1907.
március 4-én született Lövétén Ladó Lajos, akinek élete és írásai
mintául szolgáltak Tamási Áron Ábel-regényhősének képéhez (Romániai
Magyar Irodalmi Lexikon. III. Kh–M. Buk. 1994.311).
Szülei Ladó Lajos földműves és Silye Julianna háztartásbeli, egyszerű
gazdálkodókként élték mindennapjaikat. Ha a kenyér néha hiányzott is
asztalukról, a tréfás kedvű édesapának köszönhetően – aki lakodalmi
szószólóként, „tréfamesterként" is híres volt a környéken –, a jó kedv,
a móka sosem veszett ki a családból és a kicsi Laji szívéből.
Szülőfalujában végzett hat elemi osztályt, utána alkalmi munkás lett.
Alig volt 16 éves, amikor édesapja elszegődtette erdőpásztornak (1923),
azaz „vágott tűzifaőrnek" a Hargitára, a lövétei határba (Tolvajostető,
Fehér-patak). Innen jutott el a híre Tamásihoz Kolozsvárra.
Hargitafürdőre igyekvő kirándulók beszéltek róla neki, akik néhány napig
a kicsi erdőpásztor vendégszeretetét élvezték. Aztán később személyesen
is megismerkedtek. Ladó Lajos sokat mesélt Tamásinak hargitai
élményeiről „színesen, elevenen, fordulatosan". Tamási írásra biztatta,
„hogy jegyezze fel élete történetét", próbálja leírni, amit elmesélt.
Ezt katonai szolgálata alatt meg is tette. Katonai szolgálata után
visszatért Kolozsvárra, és egy „kalandos" történetekkel teleírt, szürke
fedelű, kockás iskolai füzetet adott át Tamási Áronnak. Tamási
átböngészte a füzetet, egy-két érdekes kis epizódot kiragadott belőle, s
ezeket „aztán átdolgozta, kicsit fúrt, faragott rajtuk, végül is átadta
Kuncz Aladárnak, az Erdélyi Helikon akkori szerkesztőjének". Az
alaposan átdolgozott részletek 1931 áprilisában, Tamási néhány meleg
kedves ajánlósorával együtt a Helikonban meg is jelent Kicsi erdőőr
feljegyzéseiből címmel. Ladó Lajos ekkor 24 éves, és mint kazánfűtő él
Kolozsváron. Összesen kilenc kis történet (Hadi szekér, Az első kaland, A
csíksomlyói búcsún, A vidra fogása és eladása, Zászló a fahegyiben,
Három barát-pap, A miénk, Laji! Esztendőcsere a Hargitán, Jóság) lát
ekkor nyomdafestéket. A későbbiekben egy verse (A Hargita alján, in:
Székelység 1931–1932. I. csonka évfolyam 1–3. sz. 43. o.) és még egy
kalandos története (Borzalmak éjszakája a Hargitában, in Székelység,
III. évf. 22. o.) jelent meg. (Szerk. megj.: Kicsi erdőőr
feljegyzéseiből címmel közöltünk Ladó Lajos írásaiból válogatást a
2005-ös Hargita Kalendáriumban.)
Tamási Áron Ábel a rengetegben
című regényének megjelenése után Ladó Lajos plágiummal vádolta az írót,
alaptalanul, mindannak ellenére, hogy élete és az általa megírt kis
epizódok csakugyan szolgáltattak anyagot Tamásinak a nagy népszerűségnek
örvendő regénye megírásához. A regény helyszíne is kétségtelenül a
Tolvajostető és környéke, ahol Ladó erdőpásztoroskodott. Az „út, amelyen
a csíkiak Udvarhelyre mennek s az udvarhelyszékiek Csíkba", a
Tolvajos-patak helynév, a Szentkeresztbányán öntött kályha említése stb.
mind ezt sugallja. A „plágiumügy" egy ideig felkavarta a kolozsvári
író-olvasó társadalom kedélyeit, de aztán elcsendesedett (Dsida Jenő: Ki
lopott? Avagy: Szép Ernő a Hargitán. Pletykák és plágiumvádak Tamási
Áron regénye körül. In: Erdélyi Lapok II. 1938. 77. sz.)
Ladó
Lajos 1934–1936 között, Székely Alkalmazottak Lapja cím alatt időszaki
újságot is alapított és szerkesztett Kolozsvárt az idegenben kallódó
székely munkavállalók érdekében, s ennek egyes íróktól szerzett
ismertető szócikkeiből Székely nagyjaink című lexikonszerű kézikönyvet
állított össze 24 székely irodalmi és történelmi személyiség
bemutatására.
1964 márciusában halt meg 57 éves korában Kolozsváron, mindenkitől elfeledve.
