2018. szeptember 20., csütörtök

Trabanton szállni élvezet..../ Folytatás a posztban

Trabant keletnémet gépkocsitípus, melyet a német VEB Sachsenring gyártott. Az első Trabant 1957november 7-én gurult le a futószalagról, a legelterjedtebb autó volt Kelet-Németországban, és a többi szocialista országbais exportáltak belőle.


Története


Át a berlini falon
A Trabant volt az első jármű a Német Demokratikus Köztársaságból, ami a keleti közlekedés szimbólumává vált. Régebbi kiadású autós szakkönyvek még törpeautónak nevezték, hiszen – egyes tévhitek szerint – eredetileg nem is kocsinak készült, hanem fedett motornak.
A DKW volt a neve annak a német autógyárnak, amelyik kifejlesztette az F8-at, ami később minden keletnémet családi autónak őstípusává vált. A Zwickaubatelepült AWZ – Automobilwerk Zwickau – gyár folytatta az F8 gyártását, aminek továbbfejlesztéséből született meg a szovjetek fennhatósága alatt a második világháború után az F9. 1953-ban az F9 gyártása Eisenachba költözött, ahol az EMW, később pedig a Wartburg készült. Zwickauban az F8-ból a P70-es modellt fejlesztették ki, aminek elnevezésében a P (personenkraftwagen) a személyautó jelleget, a 70 pedig a 700 cm³-hez közelítő 690 cm³-es motort jelölte. Ez volt az első német autó, amelyik műanyagborítású (duroplaszt) karosszériával készült. 1955-ben mutatták be, vízhűtéses kétütemű motorja a régi kéthengeres F8-aséval szinte megegyezett, 22 lóerőt teljesített. A kocsi 820 kg-ot nyomott, 90 km/h végsebességre volt képes, és nem kevesebb, mint egy perc alatt gyorsult fel 90 km/h sebességre. Ezek a menetteljesítmények már abban az időben is nagyon elavultnak számítottak, az anyaghiánnyal küzdő NDK-ban viszont egyelőre nem látszott más lehetőség arra, hogy olcsón előállítható személyautóhoz juttathassák az embereket.
A limuzin kivitel mellett („Zwickau” típus) kapható volt még kombi és coupé változatban is. Az öt évig tartó gyártás során több mint 36 000 autót gyártottak le. 1957. november 7-étől volt kapható a P70-es utódja: a P50-es, majd a P601. A Sachsenring-emblémát a Trabant 1958. május 1-étől viselte, de a P70-es típus leállításáig azokat is ezzel látták el, az addigi AWZ-logo helyet. Nagyon közkedvelt kocsi volt, alacsony ára és könnyű javíthatósága miatt vonzódtak hozzá az emberek.
Az első szérián (P50, 1957-1959) még nem volt oldalcsík, egyszínű volt a fényezés, a dísztárcsák pedig virágsziromszerűek. Az AWZ, majd Sachsenring-logós orrjelvény magában hordja a motorháztető felnyitását segítő fület, később bemélyedést. Motorja 500 cm³-es, amely 18 lóerőt ad le. 1964-ig 132 000 db-ot adtak el belőle, amikor a P601 átvette a helyét. 1958-ban az autó oldalán lévő díszléc átalakult, ezentúl ívesen lekanyarodott az autó hátulja felé haladva, és a kocsi fényezése is kétszínű lett. A kormányküllők is íveltté váltak, és az üléstámlát billenthetővé alakították. 1959-től forgalomba került az új a típusjelzés, ezentúl Trabant 500 névvel.
A második sorozat (P50/1, 1959-1961) kétszínű fényezést kapott, amit ívelt díszléc osztott ketté.
A harmadik változatnál (P50/2, 1961-1962) az egy darab oldaldíszléc egyenes, de itt már változtak az ülések, a belső kárpitok és a műszerfal.
