2022. január 24., hétfő
2022. január 23., vasárnap
Tudtad, hogy a Dakar Ralit valójában Csepelen találták fel?
Gyári Csepelek és Ikarusok 20 ezer kilométeres útja kő- és homoksivatagban. Egy hihetetlen túra 16 évvel a Dakar előtt.
A "Piros villám" valahol afrikában...
Fotó: Helytörténeti Gyűjtemény, Szigetszentmiklós
A Dakar Rali a terepautózás legrangosabb és legkeményebb versenye, ahol a pilóták úttalan utakon száguldanak óriási távolságokat (a legrövidebb táv 5, a leghosszabb 15 ezer kilométer volt). Ráadásul mindezt 1979 óta teszik folyamatosan, noha mára a név csupán védjegy, és nem Dakarból indulnak az autók, sőt a verseny nem is Afrikában folyik. Egyedülálló, nem? Nos nem igazán, hiszen Cseepel-sziegetn már 1963-ban kitaláltak egy 20 ezer kilométeres, Dakarból induló, afrikai túrát, igaz csak a leendő vevők kegyeiért harcoltak a nyugati gyártókkal...
Mert bizony ezek a megátalkodott haszonjárműgyárak éppen kiélezett versenyt folytattak az afrikai kontinens motorizálásáért. Javítóműhelyek hálózatát készültek kiépíteni, hogy a helyi cégek és intézmények biztosan tőlük vásároljanak buszokat és teherautókat, lévén más szervizelési lehetőség nem volt adott. Az export azonban a Csepel és az Ikarus számára is igen fontos volt, így megszültetett az a Nyugat-Afrika Expedíció ötlete. Igaz, hogy a Csepel már 1956-ban vezetett egy túrát a tibeti fennsíkon, ám a mostani terv jóval grandiózusabbra sikeredett.
A 20 ezer kilométeres útvonal
Helytörténeti Gyűjtemény, Szigetszentmiklós
A megmozdulásnak több célja is volt. Tesztelni akarták a trópusi, sivatagi klímára és az úttalan környezetbe tervezett megoldásokat, légszűrőket, alkatrészeket. Emellett meg akarták ismertetni a helyi döntéshozókkal a két márka termékeit. Házhoz vitték nekik a bemutatót!
A nem mindennapi túrára négy járművet, két Csepel teherautót (ÁMG felépítményes 450, D-344 terepjáró) és két Ikarus buszt (630, 311) készítettek fel. Bár a Dakar Ralikon dollár tízmilliókat ölnek a járművek átalakításába, Szigetszentmiklóson és az Ikarusnál szinte semmit sem változtattak a szériagyártmányokon, némi trópusi felkészítést kivéve. Minden autó szúnyoghálót és ventilátort, nagyobb hűtőt és trópusi szűrőt kapott, míg a Csepel műhelykocsi (ÁMG-450) dupla padlót viselt a vezetőfülkében, hogy a kipufogó hője ne legyen olyan zavaró. A terepjáró Csepel hatalmas külső légszűrővel és dupla, jobban hőszigetelő tetővel lett gazdagabb.
Az "expedíciós" Csepel D-344
Helytörténeti Gyűjtemény, Szigetszentmiklós
Az Ikarus 630 hőszigetelt víztartályt és mosdót kapott, de ezzel végére is értünk az átalakításoknak. A kocsik többi része teljesen gyári volt, mint a körúton szolgáló társaiké (kivéve persze, hogy mindenhová póttartályokat és csomagtartókat szereltek rájuk, a két busz pedig dugig volt élelmiszerrel.
Mindegyik kocsiba jutott vízkészlet, vontatókötél, orvosság, kígyócsípés elleni szérum, valamint hídépítésre alkalmas deszka. Ez utóbbira szükség is volt, bár az esetek többségében keréken keltek át a megáradt folyókon, melyek elsodorták a hidakat. Ilyenkor a terepjáró Csepel húzta át azokat a kocsikat, melyek elakadtak a vízben vagy süppedős parton. Az átkelések helyét is a terepjáró (piros villámnak becézték) derítette fel. Ilyenkor egy partmenti fához kötözték és a csörlőjével engedte bele magát a vízbe. A helyiek több helyütt kinevették a városi buszokat, melyek a folyó felé közeledtek, ám a túlparton már elismerés és taps fogadta őket!
