A Verhovinák / Folytatás a posztban

"Verhovina drága kincs, jó ha van de jobb ha nincs."

Az egykori Szovjetunió nyugati részén, a mai Ukrajnában, Lvivben is készültek segédmotoros kerékpárok, a Verhovinák. Ezek külsőre kevés hasonlóságot mutattak a Rigákkal, azonban azokkal gépészetileg gyakorlatilag megegyeztek.

Eredetükről, gyártásuk okáról máig több legenda kering. Az egyik szerint ezek a motorkerékpárok a hadsereg számára készültek, futár célokból, emiatt az extrém, robusztus felépítés. A másik szerint ezeket a mopedeket valójában nyugati, más esetekben afrikai exportra szánták, ezért a sokak szerint tetszetős (ám valójában a korai Rigák formavilágát bőven alulmúló) dizájn, valamint a rengeteg króm (mindezek azonban csak a késői, 5-ös és 6-os típusokra jellemzőek).

Az első Verhovina típus, mely hazánkba érkezett, a Verhovina–3 volt. A '70-es évek elején kezdték gyártani, S–52-es blokkal, döntött tankkal, festett, majd később matricázott „Верховпна–3” felirattal és egyszemélyes üléssel. A jobboldalt a gyújtótrafót takaró, baloldalt pedig szerszámosnak kiképzett műanyag dobozokon még nem látható semmilyen felirat, az ajtajuk egy fogantyúval leemelhető. A hátsó rugóstagok eleinte burkoltak voltak, majd leváltotta azokat a burkolatlan kivitel, mely mindvégig megmaradt a Verhovináknál (a Rigáknál a 22-esnél alkalmazták először). Bár a motor erőforrása megegyezett a Riga–4-esével, annak fordított sebességkapcsolását mégsem vette át, ugyanúgy „felül” van az első és „alul” a második sebességfokozat, mint minden, azt követő Riga és Verhovina modellnél.

Az ukrán gyár második kismotorja a Verhovina–4 lett. Az egyszemélyes ülést felváltotta a kétszemélyes, immár felnyitható kivitelű, alatta képezték ki a szerszámok számára a helyet. A motort S–52-es blokk helyett már S–57-essel, valamint módosított oldaldobozokkal szerelték, melyek oldalára pedig „Верховпна” felirat került. Elhelyezték az első sárhányón a Verhovinák védjegyének számító, a Peugeot gyár logójára emlékeztető oroszlánmotívumot is.

Érdekesség: szintén az országban egyedülállóként egy veszprémi gyűjtö tulajdonában van egy nyugati exportra szánt Verhovina–4-es. A tankra és az oldaldobozokra a „Верховина” matrica helyére króm alapra szerelt fekete „MOTO–50” táblákat helyeztek, valamint a gumikéder és a csomagtartó is a megszokott fehér színezés helyett feketét kapott.

Ezt követte a Verhovina–5. A moped szintén S–57-es blokkal, azonban már vízszintes tankkal készült. Ülése már kétszemélyes, valamint a tank oldalán, a térdvédő gumi oldalán is olvasható a MOTO–50 felirat. Az azt megelőző, bordó alapon két arany csíkot viselő sárhányókat krómozottakra cserélték, valamint az első sárhányó gumi sárfogóját felváltotta a műanyag „kacsafarok” mindkét sárhányón. A bal oldali műanyag dobozban kapott helyet a módosított kivitelű légszűrő, a jobb oldaliban pedig a gyújtótrafó.

A legelterjedtebb Verhovina moped a Verhovina–6-os. Ezt már S–58-as (egyes példányoknál Ш–58-as) blokkal szerelték, valamint a tank oldalán a „MOTO–50” feliratot felváltotta az alumíniumból öntött cirill betűs „ВЕРХОВИНА” tábla.

Érdekesség: a legtöbb Verhovina moped narancs vagy bordó fényezéssel készült, eddig csupán pár példány került elő, mely a ritka, zöld színtervet viseli.

1985–86 körül jött ki a Karpaty. Ez a motor szintén a vevők bizalmát hivatott visszaszerezni, mint a Riga Delta, azonban nem jártak sikerrel, még kevesebb talált gazdára, mint a Deltákból.

Riga motor gyors és fürge / Folytatás a posztban

"Riga motor gyors és fürge , erre cseszett rá az ürge ."
Európában már komoly múltja van a segédmotoros kerékpárok gyártásának. A kategória két kitétele, hogy a hengerűrtartalom nem haladhatja meg az 50 cm³-t, valamint a motorkerékpárral elérhető maximális sebesség a 40 km/h-t. Ezeknek a járműveknek a vezetéséhez korábban nem kellett se jogosítvány, se bukósisak, valamint alacsony áruk is vonzóvá tette őket. Több gyár készített ilyen termékeket, olyanok, mint a magyar Csepel (a korábbi Weiss Manfréd), a Finomszerelvénygyár Eger(Berva), a kelet-német Simson, a csehszlovák Jawa, a lengyel Romet, az osztrák Puch, valamint a szintén osztrák Sachs. Az 1960-as évek elején született meg az elképzelés az egykori Szovjetunióban, hogy a szovjet embereket is egy könnyen kezelhető, könnyen karbantartható, gyors kismotorral lássák el. A gondolatot tett követte, így a lettországi Riga városában, a Rīgas motorūpnīca „Sarkanā Zvaigzne”, magyarul Vörös Csillag Rigai Motorgyár (oroszul: RMZ – Rizsszkij Motozavod, magyarul Rigai Motorgyár) megkezdődött a tervezés. Kezdetben a magyar Dongó, kerékpárra szerelhető segédmotor, valamint a Velosolex segédmotoros kerékpár irányvonala mentén indultak el, de ezek a járművek nem hozták meg a várt sikert, így inkább a tőlük nyugatabbra már régóta elterjedt kismotorkerékpárok felé fordult a figyelmük.

