Mály Gerő / Folytatás a posztban

 Mály Gerő, Mály Gergely Árpád (Székelyudvarhely, 1884. augusztus 1. – New York, 1952. július eleje) örmény származású magyar színművész, komikus. Apja tiltása ellenére lett színész.

 A család Aradon élt, apja itt volt állomásfőnök. Iskoláit itt végezte, egy osztályba járt, s padtársak is voltak Rajnai Gáborral. Együtt lettek színészek, s együtt indultak el Erdélyből Budapestre. Solymosi Elek színiiskolájában tanult, 1903-ban csatlakozott Kárpáthy György társulatához. Tíz évig volt vándorszínész, 1913-ban játszott először Budapesten a Vígszínházban és az Angolparkban. 1913-tól 1915-ig a Pesti Színház tagja volt, 1915 és 1920 között játszott az Apolló Színházban, és 1918-tól 1920-ig a Fasor Kabaré tagja is volt. 1921-ben a Városi Színház, 1923-ban és 1924-ben a Belvárosi Színház és az Andrássy úti Színház tagja volt. 1924 és 1937 között a Vígszínház tagja volt, de játszott 1927 és 1930 között a Magyar Színházban, 1929-ben és 1931 és 1932 között a Belvárosi Színházban, a Budapest Színházban és a Royal Színházban is. 1937-től a Pesti Színházban játszott. 1913-ban szerepelt először filmen. Első hangosfilmje az 1931-ben készült Kék bálvány, utolsó filmje az 1943-ban készült Sári bíró volt. Karakterszerepeket játszott, egyetlen főszerepe sem volt filmen. Emlékezetes szerepe a Légy jó mindhalálig című filmben a pedellus, a Három csengő-ben az inas és a Katyi című filmben a befutott színész inasa. A második világháború alatt átélt borzalmak hatására 1946-ban elhagyta az országot, s az USA-ba emigrált. Tervei azonban nem sikerültek, egy New York-i magyar étteremben dolgozott, s koldusszegényen halt meg 1952 júliusában.

 Szülei Mály Zoltán siklói állomásfőnök és Bovánkovits Emma, nővére Kissné Mály Emma grafológus. Négyszer házasodott, 1907 januárjában Fráter Gizellát vette el, majd elváltak. 1913. október 11-én Zöldi Erzsébet (sz. 1885. máj. 23.) színésznőt, Zöldi Márton író, színész lányát vette feleségül. 1916-ban elváltak, s 1917. február 17-én Klampfer Erzsébet lett a felesége. Házasságuk 1921-ig tartott, a válást követően 1921. április 23-án Négyesi Annával kötött házasságot, akitől 1938-ban vált el.

Színpadi szerepei

• Bródy Sándor: A tanítónő....A kántor
• Bús-Fekete László: Születésnap....Gyorgyevits
• Csehov: Cseresznyéskert....Epihodov
• Hunyady Sándor: Feketeszárú cseresznye....Pópa
• Indig Ottó: Ember a híd alatt....A betörő
• Galsworthy: Úriemberek....Gilman
• Korcsmáros Nándor: A ketrec....Hufnagel Alajos
• Molnár Ferenc: Delila....Csapos
• Móricz Zsigmond: Úri muri....Csörgheö Csuli
• Móricz Zsigmond: Sári bíró....Hajdók sógor
• Pagnol: Topáz....Muche
• Sardou: Szókimondó asszonyság....Vinaigre
• Shaw: Pygmalion....Doolittle
• Shaw: Brassbound kapitány megtérése....Johnson
• Vaszary János: A vörös bestia....Lambert
• Zsolt B.: Oktogon....Bruck

Némafilmek

• Házasodik az uram (1913)
• Krausz doktor a vérpadon (1913)
• Jönnek az oroszok (1914)
• Az ezredes (1917)
• A mi Budapestünk (1927)
• A falu alatt folyik egy patak (1927)
• Naftalin (1928)
• Vasárnap délután (1929) német film
• Melodie de Herzens (Szívek melódiája) (1929) német film
• Kacagó asszony (1930)