1960-ban jelent meg az első kombi, 1962-ben pedig a már ismert karosszériát mutatták be 600-as motorral, 100 km/h végsebességgel. Ekkor már egyenes küllős kormánykerék, kettős egyenes díszléc jellemezte az autót. A fehér autókon szürke, piros, kék, okker vagy zöld volt a díszcsík. A hátsó lámpa alsó részét Magyarországon belülről bíbor burkolattal látták el. A kétüteműek utolsó típusa a P601-es volt, amit 1963-tól készítettek.
Ez a jármű még a mai napig rója Magyarország útjait. Műszerfala kezdetben vajszínű, majd szürke volt, 1965 és 1968 között szögletes kilométerórával szerelték, a műszerfal 1966 áprilisától változott feketére. Ezeknél a kocsiknál 1969-ig nem volt szellőző a C oszlopon, a tank 24 literes volt. Az elülső embléma a hűtőrácson helyezkedik el, de még nem a jól ismert, egyszerű „körbe zárt villám”, hanem van két oldalra ágazó karja is (szárnyas embléma), az index és a hátsó prizma pedig fémkeretes. A rendszámvilágítás öt 3W-os izzóval üzemelt, a tükrök pedig ívelt formájúak voltak. 1966-ban már van Trabant 601 Deluxe típus is, amin a külső fémalkatrészek nagyja krómbevonatú, kisebb extrák is találhatóak benne, például rádió, kényelmesebb ülések, eltérő színű belső kárpit. A tető fényezése is esetenként eltérő a karosszéria többi részétől.
Ugyanebben az évben megjelent az automata kuplungos Trabant Hycomat kivitel is, amit csak megrendelésre gyártottak, de meglehetősen nagy példányszámban kelt el, főleg (de nem kizárólag) mozgássérültek részére. 1967-től a gyár kifejlesztette a nyitott változatot, amit először a honvédség és a határőrségrészére gyártott, majd később a civilek számára is hozzáférhetővé tett. A Kübelt a katonaságnak, határőrségnek, a Trampot pedig a civil vásárlóknak szánták. A következő nevezetes évszám 1974, ekkor gördült ki a gyárkapun az egymilliomodik Trabant. 1977-ben Amerikában az év európai autója. Számos apróbb változtatás gazdagította a kocsit ezekben az években. Ilyen volt a kormányzár, az intrevallumkapcsolós ablaktörlő vagy a kibővített színválaszték. 1980-tól már a Deluxe kivitelhez elektromos ablakmosó, ködlámpa, tolatólámpa és kétszólamú kürt is tartozott. Ez 1983-ban kibővült még fejtámlákkal és hátsóablak-fűtéssel is. Ez utóbbi 1987-től minden modellen szériafelszerelés. 1985-től a fényszórókban halogénizzók világítanak, és megjelent a tetőablakos változat is. A felsorolt „extrák” ma már szinte bárki számára nélkülözhetetlen kiegészítőket jelentenek egy autóban, de amint láthatjuk, a „kicsi csoda” esetében ez nem volt mindig így.
Az 1989-es tesztelés és nullszéria után 1990 májusában megindul az 1.1-es Trabant gyártása. Addigra azonban a megváltozott, immáron német politikai és társadalmi helyzet miatt az autó jövője bizonytalanná vált, így 1991. április 30-án az utolsó darab is elhagyta a szerelőszalagot. A kocsi főbb jellemzői: 1043 cm³-es VW Polo licenc motor 41 LE-vel, egytorkú Weber karburátorral, a váltó négyfokozatú (+hátramenet), saját fejlesztés. A vízhűtéses motor miatt jobb lett a kocsi hűtése és fűtése. A motor mérete miatt a benzintankot a csomagtartó alá (kívül) helyezték el (28L). A kocsi elejét számos ponton megerősítették Az első futómű is változott. Változott az első fék, tárcsafékes lett és a kerekek kivitele is. A megújult műszerfalon a km óra mellett egy kombinált műszer tájékoztat a hűtőközeg hőmérsékletéről és a benzinszint-állásról. Megtalálható még olajnyomás- és fékellenőrző, továbbá a vészvillogó visszajelzője is. Billenőkapcsolók sora található a műszerfalon: vészvillogó, hátsóablakfűtés, hátsó ködlámpa, kétfokozatú ventilátor, Universal kivitelnél a hátsó ablakmosó/törlő, némely kivitelnél az első ködlámpa kapcsolója. Újak a hűtés és fűtés kezelő szervei is. Az ülések fejtámlásak, az utasokat automata övek védik, a kormány négyküllős (mind a 601S deLuxe-ból való). Az új padlóváltó miatt az első szőnyeg ki van vágva. Érdekesség, hogy a váltó nem középen van; az „anyósülés” felé van egy kissé eltolva. Újdonság a két, kormánynál lévő ún. bajuszkapcsoló: a bal oldali az irányjelző, reflektor/fény- kürt; a jobb oldali az ablaktörlő intervallumkapcsolója. Ezek az újdonságok mind az 1.1 S, mind az 1.1 1989-ben megtalálhatóak voltak. Teljesen újak a belül fém merevítéses, új formájú és nagyobb műanyag lökhárítók (elöl/hátul), a már szintén említett új hátsólámpák (integrált ködzáró és tolatófénnyel). A felszereltségből nálunk, Magyarországon hiányzott a hátsó biztonsági öv (a rögzítési pontok megvannak!), az első ködlámpák és azok kapcsolója. Említésre méltó még az Universal – nálunk is – szériafelszereltségét képező kalaptartó, amely nagy mérete miatt nem túl praktikus elem, ezért gyakran kidobták az autóból, így manapság nagyon ritka.
Mindeközben történtek meg nem valósult próbálkozások is Trabant-gyártás történetében. A hatvanas évek végén a sorozatgyártás küszöbére érkezett a Trabant 601 utódja a 603, ami igencsak forradalmi konstrukció volt. Megtartotta elődje előremutató jellegzetességeit, az elsőkerékhajtást és a műgyanta és gyapothulladékból komposztált duroplaszt karosszériát. De a formavilág és a hajtáslánc egyre csak korszerűsödött. A kétütemű kéthengeres helyére Wankel-motort álmodtak a bátor keletnémet mérnökök. 1968-ra az üzemi- és gyártáspróbák alapján némileg módosultak. Ekkorra a palettán már a Skoda 1000MB motorja, a Wankel-motor és a Wartburg 3 hengeres, kétütemű, vízhűtéses motorja szerepelt. A teljesen kész autót sorozatgyártástól már csak a gyártósor felállítása választotta el, azonban a politika közbeszólt, így 1968-ban nem kapta meg a gyár az engedélyt a gyártásához.
Az alábbi tényezők okozták a tervek kudarcát:
  • 1968-ra a Wankel-motor licence lejárt, és az NSU gyár megváltozott marketingpolitikája miatt nem kívánta a szerződést meghosszabbítani.
  • A csehszlovákiai megszállás miatt a politikai és gazdasági kapcsolatok megromlottak, így a Skoda gyár motorjára nem számíthattak.
  • Az AWZ saját kapacitása, illetve az eisenachi Wartburg gyár motorgyártó kapacitása nem fedezte volna az új típus motorigényét.
  • Bár már szériaérett volt az autó, mégsem készült a 603-asból egyetlen darab sem.
Több mint 3 millió Trabantot adtak el összesen. Ezt az értéket összehasonlítva a Mini Morris 5,3 milliós eredményével, azt mondhatjuk, hogy a Trabant sikeres kisautó volt.