1965-ben született meg az első szovjet kismotor, Riga–1 néven. A konstrukció nem saját – a váz kialakítását, valamint a motor külső megjelenését a kor legdivatosabb kismotorjától, a kelet-német Simson Suhltól ihletve alkották meg. Az erőforrása eleinte importból származott: a csehszlovák Jawa Stadion S11/S22-es kismotorkerékpár motorja volt. Feltehetően még a Riga–1-es gyártása során az RMZ megvásárolta a Jawától a licencet, így a későbbi példányokba már szovjet gyártású, azonban a csehszlovák motorral szerkezetileg teljesen megegyező, S–50-nel jelölt blokkokat építettek. A motor két sebességfokozatú, pedálok segítségével megindítható (ezek hátra tekerésével kezelhető a hátsó kerékre ható fék), valamint dekompresszorral leállítható.

Érdekesség: hazánkban jelenleg egyetlen példány található, mely Ukrajnából származik. Korhű felújítása folyamatban van.

1967-ben mutatták be a Budapesti Nemzetközi Vásáron az első szériaérett motorkerékpárt, a Riga–3-at. Elődjétől nem sokban különbözött, azonban pár egyszerűsítésnek köszönhetően megindulhatott a típus sorozatgyártása. Motorja S–51 típusú, 49,8 cm³-es, léghűtéses, 1,5 LE teljesítmény leadására volt képes. A motor főbb ismertető jelei voltak a 19 collos kerekek, a jellegzetes szoknyás sárvédő, a Simson Suhl mintájára készült karburátortakaró lemez, valamint ennél a típusnál van a szerszámtartó rekesznek külön ajtaja a váz bal oldalán, a nyereg alatt. A hazánkba érkezett mopedek többsége kétszínű fényezést kapott, az egyszínű példányok igen ritkák. Míg Riga–1 egyetlen sem, addig számos Riga–3 jutott el Magyarországra.

1969-ben indult meg a korszerűsített, elődjeihez már kevésbé hasonlatos Riga–4 típusú moped gyártása. A Riga–3 tervezése óta a motor számtalan változáson ment keresztül. A nagy átmérőjű, 19"-os kerekek helyébe kisebb, 16"-os kerekek kerültek, ez a Riga mopedek gyártásának végéig megmaradt. A benzincsapot is lecserélték, az új kivitelű, KP–12 jelű csapra. A moped erőforrása a módosított, S–52 jelű, 2–2,2 LE teljesítményű motor lett. A gyújtást a blokkon kívül, egy különálló gyújtó transzformátorban helyezték el. A típust már kizárólag K35–B karburátorral szerelték, valamint a szintén Simson-mopedekre hasonlító légszűrőt is lecserélték. A Riga–4-es gyártásának utolsó évében a hátsó lámpa teljesen műanyag burkolatot kapott, a korábbi fém kivitelű helyébe. 

Az 1974-es év újdonsága volt a Riga–12 jelű kismotorkerékpár. A Riga–4-eshez képest jelentősen megváltozott a motorkerékpár külalakja, valamint működése is. A korábbi, legömbölyített tüzelőanyag-tartály helyébe egy kevésbé mutatós, alig lekerekített, téglatest alakú került. Az immár S–57-tel jelölt erőforrás kivitele is megváltozott. A még mindig pedálok segítségével megindítható és fékezhető motorban a sebességfokozatok a korábbi típusokkal szemben fordítva helyezkedtek el, a bal kéznél található marokváltót fölfele fordítva volt elhelyezve az egyes, lefele tekerve a kettes sebességfokozat, középen pedig maradt az üresjárat. A légszűrő is módosult, a késői példányoknál már egy gumicső segítségével a vázból szívja a levegőt.

1979-ben gördült ki a gyárból a Riga–16-os. Kinézetében elsőre a Riga–12-t hozza, azonban a motor kezelése teljesen átalakult. Az S–58-as típusú blokkot már nem pedálokkal szerelték, felváltotta szerepüket a modernebb kismotoroknál rég elterjedt berúgókar és fékpedál, de ebből is gyártottak még az elején pedálos kiviteleket. A kipufogó kinézete és szerkezete is megváltozott, sokkal hosszabb lett mind a dob, mind a hangtompító betét. A kormányt is lecserélték egy magasabb kivitelű, ún. „túrakormányra”. Az ülés is hosszabb, kényelmesebb lett. A hátsó lámpa is megújult, nagyobb, hatszög alakú lett. A csomagtartó a látványt javítandó krómozott kivitelű, a motor festésében pedig megjelentek a metálszínek.

