Minden idők 10 legbizarrabb gyógymódja / Folytatás a posztban

Valaha úgy gondolták, hogy egy erős fekete vagy egyfajta "gyógynövényes cigaretta" jót lehet az asztma ellen. És ez még messze nem a legfurcsább. Kapaszkodjon meg, tíz meredek gyógymódot gyűjtöttünk össze.

Szennyvíz

Amikor az 1300-as években kitört a pestisjárvány, igen elterjedt elképzelés volt, hogy arzén lehet a jó gyógymód, illetve az ha beteg szennyvízben üldögél.

Kivéreztetés

Az a hit, hogy betegségeket a "rossz vér" okozza, és a rossz vér eltávolítása a gyógyulást hoz, már az ókori Egyiptomban is élt. Az orvosok rutinszerűen vágtak eret a páciensen mindenféle betegség esetén, de gyakran használtak piócákat is. Az érvágás a 19. századra kiment a divatból, de a piócákat napjainkban is alkalmazzák bizonyos helyzetekben.

Kecskehere

Volt idő, amikor az impotenciát úgy vélték kezelhetőnek, hogy egy kecske heréjét ültették be a beteg alsó felébe... John Brinkley elképesztő ötletét még 1939-ben is hatalmas áttörésnek tartották az orvoslásban. Az eljárás megalkotója pedig - akinek nem volt valódi orvosi végzettsége - multimilliomos lett a kecskeheréknek köszönhetően.

Döglött egér

Az ókori egyiptomiak állítólag úgy képzelték, hogy a döglött egér - a szájba helyezve - gyógyítja a fogfájást és az ínybetegségeket. De nemcsak ők gondolták hasznos az egereket! Jóval később, az Erzsébet-korban a szemölcsöket kezelték félbevágott egerek alkalmazásával.

Alvás emberi koponyával

Az ókori Babilóniában számon tartottak jó néhány csodás kezelési módot. Az egyik ilyen volt, hogy éjszakai fogcsikorgatás ellen jót tesz, ha egy emberi koponyával alszunk, és éjjel több ízben megcsókoljuk. Ez ugyanis - úgy hitték - segít kijutni a gonosz lelkeknek, akik a gondot okozzák.

Koponyalékelés

Valaha jó ötletnek tartották, hogy a fejfájást úgy kezeljék, hogy egy lyukat fúrnak a koponyába. Hogy milyen ősi gyógymódról van szó, az is bizonyítja, hogy Nagy-Britanniában a Temze partján nemrégiben találtak egy bronzkori lékelt koponyát. Eleink úgy gondolkodtak, hogy ha kilyukasztják a koponyát, az segít lecsökkenteni az agyban a nyomást, ami megszünteti a migrént és a fejfájást.

Réz

A 17. században Sir Kenelm Digby feltalálta az "együttérzés porát". A réz-szulfátot mind a sérülésre, mind pedig a sérülést okozó tárgyra (például a kardra) rá kellett kenni a gyógyuláshoz.

Törött üveg

Az ókori Egyiptomban nem jártak túl jól szegény szembetegek! Ha valakinek szürkehályogja volt, annak a szemére összetört és felmelegített üveget helyeztek. Akinek pedig benőttek a szempillái, annak denevérvért masszíroztak a szemhéjába.

Tamponálás

Ez a módszer tulajdonképpen kakukktojás itt, mert kiállta az idők próbáját: a törött orr tamponálását ugyanis már az ókori egyiptomiak is alkalmazták. Ahogyan ma is tesszük, összetekert kötszert dugtak a vérző orrba, majd bekötözték azt. A tudomány - legalábbis ezen a területen - azóta nem sokat fejlődött.

A NYSA mentőautó / Folytatás a posztban

 Egy kormányközi szerződés értelmében hazánk 1960-tól a nyolcvanas évek végéig összesen 8100 darab Nysa mentőkocsit állíthatott forgalomba. A későbbi beszerzések során érkezett még Magyarországra az 521S-ből, valamint az 522S-ből is, mivel ezek a típusfrissítésen átesett változatok voltak. 

Az első Nysa mentőautóban négyhengeres, 2120 köbcentis, 70 lóerős motor volt. Az 1,8 tonnás járművet azonban idehaza átalakították rohamkocsivá. Idővel világossá vált, hogy a Nysák nem alkalmasak a feladatra, ettől függetlenül a később esetkocsiként, valamint betegszállítóként dolgozó járműveket is ellátták a modern egészségügyi felszerelésekkel. 