Játékfilmek

• Kék bálvány (1931)
• Csókolj meg, édes! (1932)
• Ida regénye (1934)
• Pechmarie (1934) német film
• Az új földesúr (1935)
• Halló Budapest! (1935)
• Édes mostoha (1935)
• Lovagias ügy (1935)
• Mária nővér (1936)
• A méltóságos kisasszony (1936)
• Café Moszkva (1936)
• Légy jó mindhalálig (1936)
• Egy lány elindul (1937)
• A férfi mind őrült (1937)
• Pesti mese (1937)
• Hotel Kikelet (1937)
• Szerelemből nősültem (1937)
• Családi pótlék (1937)
• Az ember néha téved (1937)
• Hetenként egyszer láthatom (1937)
• Pusztai szél (1937)
• Viki (1937)
• Torockói menyasszony (1937)
• Gyimesi vadvirág (1938)
• Rozmaring (1938)
• A hölgy egy kissé bogaras (1938)
• Cifra nyomorúság (1938)
• Süt a nap (1938)
• Menschen vom Varieté (A varieté csillagai) (1938) Német-magyar film
• Nehéz apának lenni (1938)
• Magdát kicsapják (1938)
• Szegény gazdagok (1938)
• Uz Bence (1938)
• Borcsa Amerikában (1938)
• Fekete gyémántok (1938)
• Elcserélt ember (1938)
• Mátyás rendet csinál (1939)
• A szerelem nem szégyen (1940)
• Hétszilvafa (1940)
• Balkezes angyal (1940)
• Pénz beszél (1940)
• Hazajáró lélek (1940)
• Igen vagy nem? (1940)
• Kádár kontra Kerekes (1941)
• Lesz, ami lesz (1941)
• Édes ellenfél (1941)
• Ma, tegnap, holnap (1941)
• Egy tál lencse (1941)
• Európa nem válaszol (1941)
• Három csengő (1941)
• Havasi napsütés (1941)
• Végre! (1941)
• Négylovas hintó (1942)
• Egy bolond százat csinál (1942)
• Pista tekintetes úr (1942)
• Negyedíziglen (1942)
• Katyi (1942)
• Szép csillag (1942)
• Fráter Loránd (1942)
• Egy szoknya, egy nadrág (1943)
• A 28-as (1943)
• Anyámasszony katonája (1943)
• Jómadár (1943)
• Családunk szégyene (1943)
• Sári bíró (1943)

Ma lenne 84 éves Latinovits Zoltán-1931. szeptember 9

Latinovits Zoltán (Budapest, 1931. szeptember 9. – Balatonszemes, 1976.június 4.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész. A nemzet legnépszerűbb színészeinek egyike, sokan úgy is nevezik: „a Színészkirály”.

1931. szeptember 9-én, Budapesten született, saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében, „éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött”.Édesapja Latinovits Oszkár földbirtokos, édesanyja Gundel Katalin, a legendás vendéglátós família sarja. Az édesapa gyermeke születése után nem sokkal elhagyta a családot, ami élete végéig fájdalommal töltötte el Latinovitsot. Édesanyja 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (1942), aki Bujtor István néven színész, és Károly (1946), aki Frenreisz Károly néven zenész lett. A konyhaművész Gundel unokájaként a tizenhárom nagybácsi, a gyermeklélek számára csodás-misztikus állatkert, és a nevezetes étterem alkotta hangulatos légkörben nevelkedett. „Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikráinak barlanghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsös köröket, befejezetlen görbéket”- vallja. Bár évvesztes lett volna, de már tudott olvasni, hatévesen ezért beíratták a Damjanich utcai elemi iskolába.

1949-ben érettségizett a budapesti Állami Szent Imre Gimnáziumban. Osztálytársai többek között Abody Béla, Györgyi Géza és Vajda Miklós voltak. A gimnázium önképzőköre bemutatta Sárközi György Dózsa György című drámáját. Ebben egy epizódszerepet alakított. Szövegét a nézőknek félig háttal, lámpalázasan, beszédhibával mondta el. Az előadás után -a vendégként jelen levő - Bajor Gizi csak őt kereste meg és a következő szavakkal inspirálta:"Maga menjen színésznek!" Ez eddig sem Latinovitsnak, sem másnak nem jutott eszébe.