1984–85 a Riga–22 megjelenésének éve. A korábbi megszakító kalapácsos gyújtást teljes egészében elvetették, helyébe a modernizálás jegyében tirisztoros gyújtás került. Módosították a tüzelőanyag-tartályt is, a lemezből préselt két felet vízszintesen illesztették össze, az illesztés takarására visszajött az utoljára a Riga–4-esnél használt gumikéder. A V–50-nek jelölt motorblokk is változott, átalakult az öntvények és a deknik kivitele is. Korábban a pedállal történő indítás miatt a berúgókart előre kellett mozgatni, azonban a V–50-esnél ez is megújult, így ennél a modellnél a többi motorhoz hasonlóan ezt is hátrafelé kell „berúgni”. A hátsó lengéscsillapítóról lekerült a rugókat borító tokozás, valamint a nagy méretű hátsó lámpában elhelyeztek egy féklámpát is, melyet a hátsó kerékre ható fékpedál működtetett.

Az 1986-os esztendő fordulópont volt a Sarkana Zwaigzne gyár életében, ettől az esztendőtől kezdve a Riga mopedeket már nem számmal, hanem fantázianévvel látták el. Ennek hátterében az állhat, hogy az idő előrehaladtával, a gyártás tömegtermeléssé alakításával a termékek minősége egyre romlott, sok volt a gyári selejt, valamint a használat során a számtalan, gyakran végzetes hiba nehezítette a motorosok életét. A vásárlók egyre kevésbé bíztak meg a szovjet kismotorokban, így a „Riga” név kezdett rosszul csengeni. Ennek hatására merült fel, hogy a motorokat új, jó hangzású fantázianevekkel lássák el.

Ennek jegyében született 1986-ban a Riga Delta. A motor egyáltalán nem hasonlít elődeire. A váz teljesen átalakult, új tüzelőanyag-tartályt kapott, melyen már csak a „DELTA” felirat olvasható, lecserélték az első és hátsó lámpákat is, kapott gyújtáskapcsolót, valamint az ülés alól új helyre került a szerszámtartó is. Erőforrásként maradt a V–50-es, a későbbiekben a V–501-es blokk. A V–501-es egy újabb jelentős újítás volt a gyártás történetében, ugyanis csak ekkor tértek át a lábváltó használatára. A Delták háromféle színtervet viseltek: borsózöld, téglavörös és drapp színű járművek gördültek ki a gyárból.

Szintén az 1986-os esztendő hozta meg a Mini Riga megjelenését is. A kezdő motorosok körében nagy sikert arató törpemotor kezdetben V–50-es, később V–501-es blokkal készült. Ennek a testvérmotorja volt a Riga Stella, melynél már a robogó forma és a műanyag alkatrészek domináltak. A '90-es évek elejétől a motorba a könnyebb kezelhetőség végett a jól ismert Jawa Babetta 210-es kétsebességes, automata váltós blokkját építették.

Az RMZ fénykorában, a '70-es években igen aktívan részt vett a motorsportban. Elsősorban a 125 cm³-es kategóriában építettek pályagépeket Riga–5S, Riga–15S, Riga–17S és Riga–19S típusjellel, melyek jelentős sikereket értek el a Szovjetunió és a Baltikum versenypályáin. Hazánkba ezekből a speciális és elegéns gépekből nem érkezett.

 Riga–15S sport-motorkerékpár

Bringa–Riga

A Magyarországon állomásozó orosz katonáknak köszönhetően azonban került hozzánk pár ún. „Bringa-Riga”. Ezeket a mopedeket a szovjet hadseregen belül postás- és futármotorként használták. Az orosz katonák és a magyar lakosság közti cserekereskedelem egyik gyakori tárgya volt ez a kismotor. Magyarországon is megpróbálkoztak kereskedelembe bocsátásukkal, azonban ez a gyenge érdeklődés miatt elsikkadt.

A „Bringa-Rigák” két nagy csoportba oszthatók:

• Kereskedelemben kapható kerékpárra szerelt segédmotorok, melyekhez tartozékként járt a tüzelőanyag-tartály, a hajtott lánckerék, valamint a kezelőszervek. Ennek megfelelően a moped teljesen rugózatlan.
• Gyárilag kerékpár-jellegűre épített mopedek, mint Riga–7, Riga–11 és Riga–13, melyekben szintén megtalálható volt a fent említett segédmotor egy erősebb változata, a kortól függően Riga–3/Riga–4, vagy Mini Riga tank, valamint elöl komplett Riga lengéscsillapító villa, hátul azonban ezek is rugózatlanok voltak. A váz és a kerekek a szokásos kerékpárokénál jóval nagyobb méretűek és erősebb kivitelűek voltak.

