Egy film Galamb Józsefről és az autózás történetéről.

 

Galamb József egy névtelen senki volt, amikor 1905 nyarán az amerikai autógyártás fellegvárába, Detroitba érkezett. Az Egyesült Államokba 1903 októberében utazott ki, azzal a határozott céllal, hogy részt vegyen 1904-es autó-világkiállításon St. Louisban. Mivel az utazásra minden pénze ráment, dolgozni kezdett. Először mindenféle munkát elvállalt, napi 10 órákat is dolgozott 25 centes órabérért. Később, ahogy a nyelvet is egyre jobban bírta, már gépészmérnök végzettségének megfelelő állást keresett. Mielőtt Detroitba érkezett, a rotációs munkagépeket gyártó Harris Automotive Press Company-nél dolgozott, és heti 20 dollárt keresett.

Ezért ragaszkodott ehhez az összeghez akkor is, amikor a Cadillac-nél kopogtatott állásért Detroitban. Itt azonban csak 18 dollárt ajánlottak neki. Végül kialkudta, hogy kapjon egy próbafeladatot, és ha ezt sikeresen teljesíti, megadják neki a 20 dollárt. A "felvételi vizsgát" ebéd utánra halasztották, ám közben Galamb benézett a Fordhoz is, ahol rögtön megadták neki a 20 dollárt. Ráadásul egy Detroitban élő barátja is megkereste, és invitálta, hogy lépjen be inkább az Oldsmobile-t is gyártó Olds Motorshoz, ahol ő is dolgozik. Végül elkészítette a Cadillacnál a próbafeladatot: egy speciális fúrót tervezett, amelyet egy hátsó fékdob gyártáshoz lehetett használni. A terv olyan jól sikerült, hogy meg is adták volna neki a 20 dollárt, ő azonban nemet mondott, és inkább a Fordot választotta.

Ez annál is érdekesebb, mert a Ford ekkor még csak egy két éve létező kis "gyáracska" volt, egy a több tucat hasonló közül. Nem is volt saját modelljük, máshol gyártott alkatrészekből szereltek össze autókat. Az Olds Motor viszont az amerikai autógyártás jó negyven százalékát tudhatta magáénak (sőt, 1905-ben Oroszországban az összes gépjármű hetven százaléka Oldsmobile volt).

Galamb erről később azt mondta: „Így esett hogy három órán belül három helyre mehettem volna dolgozni”.

A makói parasztfiú útja Detroitba

Az 1881. február 3-án, egy szegény makói parasztcsaládban született Galamb József kiváló műszaki érzékére már Szegeden, az Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában felfigyeltek tanárai. Köztük Csonka Ferenc vegyészmérnök, akinek bátyja, Csonka János a magyar autó- és motorgyártás úttörője volt.

Ezután a Budapesti Állami Felsőipariskolának (ma Óbudai Egyetem, Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar) lett hallgatója. Innen 1901. júniusban távozott végbizonyítvánnyal. De nem elégedett meg a gépészmérnöki képesítéssel. A főiskola után egy évet töltött gyakorlaton, ennek befejezése után a kovács, kútfúró, harangöntő, lakatos, rézöntő, réz- és bronzműves szakmát is kitanulta.

Galamb József - Fotók: Wikipédia

1901-ben bevonult a hadseregbe. A most Horvátországhoz tartozó Polába, a haditengerészethez került, ahol megismerkedett Horthy Miklóssal, aki akkor a Kranlich torpedó-naszád parancsnoka volt. Horthy megjegyezte magának a rendkívül tehetséges, jó képességű gépészmérnököt.

Miután leszerelt, több hazai munkahely után elnyerte a Magyar Automobil Rt. ösztöndíját, és Németországba utazhatott. Az elnyert 300 koronából végigjárta Drezda, Hamburg, Berlinbe és Bréma korabeli autógyárait, üzemeit. „Akkoriban egy motort teljes egészében egyetlen ember állított össze. Szó sem volt futószalagról, mindenkinek egy komplett erőforrás jutott osztályrészül” - vonta le a tanulságokat utóbb Galamb József. Végül Frakfurtban, a az Adler Automobil Company-nál kötött ki, ahol maga is motor-összeszerelőként dolgozott. Ekkor határozta el, hogy mindenképpen kimegy az Egyesült Államokba, és megnézi a St. Louis-i autó világkiállítást.

"Bádog Böske" beveszi Amerikát

A Ford tulajdonosa és vezetője, Henry Ford hamar felfigyelt Galamb József tehetségére, és egyre több időt töltött a mérnök asztala mellett. Galambot bevonta az N- és a K-modell tervezésébe is, majd egy napon így szólt hozzá: „Joe, új autót szeretnék tervezni. Készíts elő magadnak egy külön szobát a harmadik emeleten. Vidd fel a rajztábládat és egy nagy táblát, és kezdjünk dolgozni”. Henry Fordnak ugyanis nem volt saját szobája, mindig másokéban dolgozott.

