AZ IGAZI ÁBEL / Folytatáshoz katt a posztra !

1907. március 4-én született Lövétén Ladó Lajos, akinek élete és írásai mintául szolgáltak Tamási Áron Ábel-regényhősének képéhez (Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. III. Kh–M. Buk. 1994.311).

Szülei Ladó Lajos földműves és Silye Julianna háztartásbeli, egyszerű gazdálkodókként élték mindennapjaikat. Ha a kenyér néha hiányzott is asztalukról, a tréfás kedvű édesapának köszönhetően – aki lakodalmi szószólóként, „tréfamesterként" is híres volt a környéken –, a jó kedv, a móka sosem veszett ki a családból és a kicsi Laji szívéből. Szülőfalujában végzett hat elemi osztályt, utána alkalmi munkás lett. Alig volt 16 éves, amikor édesapja elszegődtette erdőpásztornak (1923), azaz „vágott tűzifaőrnek" a Hargitára, a lövétei határba (Tolvajostető, Fehér-patak). Innen jutott el a híre Tamásihoz Kolozsvárra. Hargitafürdőre igyekvő kirándulók beszéltek róla neki, akik néhány napig a kicsi erdőpásztor vendégszeretetét élvezték. Aztán később személyesen is megismerkedtek. Ladó Lajos sokat mesélt Tamásinak hargitai élményeiről „színesen, elevenen, fordulatosan". Tamási írásra biztatta, „hogy jegyezze fel élete történetét", próbálja leírni, amit elmesélt. Ezt katonai szolgálata alatt meg is tette. Katonai szolgálata után visszatért Kolozsvárra, és egy „kalandos" történetekkel teleírt, szürke fedelű, kockás iskolai füzetet adott át Tamási Áronnak. Tamási átböngészte a füzetet, egy-két érdekes kis epizódot kiragadott belőle, s ezeket „aztán átdolgozta, kicsit fúrt, faragott rajtuk, végül is átadta Kuncz Aladárnak, az Erdélyi Helikon akkori szerkesztőjének". Az alaposan átdolgozott részletek 1931 áprilisában, Tamási néhány meleg kedves ajánlósorával együtt a Helikonban meg is jelent Kicsi erdőőr feljegyzéseiből címmel. Ladó Lajos ekkor 24 éves, és mint kazánfűtő él Kolozsváron. Összesen kilenc kis történet (Hadi szekér, Az első kaland, A csíksomlyói búcsún, A vidra fogása és eladása, Zászló a fahegyiben, Három barát-pap, A miénk, Laji! Esztendőcsere a Hargitán, Jóság) lát ekkor nyomdafestéket. A későbbiekben egy verse (A Hargita alján, in: Székelység 1931–1932. I. csonka évfolyam 1–3. sz. 43. o.) és még egy kalandos története (Borzalmak éjszakája a Hargitában, in Székelység, III. évf. 22. o.) jelent meg. (Szerk. megj.: Kicsi erdőőr feljegyzéseiből címmel közöltünk Ladó Lajos írásaiból válogatást a 2005-ös Hargita Kalendáriumban.)

Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényének megjelenése után Ladó Lajos plágiummal vádolta az írót, alaptalanul, mindannak ellenére, hogy élete és az általa megírt kis epizódok csakugyan szolgáltattak anyagot Tamásinak a nagy népszerűségnek örvendő regénye megírásához. A regény helyszíne is kétségtelenül a Tolvajostető és környéke, ahol Ladó erdőpásztoroskodott. Az „út, amelyen a csíkiak Udvarhelyre mennek s az udvarhelyszékiek Csíkba", a Tolvajos-patak helynév, a Szentkeresztbányán öntött kályha említése stb. mind ezt sugallja. A „plágiumügy" egy ideig felkavarta a kolozsvári író-olvasó társadalom kedélyeit, de aztán elcsendesedett (Dsida Jenő: Ki lopott? Avagy: Szép Ernő a Hargitán. Pletykák és plágiumvádak Tamási Áron regénye körül. In: Erdélyi Lapok II. 1938. 77. sz.)

Ladó Lajos 1934–1936 között, Székely Alkalmazottak Lapja cím alatt időszaki újságot is alapított és szerkesztett Kolozsvárt az idegenben kallódó székely munkavállalók érdekében, s ennek egyes íróktól szerzett ismertető szócikkeiből Székely nagyjaink című lexikonszerű kézikönyvet állított össze 24 székely irodalmi és történelmi személyiség bemutatására.

1964 márciusában halt meg 57 éves korában Kolozsváron, mindenkitől elfeledve.

http://www.hhrf.org/hargitanepe/2007/marc/hn070330t.htm

ALMÁSI LÁSZLÓ és a magyarabok / Folytatáshoz katt a posztra !