Karácsonyi népszokások, hagyományok, ételek, receptek / Folytatás a posztban

Luca széke, Luca pogácsa

Különböző népszokások is kapcsolódnak ehhez az ünnepi szakaszhoz. Nálunk a legelterjedtebb hiedelmek egyike december 13-hoz, Luca napjához kapcsolódik. Ezen a napon elkezdenek egy széket készíteni, amelyet karácson előestéjére fejeznek be. Aki a templomban az éjféli misén rááll, az meglátja ki a boszorkány. A lányok szívesen jósolnak Lucakor vajon ki lesz a jövendőbelijük. Kedves szokás a Luca pogácsasütés.

A fenyőfa, a karácsonyfa

Évszázadokkal ezelőtt karácsony napján életfát, termőágat vittek a szobákba, amely az évről évre megújuló természet mágikus jelképe volt, a XIX. században feltűnő díszített fenyőfa ezt teljesen kiszorította, jobban mondva helyettesítette. Csodálatosan közelíti meg a fenyőfa témáját egy mosoni népmonda. Amikor Krisztus Urunk a Földön járt, gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Üldözői elől menekülve egy sűrű lombú fa alatt húzta meg magát, ez azonban odaszólt neki: állj odább, mert ha nálam találnak, engem is elpusztítanak. Ezzel utasították el féltükben a többi fák is. Az úrnak ellenségei már a nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, ezért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült. Az Úr megáldotta a fenyőfát: soha ne hullasd el a leveledet. Te légy a legdélcegebb és a legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát. Ez a mese, a valóság azonban, hogy mindössze talán százötven esztendőre tehető a fenyőfa állítás karácsonyi szokása hazánkban.

Karácsony böjtje

A karácsony böjtje, amely a hamvazószerda és a nagypéntek mellett a legszigorúbb, de örömmel vállalt böjti nap. Ilyenkor reggelire csupán kenyeret és olajba áztatott savanyú káposztát ettek a jó katolikusok. Mások csak kenyéren és vízen böjtöltek. A böjti ebédre üres bableves és mákos guba vagy mákos tészta készült.

A karácsonyi ételek mágikus jelentősége a néphitben

Szinte minden karácsonyi ételnek volt mágikus jelentősége. A bab, a borsó, a mák a bőséget biztosította, a fokhagyma védte az egészséget, a rontás elhárítására diót használtak, a méz az egész életet édessé tette. Egyes vidékeken karácsonykor a kútba dobtak egy almát, vízkeresztkor kihúzták és a család közösen elfogyasztotta, hogy az új esztendőben egészségesek legyenek.

A karácsonyi vacsora

Az ünnep fénypontja mindenütt a karácsonyi lakoma. A falusi ház legjobban tisztelt bútordarabja mindig is az asztal volt. Megteríteni csak ünnepeken szokták. Karácsonykor piros terítő került az asztalra, a piros az öröm színe. Az asztal alá szalmát helyeztek el, a betlehemi jászolra emlékezve és emlékeztetve. Karácsony nem múlhat el – és most hazabeszélek – hal, halászlé nélkül. Elmaradhatatlan a pulyka is, akár gesztenyével töltve, vagy csak egyszerűen egészben sütve. Sokan ilyenkorra időzítik a disznóvágást, így aztán töltött káposzta, hurka-és kolbászhegyek ékesítik az asztalt és terhelik a gyomrot. A diós és mákos bejglivel már csak a szemünket kenegetjük, mert csak az kívánja.

Szakál László a híres soltvadkerti vendéglős ezt írja az ő családja karácsonyáról: „A karácsonyi ünnepi ebéd. Hát az valami fölséges volt. Orja leves savanyú szósszal, szárma, csirkepaprikás, kacsasült, kalács, rétes, amely mákkal, almával, túróval, meggyel és sok más finomsággal volt töltve.” Elmondhatjuk tehát, hogy a karácsony nem a diétáról szól.

Amíg karácsonykor és más ünnepeken a fő fogáshoz tartozott a pulyka vagy más szárnyas, új évkor nem szabad baromfit enni, mert az hátrafelé kapar, tehát az újévben lemaradást okoz. Ezért ajánlatos ilyenkor a disznó, mert az az orrával előre túr. Innen ered az új évi malac fogyasztásának szokása, vagyis malacot új évkor és nem szilveszterkor kell enni. 

Kívánok Önöknek az új esztendőben

Bor, búzát, barackot,
Kurta farkú malacot,
Kocsijuknak kereket,
Hordójuknak feneket,
Hogy ihassunk eleget.
A jószágnak eleséget,
Takarékos feleséget,
Holtig tartó egészséget,
Az élőknek megmaradást,
A holtaknak feltámadást,
Adjon az Úr Isten!

Karácsonyi receptek 1.

Bejgli recept

(Karácsonyi recept)
Hozzávalók:
1 kg liszt, 1/2 kg margarin, 1 egész tojás, 4 púpozott evõkanál porcukor, 3 dkg élesztõ cukros tejben megfuttatva, só, 1-2 dl tejfel, hogy kellemesen puha tésztát kapjunk. A töltelékhez: 1/2 kg dió, 3/4 kg mák, velük egyenlõ súlyú cukor. A cukrot kicsi vízzel (kb. 1/2-1 dl) felolvasztom, bele a dió ill. a mák. Ha sûrû, mehet bele még egy kis víz, de nem baj, ha kemény a töltelék. Ízesítésül: a dióshoz vaníliás cukor, mazsola, fahéj, kakaó. A mákoshoz mazsola, citromhéj, fahéj, õrölt szegfûszeg, narancshéjlekvár.

