Az Őrség pecsétje.
Az őrállók, mint hatóság, két pecséttel éltek. Volt egy nagyobb pecsétjük és egy kisebb.
A nagyobb pecsét: ovalis alak, közepén szent Péter apostol a kulcsokkal.
A kisebbik pecsét szinte
egy ovalis, középen egy egyfejű sas, mely egyik körmében kardot, a
másikban egy zászlót tart. Felirata, a mennyire kivehető, ez: "Speculari
terre - de Orsigh." (Őrség földje vigyázóinak pecsétje.)
István királynak 1270-ben kelt szabadalom-levelét
Péntek Gergely és Csács Péter konorosdi őrállók kérelmére Rudolf király
1329-ben megerősítette.
IV. László adomány-levele.
IV. László 1280-ban kelt adomány-levelében
felemlíti, hogy az őrségiek azon időtől fogva, mikor a magyarok e hazába
jöttek, saját fegyverükkel és költségeiken az ország nyugati határát
őrzik és oltalmazzák.
Az adományos községek ezen okmányban a
következőleg sorsoltatnak fel: Szalafő, Eőri-Szent-Péter, Ispánk,
Külső-Rákos, Zakmer (Szaknyér), Belső-Rákos, Pankasz, Szata,
Kerkás-Kápolna, Bajánháza, Senyeháza, Dávidháza, Kotormán, Hodos,
Kapornak, Kercza, Szomorócz és Bükalja.
Az adományt nyert családok pedig a
következők: Theöreő Péter, Cseörgeő András, Lanó János, Bartha Mihály,
Thamaskó Márton, Balog György, László János, Pap András, Zsoldos
Ferencz, Bekes György, Apáthy György, Benkeő János, Keserü Ferencz,
Paszkontza Mihály, Balla János, Farkas Péter, Kálmán András, Liska
Bálint, Thót Benedek, Szabó János, Kovács Ferencz, Apáthy Miklós,
Kulcsár Péter, Kosa István, Gergosh Mihály, Lanó Tamás, Cigán Mátyás,
Galambos János, Babos Pál, Veörös István, Batha Mihály, Nemes Bálint,
Harc Péter, Baraska György, Sohár János, Bitha Péter, Fodor András,
Bedők József, Szobor Dániel, Pap Ferencz, Sáska István, Guba Márton,
Anthal János, Baxa Péter, Kovács Gergely, Orbán László, Jancse Samu,
Németh Péter, Berkes György, Horváth Miklós, Szabó István, Benkeő
Ferencz, Tóth István, Gaál András, Asok Miklós, Orbán Mihály, Berkes
István, Krisa György, Völgyi Miklós, Imre János, Ferenczi 397Péter,
Krisa János, Baján Miklós, Csipán István, Keöme György, Gieörky Samu,
Imre Ferencz, Csipán János, Illés István, Bocskay György, Sania Mihály,
Róka Péter, Biró János, Janoskó Ferencz, Jankó Mihály, Dávid István,
Tüske Márton, Keömé Pál, Jencse Miklós, Eőr Samu, Ábrahám János, Farkas
Mihály, Keömé Ábrahám, Forgián Péter, Zabó Imre, Thót Ferencz, Lukács
György, Dávid János, Büky Sándor, Kardos János, Pongrácz Mihály, Zabó
Ferencz, Németh Miklós, Keömé Gergely, Cigán Péter, Szép Samu, Kapornaky
István, Pongrácz Márton és Szép György.
Az elősorolt családok közül nem egynek ivadékai ma is élnek az Őrség említett 18 községében.
I. Ferdinánd és II. Rudolf adomány-levelei.
Uj adomány-levelet nyertek az őrségiek 1536-ban
I. Ferdinándtól és 1595-ben II. Rudolftól. II. Rákóczy Ferencz 1706-ban
hadiszolgálataikért minden köztehertől felmenté őket.
Az Őrség főhelye.
Az Őrség főhelye Őri-Szent-Péter volt. Erődített hely, melynek élén a kapitány állott.
Az Őrség és a Batthyányak.
Kiváltságos helyzetükben az őrségiek hosszú időn
át zavartalanul éltek, de a tizenhetedik század második fele küzdelmes
napokat hozott rájuk. A Batthyány grófok szemet vetettek az Őrségre s
oly vélekedésnek adtak nyilvánulást, mintha az őrségiek jobbágyaik
volnának, ennélfogva úti dolgok elvégezésére akarták őket hajlítani. A
szabadalmas őrállók minden erővel védelmezték régi jogaikat. Hosszú,
elkeseredett küzdelem támadt ebből, melynek csak századunk átalakító
szelleme vetett véget. Szóhagyomány és peres iratok a következőleg
ismertetik ama napokat s az őrségiek védekezését a grófi család
támadásai ellen:
Az Őrség a Horvátországban ez időben kitört
zavargások alkalmával 10 gyalogost állított a Murához, a határ
őrizetére. Mikor azonban a horvát zavargások lecsendesültek, a 10
gyalogost Bécsbe rendelték szolgálattétel végett. Itt találkozott velük
Batthyány Kristóf gróf, ez időben a dunántúli hadak tábornoka s midőn
hazajött, magához hivatta az őrségiek előkelőit s azt mondá nekik: a
bécsi út sokba kerül; ha beleegyeznének, ő talán kinyerhetné ő
felségétől, hogy a 10-en csak Német-Ujvárra mennének kapú-állani. Az
őrségiek szivesen fogadták az ajánlatot. A bécsi út alól azután fel is
mentették és Német-Ujvárott teljesitettek várőrségi szolgálatot.