1952-ig „bizonyos koráramlat” folytán asztalostanonc, majd hídépítő munkás lesz, de hamarosan beiratkozik a Budapesti Műszaki Egyetemre, és 1956-ban építészmérnökként vörös diplomát kap. Mindeközben 1951-től már NB I-es (tartalék) játékos a Haladás SE kosárlabdacsapatában, ezenkívül nagyon jó vitorlásversenyző. Az egyetemi évek alatt is folyamatosan szaval, Lehotay Árpád és Galamb Sándor tanítványaként, valamint tbk. a MÁVAG színjátszó csoportjának tagjaként ismerkedik a színészmesterség fortélyaival, s mint később bevallja: igencsak nehezen ment neki. 1956-ban mégis szerződtetik Debrecenbe segédszínésznek; többek között Andaházy Margit, Csáki Magda,Hegedűs Ágnes, Lőrinczy Éva, Medgyesi Mária, Szabó Ildikó, Márkus László, Angyal Sándor, Harkányi Endre, Simor Ottó, Lőte Attila, Tréfás György. Tyll Attila, Selmeczi Mihály és Novák István mellett tanulhatta a színészmesterséget.

 Sokat viaskodott az akkori hatalom képviselőivel, szeretett volna másfajta színházat létrehozni a hozzá hasonló szemléletű színészek, színházi szakemberek részvételével. „...összeférhetetlen vagyok. Mindazokkal szemben, akik nem értenek a szakmájukhoz, mégis gyakorolják, sőt vezető helyen gyakorolják - azokkal én nem tudok egyetérteni. Nem is fogok. Erre engem nem lehet rávenni.” Sokan, sokféleképpen hallgatták a Magyar Rádióban 1967 karácsonyán elhangzott nyilatkozatát.

Harcait, igazságkeresését, jobbító szándékát írásban is megfogalmazta a Ködszurkáló című (1973) önéletrajzi kötetében. Azonban a kortársak meg nem értése felőrölte idegeit, bár máig vitatott, hogy a balatonszemesi vasútállomáson „véletlen” baleset történt-e vele, vagy öngyilkos lett. Utolsó munkája a Rádiószínházban egy rádiófelvétel volt, ahol Bárdos Pál Rákóczi–induló című dokumentumjátékában Ady Endre Két kuruc beszélget című versét mondta el, 1976. június 3-án.

Másnap – 45 éves korában - 1976. június 4-én a balatonszemesi vasúti átjáróban veszítette életét, máig vitatott, hogy öngyilkossági szándék, vagy véletlen baleset következtében, erre még Szigethy Gábor Anatómiai vázlat c. értekezése sem nyújtott megbízható választ.

1976. június 6-án vasárnap - akkor még vasárnap is megjelentek a napilapok - mind a négy újságban megjelent a hír Latinovits Zoltán haláláról. Mind a négy napilapban (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszava, Népszabadság) megjelent a Kulturális Minisztérium és a Színházművészeti Szövetség kommünikéje. Nem címoldalon, nem feltűnően nagy betűkkel, gyászkeretben is csak a Népszabadságban.

Az egyen szöveg ez volt: „Latinovits Zoltán érdemes művész 45 éves korában - hosszan tartó, súlyos betegség után - véget vetett életének. A mai magyar színházművészet kiemelkedő egyénisége volt. Halála kulturális életünknek súlyos vesztesége. Temetéséről később történik intézkedés.”

„Vándor, ki erre jársz, Sírj vagy nevess, Zokogó víz Balatonszemes Fái görcsben a tóra hajolnak, Hatalmas nagy fia holtán Ki voltál Latinovits Zoltán. Pünkösdi lángnyelv júniusi szélben Lecsap a habokra, parányi vakokra Boldog vagonokra. Napfogyatkozás egy júniusi éjben.”

– Latinovits Zoltán sírfelirata Balatonszemesen

 A Gundel családból származott, ennek kapcsán megérte a rendszer származás szerinti diszkriminatív politikáját. Személyes tragédiája az volt, hogy apja röviddel a születése után elhagyta a családot. Emiatt egész életében e méltatlan sorssal szemben a „szeretetre érdemesség” bizonyítási kényszere fűtötte.

Sok vetélytársa, irigye volt, akik ott próbálták kikezdeni, ahol lehetett, és ahol abban az időszakban szokás volt. Ruttkai Évával való együttléte mellett egyszer azt mondta: „az összes díjamat, szerepet és sikeremet elcserélném két kisgyerekre”.

Ezt nem adta meg neki a sors. Élete vége felé még Bagó nevű pulikutyájában találhatott barátot, és halála után hirtelenül sok-sok „barátja” lett, noha életében tehetetlen volt a politikai köntösbe bújtatott vagy egyéb módon álságos rágalmazásokkal szemben, amelyek gyakran érték.