A tésztát 5 részre osztjuk (kb. 33 dkg egy-egy gombóc). Nem hagyjuk kelni, azonnal kinyújtjuk tepsi hosszúságú téglalap formára (kb. 3-4 mm vastagra). Kb. 45 dkg tölteléket teszünk bele, a tölteléket, ha kemény, vizes kézzel simítjuk ki a téglalapon úgy, hogy egy sáv tészta maradjon üresen és úgy tekerjük fel, hogy az üres rész legyen a beigli talpa. Enyhén vajazott tepsibe tesszük, tojással megkenjük, kötõtûvel koppanásig átszurkáljuk. Elõmelegített, közepes forróságú sütõben sütjük világosra.

Okos háziasszony bejgli receptje >>>>

Karácsonyi recept - Karácsonyi recept - Karácsonyi recept - Karácsonyi recept

Karácsonyi receptek 2.

Ünnepi halleves recept

Hozzávalók:

50dkg tengerihal-filé, 1 fej vöröshagyma, 2 sárgarépa, zellergumó, zellerzöld, 1 szál póré, 1 paradicsom, késhegynyi kurkuma, 2 db halászlékocka, só

Elkészítés:

Tegyük fel a hal és a zöldségek felét és a paradicsomot főni annyi vízbe, amennyi jól ellepi. Ízesítsük a halászlékockával, kurkumával, sóval. Vágjuk a többi zöldséget vékony csíkokra, a halhúst kockákra. Félórás lassú forralás után az alaplevet turmixoljuk vagy passzírozzuk át. A krémleveshez adjuk hozzá a zöldségcsíkokat és a halat, és kis lángon, pár perc alatt főzzük össze. Ízlés szerint világos vajas rántással is sűríthetjük.

Karácsony - recept - Karácsony - recept - Karácsony - recept - Karácsony

 

Karácsonyi receptek 3.

Gesztenyével töltött pulyka recept

Hozzávalók:

1 db konyhakész bébipulyka (kb. 5kg), 25 dkg zsír, 30 dkg bacon, 60 dkg sertésapróhús pépesre darálva, 10 dkg vaj, 1 kg gesztenyemassza, 3 tojás, 3 zsemle tejbe áztatva - kinyomkodva, só, fehér bors, szerecsendió

Elkészítés:

A pulyka hasüregét sóval bedörzsöljük, állni hagyjuk, amíg a tölteléket elkészítjük. Töltelék: keverőtálban a vajat a tojásokkal habosra keverjük. Hozzáadjuk a pépes sertéshúst, a gesztenyemasszát és a zsemléket. Sóval, fehérborssal, szerecsendióval ízesítjük, és jól összedolgozzuk. A besózott hasüregbe betöltjük a tölteléket, egyenletesen eligazgatjuk, majd erős cérnával összevarrjuk. A pulykát kizsírozott tepsibe fektetjük, forró zsírral megöntözzük, majd középmeleg sütőben megsütjük. (Ahány kilós a pulyka annyi órát számítsunk a sütésre.) Közben is gyakran locsolgassuk a zsírjával. Köretként mazsolás rizst, párolt almát, aszalt szilvát kínáljunk.

Karácsonyi recept - Karácsonyi recept - Karácsonyi recept - Karácsonyi recept

Karácsonyi receptek 4.

Halkocsonya recept

Hozzávalók:

50-70 dkg halfilé (tengeri és édesvízi hal is), 2-3 citrom, 2-3 babérlevél, só, fehérbors, 1 csomag zselatinpor vagy levél, 1 csokor kapor, 1 vöröshagyma felkarikázva, leforrázva.

Elkészítés:

A halfilét 1-1,5 liter vízben babérlevéllel, egy kettévágott citrommal és egy másik kicsavart levével, sóval, fehér borssal ízesítve feltesszük főni. A halfilét kiszedjük, a hallét leszűrjük, felforraljuk, hozzáadjuk a zselatint és hűlni hagyjuk. A formába kevés kocsonyaalapot öntünk, dermedni hagyjuk, elrendezzük benne a halhúst, a kaporágacskákat, a hagymakarikákat, a citromszeleteket, és felöntjük a többi kocsonyaalappal. Ügyeljünk arra, hogy a kocsonya állaga mindig megfelelő legyen, mert csak így lesz szép, amikor a formából kiborítjuk a kész halkocsonyát.

Karácsony - recept - Karácsony - recept - Karácsony - recept - Karácsony

 

Karácsonyi receptek 5.