A főszereplők balról-jobbra: Csepel ÁMG-450, D-344, Ikarus 311 (félig a fa mögött) és 630
Helytörténeti Gyűjtemény, Szigetszentmiklós
Az expedíció résztvevői Varga János, Badacsonyi János, Moldován Tibor és Tóth Mihály (a Csepel Autógyár szerelőtechnikusai, próbamesterei) Körmendy Ágoston, a gyár kísérleti üzemének vezetője és Pallér György, a MOGÜRT (nemzetközi kereskedelem) afrikai megbízottja voltak. Ők az éjszakákat általában a négyszögben felállított karaván autóinak tetején töltötték, hogy védekezzenek a rovarok és a vadak ellen. A kíváncsi – és enyveskezű - majmokat és a hiénákat a tűzoltó palackokkal űzték el.
A nagy expedíció bőségesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen az egyszerű is rendkívül strapabíró szerkezetek minden helybélit meggyőztek a tudásukról. Az 1963. március 31-én Dakarból indult túra végül 184 napig tartott és a végállomáson, Accrában már komoly tömeg fogadta a négy kocsit. Az afrikai lapok folyamatosan nyomon követték az eseményeket, így meglepő módon ott többet tudtak az eseményekről, mint itthon, ahol a lapok alig foglalkoztak az eseménnyel. A sikeres expedíció után a két cég komoly mennyiségű megrendeléssel lett gazdagabb, így abban az időszakban számos Csepellel és Ikarussal lehetett találkozni Afrika nyugati részén.
Az Ikarus a sikeren felbuzdulva még abban az évben, vagyis 1963-ban elindított egy hasonló expedíciót a Szovjetunióba is, amikor Ikarus 55 Lux típusú buszokkal járták be a tagköztársaságok nagy részét. Mindkét cég hamar rájött, hogy a prospektusok nyomtatása helyett jóval hatékonyabb, ha mindenki a helyszínen látja mire is képesek a felajánlott portékák...
Bemutatunk egy Trabant kanapét
A Trabant kanapé, mint lakberendezési tárgy, egyre több hobbi bútorépítő fantáziáját mozgatja. Ráadásul kereslet is van rá, meglepően sokan vágynak ilyen retró darabra.
A Trabant egyértelműen egy olyan korszak jelképe, ami mindenkiből érzelmeket vált ki. A ’70-es, ’80-as évek kétütemű kisautója azonban lassan eltűnik az utcákról, ahogy vele együtt feledés homályába vész oly sok minden, amit akkoriban átéltünk. Sokan persze nosztalgiával gondolnak a Trabantok által is szimbolizálható szűkösebb évekre, sőt magára a pöfékelő papírjaguárra is. Ezt a nosztalgikus hullámot lovagolják meg az autóbútor építők, akik az utókor számára lakberendezési tárgyként őriznek meg egy-egy hátsó ülést, vagy karosszéria részletet. A Győr közelében élő Szabó Gergelyt is az értékmentés vezérli, ő karosszéria lakatosként keveredett az autóbútor építők közé. Az ügyes kezű mester lerobbant autókból vagy éppen telepi roncsokból hoz ki egészen elképesztő dolgokat…
Trabant roncsból íróasztal
Hobbijához a mester az internetről gyűjtött inspirációt, rábukkant ugyanis több olyan csoportra, ahol – főleg amerikai – autóépítők szétbelezett járművek egy-egy részletéből lakberendezési vagy dísztárgyakat készítenek. Arra gondolt, ez talán neki is menne… Kifigyelte, hogy a forgalomból már régen kivont gépkocsikból kiindulva sokkal izgalmasabb, sokkal meghökkentőbb tárgyakat lehet kihozni. Ezért szisztematikusan elkezdett Trabant, Zsiguli és Wartburg roncsokra vadászni…
„Az első munkám a fiamnak készült: egy Trabant teljes első részéből, körülbelül a gépkocsi egynegyedéből íróasztalt alakítottam ki, reméltem, hogy szeret majd ott tanulni. De ennél sokkal jobban motivált, hogy örülni fog neki és ez tényleg így is lett. Az biztos, senkinek a világon nincs Trabant íróasztala, csak neki, és erre tényleg nagyon büszke” – mesélte lapunknak Szabó Gergely, az ezermester apuka.
