Magyarország épített egy falut a menekülteknek / Folytatás a posztban

A Fejér megyei Beloianniszt 1950 májusában kezdték építeni a görög polgárháborúból Magyarországra menekülőknek, a falu a kommunista mozgalom fontos alakjáról kapta a nevét. Magyar önkéntesek nagyon rövid idő alatt 481 épületből álló komplett falut építettek fel nagyjából 400 menekülő görög családnak. Ma a falut körülbelül ezren lakják. Köztük van, aki már gyermekkora óta itt él, és olyan is, aki itt nőtt fel, elköltözött, majd visszajött, hogy a helyi iskolában taníthasson.

CSÁKVÁR ANNO / A képekért kattints a posztra

Az Öreg utca a XIX. század végén

A Német utca a XIX. század végén

A Szél utca a XIX. század végén

A posta épülete a XIX. század végén

A Cigány utca a XIX. század végén Csákvári képeslap a XX. század elején   A zárda kápolnája   A tűzoltószertár és a tűztorony   Csákvári polgárok (balról): Anger János, Németh János, Gothárdi Mihály, Tobak István (1913)   Nemes István fazekasműhelye (1913)   A frontra induló Varjas Imre (1914)   Bíró Sándor bakaruhában (1916)   A vadászkápolna, háttérben a török torony Az Esterházy-kastély főbejárata az 1920-as években   Az Esterházy-kastély kerti homlokzata az 1920-as években A Gessner-ház napjainkban   A Gessner-ház a XX. század elején Régi ház faoszlopos gádorral (1913)   A „pöllöngérkút” az Öreg utcában (1913)   Kettős gémeskút a Cigány utcában (1913)   A piactér (XIX. század végén)   Csákvár látképe a XIX. század végén

Csókakői vár / Folytatáshoz kattints a posztra

Csókakő vára a Fejér megyei Csókakő nevezetessége, a megye lényegében egyetlen középkori eredetű, a török időkben is használt vára.

 Székesfehérvártól északnyugati irányba haladva, már messziről az utazók szemébe tűnik a a vár, ami a Vértes hegység szélén, 479 m tengerszint feletti magasságon, egy sziklaplatón épült. Stratégiailag kedvező fekvésű, mivel a mai 81-es út előzményét, a Gaja-patak völgyében haladó utat ellenőrizte. (Ez az út azonos a tihanyi alapítólevélben említett „hadút”-tal.)

Ez a vidék már a honfoglalás után a Csák nemzetség fennhatósága alá került, kiknek korai erődítményük Csákvár lehetett. Csókakő erődítményének első írásos említése 1299-ből származik, amikor Márk fia, István alországbíró lakott benne famíliájával és szolgaszemélyzetével. Ők Anjou Károlyt támogatták a magyar trón megszerzésében, de a győztes uralkodó 1326-ban megakadályozandó, hogy hatalmára veszélyes birtoktömb alakulhasson ki, a dombói és nyéki uradalmakért cserébe megszerezte tőlük.

Fejér vármegye királyi ispánja töltötte be egyúttal a csókakői várnagy posztját is, ő parancsolt a várbeli népeknek és a környékbeli alávetett lakosságnak is. A 15. században került várnagyként az élére Rozgonyi István nemes úr, aki 1428-ban megmentette uralkodójának életét a törökkel vívott vesztes galambóci csata idején. A Rozgonyi család kihaltával a vár több kézen fordult meg, birtokosai között volt többek között Corvin János, illetve Bakócz Tamás is. A 16. században katonai jelentőségét már elvesztette, hiszen a török hódítók hatalmas túlerejével és tüzérségi fölényével szemben védhetetlenné vált a kicsiny erődítmény. Miután 1543-ban Szulejmán török szultán hatalmas serege megostromolta és elfoglalta a közeli Székesfehérvárt, a következő esztendőben Ahmed fehérvári bég fegyveresei előtt kardcsapás nélkül kaput nyitottak a megrémült katonák és feladták posztjukat. A török hódoltság idején, mint Fehérvár egyik előretolt megfigyelőhelye játszott alárendelt szerepet, helyőrségét egy 1552-es zsoldlista szerint mindösszesen 33 janicsár alkotta. Az Oszmán Birodalomuralma alól véglegesen 1687 őszén szabadult fel, a továbbiakban már nem szerepelt a harci eseményekben.