Karácsonyi káposzta

Hozzávalók:

fél fej káposzta, 2 evőkanál napraforgóolaj, 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd zúzott fokhagyma, 4 szelet füstölt szalonna, 1 teáskanál édesköménymag, 1,5 dl csirkehúsleves, só, őrölt feketebors, 2,5 dkg vaj

Elkészítés:

A káposztáról vegyünk le 4 levelet, a többit vágjuk finomra. A leveleket főzzük 3-4 percig forró, sós, vízben, majd mártsuk hidegbe, és csöpögtessük le. A főzővízben a darabolt káposztát főzzük 6 percig, majd csöpögtessük le. Az olajban pirítsuk meg a hagymát és a fokhagymát, a szalonnát; adjuk hozzá az édesköményt, a húslevest, és forraljuk fel. Tegyük bele a főtt káposztát, sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a vajat. A levelekkel béleljünk ki négy tálkát úgy, hogy túllógjanak a peremen. Töltsük meg a csészéket a káposztás keverékkel, szorosan hajtsuk rájuk a levélszéleket. A csészéket állítsuk bele egy tepsi forró vízbe, fedjük le a tepsit alufóliával, és melegítsük át sütőben.

Karácsonykor a keresztény világ Jézus születését, a második isteni személy földre szállását, biblikus szakkifejezéssel szólva "az Ige megtestesülését" ünnepli.

1. Az Ige először akkor született meg, amikor az Atyaisten egyetlen szóban tökéletesen, "maradék nélkül" kifejezte önmagát, minden tudását, akaratát, atyai szívének minden érzését belemondva ebbe a Szóba. Ennek a Szónak a születése "az idő kezdete előtt", az időn kívül, az úgynevezett örökkévalóságban történt.

Én az Ige születéséből akkor sejtek meg a legtöbbet, amikor sikerül meglátogatnom idős édesanyámat, és ő azt mondja nekem, hogy "fiam". Egyszerű, rövid, alig hallható szó, és mégis benne van egy egész ember, egy asszonynak minden anyai érzelme, egy életen keresztül rám pazarolt minden fáradsága. Soltész Rezsőnek egy régi dala jut eszembe: "Van olyan szó, mely többet ér hosszúra nyújtott könyveknél: egyszerű, neked szól, s tán a kérdésedre is válaszol."

Az ilyen csodálatos, magyarázkodásoktól mentes, mégis mázsás súlyú szavaknak őstípusa az isteni Ige, aki az Atya ajkán született, és aki annyira tökéletes, hogy már nem csak egy szó, hanem egy Személy, hiteles képmása az Atyának: "Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől" - ahogy a nicea-konstantinápolyi hitvallásban minden vasárnap imádkozzuk.

Mi általában sokat beszélünk, és mégis keveset mondunk. Néha nem tudjuk, máskor nem is akarjuk őszintén és hitelesen kifejezni önmagunkat. A tökéletes, százszázalékos önkifejezés eddig csak egyvalakinek sikerült: őt úgy hívjuk, hogy Mennyei Atya, az egyetlen, mindent kifejező eleven szót pedig Isten Igéjének vagy egyszerűen csak Igének nevezzük.

2. "És az Ige testté lett, és közöttünk élt" - mondja nekünk Szent János evangélista (Jn 1,14). Itt már az Ige második születéséről van szó. Ez már nem az időn kívül, hanem az időben történt, körülbelül kétezer évvel ezelőtt, a térnek egy jól meghatározható pontján, a júdeai Betlehemben.

Számunkra ennek a születésnek a jelentősége is felmérhetetlen. Jézus, a "megtestesült Ige", az Atya dicsőséges Egyszülöttje (Jn 1,14), az emberré lett Isten átlépte az előkelő görög filozófusok által áthidalhatatlannak vélt szakadékot Isten és az ember, az ég és a föld, a transzcendens és az immanens között. Átjárhatóvá lett a teremtett és a teremtetlen világ közt húzódó határ.

Karácsonykor meg szoktuk ajándékozni azokat, akiket szeretünk. Ez a szokás eszünkbe juttatja az első karácsonyi ajándékot, amely nem egy tárgy volt, hanem egy személy, az Atyaisten Egyszülött Fia. Az ő személyében Isten maga jött el hozzánk, hogy - Izaiás jövendölése szerint - velünk legyen (vö. Iz 7,14) - "velünk együtt húzza az igát" (Pázmány), velünk dolgozzék, sírjon és örüljön, velünk szenvedjen, velünk és értünk haljon meg a kereszten.

Isten Szent Fiának velünk léte nem csak egy időre, hanem örökre szól. Amikor látszólag eltávozott közülünk, nem egy ajándéktárgyat, még csak nem is egy általa írt könyvet vagy saját kezűleg faragott szobrot hagyott itt emlékezetül, hanem önmagát a kenyér és a bor színe alatt az oltáriszentségben.

3. Karácsony arra tanít minket, hogy nekünk is önmagunk odaajándékozásával kell szeretnünk egymást.

Szép dolog, ha üdvözleteket küldünk ismerőseinknek, jó dolog, ha ajándékokkal kedveskedünk szeretteinknek. A képeslapok, a boltban vásárolt vagy házilag készített ajándékok azonban nem helyettesíthetik a szívünket.

Szívünk odaajándékozása pedig azt kívánja, hogy imádkozzunk és vezekeljünk a távol levőkért, illetve hogy személyesen segítsük és időnk feláldozásával, személyes jelenlétünkkel támogassuk a közel levőket.