Kik a magyarabok

A múlt század harmincas éveiben a nagy Afrika-kutató, Almásy László hozott először hírt arról a különös népcsoportról, amely Egyiptom és Szudán sivatagos határvidékén él, és magát magyarabnak nevezi: ez núbiai nyelven „magyar törzset” jelent. A törté­net­tudomány azóta kiderítette, hogy a ma­gyara­bok azoknak a magyar és bosnyák katonáknak a leszármazottai, akik I. Szelim török szultán hadaival érkeztek Núbiába a 16. században. Manapság 10–12 ezren lehetnek, s bár mohamedán vallásúak és a núbiai nyelvet beszélik, rendkívül büszkék magyar származásukra, és meghatóan ra­gasz­kodnak őseik hagyományaihoz. A sütés előtt például még ma is keresztet karcolnak a kenyérre, ugyanúgy, ahogy hajdan a ma­gyar parasztasszonyok.

 Sipka Haszan el-Magyar Namíbiai magyaráb férfi (Fotó: Fodor István) Keresztet karcolnak a kenyérre Sokan úgy tudják, hogy a magyaráb elnevezés azt jelenti, hogy magyar arab. Egyáltalán nem azt jelenti. A magyaráb kifejezés két nyelv egy-egy szavából, két tagból, magyar és núbiai tagból álló összetett szó, amelynek jelentése: magyar törzs. Tehát az ÁB szó núbiai nyelven törzset jelent. A csalóka hangzás ellenére a magyaráb kifejezésben egyáltalán nem szerepel az arab szó. Éppen ez az, ami szintén ennek a népcsoportnak a magyar eredetét bizonyítja, hiszen az általuk beszélt núbiai és arab nyelv grammatikai szabályait fölrúgva a magyaráb kifejezés esetében a magyar nyelv törvényeinek megfelelő formában és kiejtéssel mondják ennek az összetett szónak az első tagját. A szudáni beszélt arab nyelvben is "gy"-nek ejtik az irodalmi arabban "dzs"-nek mondott mássalhangzót. Igaza van, de én mégis kérdéssel válaszolok. Akkor miért ejtik az egyiptomi magyarábok, illetve az arab anyanyelvű, núbiai nyelven nem is tudó asszuáni magyarábok is "gy"-nek ezt a mássalhangzót, és kizárólag a magyaráb szó esetében? Tovább megyek: a núbiai magyarábok (núbiai és arab anyanyelvűek egyaránt) úgy mondják, hogy áná magyar, azaz magyar vagyok, vagy áná rágil magyar, azaz magyar férfi vagyok. Márpedig az arabban a jelzőként használt magyar szót mádzsárinak, mágárinak vagy mágyárinak kell mondani attól függően, hogy irodalmi, egyiptomi vagy szudáni arab dialektusban beszélünk. Miben különböznek még a magyarábok a környezetükben élő núbiai népektől? Az elmúlt évszázadokban a magyarábok szokásaikban, életvitelükben, étkezési kultúrájukban, nyelvükben és vallásukban már teljesen asszimilálódtak a környékbeli núbiaiakhoz és az arabokhoz. De vannak azért bizonyos elütő vonások is, amelyeket az 1935-ben náluk járt Almásy László gróf, a világhírű Afrika-kutató, pilóta és térképész is megfigyelt. A magyarábok haja nem fekete, mint a núbiai embereké, hanem vöröses, s a bőrük színe még mindig valamivel világosabb, mint a szomszédaiké. S ami még ennél is érdekesebb: míg a núbiaiak nagy szeműek, a magyarábok szeme jóval kisebb. Egyébként Almásy László volt az első ismert hazánk fia, aki eljutott hozzájuk. Az 1937-ben megjelent Levegőben…homokon című könyvében Almásy külön fejezetet szentel a Vádi Halfával szembeni nílusi Magyarárti-szigeten tett látogatásának. Az egyik ottani magyaráb ezt mondja Almásynak: "Őseink aztán berberin lányokat vettek feleségül, és megtanulták tőlük a rután (berber) nyelvet, ezt beszéljük mi ma is az arab nyelven kívül. Mi tudjuk, hogy vannak magyar népek Európában. Ők testvéreink, és mindig vártuk, hogy valaki eljöjjön közülük ide mihozzánk." (Almásy László grófot, Anthony Minghello Az angol beteg című, kilenc Oscar-díjjal jutalmazott filmjének főhősét 1945-ben Budapesten többször is letartóztatták. A világhírű pilótát, térképészt és autóversenyzőt a fogházban kegyetlenül megkínozták és a bosszúért lihegő zsidók által vezérelt Budapesti Népbíróság a Rommel hadseregével való együttműködése miatt háborús és népellenes bűntettek vádjával mindenáron el akarta ítélni. Végül is bizonyítékok hiányában, és a zsidó Germanus Gyula orientalista tisztességes tanúvallomásának és a Rákosi Mátyásnál történt közbenjárásának köszönhetően fölmentették. Almásy grófot nagyra becsülték az arabok és Abu Ramlának, a Homok, azaz a Sivatag atyjának nevezték. Almásy László nevét Egyiptomban a Gebel Almazi, azaz az Almásy hegy és a Héliopolisz melletti, általa létrehozott Al-Máza repülőtér őrzi – H. J. megj.)

MÁVAUT ANNO / Többi képért katt a posztra !

A TERMÉSZET VISSZAHÓDÍT, avagy egy tatabányai bányaüzem elmúlása / Többi képért katt a posztra !

TATABÁNYAI BALKONDÍSZEK / Többi képért katt a posztra !