A következő címkéjű bejegyzések mutatása: . Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: . Összes bejegyzés megjelenítése

2018. november 13., kedd

Nőnek lenni a középkorban / Folytatás a posztban

Ha a középkori lovagi irodalmat olvassuk, könnyen azt hihetjük, hogy a középkorban nőnek lenni azt jelentette, hogy a hölgyeket maximális tisztelettel és hódolattal vették körül a férfiak. Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk.

Ezt mondja az egyház a nőről és a házasságról


A Biblia szerint Isten a nőt a férfi oldalbordájából teremtette, ebből tehát az következik, hogy a férfi a felsőbbrendű, és az asszonyt az Úristen a férfi kedvéért teremtette. Az egyház szerint a házasságnál magasabb rendű a szűzies élet, de ha már az ember eredendően ilyen gyenge, hogy szüksége van a szexre, akkor azt már jobb a házasságon belül gyakorolni. Persze kizárólag csak gyereknemzés céljából. Szent Ágoston szerint a nemzéshez nem vezető szexuális kapcsolat paráznaság, és meggyónásra való bűn. Persze azért voltak realistább szentek is. Firenzei Szent Antal például azokat az asszonyokat ostorozta prédikációiban, akik hosszan piszmogtak az éjszakai imájukkal, csakhogy elkerüljék házastársi kötelességeik teljesítését.


Házassági törvények


A törvények szerint a házasság alsó korhatára lányok esetében 12, fiúk esetében pedig 14 éves kor volt. A házassági ceremónia több részből állt: először tárgyalások zajlottak a családok között, majd következett az eljegyzés, a házasulandók kihirdetése a templomban, végül a házassági szertartás a templomkapuban.
3 héttel az esküvő előtt a templom ajtajában kihirdették a jövendő házasságkötést, hogy ha valakinek tudomása van valamelyik fél házasságáról, vagy a felek egymással való rokonságáról, akkor még időben szólhasson. Törvények tiltották ugyanis, hogy vérrokonok házasodjanak össze negyedik fokig. A házasság megkötéséhez nem a menyasszony, hanem annak apja, fivére adta a beleegyezését. Bár az egyház kizárólag a házasulandó felek önkéntes beleegyezése esetén érvényesítette a házasságot, tudjuk, hogy a legtöbb esetben a lányokat hozzákényszerítették ahhoz a férfihoz, akit az apjuk kiválasztott számukra. A lány ugyanis szigorú engedelmességgel tartozott az apjának, aki engedetlenség esetén keményen megfenyíthette (megverhette..), és amúgy sem volt sok esélye egy családból kitagadott lánynak arra, hogy tisztességesen megéljen. Tehát a vagyonos családok lányai hozzámentek ahhoz a férfihoz, akit az apjuk kiválasztott számukra.
Persze azért volt egy kiskapu a szerelmesek számára. Az egyház ugyanis elismerte azt a házasságot, amelyet a jegyespár tanúk jelenlétében vagy akár anélkül kölcsönös megegyezéssel kötött. Ha senki nem fellebbezett a házasság ellen, az ifjú házasokat nem büntették, és egyházi szertartásra sem kényszerítették őket. Sőt, akkor is érvényesnek tartották a házasságot, ha a szülők akarata ellenére köttetett, és az egyház ebben az esetben sem engedélyezte a válást.
Maga a házasságkötés rendszerint a templom ajtajában történt. A jegyespár kifejezte házasulási szándékát, és egymásra ruházta a házasság szentségét. Szavatolták a hozományokat, majd a pár belépett a templomba, hogy részt vegyenek a nászmisén. Utána pedig következhetett a lakodalom.
A válást az egyház csak nagyon ritkán engedélyezte. Például akkor, ha kiderült hogy a pár tagjai vérrokonok, egyikük már házas, esetleg ha a férj impotenciája miatt nem hálták el a házasságot. Nem véletlen, hogy a királyi nászéjszakák gyakran az udvar és a család jelenlétében zajlottak. Egyrészt meg kellett győződni arról, hogy a menyasszony szűz, másrészt pedig arról, hogy valóban megtörtént a házasság elhálása, és érvényes lett a frigy.
hazassag_a_kozepkorban.jpg

A férjes asszonyok helyzete


A házasságkötés pillanatától kezdve a nő új ura a férje lett, és mindenben engedelmeskednie kellett neki. A korabeli jogtudósok részletesen taglalták azokat az eszközöket is, amelyekkel a férj engedelmességre bírhatta a feleségét. Egy 14. századi flandriai törvénykönyv szerint a férj verheti a feleségét, "melegítheti lábát az asszony vérében". Ha ezek után a feleség felépül, a férj nem hágta át a törvényt.
A házasság alatt a férj kezelte a közös vagyont, a feleségnek nem volt joga eladni, elzálogosítani, elcserélni a saját tulajdonát sem. Férjezett asszony nem köthetett szerződést, nem vehetett fel kölcsönt, nem indíthatott pert férje beleegyezése nélkül.
masikboleyn1.jpg

Az özvegyek helyzete


Az özvegyek a házas nőknél egy fokkal kedvezőbb helyzetben voltak. Az egyház védelmét élvezték, mert az elnyomottakhoz sorolták őket, hiszen a "védelmező" férjük meghalt. Sokan közülük újra megházasodtak, sajnos a többségük nem önszántából. A hűbérurak olykor belekényszerítették a nemes özvegyasszonyokat az újabb házasságba, és ugyanígy jártak a parasztok is, akiket az uruk kényszerített ismét házasságra, hogy legyen aki gondot visel a földre.
Ugyanakkor aki tehette, inkább özvegy maradt, ugyanis az anyagi biztonságban élő özvegyasszony több szabadságot élvezett mint bármelyik nő a középkorbanAki megözvegyült, annak nem kellett többé más akaratának alávetnie magát, így nagyfokú önállóságot élvezett. Például kiskorú gyermekei gyámjaként kezelhette a családi vagyont is.


Anyának lenni


A középkorban anyának lenni nem jelentett különösebb értéket. A gyerek világra hozása csak azért fontos, hogy megtaníthassák nekik Isten tiszteletét. Sem a Mária-tisztelet, sem az nőt piedesztálra emelő udvari költészet nem tulajdonított különösebb jelentőséget annak, hogy egy nő anya is volt egyben. A kortárs irodalom szinte kivétel nélkül a feleség férje iránti kötelességeit hangsúlyozza, nem pedig a gyermek gondozásának kötelezettségét. Egyes irodalmi művek úgy beszélnek a rossz anyákról, mint akik direkt azzal bosszantják a férjüket, hogy hagyják sírni a gyereket éjszaka.
Hogy mi az oka az anyaszerep ilyen elutasításának? A válasz leginkább a középkori ember gyermekek iránti attitűdjében keresendő. A középkorban a gyereknek szinte egyáltalán nem volt helye a társadalomban. Ha a gyerekek életben maradtak, megélték a felnőttkort, akkor részt vehettek a közös családi vállalkozásokban, és újabb munkáskezet jelentettek. Egy didaktikus mű szerzője így írt a szülőknek: "Ha vannak gyermekeid, teljen bennük kedved, és neveld őket rendesen. Ha meghalnak kiskorukban, fogadd el a sorsodat. Ne keseregj, ne bánkódj túlzottan. Gondolj arra, mennyi törődést kíméled meg magadat!"
Valószínű, hogy a szülők magukat is védték a magas gyerekhalandóság okozta fájdalom ellen azzal, hogy érzelmileg távol tartották magukat gyermekeiktől. A kisgyermekek iránti hozzáállás a középkor végétől kezdett csak lassan, óvatosan változni.

2018. szeptember 17., hétfő

Nőnek lenni nem volt leányálom – Nem csak a ruhák kínoztak a Tudorok idején

Belegondoltatok már abba, hogy milyen lenne, ha más korban születtetek volna? Elfelejthetnénk az okostelefonokat, laptopokat, de még az áramot is. Kicsit bizarr belegondolni, nem igaz? Pedig sok-sok generáció nőtt fel ezek nélkül – sőt, sokkal nagyobb problémákkal is szembe kellett nézniük.

A középkorban élte „fénykorát” az emberek és a nők folyamatos kínzása, gondoljunk csak a boszorkányégetésekre vagy a kivégzésekre, de ezeknél nem ér véget a sor. Bár a Tudorok a középkorhoz képest egy kicsivel később kerültek hatalomra, kínzási módszereik nagyjából megragadtak azon a szinten, ami pár évvel azelőtt volt ”divat”. Mai szemmel sokkolónak tűnik, de akkor sajnos ez nagyon is valóságos volt.
Kínzás... a ruhával
Kezdjük is a sort a legenyhébb bántalmazási formával, ami ugyan önmagában nem volt halálos kimenetelű, de rengeteg nő szenvedett miatta. Az akkori fűzők – ahogy a pár száz évvel később divatos darabok is – sokszor komoly sérüléseket is hagytak a bőrön. Mivel az akkori divat miatt a nőknek számtalan "testmódosító" ruhadarabot kellett viselniük, a lányok kénytelenek voltak nap mint nap felvenni ezt a kényelmetlen ruhadarabot. A reneszánsz fűzőkben nemhogy mozogni, de levegőt venni is alig lehetett. Még belegondolni is rossz!
Ezek után furcsa, de manapság ismét kezd visszatérni a divatba a fűzők viselése, egyes stílusoknál, mint például a gótnál egyenesen alapdarab, de vannak olyan megszállott nők is, akik már élni sem tudnának nélküle.
Kínzás a... fogamzásgátlással
Forrás: 
Flickr / Elusive Muse
VIII. Henrik korában a nemesek igencsak csapodár életmódot éltek, valamint a vagyon megőrzése miatt sokszor házasodtak családokon belül, ezzel is vállalva a vérfertőzés kockázatát, mégis eléggé brutális módon védekeztek akkoriban a nem kívánt terhesség ellen.
Egyik jól bevált módszerük az ecetes gyapjú volt, amit a nők felhelyeztek a hüvelybe, de a méhviaszdugók, valamint a fadarabok (!) testen belüli használata sem volt ismeretlen számukra. Ja, és akkoriban a fogamzásgátlás természetesen tilos volt, így a nőknek ezeket a kínokat a legnagyobb titokban kellett átélniük, ha azonban mégis kitudódott, keményen megbüntették őket.
Örökre megcsonkítva...
Mint már említettem, az abortusz vagy a házasságtörés bűnnek számított azokban az időkben, amit komolyan büntettek. Egy úgynevezett melltépő szerkezettel okoztak elviselhetetlen kínokat a nőknek. A vaspóknak is nevezett kínzóeszközt úgy alkalmazták, hogy felhevítették, és a nők melleit kettéfogták vele, majd addig húzták, amíg szó szerint le nem tépték a melleket. A következmények: vérveszteség, fertőzés, de halál is.
Tovább fokozva a megaláztatást, sokszor a nők gyermekei előtt végezték a műveletet, mondván, hogy majd a fiatalabb generáció tanul az esetből, és távolt tartja magát a bűnbeeséstől. Aki túlélte ezt a borzalmat, az örökre megcsonkítva és megbélyegezve élte az életét.
Forrás: 
Wikipedia
Sajnos a női szervek megcsonkítása nem csak a múlt emléke, hiszen egyes afrikai országokban és törzseknél a mai napig bevett szokás. A csiklót metélik körbe, és az eljárás hihetetlen kínokkal jár, főleg azért, mert sokszor életlen, rozsdás késekkel végzik a műveletet.
Szerencsére már ezekben az országokban is kezd tabuvá válni a körülmetélés, amihez egy szomáliai származású topmodell, Waris Diriekitartó munkája is hozzájárult. Kislánykorában ő is átesett a borzalmakon, de miután világhírnevet szerzett, ennek szörnyűségeire próbálja meg felhívni a figyelmet – láthatólag sikerrel. Ajánlom tőle A sivatag virága című könyvet, amiben részletesen elmeséli szörnyű gyermekkorát és szenvedéseit is.
Kivégzések
Ahogy azt már gondolom jól tudjátok, VIII. Henrik udvarában nem egy feleség fordult meg, azonban egyikük sorsa sem alakult úgy, ahogy a mesében. A király azt szerette volna, ha a trónt a fia örökli, azonban első felesége, Aragóniai Katalin lányt szült, fiai pedig halva születtek.
Válni akart, hogy elvehesse kiszemeltjét, Boleyn Annát, de ehhez előbb az egyházzal kellett szakítania. Majd miután Anna sem szült neki fiút, koholt vádak alapján lefejeztette. Hasonlóan járt ötödik felesége, Howard Katalin is, aki hűtlen volt a férjéhez, ezért kellett bűnhődnie. Nekünk ez felfoghatatlannak tűnhet, főleg ilyen indokokkal, de sajnos számos kultúrában a mai napig bevett módszer a nők megkínzása vagy kivégzése megcsalás esetén.
Ezeken kívül még rengeteg kínzás érte a nőket, hiszen az akkori férfiak úgy gondolták, hogy a nő csak utódnemzésre való, valamint arra, hogy a házimunkákat ellássa és nevelje a gyermekeket. Saját gondolatuk, szavuk nem lehetett, hiszen sok esetben már amint kinyitották a szájukat, megverte őket a ház ura. És ez akkoriban teljesen normális volt…

2015. január 30., péntek

NŐK, AKIKRE BÜSZKÉK VAGYUNK / Többi képért katt a posztra !

 NAGYÍTÁSHOZ KATT A KÉPRE !!!

dr. Hugonnay Vilma

Az első magyar orvosnő
Dr. Hugonnay Vilma, aki – magyarországi képzés hiányában – még Svájcban szerezte diplomáját 1879-ben. Ezután nem kevesebb, mint 18 évet várt arra, hogy Magyarországon is elfogadják azt.