Trabant modellek

P70 (1955–1959)

A legelső sorozatban gyártott modell, az IFA F8 alapjaira építve. Összesen 36 786 db készült belőle. Motorja 2 ütemű, vízhűtéses, 690 cm³-es. Alvázas autó, az alvázra favázra szerelt duroplast karosszériát szereltek, az utastérben a padlózat is fából készült. Többféle kivitelben volt kapható: limousine, kombi, coupé – ezekből csak kevés készült.
AWZ P70 Limousine
AWZ P70 Coupé

P50 (1957–1962)


Az első Trabant-típus, bár a legelső szériák még az AWZ P50-es jelzést és emblémát viselték. Az ezek után következő széria már Trabant-típusú volt és az a bizonyos S betű lett a jele is. Ezeken a sorozatokon még nem volt díszléc oldalt, az ablaktörlő pedig jobbra állt. Ezek után került gyártásra a már ismeretes ívelt díszléces modell. Az első darabokat az NDK-ban 8360 márkáért árulták. Összesen 131 434 db készült belőlük.
 A P50 elölről
A P50 hátulról

500 (1960–1963)

A már jól bevált forma csak egyetlen egyenes díszléccel. Megjelennek az első kombiverziók is, valamint az úgynevezett camping modell, amely elhúzható tetővel bírt. Motorikusan történt némi továbbfejlesztés.
 A Trabant 500-as kombi...
...és limuzinváltozata

600 (1963–1964)


 Trabant 600 kombi
Trabant P50/2 limuzin

601 (1963–1990)

Ez lett a legismertebb és legtovább gyártott széria. Összesen: 2 818 547 db készült belőle. Az első sorozatot még díszléccel álmodták meg a tervezők, ám ez nem valósult meg. Ezek után rengeteg apróbb változtatáson esett át az autó. Külsőleg a kerek lökhárítókat szögletesek váltották fel, a vékony B oszlopot vastag oszlopra cserélik ám a kombikon marad a vékony, a homloklemez másik díszrácsot kap, műanyag kilincsek, fekete gumilapok, többlyukas felni. Szerkezetileg: kétkörös fékrendszer, új első futómű, 6 V-os elektromos rendszer (1984-től 12 V-os), elektromos gyújtás és egyéb extrák. 1989-re szinte minden megváltozott benne. A 601-esből készült az úgynevezett Tramp is, amely kabrió volt, és eredetileg a határőrség számára gyártották.
 A 601-es elölről...
 A 601-es motorháza
 A 601-es kombiváltozata
Trabant Kübelwagen 

Tramp (1965-1986)

A Trabant 601-es kabrióban is elérthető változata, amely legelőször 1965-ben jelent meg az autópiacon és Frankfurtban mutatták be.

1.1 (1989–1991)


 Az 1.1-es motorháza
 A Trabant 1.1 limuzin..
 ...és kombi változata
 Trabant Nt

Nt (2009-től)


A Trabant autógyár legújabb modellje legelőször Frankfurtban jelent meg 2009-ben General Motors show-n. A modell azonban még csak Németországban kapható, a frankfurti márkakereskedésben. 2013-tól létezik hibrid változata is Trabant E-Nt néven, amely még nem került sorozatgyártásra, de 2019-re remélhetőleg már igen
.

Trabant modellek-P70 (1955–1959)/ Folytatás a posztban

 AWZ P70 Coupé

A legelső sorozatban gyártott modell, az IFA F8 alapjaira építve. Összesen 36 786 db készült belőle. Motorja 2 ütemű, vízhűtéses, 690 cm³-es. Alvázas autó, az alvázra favázra szerelt duroplast karosszériát szereltek, az utastérben a padlózat is fából készült. Többféle kivitelben volt kapható: limousine, kombi, coupé – ezekből csak kevés készült.
AWZ P70 Limousine

2018. szeptember 19., szerda

Tatabánya - A kezdetek / Folytatás a posztban


Tatabánya Komárom-Esztergom megye székhelye, ezt leírom még egyszer, hogy az esztergomiaknak jó napjuk legyen: Tatabánya Komárom-Esztergom megye székhelye. Ezért van az, hogy megyeszékhelynek is nevezik.
Sok mindent nem lehet róla írni, de ha Kazincbarcikáról van cikk, valamit talán erről is össze lehet hozni.
Tatabánya egyetlen nevezetessége (azon kívül, hogy megyeszékhely; MERT AZ!!!) egy turulszobor, annyira ez az egyetlen látnivaló ott, hogy a címerükben is ott van.

A dicső múlt

A változatosság kedvéért Tatabányának is úgy kezdődik a történelme, mint a legtöbb városé: „a terület már az őskorban is lakott volt”. Egyes holtbiztos források szerint az ókorban a római birodalom Vaiaria néven (ejtsd: Vájária) települést létesített.
A város és környéke rengeteg természeti csapást szenvedett el. Ezek közül a legmaradandóbb károkat az okozta, amikor a tatabányaiak ősei betelepültek a hét hegy völgyébe. A hét hegyből mára már nem sok maradt fenn, de a helyi bányászkedvű népeket ismerve ezen nem is csodálkozunk.

