Tatabánya Komárom-Esztergom megye székhelye, ezt leírom még egyszer, hogy az esztergomiaknak jó napjuk legyen: Tatabánya Komárom-Esztergom megye székhelye. Ezért van az, hogy megyeszékhelynek is nevezik.
Sok mindent nem lehet róla írni, de ha Kazincbarcikáról van cikk, valamit talán erről is össze lehet hozni.
Tatabánya egyetlen nevezetessége (azon kívül, hogy megyeszékhely; MERT AZ!!!) egy turulszobor, annyira ez az egyetlen látnivaló ott, hogy a címerükben is ott van.
A dicső múlt
A változatosság kedvéért Tatabányának is úgy kezdődik a történelme, mint a legtöbb városé: „a terület már az őskorban is lakott volt”. Egyes holtbiztos források szerint az ókorban a római birodalom Vaiaria néven (ejtsd: Vájária) települést létesített.
A város és környéke rengeteg természeti csapást szenvedett el. Ezek közül a legmaradandóbb károkat az okozta, amikor a tatabányaiak ősei betelepültek a hét hegy völgyébe. A hét hegyből mára már nem sok maradt fenn, de a helyi bányászkedvű népeket ismerve ezen nem is csodálkozunk.
A faluháborúk
Kezdetben Tatabánya három település parázna egyesüléséből jött létre: Gallafalvából, Miklósfalvából, és Monthypythoniából. Az egyesülés - mint az lenni szokott - utódokkal járt, és olyan kis porontyok pottyantak a világra, mint Alsógalla, Felsőgalla, Középsőgalla, Külsőgalla, Belsőgalla, Nemtudommilyengalla és Miazagallaegyáltalán. A kis falvak természetesen rögtön megtámadták egymást, mindennaposak voltak a háztűznézők. E kedélyes helyi néphagyomány egészen a törökök megjelenéséig tartott, akik pontot tettek az ügy végére.
Az említést érdemlő események szintén nem egyediek (tatárjárás, török uralom, reformáció, világháborúk, közbeszerzések), tulajdonképpen egy-két jelentéktelen apróságtól eltekintve csak annyiban különbözik a történelme Esztergométól, hogy Esztergom valamikor régen megyeszékhely volt (még a vármegyék idejében, amikor sok pici város is az volt, ami...), Tatabánya meg most is az. Egy időben Esztergom azzal próbált csalni, hogy minden főútjára kirakta a Wilkommen in Tatabánya! táblát, de egy-két méter megtétele után persze mindenki rögtön rájött, hogy átverték, és lóhalálában.visszafordult.
A szénláz
Az 1800-as évek környékén szenet fedeztek fel a környéken, attól kezdve mindenki, aki itt lakott, bányászként dolgozott. A helyi munkamorálra igen jellemző, hogy egy idő után piszkosul megunták ezt a nehéz munkát és a fiatalabbak inkább elmentek külföldre, meg más településekre dolgozni, a vén taták azonban maradtak és tovább bányásztak. Innen lett a város neve Tatabánya.
1948-ban felmerült, hogy a megyeszékhelyet Tatára vagy Tatabányára kéne helyezni, de a jelenlévő taták mind hangosan tiltakoztak az ellen, hogy rájuk ilyesmit tegyenek. Így aztán Tatabánya lett a megyeszékhely, hallod, Esztergom, vagy leírjam még egyszer?
Azóta nem történt itt semmi különös.