A lengyel gyártmányú mentőautók rendkívül gyorsan cserélődtek, hiszen alig 125 ezer kilométer után teljesen tönkrementek, de 30 ezer kilométerenként minimum motorcserére szorultak. A Nysa így gyakorlatilag olyan volt, mint egy egyszer használatos fecskendő, a szolgálatot teljesítőknek nemcsak a beteg életéért, de a Nysa ellen is küzdeniük kellett. A megmentett bajbajutottak emlékezhetnek pozitívan a lengyel csodára, a sofőrök már kevésbé, életüket műszaki hibák, kőkemény rugózás és fejtámla nélküli sofőrülés keserítette meg. A Nysa eldobható volt, más kérdés, hogy rendjén volt-e így ez egy jármű esetén. A cirka harminc év alatt a Nysa mentőautók 51 millió beteget szállítottak és több mint 1 milliárd kilométert futottak az utakon. 

Az Átányi kőkoporsó / Folytatás a posztban

A helyi legendák azt tartják, hogy az 1970-es években a falu református temetőjében egy régi kőkoporsó bukkant elő a földből - a különös szarkofág ma is látszik, sőt, a szóbeszéd szerint felbukkanása óta folyamatosan emelkedik felfelé, amit az oldalán található moha szintje is jelez. 
A koporsó az 1700-as évekből származik, a rajta található felirat szerint pedig egy kisfiúé: Kis-Bárczay Mihály szüleinek ölében meghala hevesi útja közepében, testét ide hozták gyászos sírjába, esztendős és öt hónapos korában.

 A legenda szerint a kisfiú fertőző betegségben, például himlőben halhatott meg, vannak azonban, akik szerint erőszakos halált halt, mivel pedig törvénytelen gyermek volt, még életében elátkozták.

 A különös sírról - melyet még a falu reformátussá válása előtt, ősi magyar szokás szerinti tájolással helyeztek a földbe - az ezoterikus tanok követői is úgy tartották, ártó erők veszik körül: a Magyar Boszorkányszövetség tagjai is kimentek a helyszínre, hogy megtisztítsák azoktól.
Bár sokan vannak, akik ma is messziről elkerülik a sírt, mások csodatévő, gyógyító erejében hisznek, és úgy tartják, a tiszta szívű, jó embereknek szerencsét, nem pedig balszerencsét hoz. Az átokűző szertartás óta sokan visznek mécsest, hálaajándékot a sírra.

RÚZSA SÁNDOR. A betyárok csillaga / Folytatás a posztban

 RÚZSA DÁNIEL, szegedi ajkakon Rúzsa Dani a vád és hagyományok szerint a szegedi boszorkányok kapitánya (magister sagarum) volt. 
Oltványi Pál, aki a múlt század első felének íratlan szegedi néphagyományát kitűnően ismerte, és közvetlen családi emlékei sokszor nyúlnak vissza a XVIII. századba, a vádirat és hagyomány felhasználásával, a megdöbbentő ítélet és a „nemes" tanács elmarasztalásával így jellemzi őt: Rúzsa Dániel 82 éves szegedi polgárt — aki azelőtt e városnak szenátora és főbírája, illetőleg országgyűlési követe volt — és ennek 50 éves nejét Széli Erzsébetet azzal illeti a vád, hogy Rózsa kapitánya volt a boszorkányoknak, kik 50 év óta bűbájos mesterségükkel, és az ördög segítségével hét esztendeig elvonták a szegedi határból az esőt és harmatot, és ezt, valamint a Tiszában lévő halakat másfél akó pénzért évenként eladva, roppant nagy kárt okoztak felebarátaiknak... A vádlott az ördöggel evett és ivott is, és Isten helyett annak engedelmeskedett, a nemes tanács igazságérzetből őt máglyára ítélte, és meg is égettette, mint boszorkányt. Hogy magánosan ne menjen a túlvilágra, nejét is hasonló büntetésben részesítette... 
Két fia volt. Az egyik István, kint a tanyán kezelte a gazdaságot, másik Sándor, a városházánál, mint tisztviselő szolgált. Ez azonban nem volt képes befolyását érvényesíteni, hogy atyját és anyját a szégyenletes haláltól megmenthesse... Az égetés után István a város urait színlelt örömében nagy vendégségre meghívta a tanyára. Ott meg is jelentek, és a gazda vendégeinek — midőn ezek jó étvággyal megették a bográcsban bevitt paprikáshúst — azt a kérdést tette föl, hogy ízlett-e nekik az ebéd. Amikor ezek dicsérni kezdték, kijelentette, hogy a bográcsban kutyahús volt. Ha ők édesatyját máglyára ítélték, ő viszont jutalmul kutyahússal vendégelte meg őket. A megszégyenítést titokban akarták tartani, de természetesen mégis híre ment. Ezentúl a nép a vendéglátó ivadékait kutya Rúzsa néven emlegette. 