A mai ember szeretetmegnyilvánulásain erősen érződik az anyagelvűség, a gyakorlati materialista felfogás, a fogyasztói szemlélet minden ártalma. Nemcsak arra gondolok, hogy az emberi kapcsolatok eltárgyiasulnak, hogy a barátság helyébe az érdekkapcsolatok lépnek, hanem arra is, hogy még akik szeretik egymást, azok is ma már csak pénzben vagy pénzen megvásárolható tárgyakban tudják kifejezni szeretetüket. Nem érnek rá együtt lenni szeretteikkel, együtt imádkozni, kirándulni, játszani, beszélgetni egymással.

A mai, túlterhelt pedagógus ritkán ér rá, hogy - szigorúan vett szakmai kötelezettségek teljesítésén túl - foglalkozzék növendékeivel, meghallgassa őket és feleljen kérdéseikre. Pedig a fiatalok elsősorban nem is magabiztos, előre gyártott feleleteket várnak, hanem megértést és szeretetet. Sok szülő bőséges zsebpénzt ad inkább a gyermekeinek, mintsem hogy önmagát ajándékozná nekik. Nincs ideje, fut a pénze után, pedig a pénz szeretet nélkül nem boldogít. Akire pedig nincs időnk, azt nem szeretjük igazán.

Sajnos, nagyon sok esetben még a hitvestársaknak sincs idejük arra, hogy őszintén és barátságosan elbeszélgessenek egymással, pedig nekik aztán igazán tudniuk kellene, hogy "az idő, amelyet a rózsánkra fordítunk, az teszi őt számunkra páratlanná, egyetlenné a világban" - tanít minket Antoine de Saint-ExupéryA kis herceg című könyvében.

Szombathely főtere valamikor nem jelentett semmit számomra. Történt azonban, hogy közel tíz éven át, misére menet, minden reggel itt találkoztam azokkal a gimnazista fiatalokkal, akikkel különböző csoportokban sok időt töltöttem el. A tér holt kövei a mai napig a velük való találkozások eleven emlékét őrzik számomra. Ezért még ma is, valahányszor arra járok, hangosabban dobog az én nagy műtéttel összedrótozott szívem. Még ha önmagában nem is volna szép ez a tér, megszépítené és kedvessé tenné az emlékezés. Karácsonykor azzal a Jézussal találkozunk, akinek volt ideje ránk, mert szeretett minket. Volt ideje a tanítványokra, volt ideje a tömegre, a betegekre és a gyászolókra, Máriára, Mártára, Lázárra és a kánai örvendezőkre, sőt még Nikodémusra és a farizeusokra is.

A Jézussal való karácsonyi találkozás tanítson meg minket is a másokkal való találkozás és együttlét értékére, hogy rátaláljunk a szeretet jó ízére, karácsony igazi örömére.

Magyarország épített egy falut a menekülteknek / Folytatás a posztban

A Fejér megyei Beloianniszt 1950 májusában kezdték építeni a görög polgárháborúból Magyarországra menekülőknek, a falu a kommunista mozgalom fontos alakjáról kapta a nevét. Magyar önkéntesek nagyon rövid idő alatt 481 épületből álló komplett falut építettek fel nagyjából 400 menekülő görög családnak. Ma a falut körülbelül ezren lakják. Köztük van, aki már gyermekkora óta itt él, és olyan is, aki itt nőtt fel, elköltözött, majd visszajött, hogy a helyi iskolában taníthasson.

A Tatabányai Szénbánya / Folytatás aposztban

A Tatabányai szénbánya  ( 1956 )

A csehszlovák Mustang, ami két lóerővel hasít - Jawa 50 Mustang (1976)

Hozzánk is sok jutott a biciklikormányos, csupasz vázas Jawa kismotorból, aminek még találó gúnynevet is adtak a magyarok.

Minimális változtatásokkal egészen 1982-ig gyártották kékben, pirosban és sárgában

Forrás: Retro Mobil

Volt a Jawának egy jól bevált, kicsit a Simson Schwalbe-ra hajazó 50 köbcentis, sikeres burkolt robogója, a Pionyr 20. 1969-ben, amikor a vezetőség eldöntötte, hogya csupasz robogók divathullámára felülve új modell kell, a mérnökök nemes egyszerűséggel megszabadították a Pionyrt a lemezruhától.

Keskeny és magas tankja miatt „aktatáskának" is becézték. Tesztgépünk teljesen típustiszta, nincs rajta, benne idegen alkatrész

Forrás: Retro Mobil

Alapnak megmaradt a váz, a hajtáslánc, és a futómű, lényegében csak új sárvédőket, és lábtartókat kellett szerkeszteni hozzá, és persze kitölteni a fekvőhengeres motor felett így keletkezett méretes űrt. Ezt egy lapított, és a kismotorhoz képest hatalmas, 8 literes tankkal oldották meg, aminek felső élét az ülés síkjába süllyesztették,itthon ezért kapta a gép a „deszkajáva" gúnynevet,de a látványnak nem tett jót a 72 centi széles biciklikormány sem.

