nevezzük sváboknak: ők főként a török háborúk által leginkább sújtott területeken, vagyis a Pest-Buda környékén, Fejér, Veszprém, Somogy és Tolna megyében, Duna-Tisza közén és néhány egyéb helyen telepedtek meg.

 A 19-20. század fordulójára a magyarországi németség jelentős szerepet töltött be az ország életében. Számarányát tekintve a mai Magyarország területén élők kb. 7%-át tették ki 1910-ben, míg az egész történelmi Magyarország lakosságának kb. 10%-át alkották a szász és sváb kisebbség tagjai. Társadalmi megoszlásuk is jellegzetes: a magyarországi németek egyrészt városlakók voltak, másrészt pedig a főként a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén élő svábok virágzó földműves gazdaságokat vezettek.

PÓSTÁSOK / Többi képért kattints a posztra

SOPRON ANNO / Többi képért kattints a posztra

Petőfi (Színház) tér, Petőfi (ekkor Városi) Színház.

Kurucdomb, az egykori malom (ma meteorológiai állomás).

Várkerület 62., Jány Ferenc boltja.

 Széchenyi tér, Széchenyi szobor.

Kertváros. Sopronbánfalvi Pálos-karmelita templom és kolostor látható a háttérben.

Bécsi út a Patak utca felé nézve.

 Szent Mihály utca.

Várkerület, piac a 100. és 102. számú ház előtt.

Várkerület, piac.

Várkerület az Előkapu felé nézve, háttérben a Tűztorony.

Szent Mihály temető, Kálvária kereszt.

Károly-kilátó.

Legendás magyar tévéműsorok / Folytatáshoz kattints a posztra

A nyolcvanas-kilencvenes években kevesebb csatorna kínálta ugyan a műsorait, de ez nem jelentette azt, hogy bármilyen új kezdeményezés sikerrel járt a nézőknél. A Delta például már a negyedik hasonló próbálkozás volt a sorban tudományos-ismeretterjesztő témakörben, mivel a korábbi műsorok sorra elbuktak. A Delta viszont - a neve is utal a negyedikségre, ez a görög ábécé negyedik betűje - hetente négy-ötmillió nézőt szegezett a képernyők elé, és több mint 1500 adást megért.

Ám nem ez volt az egyetlen olyan műsor az elmúlt évtizedekben, amit imádtak a magyar nézők.

Delta: bár a tudományos és ismeretterjesztő műsort 1964-től egészen 2009-ig forgatták, népszerűsége akkor volt a csúcson, amikor Kudlik Júlia vezette. Sok vonatkozásban újítónak számított, nemcsak tartalmilag, de egyéb vonatkozásban is: főcímzenéje, mely Tom Dissevelt és Kid Baltan: Song of the Second Moon című 1957-es dalának részlete, kifejezetten modernül hangzott, és 1976-ban az elsők között váltott színes technikára az addig fekete-fehér műsor.

Ablak: Déri János legendás szolgáltató és közéleti műsora volt az Ablak, ahol hétről hétre segítették a kisembereket a közügyek intézésében jogi tanácsokkal, ötletekkel. Az Ablak tette népszerűvé Bálint gazdát is, akire növényápolással és kertészkedéssel kapcsolatban mindig számíthattak a nézők. Déri Jánost a tüdőrák vitte el 41 éves korában, 1992-ben.

Parabola: Árkus József humora, politika és pucérkodó nők - nem is kellett más ahhoz, hogy a Parabola hatalmas népszerűségre tegyen szert a nyolcvanas években. Pedig eredetileg komolyabb hangvételű külpolitikai műsor volt, de aztán amikor Árkus átvette Kovács Józseftől a műsor vezetését, fokozatosan szatirikus belpolitikaivá formálta. Szilveszteri különkiadását Szuperbolának hívták, és ott még több volt a meztelenkedés, mint a Parabola-részekben. Árkus József 1992-ben, 61 évesen hunyt el.