 RÚZSA SÁNDOR. A betyárok csillaga Alsóváros szülöttje (1815—1878). 
 Apja András, csikóspásztor, édesanyja Kántor Erzsébet. A család a boszorkánymesterként elégetett Rúzsa Dániel főbírót, a Város országgyűlési követét ősének tisztelte, és a gyilkos ítélet miatt szüntelenül élt benne az elégtétel, sőt a bosszú vágya. Másfelől Szeged parasztpolgárságában mindig ott élt a társadalmi emelkedés és biztonság nosztalgiája is. Éppen Rúzsa Sándorról tudjuk, hogy egész életében perzekutor, pusztai csöndbiztos szeretett volna szülővárosában lenni. Ilyen ígérettel ejtette Ráday Gedeon is verembe. Érdemes itt idéznünk egy kisteleki hagyományt,  amelyet közlője állítólag a betyár tulajdon szájából hallott, éppen az 1850-es évek elején: „Ha fölségös uram, királyom a szívembe látna, levenné a fejemről az átkot. Ha engem szabaddá tesznek, rövid idő múlva senki nem mer itt garázdálkodni." A társadalmi rend szolgálata nem adatván meg neki, az erkölcsi világrendnek sajátosan értelmezett, de az ő számára egyedül lehetséges reparációjával vett elégtételt magának. Szinte a népmesék megelevenedett hősét látta a nép benne, aki a szegényember legkisebb fiának módjára elnyeri a maga királyságát: megbünteti a bűnös hatalmasokat és oltalmazza, megsegíti a maga különös, betyárerkölcsével a rászorulókat.

Már a negyvenes években hírhedtté válik, de nem kerül kézre. A szabadságharc idején Kossuth Lajostól kap amnesztiát, amelyet állítólag Jókai Mór juttat el hozzá. Legényeivel ott küzd Damjanich táborában. Majd ő is bujdosni kényszerül, és igazában most kerekedik félelmetes hírű betyár belőle. Fejére hatalmas díjat tűznek ki, de a nép részben még mindig szabadsághősként, Kossuth barátjaként tiszteli, rejtegeti.
Egyszer az üldöző pandúrok elől lovát a rétbe csapta, maga pedig egy szénagyűjtő gyerek kezéből kiragadta a villát és maga is gyűjtögetni kezdett. A pandúr még meg is kérdezte tőle, nem látta-e Rúzsa Sándort. Nem is hazudott, amikor mondotta, hogy nem. Máskor egy drótostóttal cserélte el a ruháját meg a ládáját. Bitanggá vált lovát a pandúrok bekötötték a Város istállójába. Rúzsa Sándor arra jött és megkérdezte, honnan van itt annyi ember? Megmondták neki, hogy Rúzsa Sándor lovát nem tudja senki sem megülni. Ő majd megpróbálja. Katonaember volt, ért a lóhoz, szeretne ráülni. A lovat csakugyan elővezették, a nép pedig hitetlenül várta a tót próbálkozását. Csodálkoztak aztán rajta, hogy nem vetette le. Egyszer csak Rúzsa Sándor kinyargalt a kapun, nem is látták többé. Akkor világosodott meg előttük, hogy a betyár volt a maga személyében. 
Sokszor tartózkodott a szegedi földhöz tartozó Csórván, komájánál, Katona Pálnál, akinek Kisgazda Pali volt a csúfneve. Benne is, feleségében is megbízott. 
Egy nyári este már sötéttel érkezett a tanyába. Nem akart zavarogni, hanem egy közeli búzatáblában pihent le. Pali az istálló végénél üldögélt. Egyszer csak nyulat látott a semlyéken szaladni. Beszólt a fiának a puskájáért. Lőtt is a nyúlra, de éppen Rúzsa Sándor irányába, aki azt hitte, hogy az életére tör. Felelősségre vonta. Pali tiltakozott, ő csak a nyulat akarta eltalálni. A betyár mégis rátámadott, de Pali hirtelen összefogta Sándor subáját, amely belül meg volt rakva fegyverekkel, így aztán sikerült neki Pali bal karját átlőni. Kisgazda fia a szomszédba szaladt segítségért, de ott félreértették. Azt hitték, hogy Palinak Betyár nevű bikája vadult meg. 
Rúzsa Sándort így megkötözték, és a pusztázókért szaladtak. Pali felesége, Mása Ágnes baltával homlokon vágta a betyárt. így aztán megkövetelte a Sándor fejére kitűzött vérdíjat. A szomszédék megrettentek. Ha tudták volna, hogy Rúzsa Sándorról van szó, a világért nem mentek volna Kisgazda segítségére. 
A bíróságon Ágnes égre-földre, a szeme világára esküdözött, hogy a vérdíj őt illeti. Meg is kapta. Nem örülhetett neki sokáig: a lánya hirtelen meghalt, ő pedig megvakult, nem látta hát többé az eget és a földet. 
Az elfogott Rúzsa Sándor rettenetes haragjában fenyegetőzni kezdett: kérje Csórva népe az Istent, hogy ő ki ne szabaduljon, mert akkor egész Csórva fölmegy az égbe. 
Halálra Ítélték, de Ferenc József kegyelmet adott neki, és így börtönbe jutott, azonban Rudolf királyfi születésének örömére amnesztiában részesült. Miért kegyelmezett meg a király neki?    

Az Egri Dohánygyár-(1971) / Folytatás a posztban