Nem tépte fel az aszfaltot

A Mustangnak keresztelt régi-új modell kétféle teljesítménnyel készült, a 3,5 lóerős „nyitott" (és rendszámköteles) kivitel le tudta hajrázni a Simsonokat is, de a kisebb főfúvókával, és szűkebb torokkal lefojtott 2 lóerős kifejezetten lassú gép volt.Tuningnak volt tere bőven, nem is kellett sok az őrjítő 4 lóerő feletti eredményekhez.

Viszonylag sok volt a gond a kiforrott műszaki alapok ellenére a lengéscsillapítás nélküli első villával és a gyújtással, ráadásul a lánc is gyorsan nyúlt, a menetek pedig olykor szakadtak.Erősen ingadozott a minőség,de az életciklus végén azért készültek kifejezetten tartós és strapabíró Mustangok is (a típust 1982-ig gyártották).

A 4 lóerős kivitelek ennél hosszabb láncáttétellel futottak

Forrás: Retro Mobil

Természetesena leleményes magyar motorosok megpróbálták feljavítania szerkezetet, gyorsan előkerültek a Simson-rugóstagok, a Skoda-megszakítók, a Trabant-kondenzátorok és gyújtótrafók...

Meghálálta a törődést

Ezt az 1976-os és így már az 1975-ben finoman (főleg elektromosan) felfrissített második sorozatba tartozó motort mai gazdája elhanyagolt állapotban, rozsdásan vette még 2014-ben, kifejezetten ilyet keresett, mert fiatalkorában Mustangon motorozott.

A gyújtás-világításkapcsolóból nem lehet kivenni a kulcsot

Forrás: Retro Mobil

Első rúgásra beindult a gép, de rengeteg javítanivaló volt rajta. A fordítva kapcsolható (fent az egyes, lent a kettes, és a hármas) váltóval és a kuplunggal nem volt gond, de a hengert meg kellett fúrni, és ki kellett cserélni a tömítéseket szimmeringeket is.

Az egész hátsó traktus a kipufogóval együtt a Pionyrtól való. 125 mm a dobátmérő, 16 colosak a kerekek

Forrás: Retro Mobil

Újak a fékek és a fényezés is friss. Szokatlan módona motor jobb oldalán van a berúgókar, és előrefelé fordul el, így lényegében csak a nyeregben ülve (vagy felállva) lehet indítani. A szívató úsztatós, jópofa apró, lefolyós tálcába gyűlik a túlcsorgó keverék.

Szokatlan, és elég kényelmetlen a jobb oldali berúgókar. A légszűrőházat és karburátort összekötő „porszívócső" korábban megbújt a Pionyr borítása alatt, így nagyon feltűnő

Forrás: Retro Mobil

Macerás így a hidegindítás, ráadásul a motor (vagy inkább a hosszú szívócső) nem melegszik elég gyorsan, hidegen rángat, és időnként – ha a keverék leszegényedik - fel is pörög a Mustang.

Lassú, de élvezet vezetni

Ha kitanuljuk a váltó kezelését, élvezet csattogtatni, és gyorsan is lehet. A rugóutak rövidek, hidraulikus csillapítás nincs,a Mustang ráz, de egyenesben stabilan fut, és meglepően mélyre lehet dönteni, illetve balkanyarban csak lehetne, mert könnyen leér a kipufogódob.

Szokni kell a fokozatkiosztást, a kuplung finoman működik, és tartós

Forrás: Retro Mobil

A gyengécske motor nem szívesen forog, és a rövid harmadik, de főleg a rövid hátsó láncáttétel miattmár 40 km/h körül is nagyon hangos.Bár az ülés elég széles, a puha szivacsot könnyű „átülni", már akár néhány kilométeren is nyomhat a vas. Átlagosak a fékek, ekkora sebességhez és tömeghez pont megfelelőek.

Ugyanez a lámpa világított a Pionyron, de az ülés és a sárvédők kifejezetten a Mustanghoz készültek

Forrás: Retro Mobil

A Simsonoknál mindig jóval olcsóbb és legalább ennyivel alacsonyabb presztízsű, viszont könnyen javítható és könnyű masina odafigyelést és rendszeres karbantartást igényel. Ha nem hajtjuk 40-45 km/h-nál gyorsabban, akár sok tízezer kilométert elfut nagygenerál nélkül!

Műszaki adatok

Motor: egyhengeres, léghűtéses kétütemű. Hengerűrtartalom: 49,8 cm3. Furat x löket: 38,0 x 44,0 mm. Kompresszió: 9,2:1. Teljesítmény: 2 LE, 4600/perc fordulaton.
Erőátvitel: háromfokozatú, lábkapcsolású sebességváltó, hátsókerékhajtás lánccal. Többtárcsás, olajfürdős tengelykapcsoló.
Felépítés: acél zártszelvény váz.
Felfüggesztés: elöl teleszkópvilla lengéscsillapítás nélkül, hátul lengővilla két rugóstaggal. Elöl-hátul mechanikus működtetésű (bowdenes) dobfék.
Hossz x szélesség x magasság: 1780 x 720 x 930 mm. Saját tömeg: 62 kg.