A faluháborúk

Kezdetben Tatabánya három település parázna egyesüléséből jött létre: Gallafalvából, Miklósfalvából, és Monthypythoniából. Az egyesülés - mint az lenni szokott - utódokkal járt, és olyan kis porontyok pottyantak a világra, mint Alsógalla, Felsőgalla, Középsőgalla, Külsőgalla, Belsőgalla, Nemtudommilyengalla és Miazagallaegyáltalán. A kis falvak természetesen rögtön megtámadták egymást, mindennaposak voltak a háztűznézők. E kedélyes helyi néphagyomány egészen a törökök megjelenéséig tartott, akik pontot tettek az ügy végére.

Az említést érdemlő események szintén nem egyediek (tatárjárás, török uralom, reformáció, világháborúk, közbeszerzések), tulajdonképpen egy-két jelentéktelen apróságtól eltekintve csak annyiban különbözik a történelme Esztergométól, hogy Esztergom valamikor régen megyeszékhely  volt (még a vármegyék idejében, amikor sok pici város is az volt, ami...), Tatabánya meg most is az. Egy időben Esztergom azzal próbált csalni, hogy minden főútjára kirakta a Wilkommen in Tatabánya! táblát, de egy-két méter megtétele után persze mindenki rögtön rájött, hogy átverték, és lóhalálában.visszafordult.

A szénláz

Az 1800-as évek környékén szenet fedeztek fel a környéken, attól kezdve mindenki, aki itt lakott, bányászként dolgozott. A helyi munkamorálra igen jellemző, hogy egy idő után piszkosul megunták ezt a nehéz munkát és a fiatalabbak inkább elmentek külföldre, meg más településekre dolgozni, a vén taták azonban maradtak és tovább bányásztak. Innen lett a város neve Tatabánya.
1948-ban felmerült, hogy a megyeszékhelyet Tatára vagy Tatabányára kéne helyezni, de a jelenlévő taták mind hangosan tiltakoztak az ellen, hogy rájuk ilyesmit tegyenek. Így aztán Tatabánya lett a megyeszékhely, hallod, Esztergom, vagy leírjam még egyszer?
Azóta nem történt itt semmi különös.



Molnár Balázs bemutatja DUTRA traktorait

Megnéztük a gyűjtemény legszebb darabjait, bár van még meglepetés a tarsolyban annak, aki személyesen is ellátogat a DUTRA múzeumba Balatonboglárra. Időpontegyeztetés lehetséges Molnár Balázsnál: +36 30 937 5844


2018. szeptember 18., kedd

ZIL-118 Junosť,(173 millió Ft-ot kérnek egy ZIL buszért)

Húsz darab Zil-118-as autóbusz készült a legfelsőbb pártvezetés és hozzátartozóik szállítására, ezek egyikét lehet most megvásárolni.


A moszkvai Antiq Car nevű kereskedés kínálja megvételre a Zil-118 Junoszty autóbuszt, amely az egyenlőbbnél egyenlőbb személyek szállítására szolgált az SZKP jaltai szanatóriumában. Nem eredeti állapotában maradt meg a gép, most fejezték be a teljes körű felújítást, az új tulajdonos tehát tökéletes állapotban lévő, működőképes járművet kap a 35 millió rubeles, azaz 173 millió Ft-os vételár megfizetését követően.


A Zil-111-es luxusautó rokona műszakilag a Junoszty nevű autóbusz, azonban itt a 6,0 literes lökettérfogatú V8-as teljesítményét 150 lóerőre csökkentették. Megtartották a háromfokozatú, automatikus váltót. Az alvázszám egyébként a 12-es példányé, a motor a 14-es, a váltó pedig a 18-as a húsz darabos szériából.

A Zil gyár mérnökei egyébként a tetőablakok mellett nagy méretű, nyitható vászontetőt is adtak a luxus autóbusznak, amely a maga korában számos nemzetközi díjat is nyert. Még maga Henry Ford Jr. is megpróbált egyezkedni a szovjetekkel arról, hogy megvásárolja a licencet és az az Egyesült Államokban is gyártsák a típust, de ebből végül nem lett semmi.





Ezt is látnod kell

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...