Zenebutik: a nyolcvanas években, még a rendszerváltás előtt nem sok zenei műsor volt a televízióban, éppen ezért vasárnaponként a nézők, főleg a fiatalabbak, feszült figyelemmel várták Juhász Előd műsorát. Bár a Zenebutikban a könnyűzene kisebb hangsúllyal szerepelt, azért jó volt értesülni arról, mi történik a popvilágban a határokon túl.

Kölyökidő: 1989-től 1997-ig forgatták a népszerű gyerekműsort, amiben a tizenévesek problémái, mindennapjai kerültek elő egy zenével,  versekkel, apró jelenetekkel tarkított egyvelegben. Az akkori kistinik közül sokan - Szekeres Nóra, Czippán Anett - ma is a tévénél dolgoznak, és a nagyfiú, Gaskó Balázs - aki akkoriban valójában csak gimnazista volt - szintén tévés műsorvezető maradt.

Kapcsoltam: bár a telefonos vetélkedő műsort eredetileg Vitray Tamás vezette, sikerre Rózsa György vitte, még a minimalista dizájn sem állt útjában a frenetikus népszerűségnek. Miután Gálvölgyi János kiparodizálta a vízivó műsorvezetőt, állítólag nem volt köztük felhőtlen a viszony - később azonban 1990-ben Rózsa György megalapította a Rózsa Produkció producerirodáját, és ott már egyebek közt az Új Gálvölgyi Show produceri feladatait is ellátta.

Szeszélyes évszakok: ha humoros műsor, akkor egyértelműen a Szeszélyes évszakok vitte a pálmát a nyolcvanas években. Antal Imre fanyar humora és a bohózatok sok nézőt csábítottak a képernyők elé. A műsorvezető színészként is megmutatta tehetségét, Pécsi Ildikóval előadott A néma levente-jelenete máig emlékezetes. Antal Imre 2008-ban, 72 évesen hunyt el.

Álljunk meg egy szóra!: Grétsy László és Vágó István talán maguk sem gondolták volna, hogy egy nyelvművelő műsornak ekkora sikere lehet. Az 1987-ben indult műsor, melyben egy-egy szó helyes és helytelen használatát, a szavak eredetét magyarázták el a nézőknek, hatalmas népszerűségre tett szert. 1991-ben a műsor két házigazdája meg is jelentetett egy könyvet a legérdekesebb nyelvi kérdésekkel. 1997-ben a műsor az 500. epizód alkalmával nívódíjat kapott.

Máig gyászolja őket az ország! / Folytatáshoz kattints a posztra

A magyar televíziózás egészen máshogy nézett ki a nyolcvanas években, mint napjainkban. Eleve nem volt annyi csatorna, nem volt annyi program, ugyanakkor azt sem érezte az ember, hogy futószalagon gyártódnak a műsorok, így a tehetséges műsorvezetők a saját egyéniségüket is bele tudták vinni az egyes általuk vezetett tévés magazinokba. Talán ezért lehet, hogy - bár sajnos már többen nem élnek a nagyok közül - még 10-20 év elteltével is emlékszünk az Ablakra, a Parabolára vagy a Szeszélyes évszakokra.

Knézy Jenő gépészmérnök végzettséggel rendelkezett, de az egyik legismertebb sportriporter lett belőle. Főként futballmérkőzéseket közvetített, de több olimpián is kint volt. A kilencvenes évek második felében a Telesport magazin főszerkesztőjeként is ténykedett. 2003 áprilisában gyomorrákot diagnosztizáltak nála, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést a betegágyánál adományozták neki. A betegség mindössze két hónap alatt legyőzte a szervezetét, 58 éves volt.

Antal Imre zongoristának készült, de végül a televíziózásnál kötött ki. A Halló, fiúk! Halló, lányok! volt az első tévéműsor, ahol megcsillantotta tehetségét, aztán jött a Ki mit tud? konferansziéposztja és a Szeszélyes évszakok, ahol az egész ország megszerette. A humoros műsornak nemcsak a házigazdája volt, de a bohózatokban is rendszeresen fellépett. 2008. április 15-én hunyt el, 72 éves korában.

Árkus József - aki a Ludas Matyi című humoros hetilap főszerkesztője is volt - a Parabolával új műfajt teremtett a magyar televíziózásban a nyolcvanas-kilencvenes években: a szatirikus közéleti-politikai műsorét, amiben rendszeresen kifigurázta a kül- és belföldi politikusokat, különféle bevágásokat kommentált vicces formában, és a meztelenséget is behozta a képernyőre. 1992-ben, 61 éves korában, hosszú, súlyos betegséget követően halt meg.

Déri János sokoldalú tévés volt: az Ablak című közéleti magazin műsorvezetőjeként lopta be magát a nézők szívébe, de ő volt a Nulladik típusú találkozások házigazdája is, amely a magyar televízióban elsőként foglalkozott olyan paranormális dolgokkal, mint a szellemek vagy az ufók. Emellett az Ez+Az szórakoztató műsor szintén Déri nevéhez fűződött, a Pocsék Áruk Fóruma rovat különös népszerűségnek örvendett. Újságíróként a Hócipőben publikált. 41 évesen a rák vitte el, 1992-ben. 

Imádta őket az ország, és ma is szívesen emlékszünk rájuk.

Soós Imre halála máig tisztázatlan / Folytatáshoz kattints a posztra

Feleségével együtt lett öngyilkos a magyar színész! Tisztázatlan körülmények között haltak meg

A mélyszegénységből érkezett Soós Imre előtt szép jövő állt: alig 17 évesen már a Színművészeti Főiskola diákja volt, 20 évesen pedig eljátszhatta a magyar filmtörténet egyik meghatározó alkotásának főszereplőjét, Lúdas Matyit.

A színész előtt ezután minden ajtó megnyílt, a filmezés mellett színházi szerepeket is kapott, sőt, úgy tűnt, a magánélete is szerencsésen alakul. Ám 25 éves korára az idegei felmondták a szolgálatot, nem tudta feldolgozni a hirtelen jött sikert, és 1957. június 20-án öngyilkos lett. Feleségével, dr. Perjési Hedviggel együtt máig tisztázatlan körülmények között holtan találták pesti garzonlakásukban.

Érettségi után (nagyon nehezen szerezte meg, hisz alig tanult gyerekként) egy évvel már eljátszotta a Lúdas Matyi címszerepét (Karlovy Varyban a legjobb férfi alakításért járó díjat is elnyerte), majd a Dalolva szép az élet, a Civil a pályán és az Állami áruház főszereplője lett. Csak ezután végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán, ahol tanárai zseninek tartották. 1954-ben már a debreceni Csokonai Színház tagjaként lett Jászai-díjas, egy év múlva pedig Törőcsik Marival minden idők legjobb tizenkét magyar filmjének egyikében, a Körhintában lett kultikus főszereplő. Később haláláig a Madách Színház tagja volt.

Hogy mik vezettek depressziójához, alkohol       problémáihoz?

- Pestre kerülésekor hirtelen lett ismert és elismert. - Kevés iskolája miatt sokat küszködött a fővárosban.- Színésztársai nehezen viselték el neki, hogy könnyen tanulja a szerepeket, irigykedtek rá.- Miután Debrecenbe került a főiskola után, „reklámparasztnak” tartották, olyan embernek, akit a politika emelt ki a szegényparaszti sorból. Nem nagyon fogadták be.- A sajtó felkapja a politika bátorítására, de magára is hagyja a Körhinta világhírneve után, amikor már „más volt a sláger”. Önmagában keresi a hibát.- Nem mehetett el a Világifjúsági találkozóra, mert a hatalom szerint paraszt volt, aki nem tudott volna viselkedni.

- Nagy szerelme, Ferrari Violetta elhagyja az országot.

Dajka Margit és Kiss Manyi szinte testvéri, anyai szeretettel pátyolgatták a fiatal Soós Imrét. Hiába, mert Soós ivott, egy alkalommal pedig öngyilkossági kísérlete miatt a pszichiátriára szállították. Ott ismerkedett meg későbbi feleségével, dr. Perjési Margittal. Szenvedélyes volt a szerelem, és végzetes is. Sokat veszekedtek, de ragaszkodtak is egymáshoz.