Az autók addig a kiváltságos, gazdag réteg "játékszereinek" számítottak, Henry Ford azonban egy olyan autóban gondolkodott, amit a munkásemberek is képesek megvenni, egy gyerek is el tudja vezetni, és akár a prérin is biztonsággal képes haladni. Vagyis egy olcsó, könnyen kezelhető népautót szeretett volna.

Egyes források szerint a Ford emblémáját is Galamb József tervezte

"Joe" nem csak az autó általános tervezésében segített, de ő tervezte meg az autó - és az egész autóipar - forradalmi újdonságának számító bolygóműves sebességváltót is. De gyakorlatilag ő szervezte meg a gépkocsik futószalagon való gyártását 1913-tól, ez nagymértékben növelte a termelékenységet. Kezdetben 1 percenként, a csúcson 10 másodpercenként készült el egy T-modell.

A kocsi össztömege 540 kg volt, egy négyhengeres, 2879 cm3-es, vízhűtéses benzinmotor hajtotta. A hajtómű bolygókerekes volt, a sebességváltás pedállal történt. Az elérhető végsebesség 70 km/h feletti, a fogyasztás 10 liter/100 km volt.

Beceneve kedveskedő évődéssel a "Tin Lizzie" (Bádog Böske) volt. Megbízhatóságát mutatja, hogy az ezredfordulón (2000-ben) még több mint 100 000 darab volt üzemképes. 1918-ban az összes amerikai autó fele T-modell volt. 1997-ben pedig egy nemzetközi szakzsűri a szintén döntőbe jutott Porsche 911, Volkswagen Bogár, Citroën DS és Morris Mini közül választotta az Évszázad Autójának.

"Majd megkédezem Joe-t!"

Az első időben minden T-modell fekete volt, mert ez a festék száradt a leggyorsabban. Ezzel kapcsolatban az az anekdota járja, hogy Ford nagyon olcsón, nagy mennyiségű fekete festékre tett szert, és emiatt lettek a T-modellek feketék. Állítólag kijelentette: vevőink minden színigényét ki tudjuk elégíteni, ha fekete kocsit rendelnek.

A Ford T-modelljét - kisebb módosításokkal - közel húsz esztendőn keresztül gyártották. Amikor 1927-ben leállították a gyártást, már 15 milliónál is jóval több futott belőle Amerika és a világ útjain. Ez az autó "tette kerékre Amerikát", sorozatnagyságát csupán a Volkswagen Bogár és a Toyota Corolla tudta túlszárnyalni Az 1908 októberében piacra került T-modell kora legegyszerűbb és legmegbízhatóbb autójának számított. Az első példányok ára 1908-ban 850, 1925-ben már csak 250 dollár volt. Olyan könnyű volt vezetni, hogy az Egyesült Államok néhány államában a szokásosnál alacsonyabb szintű jogosítványt adtak a vezetéséhez.

A T-Modell sikere után Ford Galambot anyagilag is nagyon megbecsülte, Galamb évi fizetése 75 000 dollár volt - ennyit keresett az Egyesült Államok elnöke is. Sőt, egy anekdota szerint, amikor Henry Ford egy-egy nehezebb döntés előtt állt, mindig azt mondta: "I'll ask Joe" (Meg fogom kérdezni Joe-t). A magyar mérnök hivatalos vállalati rangot azonban egészen 1919-ig nem kapott, Ford ugyanis nem szerette a titulusokat, inkább saját nevükön szólította az embereket. Mikor fia, Edsel átvette a vállalatot, kidolgozott egy hierarchiát, mely szerint Galamb főmérnöki rangot kapott, és kétszáz ember dolgozott a keze alatt. Alkalmazottait mindig szenvedélyesen védelmezte, mikor felszólították, hogy bocsásson el néhányat, inkább átcsoportosította őket egy másik részlegbe, hogy ne tűnjön fel a túl sok ember. 1917-ben vette feleségül Dorothy Beckhamet, az esküvőre Ford külön vonatot bérelt, melyen az összes vállalati vezető, beleértve Ford családját is, együtt utazott az eseményre.

Sosem felejtette el a hazáját

Bár 1915-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, Galamb József Magyarországot soha nem felejtette el. Makói diákok számára százezer koronás ösztöndíjat alapított, olyan szegény sorsú tanulóknak, akik felső ipari iskolában kívántak tanulni:

"Nekünk, idegenbe szakadt magyaroknak, az a meggyőződésünk, hogy az ország újjáépítésében mindenkinek részt kell vennie, aki magyarnak született, bárhová juttatta is a sors szeszélye. Ennek a kötelezettségnek akarok részben eleget tenni, mikor egy vagy több makói születésű felsőipariskolai tanuló segélyezésére Makó városánál 100 ezer koronás ösztöndíj alapítványt teszek."

Galamb József emlékbélyeg (2013)

Az 1940-es években a magyarországi politikai helyzet miatt már nem tarthatta családjával a kapcsolatot. Testvérei idehaza folyamatos zaklatásnak voltak kitéve, a makói lerakatot államosították, az ÁVO lefoglalta a tengerentúlról érkező pótalkatrészeket. Gyomorbántalmak, majd szívbetegség gyötörte. Egy szívrohamból felépülve 1944 márciusában az aktív munkától visszavonult, orvosai tanácsára kérte nyugdíjazását. Az amerikai autógyártás fellegvárában, Detroitban halt meg, 1955-ben.

Forrás: Wikipédia, mek.hu

Magyar Retró - film

  Papp Gábor Zsigmond népszerű és sokadik retrotémájú nosztalgiamontázsa archív felvételeket, propagandafilm-részleteket hoz elő a 60-as, 70-es évekből.

Mindezt olyan felhanggal, hogy aki megélte, párás szemmel merenghessen emlékein, aki meg nem, az lássa, hogy ilyen is volt. Törekvése azonban nem megy tovább a kedélyeskedésnél, hiába van minden szépen csoportosítva: ilyen volt a város (Szegedtől Budapestig), ilyen a falu (amikor mindenki a szomszédhoz járt a falu egyetlen tévéjét nézni), ilyenek a nők, a suli, a szexuális felvilágosítás. Persze felvonul minden, ami kell: Lenin Kohászati Művek, borotválatlan hónaljú nőideálok, züllött hippik és polbeatről elmélkedő Boros Lajos. Mindez össze van szedve, ügyesen és ritmusosan pörögnek a részletek, a komoly gyűjtő- és kutatómunkát nem lehet vitatni. De az egész amolyan cuki retromutogatás, nem ad kontextust, nem ad kommentárt, nem segíti az értelmezést. A narráció akarva-akaratlan leginkább az idézett propagandafilmek stílusára emlékeztet. Ha akarva, az a nagyobb baj, mert reflexiónak édeskevés, hogy mosolyogva ejtünk meg egy félmondatot például a téeszesítés erőszakosságáról. Néha-néha villan csak fel némi önirónia a képsorok és a zene párosításában, pedig a lehetőség adott volna. Így nem marad más, csak másfél órányi romantikus múltidézés, amelyet 80 után születettek szigorúan csak szülői felügyelettel nézzenek.

Hogyan nyaralt a magyar munkás

 

Ez a Jelenkorban megjelent írás például arról szól, hogy a Balaton csak a szocializmus megérkezésével vált az egyszerű munkásemberek számára is elérhetővé, addig csak a burzsujok élvezhették a magyar tengert.

"A századforduló idején kezdett kiépülni Földvár, Lelle, Boglár és Fonyód, s a térdigérő, keresztcsíkos trikót viselő férfi fürdőzők mellett ekkor már fel-feltünedeztek a lidón a bugyogós nadrágba, hosszúujjas fürdőruhába öltözött, nagyszélű kalapot és könyékig érő kesztyűt viselő strandoló nők is. A két világháború között indult rohamosabb fejlődésnek a déli part, de egy balatoni nyaralás költségeit ekkor is csak a jobbmódú polgárság s a vezető tisztviselő-réteg tudta előteremteni. A nép tömegei legfeljebb képeslapokról ismerték a magyar tengert, a költőnek. Erdélyi Józsefnek, is ilyen balatoni emléke van ebből az időből: „Én ott fürödtem, ahol a libák...'' Földvár vad kártyacsatáiról, Siófok dőzsölő mulatozásairól, Szemes kasztokba tömörült „villabirtokosairól", az egész tópart a társadalmi különbségek kérkedő kihangsúlyozásáról volt hírhedt. A nép csak a felszabadulás után léphetett be a legszebb magyar tájba, ekkor vált a Balaton-mellék az ország legnagyobb üdülőtelepévé."