Latinovits Zoltán családja és testvérei véleménye szerint Molnár Gál Péter színikritikus jelentései – aki III/III-as ügynökként megfigyelte Latinovitsot – hozzájárulhattak a színész halálához. Molnár G. Péter ezeket a vádakat, miközben Latinovitsról szóló könyvét dedikálta, „marhaságnak” nevezte. Korábban ő jelentette ki: „csak önmaga lelkiismeretével kell elszámolnia, a 90 besúgott színésszel szemben nem”. A Latinovits és Gundel család tagjai mélységesen felháborodtak e nyilatkozaton.

2002-ben kisbolygót neveztek el róla (132874 Latinovits).

Budapest, II. kerület, Endrődi Sándor utca 67

Soós Imre halála máig tisztázatlan / Folytatáshoz kattints a posztra

Feleségével együtt lett öngyilkos a magyar színész! Tisztázatlan körülmények között haltak meg

A mélyszegénységből érkezett Soós Imre előtt szép jövő állt: alig 17 évesen már a Színművészeti Főiskola diákja volt, 20 évesen pedig eljátszhatta a magyar filmtörténet egyik meghatározó alkotásának főszereplőjét, Lúdas Matyit.

A színész előtt ezután minden ajtó megnyílt, a filmezés mellett színházi szerepeket is kapott, sőt, úgy tűnt, a magánélete is szerencsésen alakul. Ám 25 éves korára az idegei felmondták a szolgálatot, nem tudta feldolgozni a hirtelen jött sikert, és 1957. június 20-án öngyilkos lett. Feleségével, dr. Perjési Hedviggel együtt máig tisztázatlan körülmények között holtan találták pesti garzonlakásukban.

Érettségi után (nagyon nehezen szerezte meg, hisz alig tanult gyerekként) egy évvel már eljátszotta a Lúdas Matyi címszerepét (Karlovy Varyban a legjobb férfi alakításért járó díjat is elnyerte), majd a Dalolva szép az élet, a Civil a pályán és az Állami áruház főszereplője lett. Csak ezután végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán, ahol tanárai zseninek tartották. 1954-ben már a debreceni Csokonai Színház tagjaként lett Jászai-díjas, egy év múlva pedig Törőcsik Marival minden idők legjobb tizenkét magyar filmjének egyikében, a Körhintában lett kultikus főszereplő. Később haláláig a Madách Színház tagja volt.

Hogy mik vezettek depressziójához, alkohol       problémáihoz?

- Pestre kerülésekor hirtelen lett ismert és elismert. - Kevés iskolája miatt sokat küszködött a fővárosban.- Színésztársai nehezen viselték el neki, hogy könnyen tanulja a szerepeket, irigykedtek rá.- Miután Debrecenbe került a főiskola után, „reklámparasztnak” tartották, olyan embernek, akit a politika emelt ki a szegényparaszti sorból. Nem nagyon fogadták be.- A sajtó felkapja a politika bátorítására, de magára is hagyja a Körhinta világhírneve után, amikor már „más volt a sláger”. Önmagában keresi a hibát.- Nem mehetett el a Világifjúsági találkozóra, mert a hatalom szerint paraszt volt, aki nem tudott volna viselkedni.

- Nagy szerelme, Ferrari Violetta elhagyja az országot.

Dajka Margit és Kiss Manyi szinte testvéri, anyai szeretettel pátyolgatták a fiatal Soós Imrét. Hiába, mert Soós ivott, egy alkalommal pedig öngyilkossági kísérlete miatt a pszichiátriára szállították. Ott ismerkedett meg későbbi feleségével, dr. Perjési Margittal. Szenvedélyes volt a szerelem, és végzetes is. Sokat veszekedtek, de ragaszkodtak is egymáshoz.

1957. június 20-án találtak rájuk otthonukban. Kinyitották a gázcsapot a hivatalos vizsgálatok szerint, de Soós Imre biztosan menekülni próbált, mert véres körmökkel találtak rá, kaparta a bejárati ajtót… Találtak egy búcsúlevelet is, és ezután - hibásan - a nyomozást nem folytatták idegenkezűség megállapítására (másnapra még a lakást is kitakarították), pedig körme alatt egy harmadik ember bőrdarabját találták meg.

Sosem tudjuk meg, mi történt pontosan.