Ujabb zavarok alkalmával, midőn az őrségi
községek idegen hadak által pusztítatnának, a gróf viszontszolgálat
fejében segélyt igért nekik. Az őrségi községek ki is állítottak hat
ekét káposzta és répa földek szántására s az uradalom oly jól tartotta
őket borral, hogy alig tudtak haza menni.
Azután egy más alkalommal gyalogmunkásokat kért
az uradalom. Megkapta azokat is és a gyalogmunkások is oly jó borban
részesültek, mint a kik szántani voltak.
Ez ideig nem lévén az uradalomnak az Őrségben
bormérése, ajánlatot tett az őrállóknak, hogy majd méret ő közöttük
bort, mert hiszen az Őrségben nincsenek "valami derekas szőllők". S az
uradalom évenként mintegy hat hordó bort mért ki az őrségiek között.
Majd aratókat, kapásokat állítottak, s mindannyiszor kitünően megvendégeltettek.
Lám, jó dolgotok vagyon botunk alatt - mondá a
gróf, s az őrségiek is úgy találták, s mikor azt mondták nekik, hogy:
"Lám, ti sem lehettek el malom és híd nélkül," készségesen járultak az
uradalmi híd és malom csinálásához.
Igy rákapatták őket az úr dolgára, s ez aztán egészen úzussá változott.
Batthyány Kristóf halála után Ferencz gróf
értesülvén arról, hogy az őrségiek vonakodnak úr dolgára menni, s
szabadalom-levelükre hivatkoznak, izent az őrségieknek, hogy hoznák
magukkal szabadalom-leveleiket, hadd lássa azt ő is.
Az őrségi előljáróság, a szabadalom-levéllel a
tarisznyában, büszkén állított be a grófi kastélyba, hol nagyúri módra
megvendégeltettek. Folyt a bor, s az előljárók hálálkodva, a legvidámabb
hangulatban hagyták oda a 398kastélyt,
de mily nagy lett ijedelmük, mikor útközben azt vették észre, hogy a
szabadalom-levelet sehol sem találják. Alig mertek haza menni. Azt
azonban elhatározták, hogy a levél elvesztét otthon nem fogják
elbeszélni. Ezután mindegyre sűrűbben ébredtek az őrségiek oly napokra, a
mikor robotra, úr dolgára parancsolták őket.
Batthyány Ferencz gróf a vonakodók közül
tizenkettőt magához rendelt s megparancsolta nekik: adjanak magukról
nyilatkozatot, hogy engedelmeskedni fognak. Ezt ők megtagadták, mire az
uraság hajdukat küldött rájuk, kik valóságos hadjáratot viseltek az
Őrség ellen. Haláleset is fordult elő, számosat még elfogtak s börtönbe
vetették.
Az őrségiek ismételve a királyhoz, majd az
országgyüléshez folyamodtak, de fáradozásaiknak kivánt sikerét nem
látták. Nyertek ugyan 1678-ban a királytól oltalom levelet, de ez mit
sem változtatott sorsukon.
Az Őrség a Batthyányak alatt.
Az 1681. évi LV. törvényczikk egyenesen kimondta,
hogy a Batthyány-család jövőre is folytonos jogával élhessen az
őrségiek ellen. 1691-ben az Őrség 18 községe, mint jobbágyság, Batthyány
Ferencz és Batthyány Zsigmond grófok között oszlott meg.
1691. május 13-án közösen kiadott
instrukcziójukban azt mondják, hogy az előljárók "mindkettőnek részéről
való jobbágyság között, egyetértve oda való ispánukkal, tegyenek
törvényt, de csak 12 forintig," azonfölül a németujvári, vagy a csákányi
úriszék itélt.
A felebbezés is a német-ujvári vagy a csákányi
úriszék elé történhetett. Bűnügyekben az Őrség előljárósága nem itélt.
Utasíttattak, hogy a polgári pereket egy jegyzőkönyvbe írják össze és
helybenhagyás végett terjeszszék az uraság elé! Az őrnagy évenként
Szent-György-napkor választatott, az egyik évben Ferencz s a másikban
Zsigmond gróf részéről. Az őrnagy mellett most is 12 esküdt polgár
működött, 6 Ferencz, 6 Zsigmond részéről. Joghatóságuk kiterjedt mindkét
gróf jobbágyaira. Az őrnagynak az uradalmi robot véghezviteléhez semmi
köze sem volt, az iránt a gazdatiszt intézkedett.
1695. szeptember 12-én a Batthyányak az alispán
és a nádasdi iroda jegyzője előtt nyilatkozatot vettek az őrségiektől,
hogy abbanhagyván az eddigi viszáskodásokat, teljesen alávetik magukat a
Batthyány-családnak. De hogy ez nem ment csakúgy szépszerivel, kitünik
abból, hogy az őrségiek ezentúl is folytatták kérelmezéseiket úgy a trón
zsámolyánál, mint az országgyülés előtt.
1832-ben az őrségiek aziránt járultak az
országgyüléshez, hogy a mennyiben az 1681. évi LV. törvényczikk az
Őrséget az actoratustól elzárná, az a törvényczikk akként
változtattassék meg, hogy az Őrségnek, a kir. fiskus pártfogása mellett a
peres kereset megengedtessék.
A per azután meg is indult, megindult és folyt
évek során át, az itéletet azonban olyan biró hozta meg benne, a milyen
eddig csak egy volt: 1848.
A Nádasdy-kard. (Zárókép) Landherr Gyula rajza
Írta Balogh Gyula, átnézte dr. Borovszky Samu
Forrás : http://mek.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése