Az 1960-as évek elején fejlesztették ki. Funkciójában és elrendezésében a szovjet BRDM–2 felderítő harcjárművet követi, a jármű azonban önálló konstrukció. A hajtáslánc a Csepel D–344 tehergépkocsiból származik. Sorozatgyártása 1963-ban kezdődött Győrben, a Magyar Vagon- és Gépgyárban. A gyártás 1979-es befejezéséig 2300 db készült belőle. Ebből 335 darabot a Magyar Néphadsereg állított szolgálatba. Magyarországon a határőrség és a rendőrség is alkalmazta. Jelentős mennyiségben exportálták. 1576 darab és Csehszlovákiába és Lengyelországba került. A Csehszlovák Hadseregben OT–65-ös típusjelzéssel volt rendszeresítve.
| Harctéri alkalmazás | |
| Alkalmazó országok | Magyarország, Lengyelország, NDK, Csehszlovákia |
| Gyártó | Magyar Vagon- és Gépgyár |
| Gyártási időszak | 1963–1979 |
| Gyártási darabszám | 2300 |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 2+4 fő |
| Hosszúság | 6 m |
| Szélesség | 2,35 m |
| Magasság | 1,9 m |
| Tömeg | 6200 kg |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Csepel D 414.44 dízelmotor |
| Teljesítmény | 100 LE |
| Sebesség | 87 km/h |