1957. június 20-án találtak rájuk otthonukban. Kinyitották a gázcsapot a hivatalos vizsgálatok szerint, de Soós Imre biztosan menekülni próbált, mert véres körmökkel találtak rá, kaparta a bejárati ajtót… Találtak egy búcsúlevelet is, és ezután - hibásan - a nyomozást nem folytatták idegenkezűség megállapítására (másnapra még a lakást is kitakarították), pedig körme alatt egy harmadik ember bőrdarabját találták meg.

Sosem tudjuk meg, mi történt pontosan.

A MAGYAR TV.SZTÁRJAI / Folytatáshoz kattints a posztra

Ma már nehéz elképzelni, de bemondónak lenni a magyar tévézés hőskorában különleges lehetőség volt, hiszen a kiválasztott hölgyek és urak szinte házigazdai minőségben terelgették a nézőket a műsorok között, mondták be az aktuális programokat, adták hírül a legfontosabb közleményeket, és még technikai hiba esetén is igyekeztek szóval tartani a képernyők előtt ülőket.

Nem csoda, ha szinte családtagnak számítottak - és az sem, ha a haláluk után több évtizeddel is szívesen emlékeznek rájuk az emberek.

Most négy olyan bemondót mutatunk be, akik egy 1967-es fotón még egy közös csoportképről mosolyogtak a kamerába - ám akik közül sajnálatos módon már egyikük sincs életben.

Takács Marika, Lénárd Judit, Tamási Eszter és Varga József - ők négyen az ötvenes években kerültek a Magyar Televízióhoz, és váltak közismert bemondókká. A kép 1967-ben készült a Rádió és Televízió Újság számára, három évvel később egyiküket már gyászolta az ország.

Lénárd Judit (1928-1970) pályafutását színésznőként kezdte, a színpadon több darabban is bizonyított, mielőtt bemondóvá vált. Kellemes hangja és a klasszikus értelemben vett úrinői tartása miatt hamar megkedvelték az emberek, Spánn Gábor kollégája visszaemlékezése szerint még az is visszafogta magát a környezetében, aki egyébként nem fukarkodott a csúnya szavakkal. Betegségéről sem beszélt senkinek, ám még mielőtt az elhatalmasodhatott volna a testén, önként vetett véget életének 42 éves korában.

Takács Marika (1938-1997) volt az, akiről mindenkinek a kedvesség jutott eszébe. Az ember mosolygósan emlékszik rá - egyszer ő maga nyilatkozta, hogy bár neki is voltak problémái, de a tévé képernyője előtt már nem akarta azzal terhelni a nézőket, hogy ezt lássák rajta, hiszen ő pont azért ült ott, hogy megnyugtatást sugározzon. Viszonylag későn, 42 évesen lett anya, férjétől, Kazimir Károly rendezőtől született a lánya. 59 éves korában a rák vitte el, ami ellen az utolsó pillanatig küzdött.

Tamási Eszter (1938-1991) színésznőnek készült, de 1957-ben mégis a bemondó munkánál kötött ki. Nemcsak ebben a státuszban dolgozott, hanem műsorvezetőként is - a Táncdalfesztivál és az Iskolatelevízió mellett ő volt az Önök kérték kívánságműsor háziasszonya, de meselemeze is jelent meg. Lánya, Krisztina 1965-ben született. Tamási Eszter szervezetét is a rák támadta meg, 53 éves korában győzte le végleg.

Varga József (1929-1981) újságírói végzettséggel rendelkezett, kellemes orgánuma miatt először a Magyar Rádiónál dolgozott, majd onnan került a televízióhoz, ahol nemcsak bemondó, de hírolvasó is lett. Később a Híradó munkatársaként belpolitikai kommentátorként ténykedett, de a Parabola című szatirikus műsorban is felbukkant. Mindemellett pedig több alkalommal vezette le a Táncdalfesztivált és szilveszteri műsorokat. Munka közben lett rosszul, végül szívinfarktusban halt meg 51 évesen.