Az Ural másodszülötte az Izs-49

 

MÁRKATÖRTÉNET A Szovjetunióban a fejlett ipari világhoz képest jó harminc évvel lemaradva kezdődött meg a motorkerékpárgyártás. Néhány hamvába holt kísérlettől eltekintve Izsevszkben hozták létre az első tervezőirodát és gyárat, ahol elkészítettek két darab, hosszanti főtengelyes, tehát keresztben elhelyezett V-kéthengeres, 1200 köbcentiméteres, 24 lóerős, négyütemű blokkal hajtott, lemezvázas és kardánhajtásos prototípust Izs-1 és Izs-2 néven. A Vlagyimir Mozsarov főkonstruktőr nevével fémjelzett motorok különlegessége volt, hogy a vázszerkezet alsó része egyben hangtompítóként is szolgált. Később elkészült az Izs-3-as, a korabeli Neander-hez hasonló motorkerékpár prototípusa, valamint az Izs-4 és Izs-5 jelzésű, könnyű kismotorok próbapéldánya is, de a fentiek közül egyik sem nem érte meg a szériagyártást. Mozsarov és tervezőcsapata Leningrádba költözött, ahol létrehozták az orosz társadalom igényeit telibe találó, közepes méretű L-300-as típust. Ez a kétütemű, 293 köbcentiméteres, 6,5 lőerős, kovácsoltacél- és csővázas, trapéz első villás, merev vázas motorkerékpár hasonlított a kor DKW-ihoz. Az első 25 példány 1930 szeptemberében elkészült, majd egy hónappal később megkezdődött a szériagyártás. A különleges, tarajos dugattyús, a henger mellett kialakított tágulóteres erőforrással hajtott motorkerékpárt 1933-tól az izsevszki acélgyárban is készíteni kezdték Izs-7 márkajelzéssel. Később Izs-8 és Izs-9 megjelölésekkel is gyártottak az üzemben motorkerékpárokat, amelyeket az Izs-7 alváltozatainak tekinthetünk. Az Izs-8 a 4,5-ről 5,8-ra emelt kompresszióviszonya révén már 8 lóerős volt, míg az Izs-9-nél 350 köbcentiméterre növelték a lökettérfogatot, s ezzel a teljesítményt sikerült kerek 10 lóerőre fokozni. Az Izs-7 gyártásának első évében, 1933-ban egy nehéz motorkerékpár fejlesztése is megkezdődött Izsevszkben. Az amerikai típusokhoz hasonlóan, hosszában elhelyezett V kéthengeres motor hajtotta ezt a 750 köbcentiméteres, lemezvázas gépet. A próbapéldányokat NATI-A750 jelzéssel látták el, de amikor a sorozatgyártás 1935-ben, a podolszki gyárban megkezdődött, már PMZ-A750 kóddal kerültek forgalomba. Izsevszkben a háború első éveiben tovább folyt a fejlesztés, például 1941-ben még megkezdték az Izs-12 jelű, 348 köbcentiméteres, 13,5 lóerős, egyhengeres, négyütemű típus gyártását, amit azonban a haditermelésre való átállás miatt hetekkel később beszüntettek. Öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a háborús jóvátételként a DKW-gyárból elhozott gépekkel 1946 februárjában újrainduljon Izsevszkben a motorkerékpár-gyártás. Az első modell a merev vázas, elöl trapézvillás Izs-350 volt, amely az utolsó csavarig megegyezett a Wehrmacht DKW NZ 350/1-essel, tehát különleges légszűrővel, kézi- és lábkapcsolású váltóval és lapos profilú sárvédőkkel szerelték fel. A krónikus nyersanyaghiány miatt a németek a háború alatt átálltak a sérülékenyebb és nehezebb öntöttvas blokkra az NZ 350-nél, de az Izs-350-et már szerencsére ismét alumínium blokkal készítették - a katonai szerelvények és a jó nyersanyag rendkívül tartóssá tette e motorkerékpárokat. Az Izs-49 nem új motorkerékpár, csak az Izs-350 korszerűsített változata volt. A mechanikai részleteket érintetlenül hagyták, csupán a vázat módosították az új első és hátsó futómű befogadásához. Ekkor került az Izsre hidraulikus csillapítású, 140 mm hosszan rugózó, első teleszkópvilla, valamint a bakteleszkópos és lengővillás rugózás közötti átmenetet tükröző, rövid teleszkópos/vezetővillás kombinációjú hátsó futómű. A 49-es típust 1957 végéig gyártották, ekkor vette át a helyét az Izs-56. Veterán Autó és Motor - 2002. február

A szőnyi szadista kéjgyilkosok, Pente Béla és Varga Miklós története.

 

Baltával zúzták be a kisfiú koponyáját a szőnyi kéjgyilkosok

A Kádár-korszak elején egy igazi kéjgyilkos garázdálkodott Komárom-Esztergom megyében. Akkor érzett nemi izgalmat, amikor másoknak fájdalmakat okozott. Sokszor fantáziált arról, hogy bezúzza egy kisfiú koponyáját, összetöri a csontjait és megerőszakolja. Olyan sokszor, hogy egyszer csak elhatározta, meg is teszi. Szadista tervéhez társat is talált. Ez a szőnyi szadista kéjgyilkosok, Pente Béla és Varga Miklós története.

A kommunizmus elhallgatott bűncselekményei 5.

Korabeli rendőrautó, fotó: Magyar Rendőr/Fortepan

1958. június 15-én, vasárnap (éppen aznap, amikor Nagy Imre miniszter­elnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót halálra ítélték), 19 órakor, a 11 éves Pintér Pali a Magyarország-Mexikó VB-meccs közvetítését hallgatta a rádión. Mivel édesapja ebéd után vidékre utazott a helyi focicsapattal, édesanyjával kettesben maradtak otthon. Nyolc óra előtt néhány perccel a sokat betegeskedő, szőnyi kisfiú arra kérte az anyukáját, menjen el a tanítónőhöz és mondja meg neki, nem lesz ott a záróünnepélyen, aztán átsétált a szomszédba eperért. Soha többé nem ment haza. Így kezdődik a nem hétköznapi gyilkosság története, amelyet korabeli rendőrségi forrásokból ismerhetünk.

Mikor Pali édesanyja este kilenc körül hazaért, megdöbbenve tapasztalta, hogy a fia nincs otthon. Mindenhol kereste, de sehol sem találta. Még a szomszédokat is megkérdezte, ők sem látták elmenni. Mivel másnap sem került elő, az asszony a férjével együtt elsétált a rendőrségre és bejelentette az eltűnést. A fiú utáni kutatásba a rádió, a helyi újság és több szőnyi lakos is bekapcsolódott. Úgy tűnt, hiába. Még tízezer forintnyi jutalmat (több, mint fél évnyi átlagfizetést) is felkínáltak a nyomravezetőnek, mégsem akadtak a nyomára.

Helyben keresték a kisfiútA nyomozás elrendelésének időpontjában egy névtelen bejelentés érkezett a Budapesti Rendőr-főkapitányság Fiatalkorú és Gyermekvédelmi Osztályára. A telefonáló azt mondta, egy idegen autót látott Szőny környékén. Azt állította: „annak utasai ragadták el a kisfiút”. Az autó után a gyermekvédelmi osztály munkatársai kezdtek nyomozni. Meg is találták, de nem sikerült bebizonyítaniuk, hogy az autóban ülőknek bármi köze lett volna Pali eltűnéséhez.

Eközben a gyilkossági nyomozók olyan tanúk után kutattak, akik az eltűnésének napján látták a kisfiút. Így jutottak el a 8 éves Pulai Annához, akivel sokszor játszott. A kislány azt mondta a rendőrségnek, este nyolc és kilenc között  találkozott Palival, aki a 27 éves, közelben lakó Pente Bélával beszélgetett.

„Az eltűnt gyermek nyomozásában résztvevők minden szükséges körültekintés, megelőző puhatolás és adatgyűjtés nélkül – tanúként – hallgatták ki Pente Bélát. Elmondta, hogy a kisfiút születése óta ismeri, közel laktak egymáshoz. Munkába menet mindennap a lakásuk előtt jár el. A gyermek édesapjával éveken keresztül egy munkahelyen dolgozott a komáromi vasútállomáson, ahol ő kocsifelíró, Pintér pedig raktárkezelő volt” – írja egy a szőnyi kéjgyilkosságról rendőrségi tanulmány, amely a 20 év a nép szolgálatában, Élet elleni bűncselekmények című kötetben jelent meg,

Aztán arról beszélt a fiatal férfi, hogy Palit nagyon érdekelte a fényképezés, ő pedig amatőr fényképész, aki maga szokta előhívni a fotóit. Ezzel magyarázta, hogy a nagy korkülönbség ellenére barátok lettek. Azt is hozzátette, hogy néha a kisfiú képeit is ő hívta elő. Azt viszont elhallgatta, hogy az eltűnés napjának estéjén is találkoztak. Azt állította, a délelőtti órákban a templomban volt, utána pedig „egy halvacsora előkészítése céljából” kerékpárral átment a közeli Mocsa községbe, hogy Horváth Gáborral beszéljen. Vallomása szerint 12:45-kor haladt el Pintérék háza előtt. Azt mondta, Pali éppen a téren játszott, amikor meglátta. Megállította Pentét, hogy érdeklődjön az átadott filmjei előhívásáról.

A férfi azt is állította, ezután már nem látta a fiút, csak másnap hallott arról, hogy eltűnt. Még megemlítette, hogy a munkahelyén, a bokodi tanácsházán valaki felhívta és azután érdeklődött, mikor találkozott utoljára Pintér Palival, és ő annak a személynek is elmondta, hogy délután háromnegyed egykor látta utoljára, de másról nem beszélt. Rövid vallomása végére a rendőrségi jegyzőkönyvek megszokott záradéka került: „Egyebet előadni nem tudok és nem is kívánok.”

Rátaláltak a holttestreMivel semmi jel sem utalt arra, hogy a kisfiú elhagyta volna a község területét, a nyomozás Szőnyre koncentrálódott. Hat nappal az eltűnése után egy helybeli, Süveg László, a patak mellett sétált, amikor észrevett egy piros gyermekszandált. A Pintér szülők azonnal megállapították, hogy ez volt Pali lábán az eltűnésének a napján. Nem sok kétség maradt: a kisfiú bűncselekmény áldozata lett.

Korabeli helyszínelőbusz, fotó: Magyar Rendőr/Fortepan

Másnap néhány szőnyi elhatározta, körbenéz a patak melletti legelőnél, azon a területen, ahol a szandál előkerült. A csordakúthoz is elsétáltak, hogy csáklyáikkal felkavarják a vizét. Ekkor, ahogy a korabeli rendőrségi jelentés leírja: „egy drótokkal összeerősített kocsikereket és a kerék küllőiben felakadva egy gyermeket emeltek ki a vízből.” A szőke hajú Pintér Pali volt, akinek kigombolt kordbársony nadrágját valaki lehúzta. A nyomozóknak ez a tény egyértelműen szexuális bűncselekményre utalt.

Homoszexuális szadisták nyomaiA kisfiút boncoló igazságügyi orvosszakértőnek azonnal szemet szúrt egy „tarkótáj bal oldalán, a koponyán áthatoló horpadásos csonttöréssel járó sérülés”. Ez a fejére mért ütés nyoma volt, amelyhez a bőr alatti kötőszövetben és az agykéregben vérzés társult. A szakértői jelentés szerint kétségtelen bizonyítékaként annak, hogy a sérüléskor Pali még életben volt. A nyomok alapján az orvos arra következtetett, hogy baltát vagy kalapácsot használt a támadó. A gyerek az ütés után még nem halt meg, de azonnal elvesztette az eszméletét, így nem tudott védekezni. A sérülés ugyanakkor olyan súlyos volt, hogy ha semmi más nem történt volna vele, akkor is belehal. De nem ebbe halt bele, hanem abba, hogy megfojtották. Bár a nyakán késsel ejtett sebet is találtak, végül az orvosszakértő a sorrendet így határozta meg: először a nyakához szorították a vágóeszközt, aztán fejbe verték, végül megfojtották.

Ráadásul a térdén, a combján, a csípőjén és a nemi szervén is sérülések voltak. A rendőrök arra jutottak, hogy szadista gyilkos vagy gyilkosok megkínozták, majd megölték. 

Mikor nevezhetünk valakit kéjgyilkosnak?A kéjgyilkosság a parafíliák, vagyis a szexuális devianciák egyik típusa, hiszen a kéjgyilkosok esetében nem a szokványos módon történik a szexuális együttlét, vagy egy nem szokványos személy vagy tárgy kelti fel a nemi vonzalmukat. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint ugyanakkor fontos, hogy szexuális devianciának, vagy betegségnek csak abban az esetben minősül, ha kizárólag az említett szituációban, a nem szokványos tárgy vagy személy tudja kiváltani valakinél a szexuális izgalmat. A kéjgyilkosság egy kontroll nélküli elfajult nemi ösztön.

„A szakértőknek, az igazságügyi pszichiátereknek is nagyon nehéz eldönteni, hogy az ügy kéjgyilkosság-e vagy sem, de tény, hogy mindig súlyos pszichiátriai zavar áll a háttérben. Nagyon sok esetben ezek a súlyos elmezavarban szenvedő betegek sok esetben pszichotikusak is. Emellett többszörös súlyos patológiás személyiségzavar is jellemzi a kéjgyilkosokat” – teszi hozzá a szakember.

A kéjgyilkosnak a gyilkolás szexuális örömöt vált ki, vagyis az ő esetében a gyilkolás a nemi aktus helyettesítője. Számára a kívánt kéjérzethez erőszak kell, de sokszor maga az erőszak sem elég, ezért erősebb ingerre van szüksége: gyilkolnia kell. Adott esetben a nagyobb erőszak nagyobb élvezetet is jelent.

Többféle kéjgyilkos vanA kéjgyilkosoknak három csoportját különböztetik meg. Az egyikbe az a gyilkos tartozik, akinél nem a gyilkolás az elsődleges, mert az ő célja nem a gyilkosság. Bár a nemi vágyát fokozza a látvány és az erőszak, de nem gyilkolni akar, hanem kielégülni. A célja tehát a kéjérzet. Ugyanakkor ezt csak úgy tudja elérni, hogy olyan súlyosan bántalmazza, hogy a végén mégis meghal az áldozata. Ebben az esetben egy elfajult nemi ösztön következménye a gyilkolás.

A második csoportba az a kéjgyilkos tartozik, akinek meg kell ölnie valakit, hogy utána kiélhesse vágyait. Az ő esetében sokkal erősebb az agresszió és az indulat, mert ennek a típusnak az elsődleges célja a gyilkolás. Az ő esetében a gyilkolás ingere váltja ki a kéjérzést.

A harmadik csoportba tartozó szexuális ragadozók körében pedig a gyilkolás menete egyenlő a kéjérzettel. Ez a típus utána már nem szokott fajtalankodni az áldozatával.

„Ha négy fal és két fél között vannak szadista perverziók az együttlétben, azt mi, szakemberek, nem tartjuk rossznak. De ha a másik ember ezt nem akarja, és megjelenik a szenvedés és az erőszak, vagyis az egyik ember a másikat fizikailag is sakkban tartja, ami a másiknak nem öröm, az természetesen nagy gond. A szadizmusban benne van az, hogy dominálok valakit, ugyanakkor a kéjgyilkosságban nem a hatalom fitogtatása a lényeg, hanem a kéjérzet” - magyarázza a klinikai szakpszichológus.

Hiába menekült, megtalálták a kéjgyilkostA holttest megtalálása után Pente Béla eltűnt. Családjának azt mondta, a vasútállomásra megy, hogy jegyet vegyen a jövő hétre, de többé nem tért haza. Két napig sehol sem találták. 1958. június 24-én viszont a helyi Ladányi János besétált a rendőrségre, hogy közölje, tudja, hol van Pente. A férfi azt állította, Pali gyilkosa a Zala megyei Bagolán húzta meg magát egy Tóth János nevű ismerősénél. Amikor arról kérdezték, ezt honnan tudja, Ladányi elárulta, hogy az amatőr fényképész levelet írt neki, amiben azt is elmondta, azért menekült el, mert őt gyanúsítják a gyilkossággal.

A rendőrök még aznap éjjel letartóztatták és kihallgatták Pentét, aki mindebből semmit sem tagadott. Elmondta, hogy miután kerékpárjával elhagyta Szőnyt, az éjszakát Budapesten, a Népligetben egy padon töltötte. Másnap 450 forintért eladta a biciklit és Keleti pályaudvaron felszállt a Nagykanizsa felé tartó vonatra. Onnan pedig Bagolára utazott. Aztán azt is beismerte, hogy megölte a kisfiút. A rendőrök vádiratot készítettek, a megyei bíróság pedig halálra ítélte.

Nem akarta egyedül elvinni a balhét?Néhány órával kivégzése előtt a gyilkos üzent a rendőröknek, beszélni akart. Sokáig tartotta magát társával kötött egyezségéhez, mégis úgy döntött, elmondja, hogy nem egyedül ölte meg Pintér Palit. Azt állította, Varga Miklóssal közösen tervelték ki és követték el a gaztettet. Ha eddig elhallgatta, vajon miért mondta el? Nem akarta egyedül vállalni a felelősséget vagy csak azt nem akarta, hogy Varga megússza? Alighanem sosem fogjuk megtudni. Mindenesetre a nyomozók komolyan vették a szavait.

A győri Varga Miklóst társa kivégzése után sikerült elfogni. A nyomozás során kiderült, hogy Pente és Varga 1957 őszén ismerkedett meg egymással. Miután tisztázták, hogy mindketten homoszexuálisak, ötször-hatszor szexuális kapcsolatot létesítettek Komáromban, Almásfüzitőn és Szőnyben. Ezeket általában Pente kezdeményezte úgy, hogy levelet írt Varga munkahelyére és találkozóra hívta.

Pintér Pali megerőszakolása és meggyilkolása először 1958 áprilisában, Komáromban került szóba, amikor Pente beszélni kezdett a kisfiúról és arról, milyen jó lenne vele szexuális kapcsolatba lépni. Vargának azonnal megtetszett az ötlet. Azt mondta, szereti a gyerekeket. A részleteket az egy hónappal későbbi találkozójukon egyeztették.

Nyomozási kísérlet a tetthelyenBár Varga Miklós is beismerő vallomást tett, többször, több ember előtt is – az ügyész, sőt, még az igazságügyi orvosszakértő előtt is  - még be kellett bizonyítaniuk, hogy részt vett a bűncselekményben. Vargát kivitték oda, ahol a fiú holttestét megtalálták és arra kérték, mutassa meg, pontosan, ki, hol és mit tett. Ebben az időszakban még nem volt DNS-vizsgálat, tehát nem volt annyira fejlett a bűnügyi technika, hogy ezt könnyen megoldották volna, mégis sikerült. A nyomozás és két férfi részletes vallomása alapján végül összeállt a kép arról, mi is történt Pintér Palival azon a végzetes éjszakán.

A tetthelyen lefolytatott nyomozási kísérlet egyik pillanata egy korabeli fotó fénymásolt változatán. A kép baloldalán a fehér papírból készült baltát tartó férfi Varga Mihály, a kisfiú statiszta, az akkorra már halott Pente Bélát pedig egy nyomozó "alakítja", fotó: 20 év a nép szolgálatában, BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség, 1965.

A gyilkosság napján, június 15-én, Varga délelőtt felszállt a Szőnyre induló vonatra. Az állomáson már várt rá a társa. A győri férfi ezúttal is magával vitte saját készítésű, a „kőrisbogár szárnyaiból előállított izgatóporát”, amit nápolyi szeletekre szórva még az állomáson megettek. Ezzel fokozták nemi vágyukat. Ezután elindultak a mócsai kőhíd melletti rétre. Pente ott magára hagyta Vargát és visszament Szőnyre azzal, hogy még egy társat magával hoz, de este egyedül tért vissza. Közölte, hogy elmegy a fiúért, és kicsalja a rétre. Megbeszélték, hogy ellenállása esetén Pintér Palinak meg kell halnia.

Varga részletes vallomásából tudjuk, hogy mi történt. Mivel Pente Béla 21 óra körül egyedül találta a házban a kisfiút, könnyen magával csalta azzal, hogy elkészültek a felvételek. Ekkor már gyilkosánál volt egy kisbalta és egy tőr. Ez utóbbit napközben is gyakran forgatta a kezében. Varga vallomása szerint Pente sokszor elképzelte, hogy bezúzza Pali fejét és megdöfködi a tőrrel, ami mindig gyönyört okozott neki.

Pali és Pente Béla a biciklit maguk mellett tolva gyalog közelítették meg a rétet, ahol Varga várt rájuk. Pente felszállt a kerékpárra és átadta a baltát Vargának, aki a kisfiúval együtt sétált a csordakút melletti bokros részig, ahol Pente leszállt és egy fának döntötte a biciklit. A szőnyi kéjgyilkos előbb megkérte Palit, hogy vetkőzzön le. Mivel a kisfiú tiltakozott, Pente dühös lett. A két férfi megragadta a fiút. Pente megszorította a nyakát, Varga pedig a fejére ütött a baltával, amitől Pali a földre zuhant. De itt még nem ért véget a történet, hiszen tudjuk, hogy nem ebbe halt bele.

Pente Béla ráfeküdt és a nála lévő tőrrel, kéjérzésének fokozása céljából, több vágást ejtett a nyakán, majd ezután addig fojtogatta, míg a kisfiú mozgott. Ezt követően a két bűnöző levetkőztette a gyermek holttestét és elferdült hajlamaiknak megfelelően kielégítették nemi vágyaikat.

Ezután a kéjgyilkosok megállapították, hogy ideje megszabadulni a holttesttől. Előbb a közeli szalmakazalhoz vonszolták, de mivel ezt nem találták elég jó rejtekhelynek, inkább a kútba dobták. Úgy okoskodtak, ha a kisfiú ruháit szétszórják, az majd rablógyilkosság látszatát kelti. Pedig éppen az eldobott szandál vezetett el a holttesthez és hozzájuk. Végül kölcsönös fogadalmat tettek egymásnak arról, hogy hallgatnak a másikról, ha valamelyiküket elkapnák a rendőrök.

A nyomozók a holttesten lévő kocsikerékre is magyarázatot kaptak Vargától. Pente attól tartott, hogy Pali földi maradványait felszínre dobja a víz, ezért - akárcsak egy amerikai krimisorozatban – másnap visszament a tetthelyre és a kúthoz vitt egy nem használt, összetört kocsikereket, hogy a holttestre dobja. A baltát és a tőrt viszont nem itt, hanem saját otthonának környékén rejtette el.

Varga Miklóst is halálra ítéltékA beismerő vallomáson kívül több tanút is találtak, akik mind igazolták, hogy a két férfinek köze volt egymáshoz. Egyikük azt állította, látta Vargát Pente Béla lakásán és többen mondták, hogy együtt szórakoztak például a Lenfonógyár kultúrhelyiségében. Emellett a helyszínen lefolytatott nyomozási kísérlet eredménye, valamint az a tény, hogy Varga Miklós vázlatot készített a tetthelyről, bizonyította a gyilkossági helyszín ismeretét és Varga Miklós gyilkosságban játszott szerepét. Az esztergomi Megyei Bíróság halálra ítélte, így a másik szőnyi kéjgyilkost is kivégezték. Egy olyan korszakban, amikor a kommunista hatalom azt sem fogadta el, hogy létezik az ekkor még bűncselekménynek nyilvánított homoszexualitás, azt viszont egyenesen tagadta, hogy pedofil, szexuális kéjgyilkosok valaha is éltek volna Magyarországon.

Forrás :A szőnyi kéjgyilkosok