Zsiguliból grillsütő
A győri karosszérialakatos persze nem akart egyetlen márkánál leragadni, a szívének éppoly kedves lehet például egy 30 éves Zsiguli is. „Teljesen esetleges, hogy mihez lehet épp hozzájutni, de az biztos, hogyha egy karosszériarészlet jó állapotban marad fenn, mindenképp érdemes vele kezdeni valamit. Akadt már dolgom BMW farával. Abból például falidísz és monitorállvány kerekedett, méghozzá izgalmas piros alapszínben.” Gergely nagy kedvence viszont egy olyan grillező, melyet egy 1500-ös Lada motorterében lett kialakítva. „Sokan hiszik azt, hogy néhány óra alatt pakolom össze a dolgokat, ám ez nagy tévedés! Minden egyes lemezdarabot alaposan megtisztítok, eredeti színkódjára fényezem; a hiányzó díszítő elemeket elkészítem. Csiszolok, festek, ám ha kárpitozni kell, azt inkább profira bízom, mert mindenhez azért nem értek. Szóval hetekig „elvagyok” az új gyerekkel, nincs összecsapott meló…”
Menti, ami menthető
Az újragondolt, és részleteiben átépített autókarosszérák sikerén felbuzdulva Gergelyből dőlni kezdtek az ötletek. Készített vécépapír tartót tűzoltókészülékből, állóórákat dugattyúból, asztalt motorblokkból, sőt, régi Pannónia motor reflektorjából olyan praktikus íróasztal lámpát is, amibe mobiltelefon töltésére szolgáló USB csatlakozót is beleépített.
A szíve már régóta az átalakítós szerelem-munka felé húzza, ám ez egyelőre csak hobbi. „De már épül a műhelyem és nagyon szeretnék vele komolyabban foglalkozni.”
Trabant kanapé a ’80-as évek stílusában
A Trabant karosszériák legértékesebb eleme kétségtelenul a farrész, melyből némi fabrikálással príma kanapét lehet kihozni. Gergely egy Trabant kombi hátuljából indult ki. Az átalakítás első lépéseként eltávolította a csomagtartó tetejét, a csomagtartóba pedig egy Trabant limuzin méretre igazított hátsó ülését illesztette, méghozzá az egykori menetirányhoz képest éppen fordítva. Azt mondanunk sem kell, hogy a Trabant kanapé minden alkotóeleme gyönyörűen felújítva került beépítésre, így igazán kívánatos retró bútor lett belőle. Háttámlájának dőlésszöge állítható, és kijjebb húzható az ülőlap. Az ülőlap felhajtható, így alatta egy tároló rekesz jött létre. Háttámlája mögé pedig egy kalaptartó szerűen kialakított polc került. A karfaként funkcionáló lámparész ma is világít, hálózatról működik. Ez a darab erős stílusával ma már egy korhű nappali gyöngyszeme.
“Egy-egy ilyen munka óhatatlanul is bevonzza a következőt, hiszen a Trabant kanapénak csodájára járnak, és ezt minden dicsekvés nélkül állítom – mondja a Trabant kanapé készítője, akinek sajnos szomorú tapasztalata is van. “Kicsit fáj, hogy még mindig akadnak, akik mészárosnak, Trabant-gyilkosnak hívnak, amiért ezeket a ma már ritka járműveket szétbelezem. Nekik üzenem, hogy sem mészáros, sem gyilkos nem vagyok, mentem, ami menthető. Hiszen így, ha darabokban is, de tovább élhetnek velünk ezek a retró autócsodák.”
Faros szülés
A Közlekedési Múzeum új Ikarusa a talán legnépszerűbb és legszebb magyar autóbusztípus, az 55/66 modell utolsó tíz legyártott példányának egyike. A helyközi forgalomra tervezett Ikarus 66 a vidék legjellemzőbb példánya volt mintegy két évtizeden át, a nyolcvanas évek elejéig, egyben a legkényelmesebb és leggyorsabb autóbusz a hazai utakon akkoriban.
A múzeum kocsiját 1973. április 3-án helyezték üzembe a székesfehérvári, 14. számú AKÖV (Volán) vállalatnál, majd az évtized végén a MEZŐGÉP Vállalat egri gyáránál közlekedett. 1982-től a Kisegítő Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon autóbuszaként szolgált, egészen 1983. március 16-i forgalomból való kivonásáig. Ezt követően egy méhész használta, az oldalán a kaptárak felhelyezésére alkalmas pontokat alakítottak ki, valamint kiszerelték a jármű üléseit is.
Szerencsére a lényegesebb fődarabok, így a motor, a váltó, illetve a teljes műszerfal épségben maradt, így látszólagos rossz állapota ellenére a múzeumi szempontoknak megfelelően jól restaurálható volt. A Közlekedési Múzeum 2016-ban vásárolta meg az autóbuszt, melynek aprólékos és hiteles felújítása másfél évet vett igénybe. A jármű visszanyerte eredeti állapotát, üzemképességét, illetve az oldtimer minősítést is megkapta.
forrás : https://www.retromobil.hu/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Ezt is látnod kell