 

 

 

 

 

 Az alig 20 éves Steinschneider Lilly a csinos női utasok egyikeként a férfi pilóták mögött balanszként kezdte, majd szorgalmasan kijárt a Wiener Neustadt-i repülőiskolába pilótaleckéket venni.
Egy Etrich Taube típusú kétüléses monoplan repülőgépen gyakorolt - replikája a színes képen - és 21 évesen megszerezte a repülőiskola 4-es sorszámú pilótaigazolványát. Így ő lett 1912-ben a Monarchia idején az első hivatásos magyar pilótanő.

 Korompai gróf Brunszvik Teréz (eredetileg Brunswick) (Pozsony, 1775. július 27. - Pest, 1861. szeptember 23.), magyar grófnő, az első magyarországi óvodák megalapítója.

 

 

 

 

 

 

 

 Légrády Erzsébet, az első magyar nő, aki gyógyszerészdiplomát szerzett

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Sass Flóra varázslatos szépségû magyar felfedezõnõ volt, a XIX. század második felében járta Afrikát férje, Samuel White Baker oldalán. Kalandos felfedezõútjukról naplót vezetett, amely csak száz év múltán került napvilágra egy padláson porosodó régi ládából. Írását nem a nyilvánosságnak szánta, de minden más forrásnál érdekesebben és életközelibben mesél a fekete kontinens gyarmatosításáról, a számunkra ismeretlen világ hétköznapjairól.
Bár Flóra gyerekkoráról nem sokat tudunk, talán még az afrikai idõszaknál is kalandosabb és nehezebb lehetett életének ez a szakasza. Sass Flóra saját születése napjául 1841. augusztus 6-át jelölte meg. 7 éves koráig Erdélyben élt székely családjában. 1848 õszén azonban a kislány szüleit és fiútestvérét lemészárolták a felkelõ román parasztok. Flóra úgy menekülhetett meg, hogy a család román szolgálója nagy lélekjelenléttel magáénak mondta a gyermeket. Késõbb egy örmény család vette magához, s tõlük kapta Finnián családi nevét is. Maga Finnián, a családfõ, Bem seregében volt õrnagy, s szabdságharc bukása után Törökország felé menekül családjával. Vidin városában a nagy fejetlenségben a kis Flórának nyoma vész, s egy évtizedig nem tudni róla semmit. 

 Schlachta Margit (Kassa, 1884. szeptember 18. – Buffalo, USA, 1974. január 6.) szerzetes, feminista politikus, az első magyar női országgyűlési képviselő.

 

 

 

 

 

 

 

 
Medveczky Gabriella az első magyar női ejtőernyős








Az első női kőművestanonc Budapesten: Schwarz Erzsi munka közben.

 

 

 

 

 

 

 

 

1930.09.02. Levizsgázott az első magyar vitorlázónő

"Kaposváron levizsgázott az első magyar vitorlázó repülőnő. Abaffy Genovéva vasárnap reggel a kislaki vitorlázó repülőtéren letette az "A" vizsgát. Szeptember 20-án már nemzetközi versenyeken is indul a nagyszerű kaposvári repülőnő. Magyarországon ez az első eset, hogy nő letette volna a vitorlázó repülésről a pilóta vizsgát. Világviszonylatban is elsőrendű eredményeket ér el Abaffy Genovéva. Elsőnek vitéz Hefty mutatkozott be egy gyönyörű szép repülésben az új géppel. A pilótanő, aki nics felmentve semmiféle munka alól, éppen úgy húzta a gumikötelet vitéz Hefty felszállásánál, mint a többi tanítványok. Alig ért fel Hefty gépe vissza a hangárhoz, már hallatszott Hefty vezényszava: Genna ! Indulás ! A leventék közben kikészítették Genna kedvenc gépét, a "Kaposvárt". Kipirult arccal ült bele a 80 kg-os gépbe a 17 éves fiatal leány. Rákapcsolták a gumiköteleket a gép orrára és még egy utbaigazítást ad Hefty és már hallatszik Genna vezényszava: Húzni ! A bátor leány arca rózsaszínű, piros, amikor éles süvítéssel a levegőbe röppen a gép. Már az első másodpercekben látni, hogy Genna ura a gépének, mert az erdő széle felől szépen csinál egy bravúros jobb kanyart s a kislaki országuttal párhuzamosan a város felé fordult. Csodálatos szép látvány volt a levegőben úszó gép, amelyet egy törékeny nő vezetett és amelynek teljesen ura is volt. ..."

A magyar női sakkozás első világklasszisa Verőci Zsuzsa volt, aki 1966-tól tízszer szerepelt olimpián, és ebből hatszor nem szenvedett vereséget. A négyszeres olimpiai ezüstérmes sakkozó sikeres pályafutása után nemzetközi bíró lett, és már harmincegy éve népszerűsíti írásaival szeretett sportágát.

 

 Ihászné Magyar Kornélia, a kerékpáros világbajnokságok történetének első magyar résztvevője

 

 

 

 

 

Ezt is látnod kell

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...